Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-12-13 / 50. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2009. december 13. » 15 Ha decembert írunk, menetrend­szerűen megérkeznek a jövő évre vo­natkozó találgatások. Ha csak az in­formatikai szektort nézzük, akkor könnyűszerrel találhatunk becslé­seket, hogy milyen sebességű és hány magot tartalmazó processzort építenek majd az új gépekbe, vagy miképpen alakul az IWIW és a Face­­book harca. E sorok írója már csaknem három hónappal ezelőtt adott elő a Masters of Library and Information Science konferencián, amelynek egyik szek­ciója a könyvtáraknak a digitális érába tagozódásával foglalkozott. Az akkor lépten-nyomon hangozta­tott Web 2.0 kifejezés még elég szo­katlan volt a könyvtáros füleknek, de aki manapság a Twitteren pörgő fej­lesztők és onlinemédia-szakemberek előtt használja, úgy érezheti magát, mint aki valami divatjamúlt dolgot emleget. Egyikük nemrég azon el­mélkedett, hogy vajon mikor is ve­szett ki a szaknyelvből a szörfözés ki­fejezés, amely a Google keresőjé­nek uralma előtti időszakot jellemez­te, amikor a legtöbben még a linke­ken keresztül navigáltak az egyes weboldalak között. Az Oxford University Press min­den évben megválasztja az év szavát. 2009-ben ez az unfriend lett. Az ige - magyar megfelelője baráttala­­nít lehetne - azt a cselekvést jelen­ti, amikor a felhasználó egy közössé­gi oldalon törli az egyik ismerősét. A szó népszerűsége jól leírja használa­tának körülményeit: már túl sok a ne­­tes kapcsolat, már túl sok időt rabol el az ismerősök tevékenységének Csak a jelen EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence követése. Már túlságosan itt van a Web 2.0, legalábbis annyira, hogy már nem is nevezzük nevén. Jövőre vajon melyik szó fog majd kikopni a használatból, és mi lesz 2010 legked­veltebb új jövevénye? Lesz-e vajon új szó az idejétmúlt­ra? Fogják-e vajon gyűjtőfogalommal illetni azokat a jelenségeket, amelyek már nem tartoznak a mainstreambe, hanem csak a longtailből bányászha­tok elő? Aki ma egész napját az inter­net előtt tölti, másnap már nem vesz újságot, ez nem új dolog. De ő már tévéhíradót sem néz aznap, mert fél nappal az esemény megtörténte után lejárt lemeznek számít a hír... A pillanatnak élés nem kedvez azoknak a közösségi oldalaknak sem, amelyek emlékgyűjtésre szakosodtak. A Futrinka (futrinka.hu) és az Em­lékgép (emlekgep.hu) egyaránt ta­valy indult, de most látszólag mind­kettő stagnál. Bár annak idején a saj­tó remek ötletnek tartotta őket, és mindkettőnél egy-egy IWIW-főem­­ber bábáskodott alapítóként, a nagy áttörés egyik esetben sem követke­zett be. Nem biztos tehát, hogy egy első­re remeknek tűnő ötlet életképesnek bizonyul, mert egy év alatt még ma­gyar viszonyok között is annyira fel kell tudni futtatni egy oldalt, hogy le­hessen számolni a befektetett javak megtérülésével. így bebizonyoso­dott, hogy az internet szüntelen vál­tozása egyfajta carpe diem érzetet kelt a használóiban, és azok a kísérletek, amelyek régmúlt eseményeket akar­nak új életre kelteni, úgy látszik, ku­darcra vannak ítélve. Egyre kevesebb idő jut a múlton való merengésre, amikor a jelen információáradata kimeríthetetlennek tűnik. A most mindent elsöprő hatalmá­nak vonzásában idén virágoztak fel azok a technológiák, amelyek valós idejű keresést tesznek lehetővé. így nem kell a látogatónak pontosan tudnia, hogy mi is történt valójában, mert a különböző keresők már rövid időn belül az aktuális témákat fogják megjeleníteni. A Google Trends (h ttp://w w w. go ogle, co