Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. október 25. »- 13 » SMS-VÁLASZ« Fotelből Pál apostol sem tudott misszionálni ► Hetilapunk szeptember 20-ai számában volt olvasható az a mintegy százhúsz, mobiltelefonon küldött rövid szöveges üzenet, azaz sms, amelyet az evangélikus presbiterek szeptember 12-ei országos találkozóján névvel vagy név nélkül juttattak el a gyülekezetek képviselői a két kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek címezve vagy épp a kérdezés és véleménynyilvánítás adta lehetőséget „csak úgy” megragadva. A pestszentimrei Sportkastélyban elhangzott az ígéret: az EvElet hasábjain sorra vesszük az ott összegyűlt írásbeli üzeneteket, és az arra illetékes személy megválaszolja az adott kérdést, illetve reflektál az észrevételre. E számunkban Bakay Péternek, egyházunk cigányügyi referensének elöljáróban az e témában érkezett kérdést tettük fel.- „A 24-es villamoson elülnek mellőlem. Milyen cigánymissziós lépések történtek?” - hangzott az sms egyikfele.- Ebből a mondatból először is nem derül ki, hogy miért ültek el az írója mellől. Azért, mert magyar? Vagy mert cigány? Talán részeg volt? A ruhája bűzlött? Netán hangosan duhajkodott? Az első lépés ilyen esetekben mindig az önvizsgálat legyen - mit tehetek, hogy ne üljenek el mellőlem? Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy e földi világban az embert mindig éri valamilyen megaláztatás. Ha ezt a Krisztustól kapott belső szabadságból fakadó bölcs alázattal, de felemelt fejjel viselem, akkor ezzel csak parazsat gyűjtök a másik fejére.-Az írásban érkezett üzenet nem fejti ki részletesebben, de az utána következők alapján tételezzükfel, hogy egy cigány ember áll a kérdés mögött. Az evangélikus egyházban milyen lépések történtek a szegregáció csökkentése érdekében, vagyis mit mondhatunk el a cigánymisszióval kapcsolatban?- Vannak gyülekezetek, ahol mindennapos a cigányokkal való találkozás a lelkész vagy a hitoktató, esetíeg az oktatási intézmény munkája során. Öt gyülekezetünkben folyik deklaráltan cigánymissziós munka, és sok helyről csak egy-két hozzánk eljutott hírből tudjuk, hogy előrelépés történt e téren. Példának említeném a hácsi gyülekezetét, ahol Komócsin Friderika személyében három éve cigány gyökerű presbiter is van. A másik nagyon fontos momentum, amikor a közösség tagjai túllépnek a gyülekezet határain, és a környező településeken végeznek missziós munkát. Ilyen Nyírtelek. Mi, sárszentlőrinciek pedig az egész országban bárhova szívesen megyünk szolgálni, ahova hívnak bennünket, legyen az istentisztelet, szeretetvendégség, iskolai foglalkozás vagy Szélrózsa ifjúsági találkozó.- Mit jelent az Önök közösségében a helyi cigánymissziós munka?- Sárszentlőrincen, Uzdon és Pusztahencsén hetente tartunk bibliaórát - családoknál. Emellett rendszeresek a négy vasárnapból álló, egész napos bibliaiskolák. Ezeket cigányoknak hirdetjük, de mindig jönnek mások is. Évente egyszer bemutatót tartunk cigány ételekből, ezeken az érdeklődők jobban megismerkedhetnek a cigány kultúrával, és hirdetjük az evangéliumot is. Hetente kétszer úgynevezett fejlesztő tanoda várja - elsőtől hatodik osztályig - a gyerekeket. Ennek keretében segítséget kaphatnak a házi feladatuk elkészítéséhez, illetve szükség szerint van készség- és képességfejlesztés is. Nagyon szép eredményeket értünk már el: az egyik kislány addig jutott el e téren, hogy a minap olvasott el egyedül egy ifjúsági regényt, majd csillogó szemmel kérte a következőt. Természetesen szociálisan is igyekszünk segíteni a rászorulóknak ruha- és élelmiszer-támogatás formájában. De hadd említsem meg a most induló gyűjtésünket. E cigány közösségek tagjai összeadják felajánlásaikat a Kenyában zajló missziói munka támogatására. Úgy is fogjuk átutalni az ottani gyerekek étkeztetésére összegyűlt pénzt, hogy ezt az itteni cigányok küldték.- Hogyan látja az immár négyéves tapasztalatai alapján: lelki téren is megmutatkoznak ennek a munkának az eredményei?