Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-08 / 45. szám
6 •« 2009. november 8. FÓKUSZ Evangélikus Élet A keskeny ösvényre lépve Bemutatták az Irányváltás című kötetet Megtérésük történetéről vallani nem értelmiségi magamutogatás, hanem a Megváltó melletti tanúságtétel; ha erről kérdezik őket, beszélniük kell. Dér Katalin klasszika-filológus, Kocziszky Éva germanista, Békési Sándor rajzfilmrendező, majd református teológus és Fabiny Tibor anglista irodalomtörténész ezért vállalta el 2008 novemberében-decemberében, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hermeneutikai Tanszéke megjelent Irányváltás című kötetben olvashatók el. A kötet bemutatója alkalmából tartott kerekasztal-beszélgetésen, október 28-án este a Pilinszky János irodalmi kávéházban - a négy említett vallomástevőn kívül - Jeleníts István piarista szerzetes, egyetemi tanár, Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, akadémikus, Schneller István építész, egyetemi tanár és - moderátorként - a kötet egyik szerkesztője, Tóth Sára fejtette ki gondolatait arszervezésében tartott alkalmakon különböző, mégis egy irányba mutató történeteiket az érdeklődők elé tárják. Vallomásaik rövidített-szerkesztett változatai idén, böjt idején az Evangélikus Élet hasábjain jelentek meg; teljes terjedelmükben a Luther Kiadó és a Hermeneutikai Kutatóközpont közös kiadásában most ról, hogy ugyan a megtérés némelyeknél egyik pillanatról a másikra történik, másnál pedig hosszú évek eredménye, valaki „beleszületik” a hitébe, más pedig keményen „megküzd” vele, érte - az irányváltás hitelessé mégis mindenkinél a szerint válik, hogy megmarad-e azon a bizonyos keskeny ösvényen. ■ - vitális -cc O cű < O to A reformáció ünnepének előestéjén Gryllus Dániel (ének és citera), Halmos Béla (brácsa), Ferenczi György és a Rackajam együttes Pál apostol levelei címmel adott koncertet a dunaújvárosi evangélikus templomban. A zenés áhítat érdekessége volt, hogy a számos érdeklődő ez alkalommal hallhatta először a művészeket így együtt muzsikálni. ■ Stermeczki András felvétele A BÖRTÖNBEN IS SZÓL AZ IGE Pál levelei zenével A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumának kápolnájában missziós koncertet tartott a Rackajam együttes Gryllus Dániel, Halmos Béla és Ferenczi György vezetésével október 30-án. Az énekek Pál apostol leveleinek versbe szedett parafrázisai voltak. Gryllus Dánielnek a Pál apostol életét és viszontagságait taglaló összekötő szövegei és a levelekben írtakhoz fűzött magyarázatai különösen is élményszerűvé tették az előadást a hallgatóság számára. Gyertyaláng az udvaron Ha elveszítettünk valakit, akit nagyon szerettünk, az emlékezés mindig fájdalmas. Különösen is az, ha sírját sem tudjuk meglátogatni, hogy mellette elcsendesedve belső békességet keressünk. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet református lelkipásztora, Szénási Jonathan Sándor már a mindenszentek ünnepét megelőző napokban egyéni lelkigondozás keretében foglalkozott azokkal a fogvatartottakkal, akik nehezen élték meg ezt a helyzetet. Az ünnepnapon mécseseket adott a börtön lakóinak, hogy az udvaron kialakított emlékhelyen meggyújthassák az emlékezés lángjait. Dömsödi Balázs nadapi és Németh Irén kápolnásnyéki római katolikus világi lelkipásztori munkatárs szabadtéri halotti liturgiát tartott a fogvatartottaknak. Délután Tornyai Gábor intézeti plébános mutatott be gyászmisét az börtön kápolnájában. M GeSheR-HlD Átadták az idei Károli Gáspár-díjakat A reformáció ünnepének „előnapján” október 30-án adták át az Oktatási és Kulturális Minisztérium 1997- ben alapított egyházi díját, a Károli Gáspár-díjakat. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott ünnepségen idén Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke, teológus, művészettörténész; Pósfay György evangélikus lelkész, teológus, a Lutheránus Világszövetség genfi központjának volt munkatársa, elismert Luther-kutató; valamint Sonnevend Imréné Laczkovits Emőke néprajzkutató, nyugalmazott főmuzeológus, a veszprémi Bakonyi Múzeum (ma Laczkó Dezső Múzeum) volt munkatársa vehette át az elismerést Csepregi Andrástól, a kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős titkárságának vezetőjétől. CSEPREGI ANDRÁS KÖSZÖNTŐJE A KÁROLI GÁSPÁR-DÍJ ÁTADÁSAKOR A Károli Gáspár-díjat évről évre október végén, a reformáció ünnepének közelében adjuk át. Az időzítés tudatos; a díj szakmai kuratóriuma azokat az életműveket keresi, amelyek a lutheri és a kálvini örökség magyarországi hatásának jegyében fogantak, ennek az örökségnek a megértése, elmélyítése, alkalmazása és terjesztése során épültek