Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-20 / 51-52. szám
14 2009- december 20-27. KRÓNIKA Evangélikus Élet Melis Györgyért szólt a harang A Farkasréti temetőben december 14-én búcsúztatták Melis György operaénekest, a magyar operajátszás egyik legnagyobb alakját, aki november 27- én hunyt el életének 87. évében. A Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művészt, Liszt-, Kazinczy-, Bartók-Pásztory-díjas magánénekest, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét a Magyar Állami Operaház és az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyaránt saját halottjának tekinti. Evangélikus szertartás szerint zajlott temetésén D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök hirdette a vigasztalás igéjét. Melis György a Szarvas melletti Csipkár-tanyán született 1923. július 2-án hétgyermekes szlovák paraszti család legifjabb tagjaként. Négyéves koráig csak „tótul” beszélt, magyarul csak iskolái megkezdése előtt tanult meg, méghozzá nem is akárhogyan: ő az egyetlen Kazinczy-díjas magyar énekes. Énekelni a helyi evangélikus gyülekezet lelkészének biztatására kezdett. A műszaki egyetem építészmérnöki szakára jelentkezett, de végül a zene mellett döntött. 1945-től 1951-ig a Zeneakadémián tanult. 1949-től az Operaház magánénekese, Bizet Carmenjének Morales szerepében mutatkozott be. Énekesi adottságai mellett kiemelkedők voltak színészi képességei is. Wagner operái kivételével csaknem az egész operarepertoárt elénekelte Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Kodály operáiban és Bartók Kékszakállújaként. Don Giovanni (Mozart) szerepében külföldön is sikereket aratott. Vendégszerepeit Európa minden országában, Ausztráliában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban. Tizennyolc operalemeze és két önálló lemeze jelent meg. M MTI Istentiszteleti rend • 2009. december 20. Advent 4. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 1,19-28; Ézs 52,7-10. Alapige: jel 22,1-9. Énekek: 137., 134. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Jorsits Attila; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Jorsits Attila; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; du. fél 6. (karácsonyi szeretetvendégség); Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) dr. Frenkl Róbert; du. 4. (bibliodramatikus gyerekkarácsony); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (gyermekek karácsonyi műsora) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (Bach: Karácsonyi oratórium) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 4. (gyerekkarácsony) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; du. 6. (Új találkozás istentisztelet); Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Grendorf Péter; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Grendorf Péter; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; du. 4. (gyerekkarácsony); Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Istentiszteleti rend ♦ 2009. december 24. Szenteste. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt i,2ob-23; Ézs 9,1-6. Alapige: Jel 22,16-17.20. Énekek: 150., 154. L, Bécsi kapu tér du. 4. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. (német) Johannes Erlbruch;'éjfél Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé du. 5. Gertrud Heublein; II. Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du.fél 3. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 2. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 4. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. du. 4. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. du. 4. Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; VII., Városligeti fasor 17. du. 4. Aradi György; VIII., Rákóczi út 57/a du. 2. (szlovák-magyar kétnyelvű, ökumenikus, családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 4. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet du. 4. Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 4. Benkóczy Péter; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. du. 4. (úrv.) dr. Joób Máté; XL, Németvölgyi út 138. du. 3. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 4. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. 5. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 3. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. du. fél 4. (karácsonyi orgonamuzsika); du. 4. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér du. 4. Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) du. 5. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. du. 4. (gyermekek, ifjak karácsonyi műsorával) Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. fél 5. (gyermekek karácsonya); éjszaka 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 5. Grendorf Péter; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. este fél 9. ifj. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. (gyermekek karácsonyi műsora) László Lajos; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 3. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 3. Győri János Sámuel; éjfél Győri János Sámuel; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) du. 4. (gyermekek karácsonyi műsorával) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Menekültek nyomában Torontálban Amikor 1916. augusztus 27-én a királyi Románia hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, katonái át is lépték a határt Erdély minden szorosánál a hadüzenettel egy időben. A meglepett, dobszóra ébredő lakosság összepakolta szekérderéknyi gyerekét és ingóságát, és elindult oda, ahová a belügyminiszter irányította az embertömegeket. így a Brassó vármegyeiek Torontálba, illetve Bácskába kerültek. Ki szekéren, ki vonattal jutott el odáig. Az első menekülteket szállító vonat csak szeptember közepén érkezett meg a Délvidékre, ahol már várták, hogy a hosszú utazástól elcsigázott, alig néhány ruhával érkező menekülteket megfelelően elszállásolhassák. Barcasági csángó és szász evangélikusaink 1916. december 20-ig voltak kénytelenek átvészelni az otthontalanságot a különböző délvidéki településeken. Erről az időszakról az Evangélikus Országos Levéltár őriz két kimerítő jelentést Nikodémusz Károly egykori hosszúfalusi lelkész és Bohus Pál apácai esperes tollából. Nos, a minap Nagybecskereken jártam. Míg néhány évvel korábban Topolyára menet leginkább az ismeretlen tájra figyeltem, hogy el ne tévesszem a kijáratot az autóútról, addig most, útban Becskerek felé, már a helységnévtáblák is beszédesek voltak. Tudtam, hogy az egykori falumbeliek, netán rokonaim megfordultak Écskán, Ozorán, Ferenchalmon... Nagybecskereken rövid nézelődés után rögtön a városházát kerestem, hogy lássam, merre székelt Brassó vármegye vezetősége, honnan igazgatták a több ezer barcasági sorsát néhány hétig. Az idő azonban nem volt kegyes hozzám. A zuhogó esőben, kezemből mindent kitépő viharban a gépem épségét kockáztatva is úgy gondoltam, hogy a városháza képe nélkül nem jöhetek vissza. Sőt az épületben található levéltárban egykori iratok után próbáltam kutatA szlovák templom ni, ám hasztalanul. Ahogy az ottani emberek nem ismerték történelmünknek ezt az epizódját, úgy a levéltári források sem adtak támpontot. Az egykori evangélikus anyakönyvek közül is csak az esketésit találtam meg, ám 1916 szeptembere és decembere között egy házasság sem köttetett. Amikor pedig a városban az evangélikus templomot kerestem, mindenki azt mondta, hogy nézzem a szlovák templom feliratot. Mert Becskereken az evangélikusság egyenlő a szlováksággal. De azt is elmondta alkalmi idegenvezetőm, hogy a templom már elhagyatottan áll, s arra sem emlékszik, hogy az elmúlt évtizedben lett volna ott istentisztelet. A szakadó esőben a templom képe még komorabb volt, de még áll. Az utcán szerb és angol nyelvű jelzőtábla irányít felé. Magyar felirat is van még a városban, ám számuk egyértelműen jelzi, hogy az egykori Torontál vármegye székhelye ma. szerb többségű város. A magyar határ felé vezető utat már némi kerülővel tettem meg. Gondoltam, hogy még útba ejtek néhány evangélikus temetőt vagy templomot. Helyismeret nélkül csak egy kétnyelvű településen igazított el útjelző tábla az evangélikus temető felé. A kapu zárva volt, de a rácsok között beül pillanthattam. Bár <3 számomra a temetők “ egyben néprajzi, illet< ve művelődéstörténeti kutatóterepnek számítanak, ebben a faluban borzongás fogott el. Az óriási méretű fekete márvány sírkövek, rajtuk a szintén óriási méretű, aranyozott cirill betűk teljes mértékben elriasztottak attól, hogy a sírok között bóklásszam, és esetleg itt elhalt menekült nyomát keressem. Inkább folytattam az utam hazafelé, ám a fel-feltűnő téglaégetők, tanyák, helységek az egykor itt jártak emlékét idézik. Valamikor a Brassó vármegyeiek Torontálban jártak. Nem jószántukból. Talán valaki maradt is ott. Hiszen ha a száműzetésben még házassági hirdetésre is futotta, tán még ez is előfordult. De vajon a mai barcaságiak tudják-e még, hogy létezik Torontál? ■ Veres Emese-Gyöngyvér mm Magyarok a prágai adventi kórustalálkozón Nemzetközi egyházzenei találkozón vett részt december elején Prágában a somogyvámosi ökumenikus énekkar. A „Prague Advent Choral Meetinget”, azaz prágai adventi énekkari találkozót tizenhárom kórus részvételével szervezték meg. A hazánkat képviselő somogyvámosiakon kívül Romániából, Dániából, Ausztriából, Portugáliából, Baszkföldről, Olaszországból, Oroszországból, Németországból érkeztek együttesek. A prágai találkozó egyik fő mozzanata a Pyramida Hotelban megtartott közösségi rendezvény volt, amelyen mind a tizenhárom kórus énekelt egy saját hazájára jellemző karácsonyi éneket, majd az 564 énekes együtt szólaltatta meg a közös éneklésre kijelölt műveket. Délután a St. Salvator evangélikus templomban került sor az önálló bemutatkozásokra. A somogyvámosi együttes a dániai Nevertheless, a német Frauenchor Meyenburg és a portugál Coral Polifónico de Ponte Sor - Associai;ao Cultural kórussal adott közös koncertet. A magyar műsorban középkori karácsonyi énekek, reneszánsz és barokk motetták mellett kortárs szerzők művei és magyar karácsonyi népdalfeldolgozások hangzottak el Berkesi Sándor feldolgozásában. A találkozón való részvétel a Magyarországi Evangélikus Egyház, Somogyvámos Község Önkormányzata, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke - Gelencsér Attila -, valamint sok jó szándékú ember támogatásával jöhetett létre. ■ Seregi László Hálaadás ötvenöt évért Advent első vasárnapján a várpalotai gyülekezetben rendkívüli hálaadó istentiszteleten vehettünk részt. Ezen a napon három családban emlékezhettek meg az ötvenöt évvel ezelőtt kimondott házassági esküről: 1954. november 6-án Csótár Kálmán és Felder Erzsébet; 1954. november 20-án Varga Gyula és Pavelka Magdolna; 1954. november 27-én Patonai László és Mórocz Ilonka fogadtak egymásnak örök hűséget Isten színe előtt. Az ötvenöt év nem volt mindig könnyű és gondtalan, de Isten szeretete és kegyelme mindig adott a családoknak erőt, vigasztalást és útmutatást. A hosszú idő során az egészség is megkopott. így az ünnepi hálaadáson csak két család tudott részt venni a gyülekezet, valamint a gyermekek és unokák közösségében. Tóth Attila lelkész imádságban gondolt a távol lévő családra, majd Pál apostol egyik leveléből választott igével köszöntötte az ünnepeiteket - „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11) -, és Isten áldását kérte további életútjukra. Gyülekezetünk egyegy csokor virággal köszöntötte az ünnepeiteket, majd közös úrvacsorái istentiszteleten vehettek részt az egybegyűltek. ■ Varga Tibor másodfelügyelő Patonai László ésfelesége, Ilonka, valamint Varga Gyula ésfelesége, Magdolna