- Igen. A nyírteleki misszióhoz tartozó több cigány ember például egy EKE- (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért - A szerk.) táborban tért meg. De ide sorolom a sárszentlőrinci csapatunkkal nemrég megtörtént esetet is. Telekgerendásra hívtak egy szolgálatra. Az indulás előtt két nappal a helyi lelkészt telefonon megfenyegették, hogyha elmegyünk oda, akkor számolni kell a következményekkel. Én őszintén elmondtam az üzenetet a kétautónyi embernek, rájuk bízva a döntést, velem tartanak-e, vagy sem. Nem tudhatták, hogy ezek után mi vár rájuk, de egyik sem mondta vissza a szolgálatot! Hála az Úrnak, semmi sem történt az eseményen, és az egészet hitpróbaként éltük meg, amiből győztesen kerültünk ki.- Az sms-ben érkezett üzenet má-EPOT sodik fele is egy kérdés volt: mik a cigánymisszióval kapcsolatos budapesti tervek?- Őszinte leszek: nem tudom. Ugyanis ezt a fajta szolgálatot nem lehet központilag, „felülről” megszervezni. Csak úgy működik, ha valaki szeretetből, elhívást érez az ügy iránt. Ha ez nincs meg, el se kezdje.- Igen, ez jól hangzik. De mit válaszol Ön arra a kérdésre, amit az egyik borsodi gyülekezetünk egyik tagja tett fel egyszer: hogyan tudjam szeretni azt a cigány szomszédomat, aki, miután segítettem neki, ellopott dolgokat az otthonomból?- Az a cigánymissziós, akit még egyszer sem ejtettek át, nem cigánymissziós, és ha ezt nem tudja elviselni, akkor el se kezdje ezt a fajta munkát! De hadd kérdezzek én is vissza. Jézus hányszor fordulhatna el tőlünk, miután segített bajunkon, és mi mégsem az elképzelése szerint tesszük-vesszük dolgainkat? Mi lett volna, ha Pál apostol missziói útja során az őt ért első veszteség után megfutamodik? Pedig ő nem csak anyagilag sínylette meg az örömhír terjeszö tését! Hányszor püföl- 2 ték el, vagy törtek az életére, és amikor áltestvérek között volt, lelkileg lopták meg. Krisztus követeként bizony vállalni kell a nehézségeket, az áldozatokat is - fotelből még Pál apostol sem tudott misszionálni!- Szombat este beszélgetünk, az első országos cigánynap után, amelynek meghívója - idézem - „minden érdeklődőnek, fenntartásokkal élőnek, szimpatizánsnak, szolgálónak és szolgálatra vágyónak" szólt. Miként élték meg és hogyan sikerült ez a nap?- Csoda volt, nem akartak a résztvevők hazamenni! Harmincötén voltunk, ebből öt „új” akinek még nincs kapcsolata ezzel a munkaággal. Több célunk is volt a rendezvénnyel: előadások, bizonyságtételek, színi jelenet és beszélgetések segítségével bemutatni, közelebb hozni a résztvevőkhöz egyrészt a cigány kultúrát, másrészt ízelítőt adni, mennyi áldás származik ebből a munkából. Szabóné Kármán Judit romológus, egyetemi oktató előadását külön is szeretném kiemelni, mert tartalmilag és érzelmileg is sokat adott azoknak, akik eljöttek október harmadik szombatján erre a Budapesten, a Rózsák terei evangélikus kollégium dísztermében megtartott napra. ■ Boda Zsuzsa Az első országos cigánynapról bővebb képes beszámoló, illetve Bakay Péterrel, az alkalom fő szervezőjével interjú olvasható egyházunk központi honlapján: www.evangelikus.hu. Az Esztrád Színház előadása az október 17-ei budapesti első országos cigánynapon Lehet-e profitorientált a gyógyítás? Dr. Velkey György, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója volt a Lőrinci Érdeklődők Teaházának (LÉT) a vendége október 6-án. „Jelmondatunk: »...tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk.« (Róm 15,1)” Egy Simon András-grafikára utalva: „Mi vagyunk azok az egy vonalból rajzolt, arctalan emberek, akik együtt tartják a kötelet, amelynek segítségével a beteg és a gyógyító Jézus találkozik (Mk 2,1-12)” - mondta a főigazgató. A Bethesdát 1866-ban alapította a német ajkú protestáns gyülekezet, amely templomépítő szándékát módosítva diakonissza-kórházat hozott létre; ezt 1953-ban államosították, és 1992-ben bezárásra ítélt közkórházként kapta vissza a református egyház. Mára az ország egyik legjobban felszerelt kórházává vált, s a gazdasági hanyatlás ellenére az utóbbi években teljesen megújult. Évente nyolc-kilencezer fekvő- és százhúsz-százharmincezer járóbeteget látnak el. Sok a rendkívül súlyos állapotú beteg, akiket máshol nem