Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-06 / 49. szám
.8 -m 2009. december 6. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Nevelési helyzet „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fii 2,5) Kritikusan méregetjük egymást. Mindketten kivárunk... Várjuk azt a pontot, amikor valaki végre hajlandó lesz reagálni. A helyzet feszült, akár egy pókerparti. A tét nagy, a játszmák bonyolultak, de a lényeg egyszerű: mindketten nyerünk, vagy mindketten veszítünk... Senki sem játssza ki a lapjait, bár sejtjük, hogy mi lehet a másik kezében, de kockáztatni nem akarunk. Én sem, ő sem. A gyerek végigmér. Szeme, mint a röntgen sugara, a vesébe lát. Vagy talán mégsem, olyat felnőttek tesznek. O a szívet vizsgálja, a másikban lakó lelket. De jaj, ha megtalálja. .. és nem lel rá benne megváltó Krisztusára. Mert neki ő kell, még akkor is, ha hitetlen. A gyerek már nem éri be kevesebbel. Csakis a szenvedélyes, kitartó, együtt érző, mindent értő, szigorú, mégis magát is odaadó Jézust keresi. Minden gyarló emberben. Bennem is. Mint könyörtelen vizsgabiztos tesztel és próbára tesz. O maga, mint érzékeny műszer, finom detektor mindent lát, mindent tud, mindent érez, és mindenre reagál. Titokzatos világ az övé, ösztönös és érzelmes. Tanul. Játszani a játékszabályaink szerint. Amelyek messze nem eszményiek. Keresi a hibát, hátha elárulom magam, vagy talán jelt adok neki. Most dől el minden. A két szempár egymásra szegeződik, ez az ősi pedagógia. A farkasok szeme tele erővel és hatalommal. A szülő szeme tele szeretettel és irgalommal. A forradalmár szeme megfeszült elhatározással és gőggel. A gyermek szeme tele a szeretet falánk vágyával. Mert ezt éhezi őszinte, mohó kívánsággal. De nem fogadja el akárkitől csak úgy akárhogy, odavetetten. Bizonyítani kell, hogy kitartanak mellette, hogy képesek úgy legyőzni, hogy nem alázzák meg. Tökéletesnek kell lennie, mint Krisztusnak, aki megfeszült érte a kereszten. Őt szeretni kell, biztonságot adóan, kitartóan, megtépázottan. Szeretni, ha ölelésre vár, szeretni, ha két lépés távolságban marad, szeretni, ha szembeszáll, ha megbánt, ha elszakad, szeretni, ha megrémülve visszatér. Szeretni most! Lélegzetvételnyi pillanat csupán, és a gyerek enged. Arcvonásai enyhülnek, ellazulnak. Fegyvereit letette. A lapok az asztalon. A nevelő ott áll ereje teljében, a megnyugtató diadalban. Persze tudja, a gyereket nem ő törte meg. Hiszen az ekkor már ártatlan szempár tulajdonosát nem győzték le. Önmaga korlátozza önmagát. Elfogadja, hogy a másik felnőtt, ő pedig örömmel lesz újra minden erejével gyermek. Mert megtalálta a másikban, amit keresett. A húr nem feszül tovább, elpattintani sohasem akarta. Csak érezni, hogy elég erőse ahhoz, hogyha ránehezedik, megtartsa. Viszontszeret! De nem engem. Hanem azt, akit megtalált bennem. Nevelni ma, ezekben a kritikus időkben csak így, a hit által megragadott Jézus Krisztussal lehet, minden helyzetben. ■ Kopf András iskolalelkész „...ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” Tanulói csendesnap a kőszegi evangélikus szakképző iskolában ► Te mit gondolsz a szabadságról? - hangzott el Zsóri-Ments Orsolya iskolalelkész kérdése az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium diákcsendesnapjának kezdetén. Az intézmény ez évben először szentelt egy teljes napot a lelki elmélyülésre, s a résztvevők visszajelzései igazolták, hogy a mai rohanó világban erre bizony nagy szükség van. Ahogy a címben olvasható ige (2Kor 3,17) is jelzi, a csendesnap középpontjában a szabadság problematikája állt, e kérdés köré szerveződtek azok a programok, foglalkozások, melyek különböző nézőpontokból próbálták megvilágítani e ma is élő problémát. Zsóri-Ments Orsolya lelkésznő problémafelvető, gondolatébresztő szavait vihették magukkal azok a diákok, akik részt vettek a kezdőrendezvényen, majd bepillanthattak a csoportos foglalkozásokba, melyek az iskola területén forgószínpad-szerűen zajlottak - így a tanulók részesei lehettek majdnem minden programnak. De melyek is voltak ezek? Weltler Gábor lelkészjelölt a szabad akarat problémáját vázolta, míg