Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-20 / 51-52. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2009- december 20-27. » 17 •>* » 1 ** JB.1L US .*• • KARÁCSONY ÜNNEPE - MIK 5,1“4A ■. .... n> n Sapal áF* 1 • Ü4 * IL ' fe iL rrr~ t — r ’’ÉT -t A legkisebbek nagy esélye I AZ ÜNNEP IGEJE ü 1333 'i 3 Akárcsak két évezrede a napkeleti bölcsek, mi, huszonegyedik századi, napnyugati bölcsek sem nélkülözhetjük az ősi mikeási próféciában felragyogó világosságot, amely ragyogóbb, mint a betlehemi csillag fénye, amely először csak Jeruzsálemig, Heródes udvaráig segítette el az új királyt köszönteni igyekvő tudós csillagászokat. Ők az emberi ész logikáját követve a fővárosban, a királyi palotában keresték a jövendő uralkodót. De hiába... Létfontosságú teológiai alapigazság rejlik a jól ismert történet mélyén. Az ég jeleiből, a teremtett világból, teológiai szakkifejezéssel élve: az úgynevezett egyetemes kinyilatkoztatásból sok mindent megsejthetünk Isten nagyságából, titkaiból, terveiből. Elindulhatunk keresésére, sőt még a közelébe is eljuthatunk. De a személyes találkozáshoz több kell. Valami más is szükséges: Isten külön kinyilatkoztatása, élő és ható igéje. Ha ott és akkor nem kerül elő az írástudók könyvtárából Mikeás útbaigazító szava „a legkisebb” Betlehemről, a napkeleti bölcsek csalódottan térhettek volna vissza távoli hazájukba. A próféta szava minket, mai, kereső bölcseket vagy éppen kallódó, sodródó balgákat is útbaigazít, mert enélkül bizony mi is jó eséllyel eltévednénk korunk kaotikus lelki-szellemi labirintusában. Abban a világban, ahol minden eladó, ahol a karácsony a fogyasztás ünnepévé degradálódott. Reklámok harsogják: fogyassz, vásárolj minél többet, minél nagyobbat, minél drágábbat... Ezzel szemben fedezzük fel a mikeási prófécia evangéliumát: „...Betlehem, bár a legkisebb vagy (...), mégis belőled származik az, aki uralkodni fog” Karácsony örömüzenete éppen a legkisebbeknek, a leggyengébbeknek, a legszegényebbeknek kínál új távlatokat, s ilyenekből jócskán akad 2009 válság sújtotta világában. A Mindenható és Örökkévaló törékeny kisgyermekként, szinte hajléktalanként egy kicsiny település rongyos istállójának jászolbölcsőjén keresztül lép be az emberiség történelmébe, hogy Megtartóként betöltse küldetését, elvégezze megváltásunk munkáját. Ő, aki öröktől szeret, nemcsak a jövendő felé nyit távlatokat, hanem a múltat is segít összefüggéseiben megérteni. Az érkező Messiás gyökereiről így vall Mikeás: „Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba” Karácsony nem tűnő hangulat, nem futó kaland. Isten nem „flörtöl” az emberrel, hanem tervezetten, kitartóan, a kereszthalálig menően, hűségesen szeret. Ennek az áldozatos, küzdelmes szeretetnek a gyökerei egészen Ádámig-Éváig mennek vissza. Nem véletlen, hogy az „új Ádám” Jézus Krisztus születését december 24-én, éppen Ádám és Éva neve napjának éjszakáján ünnepeljük. Már a Biblia első lapjain olvashatjuk a protoevangéliumot, a nagy ígéretet annak születéséről, aki majd a gonosz kígyó fejére tapos. Isten embermentő üdvterve fordult célegyenesbe azon az első betlehemi éjszakán, amikor az Ige testté lett. Érdemes újra feltárni ezeket az ősi, ma is tápláló gyökereket, hogy hosszú távú karácsonyunk legyen, amelynek fénye kisugárzik a hétköznapokba is. Manapság a környezetvédők gyakran ajánlják figyelmünkbe a gyökeres fenyőket, amelyek reménység szerint túlélik az ünnepeket. Nem válnak hulladékká vízkeresztre, mint gyökerüket vesztett, gyorsan száradó, agonizáló társaik. Mikeás szava is a gyökeres, tartós karácsony ajándékát kínálja. A betlehemi gyermek születése az időszámítás sarokköve, az idő centruma, központja. A huszadik század egyik legnagyobb magyar bölcsével, Pilinszky Jánossal együtt vallhatjuk, tapasztalhatjuk: „Isten beleszületett az időbe - ezért nekünk is módunkban áll kiemelkedni az időből..Karácsonykor mi, percemberkék is kitörhetünk önző kis világunk börtönéből, és a megnyíló ég fényében felfedezhetjük örökkévaló távlatainkat. A betlehemi csillag és a mikeási ige fényében ugyanakkor felismerhetjük, hogy aki megszületett, nemcsak a múltba és a jövőbe nyit kaput, hanem a jelenben is pásztorként vezeti az övéit: „A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával (...) Ez lesz a békesség!” így testesül meg Jézusban Isten békessége és áldása. Ezt adhatjuk tovább egymásnak minden karácsonyi jó szóban és tettben, mosolyban és simogatásban, spirituális és kézzelfogható ajándékban. Ez a legkisebbek nagy esélye és öröme. Gazdag karácsonyi ajándékot kaptunk a Luther Kiadó adventben megjelent Áldáskönyvén keresztül is. A prédikáló fotókkal színesített kötetbe inkarnálódó „áldáskoncentrátum” ünnepeinket és hétköznapjainkat egyaránt áldottá teheti. Befejezésül ennek egyik karácsonyi áldásával köszöntőm Olvasóinkat: A magasságos Isten, aki érted is emberré lett, őrizzen meg téged szeretetében. Ajándékozza neked a gyermek bizalmát, a kicsiség szépségét és erejét, a holnap reménységét, az ünnep békességét, és töltse be szívedet jelenléte örömével. ■ Gáncs Péter Imádkozzunk! Urunk, Te a legkisebben, egy gyermekben jöttél közel hozzánk. Mi is mindig közel lehetünk hozzád a gyermeklelkű egyszerűségben, tiszta, szép örömökben, szenvedések, próbák óráján is, az emberséges szeretetben. Tekints ránk a magas égből, tekints ránk emberek arcáról, és ajándékozz meg minket az igazi ünneppel. Ámen.
