Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-25 / 43. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. október 25. *• 5 Szólj, boldog hálaének! Kerületi egyházzenei találkozó Kiskőrösön ► Első ízben rendezett egyházzenei találkozót a Déli Egyházkerület. Az október 17-én Kiskőrösön megtartott fesztiválon - melynek mottója az Evangélikus énekes­­könyv 69. számú énekének e tu­dósítás címében szereplő első verssora volt - a klasszikus egy­házzenét művelő gyülekezeti és iskolai énekkarok mellett számos keresztény könnyűzenei együt­tes is bemutatkozott. A rendez­vény művész vendégei Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos voltak. Az egyházkerület minden szegleté­ből érkezett résztvevőket a házigaz­da kiskőrösi gyülekezet fúvószeneka­rának muzsikája fogadta a temp­lomban. Lupták György esperes Jel 15,1-4 alapján elmondott nyitóáhíta­tában a győztesek mennyei énekéről zenei Tanszékének adjunktusa Har­móniába foglalt hálaadás címmel tartott előadást. A nyitóalkalom után a találkozó programja párhuzamosan két hely­színen folytatódott: a templomban a gyülekezeti kórusok, a művelődési házban pedig a könnyűzenei együt­tesek koncertjeire került sor. A fellé­pőket Radosné Lengyel Anna egyház­kerületi felügyelő, illetve Laczi Ro­land kiskőrösi másodlelkész mutat­ta be a hallgatóságnak. Az együttesek igényesen összeál­lított műsorait tovább színesítette a zenei formációk változatossága: a vegyes karokon kívül megszólaltak női és férfikarok éppúgy, mint aho­gyan a könnyűzenei színpadon is hallható volt „Új ének”-feldoIgozáso­­kat előadó gyermekkar, gospel-ének­­együttes, musicalénekes és saját szer­zeményekkel érkező hangszeres ka­maraegyüttes is. beszélt, utalva a latin közmondásra: „Musica est praeludium vitae aeter­­nae” - A zene az örök élet előjátéka. Dr. Kinczler Zsuzsanna, az Evangé­likus Hittudományi Egyetem Egyház-Az ebédszünetben a házigazdák íz­letes gulyáslevessel várták vendége­iket a gyülekezeti házban, majd to­vábbi koncertekkel folytatódott a délutáni program. A záró istentiszteleten - mely ke­retet adott a találkozó gálájának is - Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a 148. zsoltár sorai alapján hirdette Isten igéjét. Mint mondta: az ének nem dekoráció az istentisztelet menetében, hanem szerves része annak. Az ének nem csupán imádság, hiszen énekeink szövege evangélium, ige. Amikor kisebb-nagyobb közös­ségeinkben együtt énekelünk, ak­kor Isten-tiszteletet tartunk, és evan­géliumot hirdetünk. „E nap csodála­tos élménye, hogy kicsik és nagyok különböző hangszínnel megáldva és különböző hangszerekkel, eszközök­kel, különböző stílusban együtt ma­gasztaljuk az Urat. így születik újjá ez a zsoltár a 21. században” - fogalma­zott az igehirdető. A gálán a részt vevő kórusok kö­zös kara is megszólalt, Gryllus Dáni­el és Gryllus Vilmos pedig korái- és zsoltárfeldolgozásokat adott elő, ezek egyikét a szarvasi Benka Gyula Evan­gélikus Általános Iskola tanulóival közösen (képünkön). Az alkalom kü­lönleges színfoltjának számított, ami­kor Zoltai Sándor, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művésze­ti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény tanulója a Jézus Krisztus szu­persztár című rockopera egyik leg­szebb áriáját, Jézus Gecsemáné-kert­­beli imáját énekelte el. A záróalkalmon felcsendülő kórus­művek orgonakíséretét, valamint Jo­hann Sebastian Bach Jöjj, népek megváltója című korálfeldolgozását és G-dúr prelúdium és fúgáját Mekis Péter szólaltatta meg. A gála hangfelvételének részletei a Déli Egyházkerület honlapján (http:// del.lutheran.hu) meghallgathatók, a találkozóról október 25-én összeállí­tást sugároz a Magyar Televízió. ■ S. A. A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ november 6-án 19 órakor bemutatja Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét három részben a Duna Palotában (Budapest V, Zrínyi u. 5.) SZEREPLŐK Az Úr Bánffy György Kossuth-díjas kiváló művész Ádám Lénárt László Éva Buzogány Márta Lucifer Kárpáti Tibor Továbbá Mucsi Sándor, Tóth János István, Farkas Tamás, Rékai Nándor, Veress Előd, Kriszt László, Gyurin Zsolt, Medgyessy Pál, Borbáth Ottilia, Geszty Glória, Tódor Réka A kísérő, aláfestő zene Haydn halálának 200. évfordulója tiszteletére A teremtés oratóriumból hangzik fel Díszlet- és jelmeztervező Dalszövegek zenéje Rendezőasszisztens, koreográfus Koreográfusasszisztens Rendező Húros Anna Mária Huzella Péter Kriszt László Fantoly Nikolett Udvaros Béla További előadások: november 8., 15., 22., 29. és december 6.: 16 óra; november 20. és december 4., 12., 13.: 19 óra Jegyelővétel a Duna Palota pénztárában (tel.: 1/235-5500) hétfőn, szerdán és pénteken 14 és 18 óra között. Jegyárak: 3000, 2500, 2000 forint. Az Evangélium Színház több mint ötszáz előadás után, a 20. évad őszi in­dulásán harmincadik bemutatójaként egy rendkívüli drámát, Madách hal­hatatlan remekművét, Az ember tragédiáját viszi színre. Előadásunk tanul­sága az legyen: örök kétkedés és remény között az emberiség csak Isten ke­gyelmében bízva találja meg az élet értelmét, értékét és szépségét! Udvaros Béla rendező A hónap könyve - októberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel „Együtt az ország népével” - Evangélikusok 1956-ban Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1700 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@luthe­­ran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Szonettek a visszalopott időről Fecske Csaba verseskötete A szerző, Fecske Csaba sokadik köny­ve e mostani; felnőttekhez szóló ver­sesköteteinek sorában a nyolcadik. Több műfajban gyakorlott író lírai művével szembesülünk ezúttal, iro­dalmi érdemeit legutóbb József At­­tila-díjjal ismerték el. Fecske-mű­veket sokszor és sokfelé lelhetünk a lapok, irodalmi folyóiratok hasábja­in, rádiók műsoraiban, és antológi­áknak is gyakori szereplői munkái. Új kötetében ötvenkét szonettet ad közre, tagolatlanul egybegyűjtve. Bakos Katalin egyéni művészeti íz­léssel áldott grafikái társulnak a ver­sekhez, s az ő elegáns borítója öleli a könyv lapjait is. Az első emberpár című vers áll a kötet élén, aztán a folytatás: Ábrahám, Mózes, Zsuzsanna és a vének, Dávid, Gábriel, Péter, Háromkirályok - e verscímek jelzik legkivált a témák bib­liai eredetét, „mint kéz a sebet úgy érinti meg / mindannyiónk szívét az Isten / felénk azért nyúl hogy segítsen” - írja a Közelítésben. Szelíd szerény­ség jellemzi a kisdedet váró Máriát a Várakozásban, az ismeretlen folyamat érzelmi elfogadása, amely kizárólag hitbeli élmény, majd cselekedet. S kö­vetkezik a kötet egyik legszebben si­került szonettje, a Jó hírt hozott című: kinn voltunk akkor éjjel a mezőn ültünk a tűz körül a nyáj aludt botom szorongattam zsivány ha jön vérengző ordas hát ebsorsra jut lassan kihunyt a tűz a pásztorok már a lóbőrt húzták jó hangosan ekkor láttam meg azt a csillagot fejem fölött a fénye színarany bolondul verni kezdett a szívem atyám ütött a vég órája tán remegve féltünk valamennyien s akkor hirtelen angyal szállt közénk csodálkoztunk és néztünk csak bután jó hírt hozott és ontotta a fényt Fecske versei életünk lelki eseménye­ihez idomulnak, s hűen követik a pszi­ché hullámzásait. Egyik sorában így vall: „kételkedem de lelkem énekel”. A másikban „a gyönyör bányásza” kife­jezéssel él. S a Fű alatt című szonett­je végén ez áll: „a semmi étke lesz a gondolat / mintföldre hullt rothadó alma / rejtőzik rozsdás őszi fű alatt”. Továbbá sorolja mind a vesztesége­ket, mindazt, mit álmainkból s létünk­ből itt hagyunk, vállalva az útközben dúdolok énekét: „ez az emlékezés-sze­rű lét/mint tó vizén körre kört rovó /hattyú tollán holdfény szűrt ködét// csillantja meg egy más tér fényeit / ahonnét az üzenet érkezik”. Fecske nem szabvány szonetteket ír, az azonos szótagszám szabta for­mától mentesít, eltér a megszabott so­roktól. Újabb verseit ugyan nem új mintára alakítja, hagyományos kere­teit megőrizve módosít néhol, példá­ul az Elhasznált időben az oktáva négy-négy és a tercina három-három sorú versszakait megtöri négy-három négy-háromra. Az imént említett verse végén je­lenti ki: „elmédről mint gyertyáról a viasz / csorog lefelé az elhasznált idő / az utolsó cseppig a fény vigasz”. Következő versében pedig hűtlen szeretőként jeleníti meg az időt, ami­kor „a gyertyák szarván fönnakad az éj", és „kormozva lobban el a szenve­dély". Felemelően reális gondolattal in­dítja ezt a verset: „irónia az én komor­nyikom /szolgálatomra van ráillő sze­rep / amikor szükségem van rá hívom /s teszi amit kell és amit lehet”. Az idő a ki nem játszható tényező az életünk­ben. Az elmúlás ellenében jelenünk jelenik meg Fecske szonettjeiben szinte végig e kötet lapjain, mint a Mi­ért van? vagy a Nagy ár címűben. mondd csak magadba szállni kész vagy-e dolgozni csöndben mint vakond ha túr az ember hol kő hol gordonkahúr monokli lesz belőle vagy zene a szív forró kemence volt kihűlt jégcsipkét hímez rá a játszi tél az én-sötétben aranypor szitál aszalt gyümölcsként édesül a múlt időnk fut mint vadász elől a nyúl láttad már hogy bucskázikföl szegény még meg se virradt máris alkonyul az életünk ó izgalmas regény végiglapozni minden pénzt megér de mindezért a halál tán nagy ár Hiteles nyomat című szonettjében felmutatja a hűség hitelét: „mígkészül T't'Cókc Cj-MlfjH ■ Ís SjímJcpc tt ícfc a legvégső változat/ az összes többin mindig áttűnő / egyetlen arc a hiteles nyomat”. A költő saját kifejezésével él­ve magába gyömöszöli a világot, és öröm figyelni, ahogy „valaki játszik szí­ve húrjain”. A kötet vége felé egy-két pajzánba hajló szonett hangulatában­­modorában mintha Villonra utalna, a többi érvényének-hitelének gyökere in­kább Shakespeare irányába hajlónak vélhető. A Rómeó és Rómeó cím eny­hén furcsának érzik, bár e verse végén fogalmazza meg az eleve gondoskodás értelmét: „érzem Isten a kezét rám te­szi /nem bánt inkább boldogít a bol­dog/ a másik örömét is élvezi”. Petrarca találmányának-felfede­­zésének hála, Kazinczyt követően szinte minden jelentősebb magyar költő írt szonettet. Leginkább magá­tól értetődő közvedenséggel József At­tilát, de rajta kívül is klasszikus és kortárs költők regimentjét lehetne említeni e tekintetben. Remek hét­köznapi lelemény a Naponta című vallomás a családi összetartozás fe­lelősségéről. S a kötetzáró Egy nyár szintén az egyszerűség nagyszerűsé­gében leledző boldog pillanat: „szép­ségén kívül semmit sem adott / más nyárból hozta tán a mosolyát / is oly sokatmondóan hallgatott//az esti ég sejlett a lombon át/ szél hozta a tó­ról a vízszagot / elmúlt a nyár az élet megy tovább”. Nem hivalkodóak, de szeretni va­lóak e kötet szonettformába zárt rí­mei, ritmusai. Szókimondása több­nyire a halk beletörődésé, a szelíd rá­­csodálkozásé. A hétköznapokban megismert témák, történések, ér­zelmek irányítója a bölcsesség sze­rény filozófiája, amely támasz lehet és térkép földi utunk során, hiszen fontos kísérőnk a hangulat, tulajdon­képpen: belső napsütés. Amíg az lé­tezik, éltetőnk bármilyen borús, esős, viharos időben. Vannak bocsánatos bűnök is, mint például az idő visszalopása úgy, ahogy Fecske Csaba teszi nosztalgi­ára éhezőn, s minden személyes két­kedése ellenére is határozottan-szi­­lárdan megalapozott, egyetemes iránymutatók szerint. ■ Zsirai László Fecske Csaba: Visszalopott idő. Szo­nettek. Napkút Kiadó, Budapest, 2008. Ára 1290 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents