Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-04 / 40. szám
6 -m 2009. október 4. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet EGOT 2009 Az együttlét ereje, az alkotás öröme Győrött találkoztak az ország evangélikus gimnáziumainak diákjai ► A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ látta vendégül az evangélikus gimnáziumok országos találkozójának résztvevőit. Tizenkét intézményből több mint háromszáz diák érkezett a folyók városába. Az elmúlt években elsősorban a versenyre, a megmérettetésre épült a nagy múltú rendezvény, az evangélikus gimnáziumok országos találkozójának (EGOT) programja, idén viszont a művészi produkció, a „teremtő találkozás” került középpontba. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: a Győrött eltöltött idő alatt a diákok „megtapasztalhatták az együttlét erejét, az alkotás örömét”. A szeptember 24-én kezdődött háromnapos találkozó mottóját Weöres Sándor egyik meditativ verséből kölcsönözték a lelkes győri szervezők: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. / Hiányosságom váljék jósággá tebenned. / Alattad a föld, fölötted az ég, / benned a létra.” Ezek a lélekszólító mondatok többször elhangoztak szavalva, dalolva, illetve a záró istentisztelet prédikációjának egyik vezérfonalaként is. Az EGOT-on részt vevő diákok idén nem a sporttal, tanulmányaikkal kapcsolatos képességeiket, tudásukat mérték össze, hanem „kipróbálták” az- együtt alkotás örömét. Egy csoportjuk például Alexay Zoltán biológus, fotóművész kalauzolásával a Szigetközben „vadászott” gépével, mások Kupái Éva művésztanárral akverelleztek a Rába-parton, falfestményeket készítettek Németh Attila művésztanárral, megint mások Pannonhalmán, Hefter László Ferenczydíjas üvegművész, restaurátor műhelyében az üvegművészettel ismerkedtek. Egy-egy csoport Miksi Attilával, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkárával „beugrózott” vagy éppen dokumentumfotókat készített Csermák Zsuzsanna képzőművésszel. A formatervezés titkait Illés Csaba szobrász tárta a diákok elé, míg a könyvkötészet néhány fogását Pintérné Gergics Ágnes múzeumpedagógustól sajátíthatták el. Textilmunkákat Tanai Anna művésztanár segítségével készíthettek a gyerekek. Akiket a híradózás, a riportfilm érdekelt, azok munkáját Győri András és Horváth-Hegyi Dénes operatőrök irányították, a rádióriportkészítést Lengyel Anna újságírótól, a Déli Egyházkerület felügyelőjétől, az on-line újságírást pedig Bolla Zsuzsanna és Sulyok Natália internetes újságíróktól tanulhatták az érdeklődő fiatalok. A legnépesebb csoportokat, így például az énekkarosokat Nováky Andrea zenetanár, a klasszikus zenekart Medveczky Ádám Liszt-díjas, érdemes művész, Molnár Gyula zenetanár, az ütős zenekart Felsmann Adrienn zenetanár „vezényelte”. Népes volt a néptánc- és népzenecsoport is, az előbbit Viszló László és Viszlóné Márkus Andrea néptáncosok, az utóbbit pedig Tanai Péter muzeológus, ‘ft^prajzkutató és Jagudics Balázs népzenész vezették. Az ének-zene csoport tagjai Bognár Szilvi, Huszák Zsolt és Smidéliusz Gábor zenészek irányításával munkálkodtak. A csoportok a pénteki gálaesten mutatták be produkcióikat az egykori győri zsinagógában (ma a Széchenyi István Egyetem hangversenyterme). A jó hangulatú három napot - nem lehet másként illetni! - hangulatos szabadtéri istentisztelet zárta a győrújbaráti gyermektáborban. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke - aki rövid ideig létrán állva (is) prédikált - igehirdetésében Weöres Sándor gondolatait és Jákob álmát kapcsolta össze. „Minden istentiszteleten megnyílik az ég: hogy Isten szava eljuthasson hozzánk, a mi imáink pedig a Teremtőhöz juthassanak. Ilyenkor ama bizonyos létra folyamatos »használatban« van. Ha életünk során nem a teljesítmények, az előbbre jutás létrájára lépünk, hanem arra, amelyik Istenhez, amelyik egymáshoz vezet, az azt jelenti: Krisztus él bennünk, otthon vagyunk. Ha egy embertársunkat megtiszteljük, az egy fok, ha egy tévedésünket beismerjük, az két fok, ha biztatás, rendre intés nélkül cselekedjük a jót, az tíz fok ezen a létrán. A gyermek, a szeretet, a köszöntés, mind-mind egy újabb fok felfelé. Azt tudhatjuk, hogy ezen a létrán mikor indulunk, azt viszont nem, hogy mikor érkezünk. Ez már a gondviselésen múlik” - hangsúlyozta végül a püspök. Az istentisztelet után a részt vevő gimnáziumok képviselői szétbontották azt a fából készült haranglábat, amelynek elemei az egyes intézményeket, összetartozásukat jelképezik, azzal a reménnyel, hogy a következő találkozón, Sopronban majd ismét felépíthetik. ■ Gülch Csaba Az új vászon a fal A falfestésről és egy falról írok, ahol egyszerre négyen pingálják ugyanazt a motívumot. Arról a helyről, ami elég szűkös, mégis egy egész „hajóváros” elfér rajta. Megálltam a fehér, félig üres fal előtt, és néztem őket. Szótlanul munkálkodtak, úgy, ahogy egy ideig én is tettem, majd úgy éreztem, segítséget kérek. Miért jobb a fal, mint egy vászon? - tettem fel a kérdést a falfestőknek. Többen azt válaszolták, hogy az ide elkészített alkotások szemet szúrnak, örök nyomot hagynak. Véleményem szerint a lényeg az alkotás, a semmiből valamit létrehozni. És a fehér, üresfalon egyszer csak kirajzolódott valami egészen furcsa, eldönteni sem tudtam volna, hogy mi az. Arra gondoltam, hogy egy hajó lesz. Mikor másodjára is bámulva álltam meg a most már ezerszín fal előtt, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy város, hajóba építve. Az biztos, hogy ezek a lányok és srácok már belehúztak egy színes csíkot a művészet történetébe, és a Péterfy-iskola életét is megszínesítették. A falfestés remek, hiszen csapatot épít, és közben még a környezet is élvezhetőbb és élőbb lesz. ■ Molnár Eszter, a Péterfy-gimnázium diákja Úgy érzem, lélekemelő, jól szervezett rendezvénynek lehettek tanúi azok, akik - mint én is - kilátogattak a győri EGOT (evangélikus gimnáziumok országos találkozója) rendezvényeire. Nagy élmény volt látni, hogy a lelkészek, tanárok és sok segítő áldozatos munkája nyomán hogyan szerveződik közösséggé a részt vevő diákok különböző evangélikus gimnáziumokból érkező sokasága. Ámulattal töltött el, hogy egyetlen nap alatt - természetesen szakavatott művészek, egyetemi tanárok, újságírók, ügyes kezű iparosok irányításával - hogyan születtek zenekarok, énekkarok, rádió-, újság- és filmriportok, csodálatos fotók, textilipari és üvegfestészeti remekek, végül, de nem utolsósorban az egész rendezvény szimbóluma: egy csodálatosan összeállított fakeresizt. Gratulálok ezért minden résztvevőnek, de számomra a legnagyobb élményt mégsem csak ez jelentette. A napokban olvastam - azt hiszem, a Magyar Nemzetben - egy írást a mindent tönkretevő, elcsúfító, leromboló, részeg, kiábrándult fiatalságról. Rettenetesen elkeserítő volt számomra. Látva viszont ezt a kétszáz csillogó szemű, művelt, nyelveket tanuló és beszélő, művészetet, népzenét és táncot szerető és főként fegyelmezett fiúkat és lányokat, bizakodó lettem. Talán nincs még minden veszve ebben a szerencsétlen, tönkretett, lezüllesztett országban. Köszönöm nektek, hogy visszaadtátok hitemet, hogy amit mi és apáink elrontottak, ti helyrehozhatjátok. Ebben segítsen benneteket a Jóisten! Tisztelettel: Dombi László, a győri gyülekezet presbitere
