Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-08 / 45. szám
4 ◄! 2009. november 8. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Női püspök vezeti a német evangélikus egyházat A németországi evangélikus egyház zsinatának ulmi ülésén Margot Käßmann hannoveri püspököt választották meg hat évre a zsinati tanács elnökévé s ezzel a huszonötmillió németországi protestáns első számú képviselőjévé október 28-án. Az ötvenegy éves, négygyermekes, elvált anya százharminckét szavazattal, mindössze öt ellenszavazat és négy tartózkodás mellett nyerte el a tisztséget, és lett a nyugdíjas kort elérő Wolfgang Huber berlini püspök utóda. Kijelentette, hogy korszerű egyházat szeretne, olyat, amely több embert nyer meg a hitnek. M MTI Szögesdrót és típusház Utazás Koszovóban Kapcsolatépítés határok nélkül Norvég küldöttek látogatása az Északi Egyházkerületben ► Ellenőrző posztok, betonakadályok, homokzsákfal mögötti lőállások. Szögesdrót fut körbe az évszázados falak tetején, a bejáratnál finn zászló alatt géppisztolyos őr strázsál. Mindez egy precedensértékűen, frissen kikiáltott és a nagyhatalmak támogatását élvező köztársaságban, Európában?! De hogyan is kerültük éppen mi és éppen ide?! A Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Szerb Kisebbségi Önkormányzata, együttműködve a pesti szerb egyházközséggel és több más pesti szerb kisebbségi önkormányzattal, szervezte meg az ősz folyamán az ötnapos zarándokutat. Támogatót kaptunk a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Közalapítvány és a Fővárosi Önkormányzat részéről is. A Dél-Szerbia, Koszovó és Macedónia területén található kora keresztény és kora középkori egyházi örökség felkeresésének igénye nem véletlenül merült fel ennek a negyvenfős - delegációnak is nevezhető - társaságnak a tagjaiban. Ezeknek a Magyarországon ma élő szerbeknek az ősei ugyanis az oszmán-török hódítással kapcsolatos, állandósuló háborúskodás során húzódtak északra, és nyertek befogadást nálunk. A 11-13. században kiépült erős szerb királyság az ekkor már hanyatló bizánci birodalom szellemi örökségére támaszkodott. E nagy gazdagságot, felvirágzást szemlélteti ma is az egészen az Ohridi-tóig húzódó pompás kolostoroknak és templomoknak egész sora. Középkori államiságuk az 1389. évi rigómezei csatavesztés után került végveszélybe. A szerbek a hódoltság öt évszázada (!) alatt kényszerűségből váltak katonanemzetté, és mindvégig kitartottak pravoszláv hitük mellett. Megőrzött vallásuk sajátossága, hogy nemzeti vallás, vagyis minden szláv egyház önálló, és csak saját pátriárkája alá van rendelve. A Cirill és Metód által a 9. században megalkotott ószláv nyelv maradt a liturgia alapnyelve, ezzel összekötő kapocs ma is az immár sok kis államra oszlott Balkánon. Szent Száva munkássága eredményeképpen megalakult a szerb nép saját autonóm vallási intézménye Pec központtal. Az itt található patriarchátusi templomegyüttes meglátogatása volt utazásunk talán legfőbb úti célja. A koszovói közúti határátlépő Szerbia felől szögesdróttal, őrtornyokkal, kamerákkal van biztosítva. Döbbenetünket némileg oldja a buszunk elé küldött KFOR-terepjáró magyar katonáinak jelenléte. Végig velünk maradnak, vezetik a buszt az építkezési lázban égő új köztársaság útjain. Csakis ennek köszönhető, hogy egyáltalán megközelíthetjük az ostromlott várakhoz hasonló kolostorszigeteket, és bejuthatunk. A határtól a fővárosig egymást érik a szó szerint a földből kinövő, ízléses típusház-települések. Téglából épülnek, a vakolat még hiányzik, de már lakják őket. Jogos az emeletes, méretes családi ház felépítése ott, ahol a szülők mellett hat-nyolc gyermek és gyakran az idősebb családtagok is egy fedél alatt laknak. Mintha nem is a Balkánon utaznánk, mintha nem is lett volna több évtizedes háborúskodás a térségben! Pristina beton- és üvegpalotái, a jelen lévő szinte valamennyi világcég emblémái arról győznek meg, hogy az elszegényedő Dél-Szerbia ellenpólusaként a nagypolitika komoly szerepet szán egy új iszlám ország felépítésének. Hogy ez mivel is jár itt, Európa egyik legősibb népének, a szerbnek a szülőföldjén? Nos, ahogy repül el mellettem a táj, több helyen üszkös romokra leszek