Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-05 / 27. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009- július 5. *• 5 Egyház és állam az átalakuló Európában I*- Folytatás az 1. oldalról A vasfüggöny megszűnése után sokkal könnyebbé vált az országok közötti kapcsolattartás - állapította meg a német származású, de Svéd­országban élő, az Uppsalai Egyete­men tanító dr. Annette Leis-Peters. Hozzátette: „Az emigráció követ­keztében több kelet-európai gyüleke­zet tagjainak jelentős részét elveszí­tette, azokat, akik Nyugat-Európába vándoroltak." Kelet-Németországban a kommu­nista időszak alatt a protestáns egy­házak, amelyekhez történelmileg a népesség nagy része tartozott, kisebb­séggé váltak és marginalizálódtak - hangsúlyozta dr. Marianne Subklew német teológus-politológus. Német­ország egyesítése után a keleti egyhá­zak az egyház és állam közötti kapcso­lat nyugati mintáját vették át, olyan régióét, ahol a protestánsok és a ka­tolikusok jelentik a többséget. Tény, hogy „az emberek tömegesen hagy­ták el az egyházat, ám csak az egyé­neket lehet visszanyerni” - zárta mondandóját Subklew. Szombaton az egyetem teológus­otthonának éttermében rendezett fogadáson Gáncs Péter püspök kö­szöntötte a résztvevőket. Beszédében rámutatott a két évforduló fontossá­gára és az egyházaink előtt álló fel­adatokra. A vendégek vasárnap délelőtt Sza­bó-Pap Gabriella vezetésével a budai Vár nevezetességeit tekinthették meg, majd a Bécsi kapu téri gyülekezet is­tentiszteletén vettek részt, amelyen dr. Fabiny Tamás hirdette az igét angol és magyar nyelven. Az Északi Egyházke­rület püspöke beszédében rámutatott, hogy az egy elvesztése kevésnek tűn­het, ám vannak olyanok, akiknek az egy a száz százalék, a legtöbb, a legfon­tosabb. A jó pásztor is így tekint ránk, egyénekre, gyülekezetekre és egyhá­zakra, hogy a legkisebb elvesztése számára a legtöbb elvesztése lenne. Az úrvacsorái istentisztelet litur­giájában a püspökön kívül Balicza Iván budavári lelkész és Edmund Ratz vett részt. A zárónapon többek között az előadások összegzésére és a kon­­zultácósorozat „üzenetének” eredmé­nyeinek megfogalmazására került sor. Ezt hamarosan - minden bi­zonnyal - magyar nyelven is olvas­hatjuk. Egyházunk vendégei végül köszö­­netüket fejezték ki az Evangélikus Hittudományi Egyetem dolgozói­nak, akik testvéri szeretettel és ma­gas színvonalon szervezték meg a konferenciát. ■ Orosz Gábor Viktor Korszerűsödő épületek a környezet­tudatosság jegyében ► A Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség vissza nem térí­tendő pályázati támogatást nyert el épületeinek fűtés-korszerűsí­tésére - adtuk hírül nemrégiben lapunkban. A beruházásról Szarka István helyi lelkésszel beszélgettünk.- Három technikai megoldás sze­repel A tisztább Bakonyért címet vi­selő pályázatban: egy föld-víz típusú hőszivattyút, egy vákuumcsöves nap­­kollektort és központifűtést szerelnek be az egyházközség épületeibe. Miért van erre szükség?- A bakonycsernyei gyülekezet alkalmain az 1784-ben épült templom fogadja a legtöbb hívőt. Jelenleg egy huszonöt éves olajüzemű hőlégfúvó­val működik a fűtés. Ez már rendkí­vül elavult, veszélyes, és nem is tud­ja ellátni a funkcióját. Veszélyessége abban áll, hogy kormoz, illetve ha nem megfelelő az égés, a szén-mon­­oxid visszajuthat az épületbe. Jelen­leg úgy használjuk, hogy az alkalmak előtt először felfű tjük a templomot, majd kiszellőztetjük. Istentisztelet közben viszont nem használható a rendszer, így az épület fűtés nélkül marad. A komfort hiánya miatt pe­dig a téli időszakokban az egyházi rendezvények látogatottsága és szá­ma is csökken. Éppen ezért már na­gyon időszerű a korszerűsítés. Az új rendszer használatával a fűtési költ­ségek csökkennek majd, várhatóan ti­zenöt éven belül térül meg a befek­tetés, ezenfelül pedig az évek óta a tervek között szereplő óvodaépítés megvalósításához is közelebb visz.