Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
ŰT/TRRS Qfcl 2009. október 18. *3 ÚTI-TÁRSALGÓ „Hosszú és gyümölcsöző együttműködésben bízunk” Beszélgetés Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkésszel A Magyar Evangélikus Konferencia alapszabályzatában többek között ezt olvashatjuk: „Feladatának érzi (...), hogy a magyar anyanyelvű evangélikus (protestáns) közösségek és személyek egymást és intézményeiket megismerhessék...” Ezt komolyan véve került sor arra a szószékcserére, melynek keretében tavaly nyáron, dr. Blázy Árpád budapest-kelenföldi lelkész szolgált Nagyváradon, míg idén júniusban Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész prédikált Kelenföldön. A visszahívás apropóját a Budai és Kolozsvári Egyházmegye közös lelkészi munkaközösségi ülése adta, melyet 2009. június 15-17. között tartottak Piliscsabán. Ez alkalomból beszélgettem a vendég igehirdetó'vel.- Milyen nemzetiségű hívek tartoznak ezekhez a gyülekezetekhez, magyarok és németek, illetve szá- A két gyülekezet lelkésze szók, vagy vannak románok is?- Híveinknek túlnyomó többsége magyar anyanyelvű, de vannak német ajkú egyháztagjaink is. Az ilyen gyülekezetekben, mint például Kolozsvár, Nagyvárad vagy Marosvásárhely az istentiszteletek magyar, illetve német nyelvűek. Bukarestben van az egyetlen hozzánk tartozó román egyházközség. Ennek szolgálati nyelve természetesen a román. Nagylakon és környékén szlovák evangélikusok is élnek, akik szintén hozzánk tartoznak.- Mi is kisebbségi egyház vagyunk, de Önök még inkább azok. Ismerik-e egymást a lelkészek, és a nagy távolságok ellenére szoktak-e találkozni?- Igen, rendszeresen szoktunk egymással találkozni lelkészi értekezleteken, gyűléseken vagy különféle rendezvények alkalmával. A lelkészek jól ismerik egymást, és általában örvendenek a különféle találkozási lehetőségeknek. Természetesen megesik az is, hogy a távolságok és a szolgálati elfoglaltság miatt néha egy-egy kollégának le kell mondani a találkozásról.- Tudjuk, hogy a Brassói Egyházmegye is tartott már LMK-t a Békés megyeiekkel közösen. Hogyan fogadták annak a hírét, hogy Blázy Arpádné, a kelenföldi gyülekezet lelkésze, aki egyben Maek-küldött is, püspökükkel egyeztetve indítványozta a Kolozsvári és Budai Egyházmegye közös összejövetelét?- A közös LMK nekem személy szerint örvendetes alkalmat jelent az ismerkedésen kívül a tapasztalatok megosztására, a közös szolgálati készülésre és azonos gyökerű identitásunk erősítésére. Református testvéreink ebben a vonatkozásban jóval előttünk járnak. Úgy gondolom, hogy nekünk evangélikusoknak is össze kell egymással fogni és azokat a mesterséges válaszfalakat, amelyekkel minket egymástól mesterségesen elszakítottak, át kell hidalni, hiszen szinte minden családnak vannak olyan tagjai, akik a határ túlsó oldalára kényszerültek.-Az első közös összejövetel Önöknél, Erdélyben, Torockószentgyörgyön valósult meg. A mostani ennek folytatásaként nálunk, Piliscsabán. Hogyan sikerültek ezek az alkalmak?- Mindkét alkalommal nagyon jó volt a hangulat. Örvendtünk egymásnak, és abban bízunk, hogy ez az együttműködés egy hosszú és mindkét fél számára gyümölcsöző folyamattá alakul. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ma szabadon és együtt vizsgálhatjuk a lehetőségeket, gondolkodhatunk a megoldásokon, és egymás bizonyságtételéből erősödhetünk a szolgálatban, a hitben. Hisszük azt, hogy mindez erősebbé tesz bennünket, és javára válik annak a nemzetnek, amelynek mi is tagjai vagyunk. Mátyás Attila és dr. Blázy Árpád- Kérem, mutassa be röviden gyülekezetét, a nagyváradi evangélikus gyülekezetét!- A nagyváradi evangélikusok 1812-ben alapították meg a mai gyülekezetét. A 20. század elején még ezerkétszáz tagot számláló közösség ma hatszázötven taggal rendelkezik. A 80-90-es években sok fiatal menekült külföldre, alig van olyan család, amelynek minden tagja szülőföldjén maradt volna. Ennek ellenére a közösségünk nem öregedett ki, és az évenkénti létszámfogyatkozás is minimális. 2007-ben például egy személlyel még gyarapodott is. Inkább az a gond, hogy annak a generációnak a nagy részének, amelyiknek ma gyereke kellene, hogy szülessen, valahol idegenben van a lakhelye. De az Unióban ez a kivándorlási folyamat szinte teljesen leállt, sőt már olyanok is vannak, akik végérvényesen visszatelepedtek. Az istentiszteleteket magyar és német nyelven tartjuk, mivel ötven német ajkú egyháztagunk is van. 2000 szeptemberétől gyülekezetünk óvodát működtet, amelynek magyar, német és angol csoportjában évente hetven-hetvenöt óvodás ismerkedik meg - a tanulás mellett - Isten csodálatos dolgaival. A gyerekek által naponta több mint száz ember van kapcsolatban intézményünkkel, egyházunkkal, és biztosítja a kapcsolatot a váradi társadalom nem evangélikus rétegeivel. Hisszük, hogy a gyerekek egészséges vallásos nevelésén keresztül segítséget nyújtunk a megújulásra és közösségeink hitbéli újjászületésére. Tervezzük, hogy Isten segítségével ősztől egy bölcsődés csoportot is indítunk, hogy felkaroljuk a csecsemők gondozását, hisz jelenleg Nagyváradon egyetlen magyar bölcsőde sem működik. Sok a teendő más területen is, „az aratnivaló sok, a munkás kevés, kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba”. Mády Rezsőné (A fenti interjú sajnálatos technikai akadályok miatt nem jelenhetett meg lapunk előző számában. A szerzőtől ezúton is elnézést kérünk. -Aszerk.) Határtalan lelkésztalálkozó Két évvel ezelőtt két hazai határ menti evangélikus egyházmegye - a Győr-Mosoni és a Soproni — szervezte meg az osztrák, szlovák és magyar határ közelében szolgáló lelkészek találkozóját. A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban zajlott rendezvény olyan sikeres volt, hogy a résztvevők úgy döntöttek, megismétlik. A következő' évben Szlovákia lett volna a helyszín, ám technikai akadályok miatt akkor elmaradt a tanácskozás. Idén aztán a burgenlandi lelkészek jelezték, hogy szívesen helyet adnának az eseménynek. A találkozót végül október 5-7. között rendezték meg a hétezer lakost számláló burgenlandi kisvárosban, Oberwartban (Felsőőr). A várossá nyilvánításának hetvenedik évfordulóját idén ünneplő település a burgenlandi evangélikusok egyik központja, hiszen míg Ausztriában az evangélikusok aránya mindössze tizennégy százalék, addig Oberwartban eléri az ötvenet. A kisváros közvetlen körzetében tizenkét anyagyülekezet található, közöttük Siget in der Wart (Orisziget), ahol még mindig van magyar nyelvű istentiszteleti szolgálat. A lelkészkonferencián az Ausztriai Evangélikus Egyház a legmagasabb szinten képviseltette magát, hiszen a teljes burgenlandi lelkészi kar mellett eljött dr. MichaelBünker püspök és dr. Hannelore Reiner főtanácsos is. Mellettük három szlovák és nyolc magyar lelkész vett részt a találkozón. A konferencia úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, az igehirdetés szolgálatát Michael Bünker végezte, a liturgiái szolgálatban Koháry Ferenc lébényi és Kalincsák Balázs nemescsói lelkész volt a segítségére. A tanácskozás fókuszában az a jelenség állt, amely „Damoklész kardjaként” lebeg minden lelkész feje fölött: a kiégés veszélye. A vitaindító előadást Hannelore Reiner tartotta. A téma felvezetése és megbeszélése után a szlovák, majd a magyar képviselők mondták el e téren saját egyházukban tapasztalható helyzetet. Magyar részről Weltler Rezső adott tájékoztatást, akivel egyébként a burgenlandi rádió magyar nyelvű szerkesztősége interjút készített. A tanácskozáson túl a vendéglátók további programokat szerveztek a résztvevőknek. Először a helyi református gyülekezet vendégei voltak. A házigazda, Guthy László református lelkész bemutatta egyrészről a református gyülekezetét, másrészről pedig Ausztria legrégibb protestáns templomát, az 1771-1773 között épült református istenházát. Az egybegyűltek ezután kisétáltak az evangélikus temetőbe, és közös imát mondtak annál a sírnál, ahová azokat a csecsemőket temették, akik koraszülés vagy abortusz miatt halva jöttek a világra. Harminckét ilyen csecsemő neve van feljegyezve a síremlékre. Megrendítő volt látni a sírra helyezett sok kicsiny játékot és plüssállatot... A búcsúestre az egyik helyi vendéglőben került sor. A résztvevők a város vendégei voltak. Itt köszöntötte az osztrák, szlovák és magyar lelkészeket Gerhard Pongracz polgármester, aki nem mellékesen maga is evangélikus vallású. Kiss Miklós Testvérek innen és túl Evangélikus testvér-gyülekezeti kapcsolatok a Kárpát-medencében címmel 2009 szeptembere és decembere között négyrészes előadás- és beszélgetéssorozatot szervez az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) és a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek). Minden hónap második csütörtökén egy-egy határon túli evangélikus közösség, illetve anyaországi testvérgyülekezete mutatkozik be a budapesti józsefvárosi evangélikus templomban. A szeptemberi, első összejövetelnek, amelyen a felvidéki Gömör és Budaörs képviselői voltak a meghívottak, különös színezetet adott, hogy ugyanazon a napon - a kialazekasvarsánd és az anyaországi Lovászpatona evangélikus közösségeinek testvérkapcsolatáról szólt Horváth Csaba és De chertné Ferenczy Erzsébet, a két gyülekezet lelkipásztora. Az erdélyi lelkész otthoni, mindennapi helyzetüket az Úrtól az imádságára kapott igei válasszal úgy jellemezte, hogy a szekularizált környezetben az Isten olyan próba elé állítja hitüket, szolgálatukat, mint amilyen Dániel és két társa számára a tüzes kemence volt. „Hiszem azt, hogy a megpróbáltatások tüzes kemencéjében számunkra is ott van az angyal” - fejezte be gondolatébresztő előadását. A magyarországi lelkésznő hosszan mesélt gyülekezetük több testvérkapcsolatákult külpolitikai helyzetre tekintettel - találkozott a két ország kormányfője. (Az alkalomról az Evangélikus Elet szeptember 20-ai száma bővebben tudósít. - Aszerk.) Októberben - Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkész áhítata után - az erdélyi Faról és arról, hogy mindegyik milyen sok örömmel és testvéri kötelékkel ajándékozta meg a közösséget. Az alkalom végén a hallgatóságnak lehetősége nyílt hozzászólásaik elmondására. Boda Zsuzsa
