Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-29 / 48. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. november 29. » 11 Misszióról Maglódon Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület és a Dél-Pest Megyei Egyházmegye szervezésében november 21-én, szombaton missziói napot tartottak a maglódi gyülekezetben. A nap során a Budapest környéki településeken zajló misszió szükségességéről és lehetőségeiről hangzottak el előadások; A bátorító szavak mellett a Jesus Inside zenekar dicsőítő éneke is erősítette a megjelenteket. ■ Kustra Csaba felvétele ■■■■■■ Luther jelleme ► E könyvet a közelmúltban egy kisváros utcai akciós könyves standján pillantottam meg. Egyetlen példányként árválkodott a többi, hozzá nem illő, tartalmilag is „akciós” eladatlan tömegáru között. Csak elolvasása után döbbentem rá, hogy Luther jelleme „leértékelve” is óriási kincs, sőt ezáltal még emberközelibb lett számomra; ezért osztom meg a reformáció mai népével ezt a néhány információt. Hűséges olvasóink tudhatják, hogy nincs Heti útravaló legalább egy félmondatnyi Luther-idézet nélkül! Most viszont nemcsak tőle, hanem róla olvashattam valóban léleképítő gondolatokat. Már a címlap is találóan és hűen tükrözi reformátorunk jellemét. Fejből idézem ezt a közismert mondását: „Ha tudnám, hogy holnap meghalok, még ma elültetnék egy almafát!” A címlapon az érett gyümölcsökkel megrakott almafa szemlélteti, hogy a reformáció fája 492 év múltán is élő és tápláló erőforrás a tiszta evangéliumi tanításra vágyakozók számára. Meglepetés volt a belső címlapon lévő információ is, mert én „mai” könyvre gondoltam; ám itt ez olvasható: „Az eredeti kiadás címe: Dr. Walther Vilmos, a rostocki egyetem professzora: Luther jelleme - A reformáció négyszázados évfordulója alkalmából kiadta a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség Kiadóvállalata, 1917. Fordította iß. Vidor János". S Budapesten újra kiadta 2007-ben a BIK Könyvkiadó (http://www. bibliakiado. hu). Az új kiadáshoz írott előszóból megtudhatjuk, hogy Walther Vilmos, a kiváló vallástörténész-professzor dr. Luther Márton leveleiből és személyes feljegyzéseiből finom vonásokkal rajzolta meg az ember és a reformátor valódi jellemét. Hat fejezetben tárgyalja legfontosabb tulajdonságait, nevezetesen: Luther nyíltságát, igazlelkűségét, önzetlenségét, alázatosságát, önbecsülését, bátortalanságát, bátorságát, Istentől való függését, dacosságát, optimizmusát, szenvedélyességét, harcmodorát és kedélyét. Mindezeket szinte nagyító alá helyezi, hogy végül előttünk álljon a reformátor lelki arcképe, s ezáltal még jobban megszerethessük a hit hősét. Az első magyar kiadáshoz írott előszavában br. Podmaniczky Pál hangsúlyozza, hogy Luthert prófétai nagyságú alaknak tekintik ma is annyian; ő Istennek kiváltképpen való eszköze volt a keresztyénség megreformálásában, s ma is Jézus Krisztushoz akar vezetni bennünket. Walther is ezért akar Lutherhez vezetni bennünket ezzel a művével. Két fordulópontot emel ki a reformátor életéből. Az első huszonkét éves korában történt, amikor célként elhatározta, hogy akármilyen áron is, kegyelmes Istent találjon. A második fordulópont az úgynevezett „toronyélménye” volt, harmincéves korában. Erről maga Luther ezt írta: „Úgy éreztem, mintha tökéletesen újjászülettem volna, és nyitott kapun át magába a paradicsomba léptem volna.” Felnyílt előtte a Szentírás és különösen a Róm 1,17 igevers értelme, s meg volt győződve róla: „Ezt a tudományt csak maga a Szentlélek adta belém.” (19. o.) Ezt követően mintegy kétszáz oldalon, elfogulatlanul részletezi a szerző a reformátor - címszavakban előbb felsorolt - sajátos jellemvonásait. Mindezek ismeretében, saját véleményemként is elmondható ez az összegzés: „Luther jellemét az igazi keresztyén