Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-01 / 44. szám
»PRESBITERI« 2009. november 1. » 13 Evangélikus Élet » SMS-VÁLASZ« „Nem elég létrehozni - fenn is kell tartani!” ► Hetilapunk szeptember 20-ai számában volt olvasható az a mintegy százhúsz, mobiltelefonon küldött rövid szöveges üzenet, azaz sms, amelyet az evangélikus presbiterek szeptember 12-ei országos találkozóján névvel vagy név nélkül juttattak el a gyülekezetek képviselői a két kerékasztal-beszélgetés résztvevőinek címezve vagy épp a kérdezés és véleménynyilvánítás adta lehetőséget „csak úgy” megragadva. A pestszentimrei Sportkastélyban elhangzott az ígéret: az EvÉlet hasábjain sorra vesszük az ott összegyűlt írásbeli üzeneteket, és az arra illetékes személy megválaszolja az adott kérdést, illetve reflektál az észrevételre. E számunkban Kalina Katalinnal, egyházunk oktatási és iskolai osztályának vezetőjével beszélgetünk arról, milyen feltételek szükségeltetnek egy evangélikus oktatási intézmény elindításához.- „Várható-e a közeljövőben új evangélikus általános iskola létrehozása?” - tette fel a kérdést az EPOT egyik résztvevője. Rögtön egészítsük is ki ezt azzal, hogy újabb óvoda vagy középiskola alapítását tervezik-e valahol.- Jelenleg 40 különböző oktatási intézményünk működik. Ebből 12 országos fenntartású, 28 pedig gyülekezeti. 18 óvodánk, 8 általános iskolánk és 12 középiskolánk és 2 kollégiumunk van. Újabb intézmény alapítására vonatkozó tervek vannak. Más kérdés, hogy reálisak, megvalósíthatóak-e ezek az elképzelések... Alapvetően két eset fordulhat elő. Az egyik az, hogy egy gyülekezeten belül fogalmazódik meg az intézményalapítás szándéka. Ilyen - pozitív példa - például a kiskőrösi kezdeményezés, ahol csakugyan nagyon logikus lépés lenne, hogy az óvodával kezdve felmenő rendszerben alakítsunk ki egy oktatási központot. Itt található az egyik legnagyobb lélekszámú gyülekezetünk, a környéken nincs iskolánk. A kiskőrösi gyülekezet évek óta keresi az óvodaalapítás lehetőségét, az óvoda terveit éppen a héten tárgyalta az építési bizottság. A másik eset az - és jelen gazdasági helyzetben ez egyre gyakrabban fordul elő, hosszan tudnám sorolni rá a példákat -, hogy egy önkormányzat nem képes fenntartani az intézményeit, ezért a történelmi egyházakhoz fordul segítségért, és azt kéri tőlük, vegyék át az óvoda vagy az iskola fenntartásának feladatát. A gyülekezet vezetősége és presbitériuma gyakran segíteni szeretne, de nem ismerik az intézményalapítás feltételeit, nem számolnak a fenntartás nehézségeivel.- Tegyük fel, hogy egy gyülekezet akar intézményt alapítani. Ez esetben mi az eljárás menete?- Az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. törvény II. fejezet 3. § (4) pontja értelmében egy oktatási intézmény alapítását az oktatási és a gazdasági bizottság szakvéleményének ismeretében a felettes egyházkormányzati szint közgyűlése hagyja jóvá. Mindenképpen szükség van az országos egyházzal való egyeztetésre, együttműködésre. Azt javasoljuk, ha egy gyülekezet óvodát vagy iskolát szeretne alapítani, minél hamarabb vegye fel a kapcsolatot az oktatási osztállyal, hogy közösen gondolkodhassunk az ötletről, hiszen osztályunk valamennyi intézmény szakmai felügyeletét ellátja. Nemcsak abban tudunk segíteni, hogy milyen dokumentumokra lenne ehhez szükségük, hanem a reális helyzetkép megalkotásában is. Az építési osztály munkatársával együtt kimegyünk a helyszínre, és felmérjük, milyen adottságai és infrastrukturális háttere van a leendő óvodának vagy iskolának. Például az óvodaalapítási tervek vissza-visszatérő eleme, hogy valaki felajánl egy családi házat, mondván, tökéletesen megfelel erre a célra. Tudni kell azonban, hogy nagyon szigorú törvényi előírások szabályozzák az intézmény működésének alapvető feltételeit: hány négyzetméternek kell jutnia egy gyermekre, hány kis szekrénynek és kis mosdónak kell elférnie, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által engedélyezett konyháról nem is beszélve. Jó esetben az derül ki, hogy minden feltétel adott az intézményalapításhoz, és van értelme belevágni a procedúrába. De elképzelhető az is, hogy azt kell mondanunk, nincs meg a kellő gyereklétszám, vagy nincs esély a kiszemelt épület felújítására...- A gyerekek számát említette. Milyen minimumlétszámot ír elő a közoktatási törvény?- Mind az óvodai csoportok, mind az iskolai osztályok elindításához minimum tizenöt főre van szükség. Egyetlen csoporttal vagy osztállyal is megkezdheti a működését az intézmény - nyilván azzal a kitétellel, hogy meghatározott időn belül „fel kell építeni” a teljes rendszert -, mindenképpen át kell azonban gondolni, hogy biztosítva van-e az utánpótlás. Különösen az általános iskolák esetében fontos megvizsgálni ezt, hiszen egyre több szülő viszi nyolcosztályos gimnáziumba a gyerekét, és így nemcsak az lehet kérdéses, hogy öt vagy tíz év múlva is lesznek-e még elsősök, de az is, hogy marad-e elég tanuló a felső tagozatra. Egy evangélikus intézmény létrehozásának megvannak a maga sajátosságai, képviselnie, közvetítenie kell a keresztény értékrendet. Ezért mindig azt javasoljuk az alapítás gondolatával foglalkozó lelkésznek és gyülekezetének, hogy látogassanak el EPOT valamelyik jól működő intézményünkbe, és nézzék meg, milyen is, milyennek is kell lennie egy evangélikus óvodának vagy iskolának. Nagyon sok dolgot kell tehát mérlegelni, és ezt nem szabad elhanyagolni. Jó óvodát, iskolát - olyat, amelyik hosszú távon is életképes lehet - csak így lehet alapítani.- Az önkormányzatoktól átvett iskolák, óvodák esetében hogyan lehet megvalósítani az evangélikus jelleget? Hiszen, gondolom, a gyerekek és a tanárok jellemzően ugyanazok maradnak, mint akik korábban oda jártak, ott dolgoztak, és nem cserélődnek le teljes mértékben.- Nagyon fontos tisztázni és mindenki - a gyerekek, a szülők és a pedagógusok - számára világossá tenni, hogy az átvételt követően az intézményben evangélikus szellemiségű oktató-, nevelőmunka fog folyni. A házirendet, az iskola belső szabályzatát a tanév eleji beiratkozáskor aláírja a szülő, ezzel fogadja el, hogy az iskolában keresztény, protestáns lélkiségű-szeüemiségű környezetben tanul a gyereke. Ami a tanárokat illeti: az átvételnél kell megállapodni arról, hogy az új fenntartó átveszi-e a dolgozókat, vagy sem. Az egyházközség mondhatja azt, hogy nem tart rájuk igényt - ez esetben azonban az intézményt átadó önkormányzattal együttműködve biztosítani kell azt, hogy senki ne maradjon munkahely nélkül -, és ugyanígy a dolgozó is mondhatja azt, hogy nem vállalja az új feltételeket. A tantestület számára ugyanis elvárás - sőt mi több, kötelező rájuk nézve - az egyház törvényeinek elfogadása és betartása. A napi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy részt vesznek az áhítatokon, istentiszteleteken, közvetítik a keresztény szellemiséget.- Végezetül egy meglehetősen komor kérdés: mi történik akkor, ha egy gyülekezet kényszerül azt mondani, hogy nem tudja tovább fenntartani az óvodát vagy az iskolát...?- Erre eddig még nem volt példa, így kialakult gyakorlata sincs. Olyan eset már volt, van is, mikor szakmai segítségre szorul az intézmény. Ebben az esetben szakértő kirendelésével nyújtunk segítséget. Ha finanszírozási problémái vannak, akkordehetőségeinkhez mérten igyekszünk megoldást keresni. A közoktatás 2010-es állami finanszírozása nagy kihívás elé állítja egyházunkat és intézményeinket. Arra törekszünk, hogy a már meglévő intézményeink működését biztosítani tudjuk. Ezért különösen körültekintően kell eljárnunk, ha új intézmény alapítása kerül szóba. ■ Vitális Judit Testvérek a reformációban A felügyelők országos konferenciája elé Nemzeti identitás és/vagy kereszténység - ezzel a címmel kerül sor november 6-tól 8-ig a felügyelők immár hagyományos országos konferenciájára. A témaválasztás okát nem nehéz kitalálni: az utóbbi hónapokban a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán jelentősen felerősödött, sőt olykor eldurvult a magyar-szlovák vita. Két európai uniós tagállam között különösen szokatlan ez a gyakorlat, de sajnos úgy tűnik, hogy a nemzetközi szervezetek nem sok eredménnyel próbálkoznak elsimítani az ellentéteket. Egyházi vezetők nyilatkozatot adtak ki az ügyben, levelet írtak európai parlamenti képviselőinknek, találkoztak, találkoztunk Knut Vollebaekkel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) főbiztosával. E találkozón a norvég politikus rögtön a bemutatkozáskor