- Ennyire fontos a komfort?- Napjainkban már nemcsak azok vannak a templomban, akik eső­ben, hóban és fagyban is jönnek... Igény van arra, hogy a gyülekezetben is hasonlóan kényelmesen érezzék magukat az emberek, mint otthon. Fontos, hogy ne féljenek attól, hogy ha eljönnek télen a templomba, ak­kor esetleg megfáznak. Oda kell fi­gyelni arra, milyen a gyülekezet, és mik az elvárások. Ennek következ­ményeként az egyházi közösség összetartó ereje is növelhető. A hosszú téli estéket betöltő egyházi és kulturális események rendezésével fellendülhet a családok és a község társadalmi élete is.- Ki álmodta meg mindezt, és kik segítettek-segítenek a pályázatkészí­tésben, majd a megvalósításban?- Amikor még teológus voltam, az első szemináriumi dolgozatomat egyháztörténetből a mai Árpás és Mórichida között fekvő hajdani Mur­­selláról írtam. Megdöbbentett, hogy az egykori római város helyén lete­lepedett premontrei szerzetesek mennyire sok gyakorlati dologgal foglalkoztak. A lelkiség és a gyakor­lati munka harmóniában volt egy­mással. Példájukat követve dolgozom és szolgálok a saját gyülekezetemben. Ebből kifolyólag nagyon érdekel minden technikai és fejlesztési dolog, így én is kivettem a részem a pályá­zati munkából mint projektvezető, az elnökséggel és a felügyelő úrral együtt. A szakmérnök, Szilicsány Árpádné a pályázat motorja, szívvel lélekkel a jó „ügy” mellett áll. A pá­lyázatot pedig a Pannon Quality pá­lyázatíró cég készítette.- Úgy tudom, a fejlesztés kapcso­lódik az egyházközség óvodájához.- A jelenleg működő óvodánk épületét az önkormányzattól bérel­jük. Két vegyes csoportunk van öt­venhat gyerekkel és hét alkalmazot­tal. A 3188 lelkes - közülük 1495-en vallották magukat evangélikusnak- Bakonycsernyén erre igény van, ezért saját helyiségre lenne szüksé­günk az egyházközség területén. A megvalósítás első üteme lenne a je­lenleg meglévő épületek fűtésének korszerűsítése. Az óvoda engedé­lyezési tervei elkészültek, az energia­­ellátását már a környezettudatos ne­velési célnak megfelelően kívánjuk ki­építeni két ütemben.- Miért tekinthető környezettuda­tosnak ez a vállalkozás?- Az esperesi hivatalt jelenleg egy gáz- és egy vegyes tüzelésű kazán fű­ti - az utóbbihoz főként tűzifát hasz­nálunk -, a meleg vizet pedig villany­­bojler szolgáltatja. A korszerűsítés után a használati meleg vizet és a padlófűtést négy darab napkollektor- a hozzá szükséges berendezések­kel, vezérléssel - biztosítja majd. Ezzel helyettesítenénk a tűzifának mint kimeríthető energiaforrásnak a felhasználását. A napkollektorokkal az átmeneti időszakokban is megol­dódna a fűtés, kisebb gázenergia-fel­használás mellett növelhető az épü­let komfortfokozata, és csökkenthe­tő a károsanyag-kibocsátás.- A pályázatban szerepel, hogy ez a beruházás előnyös lenne a községnek és vonzáskörzetének is. Miként?- Először is nagyon szép környe­zet az, ami körülvesz bennünket eb­ben a faluban. Van horgász- és va­dászturizmus is a környéken. A gyü­lekezetünk nemzetközi kapcsolatai miatt - ilyenekből több is van - so­kat profitálhatna és fejlődhetne Ba­­konycsernye. Nagyon szeretnek ide­jönni a külföldi testvéreink, és ez nemcsak az egyházközségnek jó, ha­nem a Bakonyért is van. ■ Gombkötő Beáta A bakonycsernyei evangélikus templom Ősi tájak- posztmodern oktatás Tanulmányút Norvégiában Egy uniós pályázatnak köszönhető­en a közelmúltban Norvégiában ta­nulmányozhatta az iskolai oktató-ne­velő munkát Máté Zoltán, a Nyíregy­házi Evangélikus Kossuth Lajos Gim­názium igazgatóhelyettese. A tanulmányút célpontja Tromso volt, az északi sarkkörön túl fekvő öt­­venezres város, amely norvég vi­szonylatban nagyvárosnak számít. A hét során alkalma nyílt betekinteni ti-A legszembetűnőbb az, hogy a norvég oktatási rendszerre inkább a gyermekközpontúság, mintsem a teljesítményorientáltság jellemző. Iskolalátogatásaink során mindvégig azt tapasztaltuk, hogy az iskolában valóban minden a tanulókért törté­nik. Egyéni fejlesztési tervek szerint minden gyerekkel külön foglalkoznak a tanárok, és segítenek nekik a felzár­kózásban. Legnagyobb gondjuk talán Máté Zoltán az egyik iskolában zennégy európai ország - például Német-, Francia-, Olaszország, Belgi­um, a Cseh Köztársaság, Görögország -, valamint Norvégia oktatási rend­szerébe. Az angol nyelvű előadások és diskurzusok jórészt az egyes országok oktatási rendszerének felépítésével, irányítási módjával, illetve a tanítás módszereivel foglalkoztak. A tanulmányút az első perctől az utolsóig igen körültekintően volt meg­szervezve. A csoport számos általános és középiskolát meglátogatott. Persze jutott idő arra is, hogy a résztvevők ki­ránduljanak a norvég fjordokba. Má­té Zoltán szerint ez egy nap volt a „pa­radicsomban” A vendéglátók tökéletesen elérték a céljukat, azt, hogy a vendégek vi­szonylag rövid idő alatt minél többet megtudjanak, meglássanak Norvégia és a többi ország oktatásáról, általános problémáiról, valamint hogy szabad idejükben betekintsenek a norvég emberek életébe, és ismerkedjenek a lenyűgöző természeti csodákkal. Adjuk át a szót a hazánkat képvi­selő tanárnak:- Véleményem szerint a norvég oktatási rendszer áttekinthetőbb, mint a magyar, szerkezete egysége­sebb. Norvégiában tíz év az általános iskola, három év a gimnázium. A tan­kötelezettség hatéves kortól tizenhat éves korig tart, ezen idő alatt az ok­tatás ingyenes.- azontúl, hogy náluk is egyre több a magatartási zavarral, „diszes” prob­lémákkal, azaz diszlexiával és egye­bekkel küszködő gyerek — a kül­földről érkezett nagyszámú beván­dorló gyermekeinek az integrálása. Természetesen a látottakat, hallot­takat szeretném továbbadni a kollé­gáknak is. Nagy tapasztalatra tettem szert, reményeim szerint betekintést nyerhettem a mi jövőnkbe. Nem is a technikai felszereltségre, a magyar vi­szonyokkal össze nem hasonlítható iskolai finanszírozásra gondolok, ha­nem arra a mentalitásra, szolidaritás­ra, kulturális kisugárzásra, ami össz­hangot teremt ezeknek a norvég is­koláknak a belső világában. Egy példa: a gyerekek az iskolába érkezve leveszik a cipőjüket, és bent papucsban vagy inkább zokniban közlekednek. Na persze a padló az egész épületben olyan tiszta, hogy enni lehetne róla. Az osztálytermek közepén nagy asztal van, amelyet a tanulók az anyag tárgyalása idején körbeülnek. Hagyományos elrende­zést jószerével nem is láttunk. Valóban a gyerekek a főszereplők a norvég iskolákban. „Ez az ő iskolájuk, joguk van itt megkapni a számukra legmegfelelőbb oktatást, nevelést”­­így szól a norvég oktatás jelszava. ■ G. B. (Nyíregyházi Napló, 2009. június 18.) Önellátásra nevelnek Mintegy negyvennyolcmillió forint­ból alakít ki foglalkoztató műhelyt halmozottan fogyatékos fiatalok szá­mára a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immá­nuel Otthona; a projektre európai uniós pályázaton nyertek forrást. A munka jellegű foglalkoztatás, az önellátásra nevelés, valamint a kre­atív foglalkoztatás képezi az intéz­mény tevékenységeinek fő vonalát - ennek a magasabb szintű megvalósí­tását segíti elő a jelenlegi pályázati projekt. A munkálatok során egy olyan agyagozó és gyertyaöntő mű­helyt alakítanak ki az intézmény pinceszintjén, amely teljesen aka­dálymentes, a fogyatékkal élők igé­nyeit maximálisan kielégíti, és alkal­mat teremt az agyagozáson és gyer­tyaöntésen keresztül a hasznos mun­ka élményének megélésére, a kreatív készségek és a manipulációs készség fejlesztésére. A műhelyt a tervek sze­rint november 30-án adják át. M MTI

Next

/
Thumbnails
Contents