m/trends) a legfrissebb twitteres bejegyzéseket is pár másodperces eltéréssel dolgoz­za fel és teszi elérhetővé a felhaszná­ló számára. Az adatok keletkezése és szétter­jedése közötti idő jelentősen lerövi­dült, ezzel párhuzamosan a legtöbb emberre a hasonló sebességgel törté­nő információfogyasztás feladata há­rul. Az év szava, az unfriend annak a kifejeződése, hogy a jelenlegi interne­tező legnagyobb gondja a friss infor­mációk megfelelő szűrése és rendsze­rezése. Az elkövetkező év egyik nagy kihívása az lesz minden közösségi ol­dal számára, hogy kezelhetővé tegye az egyre több újonnan keletkező in­formációt. Amelyik erre nem lesz ké­pes, az veszíteni fog - a „nincs nekem erre időm” szedni fogja áldozatait. ■ Nagy Bence Tisztelt Olvasóink és Előfizetőink! ► Ahogyan az Evangélikus Élet november 29-ei számának első oldalán már olvashatták, 2010- ben nem változik a lap ára: egy lapszám továbbra is 250 forint­ba kerül majd. Az éves előfizeté­si díj továbbra is 13 000, a féléves 6500, a negyedéves 3250, az egy­havi 1085 forint lesz. Páratlan páros kedvezmény Páratlan páros kedvezményünk ke­retében továbbra is jelentős ked­vezménnyel hosszabbíthatja meg előfizetését, ha egy új előfizetőt tobo­roz az Evangélikus Élet olvasótábo­rába - ráadásul az új előfizető is ked­vezményben részesül! Ha tudomása van arróí, hogy gyü­lekezetében - ismerősei, barátai kö­rében - valaki fontolgatja, hogy elő­fizet a lapra, hívja fel figyelmét akci­ós ajánlatunkra, és szövetkezzenek. Önnek mindössze annyit kell ten­nie, hogy - mielőtt meghosszabbít­ja meglévő saját előfizetését (azaz díj­bekérő levelünk kézhezvételét köve­tően postán vagy banki átutalással befizeti az előfizetési díjat) - kapcso­latba lép az Evangélikus Élet szerkesz­tőségével, és megadja annak az új elő­fizetőnek a nevét és az elérhetőségét (postázási címét és esetleg a telefon­számát), aki az Ön közvetítésével ké­szül megrendelni lapunkat. S hogy milyen kedvezményekre számíthat? Ha Ön negyed évvel hosszabbít­ja meg előfizetését, akkor további egy hónapig ingyen kapja újságun­kat. Dönthet ennél nagyobb időtar­tamú hosszabbítás mellett is, ez esetben arányosan nő az „ajándék­­hónapok” száma: féléves előfize­téshez két, háromnegyed éveshez három, egész éveshez pedig négy to­vábbi hónap az ajándék. Az „aján­dékhónapokat” természetesen akkor írjuk jóvá az Ön számára, amikor az Ön által megnevezett személy tény­legesen előfizetett az Evangélikus Életre. Lapunk új előfizetői szintén előfizetésük időtartamának függ­vényében kapják majd további egy, két, három vagy négy hónapon át in­gyenesen az újságot. Előfizetői támogatói akció Tisztában vagyunk azzal, hogy bizo­nyára most is lesznek, akik a válto­zatlan ár mellett sem tudják vállalni az előfizetés terhét. Ezért - aho­gyan ezt az elmúlt két évben is tet­tük - szeretnénk segíteni nekik ab­ban, hogy mégis tovább olvashassák a lapot. Azt kérjük előfizetőinktől: ha mód­juk van rá, akkor az előfizetési díjnál nagyobb összeget juttassanak el ki­adónkhoz, hogy a befolyt összeggel támogatni tudjuk azon olvasóink előfizetését, akik számára az előfize­tési díj anyagi nehézséget okoz. A tá­mogatás befizetéséhez kérjenek mun­katársunktól egy plusz csekkszel­vényt, vagy a részükre megküldött csekken fizessék be - saját előfizeté­si díjukon felül - az e célra szánt összeget. Ez utóbbi esetben a csekk (vagy az átutalás) közlemény rovatá­ba feltétlenül írják be, hogy „plusz előfizetői támogatás” illetve ennek pontos összegét. Kérjük, hogy akik anyagi okok miatt kényszerülnének az EvÉlet