figyelmes. Egy kiszorított őslakosság mementói. Utunk nagy kerülőkkel vezet végre Pec patriarchátusi templomegyütteséhez. Útakadályok között szlalomozva, lépésben közeledünk. Katonáink megszerzik az engedélyt az olasz őröktől a belépéshez. Újabb kontroll, aztán a csepegő esőben belépünk a homokzsákokkal erődített kapun. A matuzsálemi korú eperfa, mely alól a szerbek népvándorlása egykor elindult észak felé... A négy összeépült templom csodája... Gyúlnak a karcsú gyertyák a hazalátogatók kezében. Világítanak élőkért és holtakért, egykori ősi földjükért. Magyarrá lett szerbek, honfitársaink. ■ Dévai György ► A testvérkapcsolat erősítése jegyében kereste fel az Északi Egyházkerületet Ingeborg Midttomme norvég evangélikus püspöknő és kollégája, a kerületi hivatal vezetője, LivAnne Bjerkeland. Az október 28. és november 1. között zajlott találkozó célja egymás megismerése és a szorosabb együttműködés megalapozása volt. A tizenegy norvég evangélikus püspök között négy nő van, Ingeborg Midttomme egy éve tölti be hivatalát. Bár egyházkerülete - More - a legfiatalabb, és a lelkészek számát tekintve a legkisebb, mégis ebben a térségben találhatók a norvég kereszténység legősibb forrásai. A vendégek találkoztak Fabiny Tamással, az Északi Egyházkerület püspökével, Benczúr László egyházkerületi felügyelővel, a püspöki hivatal dolgozóival, a programokba bevont lelkészekkel és a valamely módon Norvégiához kötődő résztvevőkkel. Programjuk során átfogó képet kaptak az egyházunkban végzett munkáról. A norvég küldöttségnek lehetősége nyílt gyülekezetekbe (Budaörs, Pilis) és egyházi intézménybe (Sarepta szeretetotthon) is ellátogatni. Az öt nap alatt a házigazdák ► Az Ökumene egyszerre mutatja a fáradtság és az éberség jeleit - állapította meg, németországi példákra és értékelésekre is hivatkozva, Reuss András evangélikus teológiai tanár azon a megbeszélésen, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága rendezett október 21- én Ökumenikus kapcsolatok Magyarországon címmel. A népes hallgatóság előtt elhangzott előadások és korreferátumok tárgyát a keresztények Krisztusban adott egységének a megélése adta az élet különböző helyzeteiben. Reuss professzor egyebek mellett arra a következtetésre jutott, hogy az egyházak közötti hivatalos megegyezések, konszenzusos dokumentumok jelentős eredményeihez képest az egyházi életet jellemző ökumenikus kapcsolatok lényegesen szerényebbek. Ez a tény mindazonáltal nem változtat azon, sőt megerősíti, hogy az egységtörekvést Krisztus munkálja s így az nem állapot, hanem a javulás követelménye. Ez a keresztény összefogásnak itt és most motivációja, eszkatologikus távlatokban pedig biztosítéka. Kránitz Mihály római katolikus és Fazakas Sándor református teológiai tanár korreferátumában egyebek mellett arról szólt, hogy az egyházak együttműködése modellértékű lehet a világ számára a párbeszédre való törekvésben, a bizonyságtételre való bátorságban, a testvéri segítségnyújtásban támadások közepette, a megbékélésben, a világ kihívásainak közös orvoslásában, a hamis tekintélyek, bálványimádások elutasításában, a prófétai, kritikai hang megfogalmazásában. Kálvin János 1537-ben változatos kulturális programokról is gondoskodtak a vendégek számára, a városnézéstől az operaelőadáson át a budafoki borkóstolásig. Az egyházkerületek között 2000- ben létrejött testvérkapcsolat kereteit és irányait szerződés határozza meg, melynek több pontjában már konkrét lépéseket tettek a felek. Több alkalmon részt vett D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, aki magyar részről az első szerződést aláírta. Jelenleg két testvér-gyülekezeti kapcsolat működik (Budaörs-Bolsoy, Nyírtelek-Volda), de folyamatban van további kapcsolatok szervezése is. A fiatalokkal kapcsolatos munkában nagyszerű lehetőség az országos ifjúsági találkozókon való részvétel. Erre építve a 2010-es Szélrózsára egy nagyobb norvég csoportot várhatunk - ezt a püspöknő megerősítette Pilisen mondott köszöntőjéelhangzott szavaira is hivatkozva mindezt úgy foglalhatjuk össze, hogy a felekezetenként elmondott prédikációk végén kezdődnek igazán azok a feladatok, amelyeket az egyházak hitelesen és hatékonyan együtt tudnak