Gombos Ágnes hitoktató napjaink egyik legfontosabb kérdésére irányította a figyelmet: hol a határ szabadság és szabadosság között? A sajtószabadság kérdéskörét járta körül Szenkovits Péter újságíró, Vincze Anita tanárnő és osztálya pedig a fiatalok körében rendkívül népszerű világháló és a szabadság összefüggéseiről tartott a résztvevőket is megmozgató foglalkozást. Az érintett korosztály mindennapjait befolyásoló problémákat dolgozott fel Hasza Mónika evangélikus beosztott lelkész és Sélley Mária hitoktató: előbbi a szerelem, utóbbi a tanulás szabadságáról beszélt a fiataloknak. Kővári Lajos és Tóth Tamás történelem szakos tanárként arra keresett választ, hogyan érvényesültek az emberi szabadságjogok a történelem során. A szervezők a film nyelvén is szóltak a fiatalokhoz. A Valahol Európában című film kapcsán felvetődött a gondolat, hogy a szabadság a legnehezebb időszakokban is támaszt jelentő érték lehet mindannyiunk számára. Megrázó hatást gyakorolt a fiatalokra a sopronkőhidai börtön egyik cellájának másolata, melyet az iskola dísztermében állítottak fel a bünSZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter tetés-végrehajtási intézet dolgozói. A börtönőrök elbeszélése alapján világossá válhatott a diákok előtt, milyen körülmények között élnek, milyen problémákkal küzdenek szabadságuktól megfosztott embertársaink. A résztvevők közül többen kiemelték: jó volt kiszakadni kissé az iskolai mindennapokból és olyan dolgokról hallani, beszélgetni, amelyekről a napi feladatok mellett kevesebb szó esik. A tanulók értékelték, hogy a foglalkozások szervezői ügyeltek arra, hogy mindenki szóhoz juthasson, megfogalmazhassa a témához kapcsolódó gondolatait. A csendesnap zárásaként ismét a templomban gyűlt össze az iskola közössége. A záró istentiszteletet a diákok alkotta zenekar játéka tette még bensőségesebbé, hangulatosabbá. A tanulók sok élménnyel és megszívlelendő gondolattal gazdagodva hallgathatták meg a lelkésznő igehirdetését, aki rámutatott az örök igazságra: „...ahol az Úr Lelke, ott a szabadság’.’ ■ Tóth Tamás tanár 1 * 7 m wfc, É'.'k .. ** -m Ha Saját hangon megszólalni Interjú dr. Szabó Lajossal, az EHE tanszékvezető professzorával, a Luther Márton Szakkollégium igazgatótanácsának elnökével HIRDETÉS A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) következő összejövetele december 7-én, hétfőn 18 órakor lesz a Háló helyiségében (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8., Kárpátia udvar, III. Ih. II. em.). Témája Orián Géza előadása: A cigány ifjúság körében végzett pasztorációs és integrációs tevékenység. Mindenkit szeretettel vár a társaság vezetősége. HIRDETÉS Felvételi hirdetés A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet a 2010/2011-es tanévre nyolc-, öt- és négyosztályos tagozatára tehetséges, jó tanulmányi eredményű, ebben a tanévben negyedik, illetve nyolcadik osztályos tanulók számára. Vidéki tanulókat is várunk, ugyanis kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani. Minden hozzánk jelentkező tanulónak a központi, általános tantervű írásbeli felvételi vizsgára kell jelentkeznie 2009. december 11-ig, a felvételi jelentkezési lapnak 2010. február 19-ig kell beérkeznie iskolánkba. 2010. január 27-én 17 órától gimnáziumunk bemutatására invitáljuk a felvételi előtt álló diákokat és szüleiket. Tájékoztatót tartunk a felvételi eljárásról, követelményekről, az újonnan bevezetésre kerülő természettudományos tagozatról. A felvételivel kapcsolatos információ az iskola titkárságán (1/322-4406) keresztül kérhető, illetve honlapunkon olvasható /wwwfasori, hu). ► Száz éve kezdte meg működését a Luther Otthon. Az évforduló alkalmából - amint annak idején az Evangélikus Elet is beszámolt róla - november 13-án emlékkonferencia elevenítette föl az intézmény történetét. A jelenleg is felsőoktatási intézményekben tanuló - elsősorban evangélikus - fiatalok elhelyezésére hivatott fővárosi Luther Márton Szakkollégium igagatótanácsának elnökével, dr. Szabó Lajos professzorral, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetőjével ezen a bizonyos konferencián készült az alábbi interjú, amelyet nem véletlenül közlünk lapunk ifjúsági oldalán...- Professzor úr, miért lehetünk büszkék a Luther Otthonra?Milyen gondolatok megfogalmazására ad alkalmat a centenáriumi ünnep?- A leglényegesebbnek azt tartom, hogy a Luther Otthon szellemi műhely. De nem csak az, és éppen arra ébredtem rá, amikor erre az ünnepre készülve beszélgettünk, hogy azok a hallgatók, akik annak idején a kollégiumban lakhattak, nagyon hamar egyfajta lelki közösségre találtak itt. Többen is beszámolnak ennek az élményéről, igyekeztem is ezt a kezdőáhítatomba belefogalmazni, amikor arról szóltam, hogy az életre szóló befogadás érzését kapták a régi - és remélem, a mai - Luther otthonos diákok. Még zuglói lelkész koromban történt, hogy istentiszteletek alkalmával megszólítottak tudósok, művészek, értelmiségiek, s beszélgetés közben említették, hogy „azért értem el ezt és ezt, mert Luther otthonos voltam... Befogadtak.” Azóta is őrzöm ezeket a vallomásokat. Ez nem bezárt lelki közösség volt, hanem nyitott, ami az egyetemistákra nagyon jellemző volt. Akik nehezen találtak otthonra Budapesten, nagyon örültek, hogy a Luther Otthonba kerülhettek. De nem is csak a vezetés miatt, hiszen nemcsak az adja meg az „otthonjelleget”, hanem azért is, ahogyan a hallgatók egymás életét segítették, kísérték. A másik ok a büszkeségre, hogy egy ilyen szakkollégium - és erre is jó alkalom a kerek évfordulónál való megállás és hálaadás - figyelmeztet arra, hogy az egyháznak igen fontos értéke az, ha a jövő tudósai, művészei, kutatói, gondolkodói közelebbről megismerik az egyház tanítását, s civil életükben így tesznek bizonyságot Istenről.- Mint a gyakorlati teológia professzora és az igazgatótanács tagja, továbbá rendszeres előadója a szakkollégiumi kurzusoknak, miben látja az otthon teológiai és spirituális egyediségében rejlő, igazi lutheránus értékét?- Amikor száz évvel ezelőtt elindult az intézmény, meglehetősen nagy Luther-reneszánszot éltek meg a gondolkodásban és az egyházban is persze. Másrészt hangsúlyoznám, hogy Luther Márton a világiak szerepét az egyház életében egy kicsit másképp értette, mint a többi reformátor. Olyan értelemben, hogy az ő hangjuk, a „saját hangjuk” szólaljon meg evangéliumi bizonyságtételként, amelyben benne van mindaz, amit a szakterületük, a kutatásaik révén felismernek, közvetíteni tudnak. A mai fiataloknak ez fontos szempont: a kortársaikkal laknak együtt hívőként, keresztényként, evangélikusként. Ökumenikus szellemben is gondolkodhatnak továbbá, és együtt kutathatják Luthert.- Hogy tapasztalja: mi érdekli ma az egyetemista fiatalságot egyházunkból?- Magam is több előadást tarthattam a szakkollégiumban, éppen pár hete is egyet, s az volt a hallgatók kérése, hogy mutassam be egyházunk gyülekezetmodelljeit. Nagyon érdekes volt, hogy akár közgazdászhallgató, akár műszaki területen tanuló diák olyan részletekbe menő kérdéseket tett fel, amelyek hasonlóan alapos válaszokat igényeltek. Örömteli meglepetés volt az érdeklődésük mélysége. Az érződött belőle, hogy felelősséget éreznek a jövő egyházáért.-Ez a mondat jól át is vezet a záró kérdéshez: hogyan látja Ön a jövő Luther-szakkollégiumát? Milyen távlatokban gondolkodnak a szakkollégiumért felelősök, és mit várnak, remélnek az onnan kikerülő, ebben a szellemi-lelki légkörben nevelődő értelmiségi fiataloktól?- Azt gondolom, a jelenlegi épület eléggé szerény - de ezt az egyház vezetése nyilván szintén érzékeli, és meg fogja oldani. Jó lenne, ha hosszabb távon bővülhetne, hogy többen lehessenek részesei a kollégiumi életnek. De a legfontosabb mégis az egész egyháznak - miként már tíz éve megfogalmazódott -, hogy az egyetemisták, főiskolások kollégiumi programját végre tudjuk hajtani. Országosan fontos lenne - főleg az egyetemi városokban - kollégiumot biztosítani. A szakkollégium jövőjét illetően azt mondhatom, hogy nagyon sok területről, az ország különböző részeiről érkeznek Budapestre érdeklődő, nyitott, komoly gondolkodású fiatalok, és ha ők itt egymásra találnak, akkor a jövő friss szemléletű, reményteljes nemzedéke alakulhat ki a kollégiumban. ■ Kőháti Dóra