le­mondására, ezt a számunkra egyér­telműen jelezzék, hogy a beérkezett támogatásokból segítségükre lehes­sünk abban, hogy továbbra is kaphas­sák hetilapunkat. További fontos és praktikus tudnivalók- Előfizetőink aktuális előfizetésük lejárta előtt postai úton kapják meg a nevükre szóló előfizetési díj­bekérő levelet. Előfizetésüket a levélhez mellékelt csekkszelvény felhasználásával újíthatják meg. (Ha nem kapnak csekket, az azt je­lenti, hogy még nem járt le az elő­fizetésük. Amíg nem értesítjük Önöket, addig ne fizessenek be semmilyen összeget!)- Lapunkban időnként más szerve­zetek (esetenként kiadók) is elhe­lyeznek csekkeket, de ezeken nem lehet az Evangélikus Életre előfi­zetni! Ha a páratlan páros kedvezménnyel, a támogatási akcióval vagy saját elő­fizetésükkel kapcsolatban bármilyen kérdésük, észrevételük van, fordulja­nak bizalommal közvetlenül a szer­kesztőséghez; munkatársunk, Vitális Judit készséggel áll rendelkezésükre. Az Evangélikus Élet szerkesztősé­gének elérhetőségei: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 1/317-1108; 20/824-5519. Fax: 1/486-1195. Elekt­ronikus leveleiket a judit.vitalis@lu­­theran.hu e-mail címre küldhetik el. Még mielőtt elfelejtenénk: azon előfizetőink között, akik 2010. ja­nuár 6-án, vízkereszt ünnepén ér­vényes Evangélikus Élet-előfize­téssel rendelkeznek, sorsolást tar­tunk. A nyertes másodmagával té­rítésmentesen részt vehet a bala­­tonszárszói Evangélikus Konfe­rencia- és Missziói Otthon 2010. május 21-24-i, pünkösdi hosszú hétvégéjén! ■ Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója EVÉL&LEVÉL Soltvadkerti időszámítás Átolvasva dr. Flarmati Béla nyugalmazott püspök ünnepünkről közölt írá­sát egyházunk hetilapjának múlt heti számában (15. oldal - Pontosítás), tel­jes mértékben osztom püspök úr véleményét: sajnálatos elírás, illetve pon­tatlanság történt. Mi ugyanis valójában a 20. tanévet ünnepeljük! Nem egy­szeri alkalommal, hanem egy ünnepségsorozattal, melynek első eleme volt a püspök úr által kifogásolt időpontban tartott alkalom. (A soron követke­ző a december 10-én tartandó adventi koncert...) Azért döntöttünk a „tanév” ünneplése mellett, mert ez áthidaló megol­dásnak tűnt. Gyülekezetünk és óvodánk ugyanis - Káposzta Lajos lelkész elődöm vezetésével - 2004. november 26-28-án ünnepelte felszentelésének tizenötödik (!!!) évfordulóját. Ha ehhez hozzáadunk öt évet, akkor az idei esz­tendőt, azaz a 2009-est kapjuk, miközben világosan tudjuk, hogy az óvoda alapításának dátuma 1990. Hogy ne vonjuk kétségbe az öt éve történt ün­nep létjogosultságát, de a matematika törvényeinek se mondjuk ellent, így esett a választásunk erre az áthidaló megoldásra. Úgy vélem, a „tan” szócs­ka sajnálatos elmaradása és utólagos pótlása megfelelő magyarázat a püs­pök úr kifogására. Mindazonáltal már most ezúton is tisztelettel meghívom - egyházunk akkori vezetőivel egyetemben - püspök urat is az ünnepségsorozat záró al­kalmára, amely, ha Isten is éltet, 2010. március 20-21-én vagy május 15- 16-án lesz. Őszintén remélem, hogy püspök úr baráti befolyása, közbenjárása révén tizenkilenc éve indult óvodánk ünnepségsorozatának záróalkalmán meghí­vott vendégeink közt köszönthetjük majd Káposzta Lajos lelkész elődömet is, aki ezúttal elfogadja meghívásunkat! Köszönve észrevételeit, őszinte tisztelettel és szeretettel: Homoki Pál lelkész (Soltvadkert) Advent határok nélkül „Mindig adventben élünk” - írta Dietrich Bonhoeffer, és hozzátehetnénk: min­denhol, határon innen és túl egyaránt. A debreceni evangélikus konfirmandusok csapata az új egyházi év kez­dete előtt egy nappal, a megszokott szombat délelőtti konfirmációi óra he­lyett korán reggel felkerekedett, hogy - lelkészük, Réz-Nagy Zoltán vezeté­sével - ellátogasson a nagyváradi testvérgyülekezethez. Vendéglátóink nagy szeretettel fogadtak bennünket. A Partiumi Keresz­tény Egyetem dísztermében rendezett, már hagyománnyá vált adventi kéz­műves-foglalkozásba kapcsolódhattunk be, amelyen ki-ki kedve szerint ka­rácsonyi üdvözlőlapot, karácsonyfadíszt vagy adventi koszorút készít­hetett, s a mézeskalács­készítés fortélyait is el­leshettük. A továbbiakban ze­nepedagógusok foglal­koztak a legkisebbekkel, míg a fiatalok Mátyás Attila helyi lelkésszel és Réz-Nagy Zoltánnal egy külön teremben arról beszélgettek, hogy miként készülnek a konfirmációra, és mit is jelent az ad­vent ma Erdélyben és Magyarországon. Az ünnepkör hagyományainak és evangélikus vonatkozásainak felelevenítése és méltatása mellett mindnyá­jan egyetértettünk abban, hogy ebben az időszakban a hangsúly a készü­lődésen van, melynek csak akkor van értelme, ha fejlődést hoz magával. Asztalos Richárd lelkészjelölt (Debrecen) Kiskunhalasi levél Igazi (mese)hősként tevékenykedik Cinkotán Szeverényi János missziói lel­kész, az Evangélikus Missziói Központ igazgatója. Igaz ugyan, ő édesanyjá­nak tizenegyedik gyermekeként szerényen, álruhában jött, nem királyi dísz­ben. De hogy sikeresen felveszi a küzdelmet a „sárkányokkal”, azt érezni le­hetett személyes hangú, élettel teli beszámolójából, melyet november 14-én hallgathattunk meg az evangélikus imaházban. Mert ugyan kinek van ma annyi ereje - hacsak nem Istentől -, hogy négy saját gyermek nevelése mellett még sok-sok ember gondját, baját felvállalja, s tetteivel, imáival szabadulást sze­rezzen másoknak is? Én az ilyen embert nevezem - korunk szokása ellené­ben - sikeresnek. Eredményes munkája nem a véletlennek köszönhető, ha­nem annak, hogy ő a legnagyobb király - Jézus Krisztus - mellett döntött, s tanítványaként akar élni. Előadásában hangsúlyt kapott, hogy Krisztus is a nép közé ment, a leg­hétköznapibb helyeken fordult meg, s nem zárkózott el még a veszedel­mes kórt terjesztő leprások elől sem. Krisztus követőinek pedig minde­nütt feladatuk, hogy felvegyék a harcot a tudatlansággal, a bűnnel (szim­bolikus nyelven: sárkányokkal, kígyókkal stb.), mert a legtöbb bajt ezek okozzák. Sokan és sok helyen megfogalmazták már, előadásában Szeverényi János is, hogy minden gazdasági válság oka elsősorban a lelki válság. Földünk la­kóinak nagy része ugyan ezt még nem képes beismerni, de aki felismerte és megtapasztalta, hogy Krisztussal van kiút, annak kötelessége „fényt vinni a sötétségbe”. Nagyon szép emberi példa áll előttünk a missziói lelkész személyében. Én is javaslom, mindannyian kérjük Istentől Krisztus fényét, s vele sikeresen meg­küzdőnk „sárkányainkkal”. Ha nem lenne elég hitünk hozzá, emlékezzünk vissza: gyermekként még mindannyian hittük, hogy a mesék igazak. Bár igaz­ságuk felismeréséhez meg kell értenünk a szimbólumok nyelvét, a mögéjük rejtett igazságot, de Krisztus segít ebben, s így biztat változásra: „Bizony, mon­dom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyerme­kek, nem mentek be a mennyek országába!’ Kérjük hát Istent, áldja meg éle­tünket, fogadjon vissza minket, eltévedt gyermekeit. Kedves evangélikus testvérek! Nagyon szépen köszönöm férjemmel együtt a meghívást! Örülünk, hogy együtt lehettünk! Bognár Ágnes (a római katolikus egyházközség tagja)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents