Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-25 / 43. szám
12 -m 2009. október 25. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Lutheránus röplabdakupa Hosszú múltra tekint vissza a soproni középiskolák röplabdás lányainak párbaja, amely az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola kezdeményezéseként indult. Az Eötvös-kupáért azonban október 17-én rendhagyó módon evangélikus oktatási intézmények csapatai szálltak harcba: a házigazdákon kívül a Berzsenyi-líceum, továbbá a kőszegi, a nyíregyházi és az orosházi iskola válogatottja küzdött. A díj végül házon, illetve a város falain belül maradt, ugyanis a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium lányai végeztek első helyen. ■ Tóth Cseperke Péteri gyermeknap A Dél-Pest Megyei Egyházmegye gyermeknapot szervezett Péteriben október 17-én, szombaton. Képes beszámoló a www.evangelikus.hu oldalon. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Minden hiábavalóság? Feketén virágzik a magyar ugaron a hungaropesszimizmus. Egy realista egyetemi hallgató ma Magyarországon nem sok jó okot talál, amiért reggelente érdemes fölkelnie. Miért járjak be az óráimra? Fog érni valamit a diplomám? Miből fogok megélni? Hogyan találhatok valakit, aki igazán törődik velem? Mi lesz az országgal? Mi lesz a bolygóval? Mi lesz velem? Az életben tényleg semmi nem végződik jól, vagy csak az én életemben van minden összekavarodva? Mi következik? Mi a keresztyén diákok üzenete ma az egyetemeken? Ezt a kérdést tettük fel magunknak mi, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) önkéntesei. Szerintünk ez az üzenet gazdag és sokszínű. Például pink. Meg zöld. És mindenízű. És felekezetek közötti. És a diákok érik el a diákokat. Szóval MEKDSZ-es. Jó hírünk van. Van jövő. A Folytköv kezdeményezés célja, hogy egy négynapos rendezvénysorozatban (november 2-5.) felhívjuk a budapesti egyetemisták figyelmét a létezésünkre, az üzenetünkre, a munkánkra. Fontos, hogy az emberek felismerjék: értük vagyunk, szeretnénk találkozni velük, meghallgatni őket, és Jézus Krisztus, akit követünk, igenis olyan Valaki, aki az ő életükre is hatással van. A központilag szervezett rendezvények közül kiemelkednek az esti evangélizációs előadások, melyeket Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész tart. Az elgondolkodtató beszédek fiatal keresztény zenekarok koncertjeibe lesznek ágyazva. Ebédidőben az egyetemistákat meghívjuk egy kis falatozásra, miközben őket érintő és érdeklő témákban hallgathatnak előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket (Gondolatmorzsák program). Keresztény fiatalok egy kis csapata vállalta, hogy a vendégek provokatív kérdéseire megpróbál hitelesen és megragadóan válaszolni (Tabuk nélkül program). Ezt a kínálatot fogják keretezni a MEKDSZ szövetségéhez tartozó bibliakörök által önállóan kitalált kísérőrendezvények. A négy fő helyszínen (Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar és Kertészeti Kar, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar és Természettudományi Kar) kreatív sátrak és interaktív programok is várhatóak, melyekre minden diákot és tanárt örömmel várnak. További információ a sorozat honlapján: www.folytkov.hu Pedagógusok találkoztak Szombathelyen Kilencedik alkalommal tartottak pedagóguskonferenciát a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben október 9. és 10. között. A Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában rendezett találkozó előadói között volt Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Ittzés János elnök-püspök és Tólli Balázs, a soproni líceum igazgatója. Az idén száz éve született Sztehlo Gábor lelkészre emlékezve a helyi iskolai színjátszó kör előadása felelevenítette Gaudiopolis történetét (képünkön). ■ Kóczán Krisztián felvétele Látókörben a vak gyerekek is ► Látássérült tizenévesek jelentkezését várja a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). 2010-re ugyanis két ifjúsági és egy gyermektábort is rendez a szervezet vakok számára. A tervekről Hack János beszélt az Evangélikus Életnek.- A közelmúltban tartottuk tábortalálkozónkat. Azonban itt nemcsak a 2009-es szegedi tábor élményeit elevenítettük fel, hanem szó esett jövő évi terveinkről is. Szeretnénk a Mevisszel bővíteni a táborok palettáját: mivel az idén több jelentkezőt helyhiány miatt vissza kellett utasítani, ifjúsági vaktáborból kettőt szervezünk majd, és elegendő jelentkező esetén a tíz-tizennyolc éves gyermekeknek is szervezünk egy tábort.- Miben különbözik majd ez az eddig megszokott vaktáboroktól?- A gyermektáborba pedagógusok - zene- és történelemtanárok - is érkeznek. Azonban itt is arra törekszünk, hogy a keresztény tanítást vigyük közel a résztvevő vak gyermekekhez.- Csak evangélikusokat várnak?- Ahogyan az ifjúsági táborok is nyitottak mindenki számára, a gyermekek táborába is várunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy kérjem az evangélikus lelkészek, intézményvezetők segítségét, hogy ha környezetükben ismernek vak gyermeket vagy fiatalt, ajánlják neki a Mevisz táborait. Saját példámból tudom, hogy mennyi erőt jelent a sérült emberek számára, ha programokat szerveznek nekik, ha egy egész héten keresztül jó hangulatban, keresztény közösségben táboroznak. A legfrissebb információk elérhetők a www.vaktabor.hu honlapon, de örömmel várom a jelentkezéseket a janosbors73@gmail.com e-mail címen is.- Lehet-e már valamit tudni a tábor helyszínéről?- A tervek szerint Nagybörzsönyben tartjuk a gyermektábort és a két ifjúsági tábort is.- Korábban az Evangélikus Élet is beszámolt arról, hogy az idei vaktáborra készült el az Új ének evangélikus dalgyűjtemény Braille-írásos változata. Hogyan vizsgázott a kötet a gyakorlatban?- Fantasztikus érzés volt, hogy mi is akadályok nélkül kapcsolódhattunk be a közös éneklésbe. Örülök annak, hogy több gyülekezet is fontosnak tartja, hogy a tapintható Új énekből tartsanak a templomban, gyülekezeti teremben néhány példányt. Hadd ajánljam fel ismét itt is a lehetőséget: rajtam keresztül kedvezményesen, a lehető legalacsonyabb előállítási áron lehet hozzájutni a kiadványhoz. A látók talán el sem tudják képzelni, milyen öröm az egy vak ember számára, ha azt tapasztalja, hogy egy templomban, iskolában gondoltak rájuk azzal, hogy beszerezték ezt a füzetet. ■ L. J. Cs. „Akarsz-e meggyógyulni?”- avagy egy rövid, de igaz történet a Biblia vasárnapjára ► Pár évvel ezelőtt Németországban voltam, amikor egy őszi vasárnap délelőtt betértem egy kis falusi evangélikus templomba, hogy részt vegyek az istentiszteleten. Ami ott történt, arra a mai napig is vidáman emlékszem vissza. A lelkész arról prédikált, amikor Jézus meggyógyította a Bethesda tavánál a már harmincnyolc éve gyógyulásra váró bénát. Emlékszem, ahogy mesélt róla: valószínűleg természetfeletti erő műve volt, hogy a tó vize néha-néha megmozdult. Ilyenkor aki először lépett a felzavart vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is. Nyomorultak százai látogatták ezt a helyet. Olyan nagy volt a tömeg, amikor a víz felkavarodott, hogy rohanás közben az emberek letaposták az előttük levő férfiakat, nőket és gyermekeket, a náluk gyengébbeket. Sokan a tó közelébe sem juthattak. Majd a helyszínre érkezett Jézus, aki a nyomorult szenvedők közt meglátott egyet, akinek az állapota mindenkiénél nyomorúságosabb volt. Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett Isten kegyelméből. Amikor közeledett a víz felkavarodása, várta, hogy valakinek megesik a szíve rajta, és a tornáchoz viszi. De a kellő pillanatban mégsem volt, aki segítsen neki. Látta a víz fodrozódását, de sohasem tudott a tó szélénél tovább jutni. Mások vetették magukat a vízbe, nála erősebbek. Nem tudta felvenni a versenyt az önző, tülekedő tömeggel. Folytonos erőfeszítései az egyetlen cél felé, igyekezete és állandó csalódása teljesen felőrölték maradék erejét. Majd következett a találkozás, a párbeszéd: „Akarsz-e meggyógyulni?” - hangzott el Jézus szájából (Jn 5,6). Itt tért ki a lelkész arra, kinek milyen jellegű, talán évek óta húzódó, megoldatlan betegsége, problémája van, amelynek - hiába erőlködik -, úgy tűnik, még sincs megoldása, nincs előrelépés, fejlemény... Itt és ezen a ponton van szükség a találkozásra: ember és Jézus találkozására, hogy az állóvíz megmozduljon. És az is meglehet, hogy egészen más történik velünk, mint amit elképzelünk... Arról is beszélt a lelkész, hogy őszintén mondjuk el Jézusnak, mi az, ami gátol bennünket a probléma megoldásában - mint ahogyan a béna is kifakadt: „Uram, nincs emberem, hogy amikora vízfelzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem” (Jn 5,7) Jézus egyszerűen így szólt a béna ember kifogására: „Kelj fel, veddfel a te nyoszolyádat, és járj!” (Jn 5,8) A férfi hittel belekapaszkodott ebbe a mondatba. Minden idegét és izmát átjárta az új élet, bénult tagjai egészségesen kezdtek működni. Kér-SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter dés nélkül alávetette akaratát Krisztus parancsának. Felszökkent, és újra tudott mozogni. A lelkész hosszasan fejtegette, hogy nekünk is bele kell kapaszkodni a hozzánk lépő Jézus szavába, mert ha így teszünk, az életünkben egészen biztosan változás áll be... Ezután konkrétumok jöttek: aki beteg, aki nem tud jól mozdulni fizikailag vagy épp lelkileg, mert munkanélküli, mert magánéleti problémáktól szenved, mind kapaszkodjon bele képletesen Jézus felemelő karjába. Az istentiszteletnek vége lett. Láttam, ahogy hazament a gyülekezet, ahogy a sekrestyés végignézte a templomot munkája végeztével, nem maradt-e a templomban valami. Egyszer csak kiemelt a pádból egy botot, majd hangos felkiáltással így sietett a lelkész felé:- Lelkész úr, nagyon hatásos volt a prédikációja! íme, valakinek már nincs is szüksége a botjára! Jót nevettünk... És ezt a boldog nevetést azóta sem tudom elfelejteni. ■ Balog Eszter
