Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-02 / 31. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. augusztus 2. » n MM ■HH Radikális életváltozás Nemrégen kisfiam azt újságolta nekem, hogy Zákeusról tanult, aki találkozott Jézussal. Nagyon lelkes volt a történettel kapcsolatban. Amire gondolt, az Lukács evangéliuma 19. részének elején van leírva. Azt érdemes tudni ehhez a történethez, hogy Zákeus mint fővámszedő az elnyomó és idegen Római Birodalmat szolgálta ki - ráadásul mint zsidó ember; azaz olyan gerinctelen honpolgár, aki eladta a lelkét, eladta becsületét, hazaszeretetét az idegen, pogány, erkölcstelen és kegyetlen Rómának, és sanyargatta saját honfitársait saját előmenetele érdekében. A Római Birodalomban minden gyarmaton bevezették az utakon áthaladó emberek vámfizetési kötelezettségét. A vámszedés feladatát nem katonák, hanem helyi lakosok látták el mint ezt az üzletet bérbe vevők. Árveréseken lehetett az üzletet megnyerni: mindig az kapta, aki a legmagasabb díjat fizette meg érte Rómának. A vámszedési jogot elnyerő személyt nevezték fővámszedőnek, aki egy-két év alatt elképzelhetetlen vagyonra tett szert. De nem csak emiatt irtózott a nép a vámszedőktől és különösen is a fővámszedőtől. Ennél nyomosabb ok volt: az, hogy mivel szüntelenül a pogány rómaiakkal kellett érintkezniük, kultikusan teljes mértékben tisztátalannak számítottak. Sőt nemcsak maguk lettek tisztátalanná, hanem az egész családjuk is, sőt a népnyelv szerint „mindenki, aki vámszedővel tart kapcsolatot, maga is tisztátalanná válik”. Azt hiszem, ezek után valóban megdöbbentő a számunkra is, hogy az Úr Jézus Krisztus - aki maga volt az életszentség, a tisztaság - ilyen emberhez kívánt betérni akkor, amikor Jerikóba ért! Érdekes dolgokat tanulhatunk meg ebből. 1. Nem lehetsz túl rossz ahhoz, hogy Krisztus megmentsen. Ha valakiről be kellett volna bizonyítani Jerikóban, hogy olyan bűnös ember, hogy semmiképpen nem méltó arra, hogy Krisztus vele étkezzen, vagy akár csak egy szót váltson - vagy egyáltalán hogy az adott bűnös láthassa a Megváltót -, akkor ez a személy Zákeus lett volna. A kis termetű ember, aki nem magasságával emelkedett ki a zsidók sokaságából, hanem anyagi javainak halmozásával. O, aki ezért odaadta lelki békéjét, aki ezért az eredményért kiszipolyozta saját népét, aki ezért elvetette Istenét, hitét, lelki tisztaságát. Hidd el, te sem lehetsz túl rossz ahhoz, hogy Krisztus megmentsen! Ugyanakkor arra sem szabad gondolni, hogy akkor viszont egyszerű az ügy, talán még magától is megy. Olyan automatikus dolog ez... Erről szó sincsen. 2. Tegyél azért, hogy meglásd Krisztust! Zákeus életében is elérkezett az mii i| 111II11 az idő, amikor szembe kellett néznie élete addigi termésével. Amit érdemes észrevennünk, hogy ez nem volt elég. Az a tény, hogy egyszerűen észlelte, hogy ez nem mehet így tovább - nem volt elég az ő életében. És ez nem elég a te életedben sem, kedves olvasó. Cselekedned kell neked is. Zákeusnak a fára kellett felmásznia, hogy megláthassa az Urat, hiszen alacsony volt. Ő megtette ezt a rangon aluli lépést, és ennek következtében Jézus is komoly lépéseket tett őfelé: Jakab apostol írja (4,8): „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” 3. És ne feledjük: a megváltozott életű emberek mindig jelét adják életváltozásuknak. Azaz nem szavakban áll az Isten országa - hanem tettekben, valós cselekedetekben. Amikor valakinek az élete Jézus Krisztus radikális átformáló munkája nyomán így megváltozik, akkor ott látható, érezhető, mérhető jelek lesznek tapasztalhatóak. A lényeg, hogy ne elméleti szinten kövessük az Úr Jézust. A követésnek, a tanítványságnak ára van. És azok, akik az ő követésére adják magukat, mindig jelét adják radikális életváltozásuknak. Ha valóban átéled ezt a radikális életváltozást, akkor nem marad elméleti a hited. ■ Steiner József (Forrás: Monday Manna) A HÓNAP KÖNYVE - AUGUSZTUSBAN 30% KEDVEZMÉNNYEL A LUTHER KIADÓTÓL Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár Valószínűleg sokan ismerik azt az érzést, hogy szeretnék elmondani, ami a szívüket terheli, de nem találnak hozzá szavakat; hogy imádkozni szeretnének, de olyan nehéz megfogalmazni. Az Ajtórésnyi zsoltár olyan imádságokat, meditációkat tartalmaz, melyek segítségével szinte minden élethelyzetben megnyílhatunk Isten előtt. Minden egyes alkotás elején egy-egy fénykép található, mely még inkább segíti az elmélyült odafigyelést, együtt gondolkodást, imádságot. A kötet elsősorban fiataloknak szól, ezt jelzik a könyv kezdő darabjai: olyan élethelyzeteket mutat be (mint a játék, sport, érettségi vagy motorral száguldás) olyan nyelven, mely a fiatalok sajátja. Azonban ha továbblapozunk, mindenki megtalálhatja benne azt az életképet, azt az életérzést, amely éppen a sajátja, vagy amelyik őt a leginkább megérinti. Segít őszintén kimondani a kételyeket, félelmeket, megfogalmazni az örömöt, a bánatot, a szorongást, a reményt, segít megvallani az Istenbe vetett bizalmat és hitet - azt a bizalmat, amellyel a gyermek fordul szüleihez, vagy melyet a kisgyermek előlegez meg a felnőttnek, amikor megkérdezi: „Tessék mondani, tegezhetlek?” (45. oldal) Megtalálható benne a lelkész vallomása is: hogyan éli meg a vasárnap reggeli istentisztelet előtti perceket, hogyan szembesül az első temetés nehézségével, olvashatunk arról, hogy ő is ember, ő is megtapasztalja a vasárnapi munka után érzett esti fáradtságot. A szerző nem hallgat azokról az érzelmeiről sem, amelyeket olyan, a világot sokkoló események váltottak ki belőle, mint a 2004. karácsonyi délkelet-ázsiai szökőár vagy a csecsen terroristák 2004. szeptember elsejei mészárlása. Kifakad belőle a szenvedés, az ártatlanok halála, kínszenvedése kiváltotta részvét, mert nem lehet, mert nem tud hallgatni ezekről a szörnyűségekről, és mint a zsoltáros, elmondja, elpanaszolja mindazt a keserűséget, ami a szívét nyomja. Bár a megmagyarázhatatlant nem lehet megmagyarázni, de a Jelenések könyvéből megszólal a remény: „Ezután láttam új eget és új földet, / mert az első ég és az első föld elmúlt, / és a tenger sincs többé. / És letöröl az ő szemükről minden könnyet, / és halál nem lesz többé, / sem gyász, sem jajkiáltás, / sem fájdalom nem lesz többé, / mert az elsők elmúltak. / A trónuson ülő ezt mondta: / íme, újjáteremtek mindent!” (67. oldal) Az alkotások többsége próza - imádságok és meditációk. Azonban ha fellapozzuk azt az oldalt, ahol a Borostyán található, tömör, mégis játékos versre bukkanunk. Pár oldallal előrébb pedig a szabad vers lüktető formája és hangulata ragad bennünket magával, felidézve a külföldön töltött karácsony képét; a chicagói élmények az itthoni emlékekkel keveredve sajátos hangulatot árasztanak. Különösen megragadják az olvasót a különböző bibliai szövegekre - zsoltárok, példázatok, történetek, levélrészletek, tanítások - írt parafrázisok. Az elveszett juh, Az elveszett drahma és Az elveszett fiú különösen is hangsúlyozza Isten minden ember iránti szeretetét: aki „minden hajnalban és alkonyaikor” kiballag a kapuba, és szüntelen hazavárja a tékozló fiút, aki odalép ahhoz, aki úgy érzi, hogy már minden elveszett, mert Isten minden embert egyformán szeret, azt is értékesnek tartja, aki a mások vagy a saját szemében talán értéktelennek tűnik: „Azt mondja: / itt vagy hát. / Milyen jó. / Szép vagy és értékes. / Nagyon vigyázni fogok rád. / Többé nem kallódsz el soha.” (106. oldal) De nemcsak az ismerős bibliai szakaszokat fedezhetjük fel a könyvet lapozva, hanem szüntelen ismerős versidézetekre is bukkanunk - többek között József Attila, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Reményik Sándor műveiből, melyek szintén a ráismerés örömét nyújtják az olvasónak. A számtalan mondanivalónak természetesen csupán a töredékét tudtam itt bemutatni, de talán ennyi is elég, hogy meggyőzzem az olvasókat, érdemes kézbe venni ezt a kis kötetet és bepillantani az ajtórésen, mert számtalan gondolatébresztő találkozásban lehet részük. ■ Kerepeszki Anikó A hónap könyve - augusztusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1220 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. Az arámiak ma is Krisztus nyelvét beszélik Az Antilibanon hegység lábánál fekvő szíriai mezővároska, Maalúla egyike a világ utolsó szegleteinek, ahol még beszélik Krisztus nyelvét, az arámit. „Az arámi az egyik őshonos nyelv, de sokan azok közül, akik még beszélik, írni már nem tudnak” - mondja Gada Sarbit, aki arámi nyelvű A maalúlaiak által büszkén Krisztus nyelveként emlegetett arámi mára beszélt formában fennmaradt dialektussá vált, amelyet időtlen idők óta szóban hagyományoznak egymásra a nemzedékek. Becslések szerint közel hatvanezer szíriai beszéli, közöttük tízezren Maalúlában élnek. Maalúla - ma képzésen vesz részt, hogy tanítónő legyen, és továbbadja a nyelvet a következő nemzedéknek. Az arámi sémi nyelv, amelyet a Közel-Keleten, az úgynevezett termékeny félhold térségében beszéltek. (Az övezet félhold alakú terület, amely eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is.) Az arámi a görög és a római birodalom, majd az arab hódítás időszakában is „őshonos nyelv” maradt. A televízió megjelenésével, a közlekedési eszközök fejlődésével, a munkahelyeknek és a piacoknak a nagyvárosokban történt koncentrálódásával a maalúlai fiatalok is sorra elhagyják szülővárosukat, hogy a nagyobb településeken próbáljanak szerencsét. Ott már ritkábban beszélnek arámiul. A nyelv megtestesítette kulturális örökség megőrzése érdekében Basar al-Asszad szíriai államfő elrendelte olyan intézetek megnyitását, amelyekben arámit oktatnak. M MTI HETI ÚTRAVALÓ Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság igazság és egyenesség. (Ef 5,8-9) Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten gyümölcshozó életre, sötétségből világosságra, szeretete által az ő gyermekeivé hív. „Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (íjn 4,16; LK) A Lélek kilenc „szemű” gyümölcsén az első a szeretet (lásd Gál 5,22), s Isten gyermekei Krisztus szeretetével szeretnek, mert ő parancsolta nekünk, „...hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12). „Áldott Úristen, segíts meg minket, a te nevednek dicsőségéért szabadíts meg minden gonosztól!” (GyLK 759) Hegyi beszéde kezdetén az Úr Jézus két kijelentést tesz: „Ti vagytok a föld sója. (...) Ti vagytok a világ világossága”, és felszólít: „Úgy ragyogón a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat’.’ (Lásd Mt 5,13-16) Ám mások világosságává csak úgy lehetünk, ha Jézus él bennünk, s Isten világossága sugárzik át rajtunk. Heti vezérigénk folytatásaként Pál, mint az Isten szeretetének fénykörébe került tanítvány, ébresztgeti a gyülekezetei, hogy a világ világosságává legyenek. De miként? „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus!’ (Ef 5,14) Jakab háromszor is kijelenti, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő, halott önmagában. Ábrahám „hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite” (Jak 2,22). Luther hozzáfűzi: ,,»A szeretet tehát a törvény betöltése.« (Róm 13,10) A hitet és a szeretetet úgy kell szétválasztani, hogy a hit a személyre, a szeretet pedig a cselekedetre irányuljon. - Mert a hit megigazít, de nem tölti be a törvényt; a szeretet nem igazít meg, de betölti a törvényt.” S Pál véleménye: „...Krisztus Jézusbán nem számít (...), csak a szeretet által munkálkodó hit’.’ (Gál 5,6) Ennek alapján döntésre hívja a világosság gyermekeit: Krisztus vagy az antikrisztus a mi Urunk? „Ne legyetek a hitetlenekkelfelemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” (2l<or 6,14) Csak mennyei bölcsességgel bíró keresztények példás élete teljes jó gyümölcsökkel: „Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek’.’ (Jak 3,18) Jézus Urunk a világ világossága; és mi is! De csak ha beengedjük őt az életünkbe, akkor jár át minket az ő fénye, s „akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével” (Lk 11,36). Jézus földi élete csupa jóság, igazság, egyenesség volt. Kihallgatásakor ezt mondta az őt arcul ütő szolgának: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,23) Pált mártíromságának lehetősége örömmel tölti el, és tőlünk is ezt kéri: „...ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt’.’ (Fii 2,18) „Öröm van nálad, még ha búbánat / Ér is minket, Jézusunk. (...) Halleluja!” (EÉ 364,1-2) ■ Garai András