tudnak ellátni, illetve kezelésük nem költséghatékony. Az osztályokat nagyon elismerik, országos központként működik például az ideggyógyászat és az égésközpont. Az új profilok közé tartozik a pszichoszomatika (a beteg környezet, a sérült család okozza a gyermek betegségét) és a rehabilitáció (a súlyosan károsodott gyermekek visszaillesztése a társadalomba), vagy például tavaly egy egészségügyi szűréssel egybekötött cigánymissziós program és az iskolai égésprevenciós alkalmak. A háromszázöt alkalmazott munkáját egyre több önkéntes segíti. Fiatal diplomások, egyetemisták segítenek például a számítógépes adatrögzítésben vagy azzal, hogy az ajtóban fogadják a beteget. A Bethesda a református egyház intézménye, de sok evangélikus, katolikus, baptista kapcsolatuk van, és a munkatársak is a különböző felekezetekhez tartoznak. A támogatók egyének és közösségek pénzzel vagy más módon segítenek. Egy gyülekezet például évente kétszer rendbe teszi a kórház kertjét, egy másik pedig éves krumplitermését hozza el. A kórházban zajló munka fontos szempontjai: hit, közösség, cselekvő szeretet, szakmai professzionalizmus. Az első mindig a gyógyítás, az evangélium hirdetése csak a második lépés. A betegeknek évente hétnyolc alkalommal szerveznek tábort, a dolgozók számára pedig vannak bibliaórák, csendesnapok, melyek segítik a hit közös megélését és a szeretetben való együtt munkálkodást. Szót kellett ejteni az egészségügy mélyrepüléséről is. Az alulfinanszírozás és az emberi erőforrás hanyatlása komoly problémát jelent. Mennyi idő kell, hogy az egészségügy rendbe jöjjön? - kérdezte az egyik résztvevő. A főigazgató szerint, ha lenne világos kormányzati szándék, akkor néhány évtized elég lenne. Ilyenre volt már példa, ugyanis 1919-39 között Trianon, a gazdasági világválság, az egymillió menekült és a falvak elmaradottsága ellenére megújult a magyar egészségügy. Remény tehát van. A beszélgetés után dr. Korányi András lelkész, a LÉT házigazdája adománygyűjtést hirdetett a kórház javára. Dr. Velkey György pedig hozzátette, hogy nagy szükség van az imádságra is, ezért kéri a jelenlévőket, hogy imádkozzanak a Bethesdában folyó munkáért! Ezután a katolikus főorvos a gyülekezetébe indult, Békásmegyerre, hogy odaérjen a felnőttkatekézis alkalmára, melyet néhány testvérrel együtt ő vezet. ■ Hulej Enikő HIRDETÉS ________ Újra gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyam Ha Isten is úgy akarja, ez év őszén - november 13-15. között Piliscsabán - a harmadik gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot indítjuk. Három feladatra képezünk testvéreket: a) Azokat, akik a gyülekezeti tagokat látogatják, és személyes kapcsolatot építenek velük, hogy szükség esetén segíthessen a gyülekezet a családnak vagy egyedül élő testvérünknek. A hívogatás és a biztatás szolgálata is hozzátartozik ehhez a feladathoz. b) Azokat, akik időseket keresnek fel, alkalomszerűen gondozzák őket, ügyeiket felkarolják, és lelki támaszt is nyújtanak nekik. c) Azokat, akik lelkigondozói szolgálatra is vállalkoznak. Ez a feladat mélyebb empátiát, hitbeli és emberismeretet, a Bibliában való jártasságot tételez fel. Eddigi két tanfolyamunkon kétszázkilencen végeztek mintegy negyvenöt gyülekezetből. A tanfolyamot három alkalommal (három hétvégén) tartjuk: a novemberi hétvége mellett jövő évben a február és március utolsó vasárnapjához kapcsolódó hétvégén. Korhatár: 18-70 év. A tanfolyam helye: Piliscsaba, Széchenyi utca 8-12. Az ellátás és szállás költségeit az országos egyház vállalja. Útiköltség-térítést szükség esetén a helyi gyülekezettől kérünk. A tanfolyam való részvétel díja: 3000 Ft. Jelentkezés a következő címen: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája, D. Szebik Imre, 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail: imre.szebik@lutheran.hu. Jelentkezési határidő: október 31. Kérjük, a jelentkezéshez mellékeljen rövid életrajzot és lelkészi ajánlást. A jelentkezőket imádsággal és örömmel várja a munkatársak nevében is: D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, tanfolyamvezető
