Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-12-20 / 51-52. szám

24 •« 2009- december 20-27. PANORÁMA Evangélikus Élet kintettel a roma lakosság körében - végzendő szociális-karitatív mun­kára. (Beszámolhatok arról, hogy két nappal Amerikába indulásunk előtt találkoztam mintegy harminc amerikai önkéntessel, akik közül né­­hányan Nyírtelek és Sárszentlőrinc evangélikus közösségeiben szolgál­nak.) Szeretnénk erősíteni az együtt­működést az amerikai teológiai sze­mináriumok és a mi hittudományi egyetemünk között. Megbeszélése­ink eredményeképpen az amerikai fél továbbra is készséget mutat arra, hogy nyaranta magyar evangélikus fi­atalokat fogadjon gyermek- és ifjúsá­gi táboraiba. Mi pedig azt reméljük, hogy a nyári Szélrózsa találkozóra ez­úttal az Egyesült Államokból is érkez­nek fiatalok. Megismerkedünk azokkal a több­nyire modern eszközökkel, amelyek­kel az amerikai egyház híveivel és tá­mogatóival kapcsolatot tart részben a lelkigondozás, részben az ado­mánygyűjtés (fundraising) céljával. Meglátogatjuk továbbá az egyház remekül felszerelt médiaközpont­ját, ahol nyomtatott kiadványok, va­lamint hitébresztést és oktatást szol­gáló rádióműsorok és filmek készül­nek. Az osztály vezetője érdeklő­dést mutatott a Luther Márton éle­téről készülő animációs film iránt, amelyet a tervek szerint egyházunk megbízásából készít majd Richly Zsolt rajzfilmrendező. Látogatásunk zárásaképpen részt veszünk a központ munkatársainak déli istentiszteletén, amelynek fő té­mája az AIDS elleni küzdelem. Teológiai szemináriumokat is felkerestünk Chicagói házigazdánk, a világmisszi­ói osztály munkatársa, Judie Row vezetésével jó egy óra alatt jutunk el a csúcsforgalomban a város déli ré­szén található Hyde Parkba. Az- az Evangélikus Teológiai Főiskola (LSTC). Nem kevés izgalommal lépek be az épületbe, hiszen az 1985/86-os tanévben ösztöndíjas hallgatója lehet­tem ennek az intézménynek. Azóta nem jártam erre, viszont egyházunk képviseletében több mint húsz teoló­gushallgató tanulhatott itt. A szeminárium elnökével és tanul­mányi osztályának munkatársaival arról folytatunk tárgyalásokat, hogy a jövőben miként folytatódhat ez az ösztöndíjasprogram. A gazdasági válság miatt ebben a tanévben itt nincs hallgatónk, de vendéglátóink lehetőséget látnak arra, hogy jövőre akár egy házaspár is tanulhasson itt egyházunkból. Egy nappal később ádépünk egy ál­lamhatárt, és Illinoisból Ohióba ér­kezünk. A repülőtéren két jó ismerős vár minket: Walter Taylor professzor, aki az év elején nagyszerű előadást tartott Budapesten, a mi egyete­münkön, illetve Keveházi D. Sámu­el, aki ebben a tanévben lehet a Tri­nity (Szentháromság) teológiai sze­minárium hallgatója. A főiskola vezetőivel, tanáraival és hallgatóival való további beszélgetések meggyőznek arról, hogy az intéz­mény családias légkörében mennyire számon tartják az előző évek magyar vendéghallgatóit. László Virgilt - aki jelenleg egyházunk külügyi osztályá­nak munkatársa - különösen is elis­meréssel emlegetik, nemcsak azért, mert derűs egyéniségével belopta ma­gát a szívükbe, hanem mert tavaly ő kapta azt a díjat, amelyet a legszínvo­nalasabb szemináriumi dolgozat készí­tőjének ítélnek oda. Ezek után aligha csoda, hogy ez az intézmény is öröm­mel vár további magyar hallgatókat. Az egyházzenei tanszék professzora kü­lön megkér, hogy küldjünk hozzá is di­ákot. A főiskola elnökével folytatott tárgyalásunkon annak lehetőségét is felvetjük, hogy tanárok cseréjére is sor kerülhet majd a jövőben. ► Az Evangélikus Élet olvasói a lap két héttel ezelőtt számában már beszámolót olvashattak azok­ról az alkalmakról, amelyeken Prőhle Gergely országos felügye­lő, a Magyar Evangélikus Konfe­rencia elnöke és e sorok írója - mint egyházunk külügyi munká­jáért felelős püspök - a kanadai Torontóban részt vettek. Az a tu­dósítás azzal zárult, hogy hiva­talos programunk november 30- án az Egyesült Államokban foly­tatódott. A következőkben egy szolgálatokban, tárgyalásokban és élményekben gazdag hét leg­fontosabb történéseiről kívá­nok beszámolni. ■ Fabiny Tamás Egy nyáj, < Fabiny Tamás, Elisabeth Eaton és Bernhardt Béla Cuyahoga Fallsban Tárgyalásaink az Amerikai Evan­gélikus Egyház központjában Három evangélikus egyháztest egye­sülésével 1988-ban alakult meg a több mint ötmillió lelket számláló Amerikai Evangélikus Egyház (EL­­CA). Az így létrejött struktúra köz­pontja Chicagóba került: az O’Hare repülőtérhez közeli, nyolcemeletes irodaépület felső öt szintjét foglalják el az irodák és az egyéb helyiségek. Kis küldöttségünket a több száz munkatársat foglalkoztató központ főtitkára, David Swarding fogadja, aki a hivatalos izraeli úton tartózkodó Mark Hansont, az ELCA elnök-püs­pökét és a Lutheránus Világszövet­ség elnökét is képviseli. A jogász végzettségű főtitkár és munkatársai érdeklődéssel tájéko­zódnak a magyar evangélikusok örö­meiről és gondjairól. Ezek között szólunk a rendszerváltozás után ki­alakult helyzetről, egyházunk misszi­ói, oktatási és diakóniai szolgálatáról és ökumenikus kapcsolatainkról. Vendéglátóink élénk érdeklődést mutatnak az iránt is, hogy miként alakul nálunk és térségünkben az ál­lam és az egyház viszonya. Az ő be­számolójukból megismerhetjük az egyház struktúráját, miként működik a hatvanöt zsinat (egyházkerület) és a chicagói központ. Hallhatunk az egyház közéleti sze­repvállalásáról, illetve - részben ön­kritikus hangsúlyokkal - annak a nyári döntésnek a következményei­ről, amely lehetővé teszi homoszexu­ális lelkészek szolgálatát, valamint az egyes gyülekezetekre bízza annak eldöntését, hogy megáldják-e azonos neműek élettársi közösségét. Meg­tudjuk, hogy sok lelkészt, egyházta­got és gyülekezetét háborított fel ez a döntés, amelynek következtében számosán jelezték, hogy kilépnek az ELCA-ból, és új evangélikus egy­házat kívánnak alapítani. Válaszul is­mertetjük egyházunk álláspontját, amely egyértelműen ellenzi a korszel­lem ilyen eluralkodását az egyház éle­tében. Az egyes osztályvezetők kalauzo­lásával megismerkedhetünk az ELCA számos munkaágával. Tárgyalásokat folytatunk arról, hogy az amerikai evangélikusok továbbra is küldenek önkénteseket a mi gyülekezeteinkben és intézményeinkben - különös te­Cleveland megállapítjuk: ha ma lennénk diákok, boldogan tanulnánk a Trinity Semi­­naryban. Az északnyugat-ohiói egyházkerület püspökénél Egyik meghívónk az Amerikai Ma­gyar Evangélikus Konferencia (AMEK) elnöke, Bernhardt Béla fő­esperes. Már elmúlt nyolcvanéves, de még mindig fiatalos lendülettel és Feljegyzések egy észak-a gyünk, hanem azt akarja, hogy őhoz­zá, lelkünk gondviselőjéhez térjünk. Prőhle Gergely hazai egyházunk­nak a diaszpórában élőkért viselt felelősségéről szól, amely reménység szerint hamarosan találkozni fog egy új kormány nemzetpolitikai el­képzeléseivel is. Országos felügyelőnk előadását megköszönve Bernhardt Béla főesperes azt a tényt is megem­líti, hogy utoljára 1928-ban látogat -Fabiny Tamás, Mark Rameth, Prőhle Gergely, Keveházi D. Sámuel és James Childs a columbusi szeminárium kápolnájában változatlan odaadással fogja össze a tengerentúli magyar lutherániát. Emellett rendszeres kapcsolatban áll egyházkerülete, az északkelet­­ohiói zsinat vezetésével. Ezért aztán ellátogatunk vele a Clevelandtől mintegy negyven mérföldnyire fek­vő Cuyahoga Eallsba, ahol Elisabeth Eaton püspök asszony fogad minket. Kiderül, hogy vendéglátónk 1984- ben, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése alkalmából már járt Magyarországon. Örömmel találunk közös ismerő­söket, és próbáljuk együtt felidézni, hogy melyik gyülekezetben is szol­gálhatott annak idején. (Emlékidé­zése alapján azt gyanítom, hogy a nyíregyházi volt.) Megtudom, hogy az egyházkerületnek mintegy nyolc­vanötezer megkeresztelt tagja van kétszázhét gyülekezetben. Termé­szetesen véleményt cserélünk egy­házaink mai helyzetéről, majd keres­sük annak lehetőségét, hogy a cleve­landi magyar gyülekezetek és lelké­szeik jobban részt vegyenek az egy­házkerület életében. A püspöknő örömmel nyugtázza, hogy a ha­zánkban dolgozó egyik önkéntes éppen az ő egyházkerületéből való, és rendszeresen kap tőle híreket Magyarországról. Végül még an­nak lehetőségét sem zárjuk ki, hogy egyházaink - megfelelő előkészítés után - testvéregyházi kapcsolatra lépjenek egymással. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia közgyűlése A kétéyente esedékes közgyűlésre bizony ha tucatnyian eljöttek - ám Bernhardt Béla elnök olyan alapo­san előlcészített és kézben tart min­dent, mintha több száz fős zsinatot irányítana. A közgyűlés választott igéjéről prédikálok: ,Minden gondotokat őreá vesséféKp&rt neki gondja van rátok’.’ (íPt Gondolatmenetem elején egy magyar népdalt idézek: „A mi Urunk, a mi Urunk nem aluszik, bem aluszik, / Csak mirólunk, csak miró­­lunk gondolkozik, gondolkozik” majd összefüggést keresek aközött, hogy nekünk gondunk van, de neki gond­ja van reánk. Istenről mint pásztor­ról szólok, aki nem engedi, hogy té­velygő juhok és szétszórt nyáj le­ta meg hivatalos keretek között or­szágos (egyetemes) felügyelő az ame­rikai magyar evangélikusokat. Ezt követően örömmel értesü­lünk arról, hogy az Erős Vár című fo­lyóirat változatlanul igyekszik betöl­teni hivatását, illetve hogy a ma­gánszemélyek által tett alapítványok továbbra is lehetővé teszi hazai ösz­töndíjas hallgatók amerikai teológi­ai tanulmányait. A sajnos általában elöregedő tengerentúli magyarság számos tagja megható önfeláldozás­sal újra és újra az AMEK-on keresz­tül küld anyagi támogatást magyar­­országi, erdélyi és felvidéki egyházi célokra. A közgyűlés végén a jelenlevők ha­tározatot fogadnak el egyebek mellett arról, hogy az AMEK „készségesen ápolja hagyományos kapcsolatait a Magyar Evangélikus Konferenciához tartozó egyházakkal és közösségekkel, valamint a világ bármely más táján működő magyar evangélikus gyüleke­zettel vagy lelkigondozó szervezettel” További fontos kérdésekben is határoz az AMEK. Kinyilvánítja együttérzését a clevelandi magyar ka­tolikusokkal, akiknek egy templomát a közelmúltban bezárták, egy mási­kat, a Szent Imre-templomot pedig ugyancsak bezárással fenyegetnek. A helyi püspökség racionalizálásra hi­vatkozó döntése az egész clevelandi magyarság számára komoly veszedel­met jelentene, hiszen az említett templomban működik egyebek mel­lett a magyar iskola, a cserkészet és a néptánckor. Egy másik határozatában az AMEK közgyűlése elhatárolódik az Amerikai Evangélikus Egyház (EL­CA) országos közgyűlésének azon döntéseitől, amelyek azonos nemű párok egyházi megáldásának és ho­moszexuálisok lelkésszé szentelésé­nek lehetőségét nyitják meg. Az AMEK 33. biennális közgyűlése - amelynek sikeréhez nagyban hozzá­járult Tomaschek László alelnök és Rácz Zsuzsanna pénztáros munkája - „ékesen és jó rendben” zajlik. A főes­­peres-elnök már be akarná zárni az al­kalmat, amikor - vendéglátóink szá­mára váraüanul - szót kérünk, és Bernhardt Bélának sok évtizedes áldo­zatos szolgálatáért egyházunk Ordass Lajos-emlékérmét adjuk át. Itt is részt veszünk tanárok és hallgatók közös úrvacsorái isten­­tiszteletén. Megragad minket az a lendület és elkötelezettség, amellyel a tágas kápolnában együtt vannak. Az igényesen előkészített liturgiában mind Keveházi D. Sámuel, mind az alkalmi látogatók helyet kapnak. Tárgyalásaink Mark Rameth szemi­náriumi elnökkel - korábbi püspök­kel - és James Childs dékánnal egy­aránt ígéretesek. Prőhle Gergellyel asszony leplezetlen büszkeséggel mutatja, hogy mely házban lakott Ba­rack Obama, sőt azt is, hogy melyik az elnök kedves könyvesboltja és pizzériája. Én viszont azt tudom, hogy hol van itt Paul Tillichnek, a 20. század egyik legnagyobb teológusának törzshe­lye az egyik helyi sörözőben. A Hy­de Parkban működik ugyanis a Chi­cagói Egyetem, valamint - számos más felekezeti szeminárium mellett

Next

/
Thumbnails
Contents