hit megszentelő ereje tette naggyá és széppé. Istennek megbecsülhetetlen ajándéka ő a föld színén minden ember számára, aki az isteni dolgok után vágyakozik.” (208. o.) A záró idézet fényében nem megalapozatlan az a kijelentés sem, hogy reformátorunk küldetése az egész keresztyén világnak szól ma is, közel fél ezredév múltán! Olvassuk tehát végül néhány mondatát! „Akarod hallani a keresztyén életnek summáját, a legpontosabban és legteljesebben összefoglalva s mégis kurtán és röviden előadva és jól megjegyezhetően? Legyen benned szeretet, amely áradjon belőled, és fakadjon tiszta szívből! Ennél maradj meg! Ebből kell kiindulnia minden igazi prédikációnak! A szeretet pedig, amint mindenki tudja, nem jelent egyebet, mint szívből hajlandónak és kegyesnek lenni az emberek iránt s minden jóságot és szívességet tanúsítani irántuk. Valamennyi erény között nincsen nagyobb, mint a szeretet.” (65. o.) Luther jellemét mindannyiunk számára példaként ajánlom! ■ G. A. Dr. Walther Vilmos: Luther jelleme. 2. kiadás. BIK Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára 1150 forint. Megrendelhető az e-könyv.hu on-line könyvportálon: http://e-konyv.hu/index.php?h=konyv&id=3öo&gforma=n. Bach-közelben - zenei bizonyságtétel Mint már korábban hírül adtuk, idén ősszel folytatódik a Budapesti Vonósok Kamarazenekar és a Luthéránia énekkar Bach közelében című közös hangversenysorozata, amely tavaly - pénzhiány miatt - megszakadt. Az első előadásra 2009. november 14-én este került sor a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. A sikeres szervezésnek köszönhetően sokkal többen jöttek el, mint a rendezők gondolták: a díszterembe még a szomszédos tanterem székeit is át kellett hordani ahhoz, hogy mindenki ülve élvezhesse a műsort. Sokan voltak, akiket a korábbi hangversenyek emléke hozott el, de sokan voltak azok a kíváncsiak is, akik először vettek részt ilyen alkalmon. Ezúttal J. S. Bach legismertebb és talán legszebb motettáját, a Jesu, meine Freude címűt adták elő. A művet Kamp Salamon - zenei részletekkel színezett - ismertetője vezette be. Bach és Kamp Salamon együttes bizonyságtétele megérintette a hallgatókat és az előadókat egyaránt. Nem véletlen, hogy voltak, akik búcsúzáskor megköszönték a szép igehirdetést. A folytatást — két újabb motettát - 2010. január 23-án este 5 órakor hallgathatják meg az érdeklődők ugyanezen a helyszínen. ■ Herényi István HETIÚTRAVALÓ „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas!’ (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi erre szólítanak fel: Készítsétek az Úr útját; térjetek meg, mert az első adventkor a király, beteljesítve a próféták jövendölését, üdvözítőül jött el e világba! Karácsony böjtjében tehát: „Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják - így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) Mi már a király második eljövetelét várjuk. „Az Úrnak minden útja irgalom és igazság azoknak, akik az ő szövetségét és parancsait megőrzik.” (GyLK 686,8) A ma kezdődő új egyházi esztendőben továbbra is az Útmutató heti igéinek fényében keressük a naponkénti, reggeli igeszakaszok kulcsverseit, és ez évben a Liturgikus könyv istentiszteleti bevezető igéihez az ünnep témáját jól kifejező gondolatokat a Gyülekezeti liturgikus könyv zsoltárénekei közül válogatjuk. Kétezer éve a názáreti Jézus bevonult Jeruzsálembe. „Mondjátok meg Sión leányának: íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve!’ Dicsőítsük, mert ő a mi üdvözítőnk is: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!’ (Mt 21,5.9) De Pál többet kér: „egymást szeressétek”, „öltsük fel a világosság fegyvereit”, s „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (Róm 13,8.12.14), mert az Úr visszajőve tele közel van! Péter további kéréseket sorol: „...legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok’.’ (íPt 1,13) Az ősi prófécia beteljesült: „...egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni’.’ (Zsid 10,37-38; lásd Hab 2,3-4) Pál hálaadásra hív ma is, mert Isten ajándéka az örök üdvösség; s „ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata” (Kol 1,13-14). S Krisztus visszajövetelének várására így készít fel: „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot az üdvösség reménységét’.’ (iThessz 5,8) Az egyházi.év minden péntekjének arra a nagypéntekre kell emlékeztetnie, mikor a helytartó katonái Jézust királyi jelvényekkel - bíborpalásttal, töviskoronával s nádszál jogarral - megcsúfolták és kigúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Keresztjére vádként írták fel az igazságot: „EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA’.’ (Mt 27,29.37) Jeruzsálem elleni panaszában Urunk szó szerint idézi a bevonulásakor őt üdvözlő kiáltást: „Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantólfogva mindaddig amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39) Ám ha te már így tudod őt köszönteni, akkor Luther szerint: „Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért, s kinek tulajdona vagy, hogy csak ő uralkodjék rajtad. Aki e Királyt erős hittel befogadja, bizton van, mert ő Úr mindenen.” - „Ó, jöjj, megváltó Jézusom, / A szívem néked megnyitom.” (EÉ 137,5) Kedves Olvasó! Ebben az új egyházi esztendőben is Bízzad Újra Életedet Krisztusra! ■ Garai András Philip A. Clarke: Jézus a Tescóban - misszió az új évezredben Szeverényi János: Megtérsz vagy meghalsz és egyéb írások Élő Víz Füzetek 5. Felelős vagyok a gyülekezetemért Az Úr Jézus minden keresztyénnek parancsba adta a missziót, ezért nem mondhatom, hogy az a lelkészek feladata. Annyi talentumot kell kamatoztatnom, amennyit kaptam. Növekedni kell bibliaismeretben, és jó időnként részt venni munkatársképző tanfolyamokon. Nem közelíthetek fogyasztói szemlélettel a hithez. Nemcsak azt kell meghallanom, ami szimpatikus, hanem azt is, ami kellemetlenül telibe talál. Időnként bosszant egy formabontó elem az istentiszteleten vagy a bent maradó gyermekek hangja. Vajon miért nem tudok örülni az újaknak és a kicsinyeknek? Miért nem látom be, hogy nem kell őket mindig külön alkalmakra száműzni? Hitem nem csupán bizonyos időszakokban érvényes. Ha keresztyén vagyok a templomban, akkor az vagyok a munkahelyen és a baráti összejövetelen is. A misszió nincs fenntartva bizonyos alkalmakra, hanem magának a gyülekezetnek kell misszióvá válnia... Hogy is van ez? Mit teszek az Úr ügyéért? Imádkozom-e az egyházért? Megszólítom-e azokat, akik újak, és csak időnként jelennek meg a gyülekezetben? Vannak-e barátaim, ismerőseim, akiket hívni tudok, hívni szoktam Krisztushoz? Van-e felülről való látásom, vagy csak halovány reményeim vannak a jövőre nézve? Az Élő Víz Füzetek 5. kötete segíthet abban, hogy átgondolj uk: keresztyénként mi a feladatunk, és mi az, ami megbénítja a lelkes tenni akarást. Sok jó, működő példáról olvashatunk a füzetben, s ezek annak felismerésére indíthatnak, ami nálunk is megvalósítható. Philip A. Clarke Jézus a Tescóban és Szeverényi János Megtérsz vagy meghalsz című cikksorozata és néhány egyéb írása azoknak szól, akik hajlandók mozdulni, illetve akiknek mozdulniuk kellene. Ajánljuk a gyülekezetükért felelősséget érző lelkészeknek, presbitereknek, munkatársaknak, gyülekezeti tagoknak. A kötet ára 500 forint. Megrendelhető az Evangélikus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Tel.: 1/400-3057 (munkanapokon 8 és 13 óra között). E-mail: evmis@lutheran.hu. További iratmissziós, evangelizációs és rádiómissziós anyagainkról honlapunkon tájékozódhat: http://misszio.lutheran.hu ■ Hulej Enikő