fel. A díj olyan tudományos és emberi teljesítményeket helyez reflektorfénybe, amelyek a tizenhatodik századi reformáció teológiai és kulturális tartalmának állandóságait és változásait mutatják fel, segítve bennünket, a kortársakat abban, hogy a tizenhatodik századi kezdetekhez a magunk viszonyát is meghatározhassúk. A díj odaítélése révén a tizenhatodik századi bibliafordító, Károli Gáspár neve és a kitüntetettek neve most össze fog kapcsolódni. Ez az összekapcsolódás első látásra lehet csupán jelképes, szimbolikus. De lehet konkrétabb és jóval tartalmasabb azok számára, akik a kitüntetés nyomán fokozott figyelemmel fordulnak a díjazottak életműve felé, hogy felkutassák benne a reformátori állandót és az abból kisarjadó változókat. így lehet a mai ünnep a lelki-szellemi gazdagodás forrása, remélem, minél többünk számára. A reformátori állandó és változó kérdése különben igen nehéz problémákat vet fel, amelyek távolról sem csupán elméletiek, hanem nagyon is életközeliek, húsba vágóak. A napokban egy fiatal kolozsvári református teológus könyvét olvasom, amelyet a teodícea problémájáról írt, arról, hogyan gondolkodhatunk Istenről, Isten szeretetéről, amikor szembekerülünk a gonosszal, közösségünk, szeretteink vagy akár a magunk életében. A vérbeli teológus, aki a könyv eredeti anyagát a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán doktori disszertációként védte meg öt évvel ezelőtt, természetesen azt a kérdést is felteszi, hogy mai tapasztalatainkkal szembesülve mennyire tarthatjuk érvényesnek korábbi teológusok, akár Luther, Kálvin vagy Károli Gáspár válaszait. Erre a kérdésre egy hosszú válasz sem lehet teljes és minden részletet kimerítő, de egy nagyon rövid válaszban elegendő lehet arra utalni, hogy ők maguk is küszködtek ezzel, s nem gondolták, hogy van kerek és lezárt válaszuk. Gondoljunk arra, ahogyan Luther gyakran ámulattal telve meg-megállt az el-elrejtőzködő Isten előtt, vagy Kálvin szinte a kortárs racionalitásával beszélt az istenismeret és az önismeret kölcsönös, egymást is megtermékenyítő kapcsolatáról. Mindketten a keresés szenvedélyében éltek, és ezt a szenvedélyüket is ránk hagyták. Ebben az órában viszont még a szenvedélyes keresést is felfüggeszthetjük, hogy átadjuk magunkat annak az ünnepnek, amelyet kitüntetésre javasolt testvéreinknek köszönhetünk. Külön értéknek tartom, hogy közülük ketten olyan életművel ajándékoztak meg bennünket, amelyek Luther és Kálvin magyarországi örökségét Magyarország határain túl, de félreérthetetlenül a magyarság közösségén belül és - a reformáció egyházainak nemzetközi közössége mellett - hangsúlyosan a magyarság javára is ápolták. Köszönjük mindhármuknak, amit értünk tettek, köszönjük a szakmai kuratóriumnak, hogy idén ők hárman vehetik át a Károli Gáspár-díjat! Soprontól Tűzföldig Villáminterjú a kitüntetettel ► Dr. Pósfay Györgyöt a Károli Gáspár-díj átadása utáni percekben kértem mikrofon elé. értesítést. Nem számítottam rá. Az Úristen megsegített, s bár nem teljesen egészségesen, de itt lehetek, itthon. Köszönöm, hogy rám gondoltak a kitüntetéssel!- Lelkész úr, jól látom a meghatódottságot a szemében?Beszélgetésünk pillanatában elmondhatjuk: huszonnégy órán belül két kitüntetést vehet át. Tudományos, teológiai munkáját is elismerik, evangélikus egyházának sok évtizedes, külföldön, magyarok között végzett szolgálatáért is köszönetét mondanak Önnek. Mit érzett, mikor megkapta az értesítést a két kitüntetésről?- Arra gondoltam, hogy semmi különös díjat, semmilyen elismerést nem érdemiek - végeztem azt a munkát, amit el kellett végezni. Nagyon meghatódottan és örömmel fogadtam az Mikor említem az Evangélikus félórát, Pósfay György elmosolyodik:- A hazával összeköt többek között az is, hogy szorgalmasan hallgatjuk a magyar rádiót. Genfben lakom továbbra is, nyugdíjazásom óta, most pedig itt van velem kisebb és nagyobb családom...- Rendkívüli életpályáján mi volt a legnagyobb öröm lelkész úr számára?- Ordass Lajos püspök úr, amikor eltávolították, írt nekem egy levelet. „Gyurka, úgy látjuk, hogy rád nagyobb szükség van külföldön, mint itthon.” Kapcsolatban voltam a püspökömmel azután is, hogy őt már megfosztották a tisztségétől. A kitüntetett arra a kérdésre, hogy vajon hol érzi otthon magát a világban az, aki egykor fiatalon az egykori soproni evangélikus teológiáról indult, majd lelkészként Uppsalában, Lundban, Clevelandben, Caracasban és Genfben egyaránt szolgálatot teljesített, s a Lutheránus Világszövetségben megbízottként is aktív éveket töltött el, válaszként megerősíti: ott, ahol magyarokat lelkigondozhat, és az igét hirdetheti. ■ Kőháti Dóra
