Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-26 / 30. szám
12 -m 2009. július 26. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet I<i legyen a párom? (2.) Manapság a fiatalok fejlődési üteme nagyon felgyorsult. Tizenöt-tizenhét éves korban - sokszor már jóval előbb is - az áüag fiatal már szinte kis felnőttnek számít, és rendszerint felnőttnek is érzi magát, testileg már szinte az is. A nemi érettség azonban csak az egyik feltétele az érett, felnőtt jellegű párkapcsolatnak, szükséges hozzá a megfelelő nemiszerep-magatartás megtanulása, hogy úgy tudjon viselkedni, ahogyan az egy felnőtt férfitól vagy nőtől elvárható. Ez pedig a pszichoszexuális fejlődés egy bizonyos érettségi fokát feltételezi. A pszichoszexuális érettséget két dolog jellemzi: az egyik, hogy kialakuljon a szerelmi partner iránti igény, vágy arra, hogy keresni és megtalálni akarja valaki a társát, a párját. Ezt nevezzük párkereső beállítottságnak, illetve az erre való törekvésnek, ami azt jelenti, hogy minden egészséges lelkű fiatal keresni kezdi a hozzá korban, nemben (ez a heteroszexuális-orientáció), erkölcsi és hitbéli tekintetben hozzáillő társát, aki mentálisan, a szellemi színvonalat illetően is megfelel neki. Fiatal felnőttkorra fontos, hogy kialakuljon az egyén képessége arra, hogy egy hasonló érdeklődésű és érettségű, hasonló életfelfogású, gondolkodású és igényű partnerrel mindkét felet kielégítő, harmonikus kapcsolatot tudjon létesíteni. Ez egyszerűnek hangzik, de a kettő sajnos nem mindig jár együtt. A szerelmi kapcsolatra való igény többnyire igen korán, sokszor a serdülőkor kezdetén megjelenik - bár hallottunk már óvodáskori és kisiskoláskori „bimbódzó” szerelmekről is -, a tényleges SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter A szerelemre való képességhez szükséges, hogy a fiatal gyermekkorban, sőt még a csecsemőkorban megtapasztalhassa az édesanyjával, az édesapjával, esetleg a gondviselőjével való szoros, biztonságérzetet és szerető odaadást, figyelmességet nyújtó jó viszonyt. Ezt nevezi a fejlődéspszichológia biztonságos kötődésnek, mely kötődés képessége szükséges ahhoz, hogy a fiatal is képes legyen kötődni és bízni a társában, a másikban. Lányoknál szoktam is mondani, hogy párválasztáskor érdemes megfigyelni, hogyan beszél egy fiú az édesanyjáról, tisztelettel van-e iránta, mert az anyai minta segíti majd a nőkkel, a másik nemmel való kapcsolatának alakításában, építgetésében. Fiúknál hasonlóan fontosak a férfi modellek„az édesapa, a nagypapa, a férfi tanár, az edző stb. példát mutató viselkedése. Gyermekkorban az is fontos, hogy az ember megtanulja és megtapasztalja a különféle érzelmeket, azt, hogyan fejezik ki mások, és hogyan fejezi ki saját maga az érzelmeit: az örömeit, a düheit és a bánatait. Az a legfontosabb, hogy önmagát is szeretetre méltónak, szerethetőnek tartsa a párt kereső fiatal! Előfordul, hogy szerelem érzésére azonban csak egy érett, harmonikusan fejlődő fiatal képes. Az érett szerelem képessége akkor alakul ki, ha képesek a fiatalok kölcsönös alkalmazkodásra, szolidaritásra, egymás igényeinek és érdekeinek tiszteletben tartására, nem utolsósorban az őszinteségre. A partnerkapcsolatok napjainkban sokszor úgy kezdődnek, hogy mindkét fél csak a saját céljaira gondol, gyors sikerre és felületes elköteleződésre törekszik. Ez abból is látszik, hogy sok fiatal kezdetben inkább élettársi kapcsolatot létesít, és bizony előfordul, hogy a gyermekvállalás megelőzi az igazi elköteleződést, a házasságkötést. Tapasztalatok szerint sokszor a filmekből megfigyelt vagy másoktól hallott, elmesélt történetek alapján „ellesett szerepeket” igyekszenek jól „eljátszani”, olykor türelmetlenül, egymást manipulálva, taktikázva, esetleg zsarolva megtartani! A szerelemre való képesség a teljes őszinteség, az intimitás és az alkalmazkodás megtanulását jelenti. Az intimitásra való képesség nem bizalmaskodást jelent, hanem azt, hogy a fiatal képes nyíltan beszélni az érzéseiről, önmaga és a társa előtt is feltárni a gondolatait, a vágyait. Ehhez azonban legalább három fontos előzmény szükséges. problémák voltak a családjában, de akkor is fontos, hogy a fiatal képes legyen önmagát elfogadni és szeretni olyannak, amilyennek a Teremtő teremtette. A szerelemre, szeretetre való képesség alapja a beleérző képesség, az empátiára való készség megszerzése és mozgósítása a párkapcsolatokban. Az is fontos, hogy legyen a fiatalnak önbizalma, képes legyen önmagában is erőt érezni ahhoz, hogy a párját, a partnerét megszerezze, megbecsülje és megtartsa. Akkor nem lesz féltékeny, bizonytalan, és nem idealizálja túl a partnerét, hanem bízik benne is, segíti és szolgálja. Paeli Suutari A Suutari-levelek (2005) című könyvében - amelyet az unokájának hagyott szellemi örökségül - azt írja, hogy akkor kössön egy fiatal - akár férfi, akár nő - kapcsolatot, ha kész a szolgálatra, a másikhoz való méltó alkalmazkodásra. Hozzáteszem, hogy legyen képes az intimitásra, mert az intimitást valóban biztosító és nyújtó kapcsolat előnyösen befolyásolja mindkét fél személyiségének kibontakozását, kiteljesedését, még akkor is, ha a fiatalnak csak sokadszorra sikerül megtalálnia az igazi párját, az életre szóló társat. A türelem és a céltudatosság is az érett, párját kereső ember sajátja. ■ CSERNYIKNÉ DR. PÓTH ÁGNES Keresztmetszet Ifjú zenészek a bonyhádi gimnáziumban ► A Tolna-Baranyai Egyházmegye paksi családi napján önálló koncertet adott a Keresztmetszet ifjúsági zenekar. Öt ifjú alapítójával e koncert előtt beszélgettünk. „Tudom, s néha látom, / Mit Te alkottál, csodálom; / S továbbadni vágyom szereteted..!’ * * # Tulajdonképpen egy házi feladattal kezdődött: adventi műsor összeállításával bízták meg őket a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Blanka maga mellett tudta osztálytársát, Krisztit, aki kiváló zonpróbák, és szükség esetén szerdán újra találkoznak. * * # „Ébressz föl, Atyám! / Hadd lássak éberen, tisztán!” * % Először az Új ének énekesfüzet dalait próbálgatták, majd jöttek a saját dalok, amelyek meghatározóak a zene-Miről szólnak a dalok? Első olvasatra a sokat megtapasztalt „út”-filozófia fedezhető fel az elindulás, a választás, a megérkezés stációival, de a szövegek mélyebb elemzésével az ifjúkort jellemző próbatételek nyomai bukkannak elő. Nincs kész válasz, nincs kész út, nincs kész hit: ki kell próbálni, de valahol Isten, a Teremtő „környékén” bátorítást és segítséget találhatunk. Nem hittételeket fogalmaznak meg, hanem szelíden terelik a figyelni tudót abban, hogy először önmagára, majd a másik emberre találjon. * # * Az együttes a paksi családi napon - balról jobbra: Donovál Krisztina, Klenk Blanka, Szemerei Panka, Szemerei Janka, Szemerei G. Benjamin, Barabás Péter gorista, de úgy gondolta: nem árt egy kis bővítés. Megkereste a két Szemerei testvért, Jankát és Bénit, majd kiderült, hogy van egy harmadik testvér is, Panka, aki ráadásul dalokat ír. Az együtt zenélés öröme az adventi műsoron túl is tartott, a gimnázium díszterme pedig kiváló terep volt mind a gyakorlásra, mind pedig műsorok előadására. Található itt egy kiváló billentyűs hangszer, már csak a saját eszközeiket kellett odacipelni. A próbák kezdetben spontán alakultak. Összetalálkoztak a folyosón: „Jössz énekelni?” - és már mentek is. Barabás Péter tanár csatlakozásával már komolyabb rendben folyik a felkészülés: hétfőnként vannak a kar életében: a tagoknak szinte létformájuk a közös zeneszerzés. Legtöbbször a dallam születik meg először, majd valamelyikük fejéből a szöveg is előóvatoskodik, ezt aztán közösen a zenéhez csiszolják. Az eredmény egy feszes, lüktető dal, amely hajlamos a gyanútlan hallgató fülébe fészkelni magát, és napokkal a találkozás után sem hajlandó onnan távozni. Bátran vállalják a polifon vokálhangzást, amely a keményebb ritmust is képes lírává mélyíteni. % % % „S te indulhatsz tovább / Azon az úton, azon az úton!’ * ® * „Lehet még más világ holnap, /Lehet még újabb meg újabb, / Lehet még Istentől áldott, /Lehet még..!’ * *> £ Mi tartja össze a zenekart? Nincs kijelölt vezető, tanári irányítás, bár a gimnázium tanárainak támogatását feltétlenül ki kell emelni. Az együttes tagjai különösen Makán Hargita hitoktató lelkészt emlegették szeretettel. Közös élményként a lelki feltöltődést, a nyugalmat érzik meghatározónak, ahogy újat alkotva szólíthatják meg az embereket. A zenekar élete biztosan megváltozik ez év szeptemberétől, hiszen Janka - sikeres érettségi után - máshol tanul tovább. Keresik a lehetőségeket, hogyan folytatható, amit elkezdtek. Jó lenne egy saját billentyűs hangszer, mert a gimnáziumét nem hordozhatják magukkal. Most már rendszeresen hívják őket vendégszerepelni: voltak Szekszárdon, Pécsett, Pakson. Mindenesetre várjuk a folytatást... ■ Dr. Sramó András Az együttes tagjai ♦ Barabás Péter (basszusgitár) ♦ Donovál Krisztina (billentyűs hangszerek, ének, ritmushangszerek) ♦ Klenk Blanka (gitár, ének, ritmushangszerek) ♦ Szemerei G. Benjamin (szólógitár, ének) ♦ Szemerei Janka (vokál, ritmushangszerek, fuvola) ♦ Szemerei Panka (ének, ritmushangszerek) Fúvóstábor és korálcédé Tizenhetedik alkalommal rendezték meg az országos evangélikus fúvóstábort július 2-12. között a Tolna megyei Kismányokon. A tíznapos program keretében a Budapestről, az Alföldről, Zala és Baranya megyéből, illetve Bonyhádról érkezett harminc fiatal réz- és fafúvós egyházzenét tanult, némi könnyűzenével színesítve. Johann Attila fúvóstanár elmondta, hogy generációváltás van éppen, hiszen az eddigi kicsik mára felnőttek, most már ők képviselik a húzóerőt. A táborozok felléptek Bonyhádon, az országos fotótábor megnyitóján, illetve Mucsfán és Kismányokon istentiszteleten. Bonyhád-Majoson nyolcadik alkalommal rendeztek egyházzenei koncertet, melyen minden táborlakó közreműködött. A közel kétórás templomi program keretében Makán Hargita lelkész megkeresztelte az egyik táborlakót, Lukács Gergelyt. A táborlakók az elmúlt tizenhét év alatt kétszer jelentettek meg evangélikus fúvószenei kiadványt, és hamarosan megjelenik legújabb ■CD-jük, melyen a bonyhádi Győrffy István korálfeldolgozásai lesznek hallhatók. ■ Máté Réka felvétele