betölteni. A másik témakör az ökumené szellemének és az ökumenikus együttműködésnek az oktatásban megjelenő szerepe és lehetőségei volt. Nyilvánvaló, hogy az oktatásban a különböző felekezetekhez tartozók és nem tartozók együtt tanulnak és együtt tanítanak. Különböző arányokban ugyan, de így van ez az egyházi iskolákban is. Ezért nagyon fontos ökumenikus feladat a tisztázás és tisztánlátás vallási, spirituális kérdésekben is a diákok között. Illyés Gyula szavaira is hivatkozva: „A szél kihívására a gyökerek válaszolnak.” Az identitástudat erősítése, párhuzamosan a másik identitásának tiszteletben tartásával - ezt hangsúlyozta Kálmán Attila református gimnáziumi igazgató. A legfontosabb ökumenikus feladat az iskolákban tehát az, hogy a „semlegesség” igaztalan hangsúlyozásával szemben a különbözőség elfogadását munkálja. Nagyon lényeges, hogy ez mind az oktatásban, mind a nevelésben, mind pedig a kiegészítő programokban megjelenjék. Benke György nyugalmazott professzor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia volt dékánja korreferátumában bemutatta, hogy az egyes felekezeti hittankönyvek miként mutatják be a többi felekezetet. Elismerésre méltó példák mellett sajnálatos módon sok-sok olyat is a jelenlévők elé tárt, amelyek e téren újragondolást, a tananyag korrekcióját teszik szükségessé, elsősorban a római katolikus hitoktatási tananyagban. A lelkészképző fakultások képviselői is elismerték, hogy műiben is. Az együttműködés egyik formája lehet „Ten Sing” csoportok indítása is norvég fiatalok segítségével. Magyar kérésre az elmúlt években több lelkészünk - adott esetben családjukkal együtt - nyaralhatott morei parókiákon. Norvég javaslatra pedig a jövőben két-két lelkész töltene el együtt körülbelül egy hónapot a testvéregyházban az egymástól való tanulás céljából. A hazahozott tapasztalatot és tudást pedig át lehetne adni a lelkésztársaknak, és fel lehetne használni további testvér-gyülekezeti kapcsolatok kiépítésében. A látogatás hivatalos keretek között zajlott, mégis a baráti, hittestvéri és minden feszengés nélküli hangulat jellemezte az együttléteket. Mindennek feltételei voltak - és lesznek a jövőben is - a közös krisztusi alapok és az egyetértésben megfogalmazott célok. így a különbségek (múltban, szokásokban, egyházstruktúrában, liturgikus öltözetben) nem lehetnek elháríthatatlan akadályai a testvériség megélésének. Az Északi Egyházkerület feladatai és kötelékei - úgy tűnik - egyre inkább észak felé irányulnak. ■ Horváth-Hegyi Áron den jó igyekezet és gyakorlat ellenére a lelkészképzésben is vannak még hiányosságok a jövendő lelkipásztorainak felkészítésében e téren. Az anyaszentegyház egyetemes élménye és tudata nem nélkülözhető az egészséges felekezeti szolgálatban. A harmadik témakört a lelkigondozásban megjelenő ökumenikus szempont jelentette. Kránitz Mihály számos példával mutatta be, hogy a II. vatikáni zsinat meghirdetése óta - amely éppen ötven évvel ezelőtt történt - milyen sok pápai eligazítás biztatott az ökumenikus együttműködésre. Utalt ugyanakkor azokra a sajnálatos dokumentumokra is, amelyek bár nem az ökumenéről szólnak, de hatásukban, mellékhatásukban sebeket okoznak a nem római katolikus keresztényeknek. Szuhánszky Gábor metodista lelkipásztor az ökumenikus lelkigondozás családi aspektusát, Lackner Pál protestáns tábori püspök pedig a társadalom különböző intézményeiben, különösen is a fegyveres testületekben való megjelenését emelte ki. Az értékeiben elbizonytalanodott, sokféle módon félrevezetett vagy/és magára hagyott, 21. századi embernek nagy szüksége van arra, hogy példákkal alátámasztott modelleket kapjon az élet kihívásaival való sikeres harcához. Az egyházaknak mindent meg kell tenniük külön-külön és együtt is annak érdekében, hogy ezt a segítséget megadják híveiknek és a spiritualitás iránt nyitott társadalomnak. A konferenciát Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke áhítattal nyitotta meg, Kalota József érseki vikárius pedig imádsággal és áldásmondással zárta be. Hisszük, hogy a reformáció hónapjában ez a találkozás is a lelki, szellemi megújulásunkat szolgálta. ■ Bóna Zoltán, a MEÖTfőtitkára Konferencia az ökumenéről