közölte: „We are brothers in faith”, azaz hittestvérek vagyunk. A diplomáciai gyakorlattól eltérően ezt aztán a beszélgetés során többször is hangsúlyozta, így kiemelt figyelemmel hallgatta a magyarországi lutheránusok fokozott érzékenységéről szóló beszámolómat. Aligha van ugyanis még egy olyan egyház vagy civil szervezet, mely a magyar-szlovák viszony megromlását ennyire a saját bőrén érezné, mint a mienk. Nem kell különösen elmélyednünk az egyháztörténetben, elég csak végigtekinteni családneveinken: magyar, szlovák és német gyökerekből egyaránt táplálkozik a hazai evangélikus hagyomány, és régen rossz, ha e belső összhang vagy bárki kettős identitása a külső körülmények hatására bomiik meg. Erről a témáról tehát érdemes őszintén beszélni, nem véka alá rejtve az ellentéteket, ugyanakkor abban a reménységben, hogy közös hitünk lehetőséget teremt egymás elfogadására, szempontjaink megértésére. A mai helyzet nem előzmény nélküli. A zavaros 20. században volt már hasonló konfliktus a német identitás kapcsán is, ezért érdemes a történeti visszatekintés segítségével is keresni a kiutat a jelenlegi helyzetből. A határon túli magyarság és a hazai kisebbségek helyzete manapság már igencsak különbözik egymástól. Míg a többségében magyarlakta területeken még viszonylag egységes a magyar nyelvhasználat, a hazai németség és szlovákság jelentős része asszimilálódott, a fiataloknak csak nagyon kis része tanulja meg ősei nyelvét. Az asszimilációnak számos oka van, melyek kifejtésére itt most nincs mód. Az azonban biztos, hogy a nemzetiségi nyelvhasználat és kultúra eltűnésével szegényebb lesz az ország kulturális élete. Az egyház tehát helyesen jár el, ha bátorítja például soltvadkerti német vagy tótkomlóst békéscsabai szlovák gyökerű gyülekezeteit, intézményeit: ápolják őseik nyelvét, hagyományait. A nemzetiségi ügyekben szakavatott előadóink, Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, egyetemi docens és Lackner Pál protestáns tábor püspök mellett Pozsgay Imre egyetemi tanár a demokratikus átalakulás összefüggésében beszél majd a kérdésről. Fábri György tudományos kutató a gyülekezeteinkben hamarosan elkezdődő közvélemény-kutatás részleteiről cserél eszmét a megjelentekkel, a témához kapcsolódó igemagyarázatokkal püspökeink szolgálnak majd. A reformáció fontos, világtörténelmet alakító öröksége az, hogy ki-ki anyanyelvén olvashatja, hallgathatja Isten igéjét. Tehát nem annak az államnak a többségi nyelvén, ahová a történelem sodorta, hanem az anyanyelvén. Amikor néhány hete a magyar külügyminiszter Szlovákiáról mint „kisebb testvérről” beszélt, arra gondoltam, hogy nekünk elég lenne csak a testvérekről beszélni. Testvérekről a közel ötszáz esztendős reformációban. Ilyen távlatokban néhány év korkülönbség aligha számít, viszont az anyanyelvhasználat fontosságának kölcsönös elismerése szintén aligha kérdőjeieződhet meg. Ezért örvendetes, hogy november első hétvégéjén Szlovákiából is várunk szlovák és magyar résztvevőket, és őszintén remélem, hogy minden olyan felügyelő testvéremet, aki a szívén viseli egyházunk hármas hagyományát és a reformáció anyanyelvközpontú örökségét, üdvözölhetjük Révfülöpön. Mindenkit szeretettel várunk! ■ Prőhle Gergely Jelentkezni lehet Stark Ildikónál az ildiko.stark@lutheran.hu címen vagy a 20/4883191-es telefonszámon. Részletes program lapunk múlt heti (október 2s-ei) számának 3. oldalán. Előfizetési akció - presbitereknek Kedves Presbiter Testvérem! A Luther Kiadó örömmel tájékoztatja, hogy 2010-ben változatlan áron - sőt a csoportos Evangélikus Élet-előfizetés lehetőségét kihasználva kedvezőbb áron - vásárolhatják meg hetilapunkat. Ha presbitertársaival, gyülekezeti tagjaival úgy dönt, hogy 2010-től együtt, egy címre rendelik meg az Evangélikus Életet, akkor az alábbi kedvezményre számíthatnak. Ez irányú szándékukat, kérjük, november 30- ig jelezzék kiadónk felé (1085 Budapest, Üllői út 24., 1/317-5478, kiado@lutheran.hu). Példányszám Kedvezmény Ár/példány Éves előfizetési díj egy példányra vetítve 1 0% 250,00 Ft 13 000 Ft 2-4 5% 237.50 Ft 12 350 Ft 5-9 10% 225,00 Ft 11 700 Ft 10-19 20% 200,00 Ft 10 400 Ft 20-29 25% 187,50 Ft 9 750 Ft 30-49 30% 175.00 Ft 9 100 Ft 50-35% 162,50 Ft 8 450 Ft
