Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-27 / 39. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2009. szeptember 27. » 15 Koppenhágára figyel a világ 1. A konferencia városa Koppenhágai klímacsúcs. Leggyak­rabban így emlegetik, bár van sokkal hosszabb és hivatalosabb neve is. Tart a visszaszámlálás, és ahogy fogy az idő 2009. december 8-ig, nőnek az el­várások. Megállítható a globális fel­­melegedés? Ezt a témát mi sem ke­rülhetjük ki. Koppenhágában a decemberi kon­ferenciának otthont adó Bella Center előtt meghökkentő méretű, körülbe­lül hatvan méter magas szélturbina áll. Néhány méterrel arrébb egy olyan tizenöt-húsz méter magas oszlop, melynek déli, keleti és nyugati olda­lát is napelemek borítják. Az épület előtt most is nagy a sürgés-forgás, va­lószínűleg a szervezők újabb megle­petéseket is tartogatnak. A szélturbi­na teljesítménye számottevő, ha még néhány „naposzlopot” is felállítanak, akkor szélcsendes időben is számít­hatnak a megújuló energiákra. A cél nyilvánvalóan az, hogy min­denki számára láthatóvá tegyék: le­het úgy energiát termelni, hogy az ne járjon szén-dioxid-kibocsátással, kö­vetkezésképpen ne változtassa meg a Föld éghajlatát. A következő hóna­pokban biztos fogunk róla hallani, hogy a konferencia energiaigényének hány százalékát biztosítják megúju­ló energiából. Természetesen ha szigorú energia­­mérleget készítenénk, akkor azt is fel kellene vetni, hogy mennyi szén-di­oxid-kibocsátással jár a szélturbina vagy a napelemek gyártása és hely­színre szállítása. Ráadásul az is érde­kes adat, hogy mennyi szén-dioxid kerül a levegőbe, miközben az ENSZ 192 tagállamának jó néhány állam- és kormányfője, szinte minden környe­zetvédelmi minisztere, több száz dip­lomatája és tanácsadója, több ezer szakembere, civil környezetvédője és újságírója, vagyis összesen több mint tizenötezer résztvevője Koppen­hágába utazik és hazatér. Fogadok, lesz, aki ezt is kiszámítja majd. Ám az mindenképpen örvendetes, hogy a klímacsúcsot olyan városban rendezik, ahol a társadalom érzékeny a környezetvédelmi kérdésekre. A tárgyalások menete valószínűleg nem ettől függ, de ha a delegációk ki­mozdulnak a konferencia-központ­ból, olyan közegben találják magukat, ahol jó irányú változások kezdődtek. A gazdag világban nem sok olyan főváros van, ahol az emberek el tud­ják képzelni a városi közlekedést au­tók nélkül. Koppenhágában télen­­nyáron kerékpároznak és buszoz­­nak, és ennek már megtapasztalták az előnyeit. Egy tipikus koppenhágai ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit főúton egy sáv a kerékpárosoké, egy a közösségi közlekedésé, és csak egy marad az autósoknak. A mellékut­cákról nem is beszélve, ott természe­tesen biciklivel lehet a leggyorsabban haladni. A szakemberek nagyjából ki tudják számítani, hogy az elmúlt év­tizedek változásai következtében Koppenhágában mennyivel csök­kent a közlekedésből származó szén­dioxid-kibocsátás. A helybeliek több­sége is tudja, hogy aki leteszi az au­tóját, az a bolygó felmelegedése ellen tesz, de számukra legalább ennyire fontos, hogy sokkal jobb lett a város levegője, visszanyerték a közösségi te­reket, kellemesebbé vált az élet. Dánia a szélenergia-termelés orszá­ga, ezt messziről látni. Ha Malmőből a turista a Koppenhágába vezető óri­­áshíd felé néz, a tengerben könnyen felfedezheti a forgó széllapátokat. Összességében a szélenergia az ország energiaellátásának huszonöt-har­minc százalékát biztosítja, de az arányt szeretnék jelentősen növelni. Ennek érdekében új formákkal is próbálkoznak. A kikötő környékén gyönyörű ívben elrendezett tengeri szélpark egy szél­szövetkezet tulajdona. Viszonylag kis tőkével is be lehet szállni a szélfarm tu­lajdonlásába, és részesedni lehet a megtermelt energiából. A nap- és biomassza-energiatermelés is növek­szik, a kormányzati elképzelések sze­rint 2050-re az ország energiaterme­lését száz százalékban megújuló ener­giaforrásokból akarják biztosítani. Hogy ettől ebben a pillanatban mi­lyen távol állnak, azt jól mutatja, hogy egy civil szervezet javában szervezi azt a szeptember 26-i akciót, mely­nek célja egy koppenhágai szénerő­mű bezárása. Dánia szénfogyasztá­sa annak ellenére igen jelentős, hogy saját készleteik nincsenek. 2003-ban Dánia a világ hetedik legnagyobb szénfogyasztója volt. A szénerőmű­vek egységnyi energiára eső szén-di­­oxid-kibocsátása pedig még a kőola­jénál és a földgázénál is jóval na­gyobb. A tüntetést szervezők nem bíznak abban, hogy a szén-dioxid- ki­bocsátási kvóták kereskedelmével a globális éghajlatváltozás lelassítható, majd megállítható. Az 1997-ben nagy üggyel-bajjal tető alá hozott kiotói jegyzőkönyv 2012-ben lejár, pedig eredményei még alig voltak. Az elmúlt években sokat változott a világ helyzete. Az op­timisták arra figyelnek, hogy az Egye­sült Államok új kormánya kész komo­lyan venni a felmelegedés elleni küz­delmet; a szkeptikusok azt hangsú­lyozzák, hogy India és Kína gazdasá­gi növekedése - és ezzel együtt szén­dioxid-kibocsátása - hihetetlen mér­tékben megnőtt. Most az a cél, hogy létrejöjjön a koppenhágai jegyző­könyv, amely reális esélyt ad a globá­lis éghajlatváltozás megállítására. Szerencsére egyre többen tudják, hogy milyen nagy a tét. Ha a követ­kező tíz évben nem történik alapve­tő változás, a folyamatok valószínű­leg ellenőrizhetetlenné válnak. És hallhatóbbá válik azoknak a hangja is, akik hangsúlyozzák: ha semmibe vesszük a társadalmi igazságosság szempontjait, nincs esélyünk. ■ Gadó György Pál Fehér páva az Iparművészetiben Új kávézóval bővült Budapest egyik legszebb szecesszi­ós épülete, a Lechner Ödön és Pártos Gyula által terve­zett Iparművészeti Múzeum szeptember 15-én. Az épü­let előcsarnokában helyet kapott Design Café - amely nemcsak kávéval, de különféle frissítő italokkal, süteményekkel, szend­vicsekkel és édességekkel várja a múzeumlátogatókat és az ut­cáról betérőket - az épülettől két percre található Fehér Páva ét­teremhez tartozik. „Abban bí­zunk, hogy ez a kávézó egyfaj­ta találkozási pont is lesz itt, a város szívében” - mondta kö­szöntőbeszédében Burányi Zsolt, a múzeum gazdasági igaz­gatója. Madari Gyula tulajdo­nos, aki egyben a Makrovilág za­rándokiroda igazgatója is, a megnyitóünnepségen egy bibliai zsoltár felolvasásával ad­ta át a kávézót a rendeltetésének. ■ Boda Zsuzsa felvétele Zsolt a megnyitóünnepségen Madari Gyula és Burányi EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Meg tudok bocsátani magamnak? Az utóbbi időben is - de már régóta - hallom, olvasom, hogy Isten megbo­csát, de nekem is meg kell bocsátanom magamnak. Ilyen gondolatot sehol sem találok a Bibliában. Ilyet nem mondott Jézus, sem az apostolok, de Luther sem. Mert miről is van szó? Arról, hogy nem elég az Isten bocsánata. Jézus ma ezt mondja, amit más vonatkozásban annak idején mondott: „Té­­velyégték, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát!’ (Mt 22,29) Ha Pál apostol ma élne, ezt kérdezné: „Nem olvastad, amit akkor a galatáknak írtam? »...egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk vagy egy mennyből va­ló angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, át­kozott legyen!«” (Gál 1,7-8) Luther pedig, ha ma élne, a maga érdes és mellbevágó stílusában valahogy így beszélne: „Hát mit képzelsz te magadról? Beülsz szépen Isten mellé a fé­nyes trónusba, és ott addig fészkelődsz, míg a végén egyedül maradsz, és azt hiszed, hogy te vagy az Isten? Persze, ha nem nyomnak és égetnek a bűneid, akkor minek neked egyáltalán Isten bocsánata és Jézus áldozata? Akkor az is­tentiszteleten elhangzó bűnbánó imádság és a te vallomásod üres liturgia.” Az eddigiekhez jó illusztráció az Evangélikus Élet szeptember 13-i számá­ban olvasható, Mai történet című írás. Ötletes és megnyerő, ahogyan a kép­zeletbeli modemen valaki a Szeretetet keresi. A program lépésről lépésre ve­zeti - kattintás ide, kattintás oda -, közben az illető rákattint arra, hogy Meg­bocsátok magamnak. A végén a Szeretet telepítve van. Nem tudni, hogy itt kinek a szeretetéről van szó, mert a mennyei Atya és Jézus nincs sehol a programban. Csak az ezt követő imádságban bukkan föl váratlanul ez a két név. Hogyan is vallott annak idején Luther az Istentől nyert bocsánatról? „Szüle­tésemmel hozott gonoszságom és gyöngeségem miatt mindeddig leheteden volt számomra, hogy eleget tegyek Isten kívánalmainak. Ha nem volna szabad hin­nem, hogy Isten ezt a naponta megsiratott hiányomat Krisztusért megbocsát­ja, végem lenne. De ezt elhagyom. Júdásként fára akasszam magam? Inkább rá­akaszkodom Krisztus nyakára vagy lábára, mint a bűnös nő. Annál még rosszabb is vagyok, erősen Uramba kapaszkodom. Akkor ő így szól az Atyához: ennek a koloncnak is át kell mennie. Igaz, hogy semmit sem tartott meg, és minden pa­rancsolatodat áthágta, de Atyám, ő rajtam csüng. Mi legyen hát? Én érte is meg­haltam. Engedd őt átcsúszni! Ez az én hitem.” (Aufwind 2003/1-3.) Igen, ez a tiszta evangélium. Vagy megragadom hittel a drága véren szer­zett bocsánatot, vagy kiegészítem azt. De akkor a hitem fabatkát sem ér. Elég a kegyelem! Marschalkó Gyula (Budapest) Presbiterek találkozója Bakonytamásiban Az evangélikus presbiterek országos találkozója után egy héttel, szeptem­ber 19-én, szombaton a Bakony lábánál lévő egyházközségünkben is meg­rendeztük hat gyülekezet (Bakonytamási, Csőt, Nagygyimót, Pápa-Tapol­­cafő, Pápateszér, Vanyola) presbitereinek találkozóját. Az a cél vezérelt ben­nünket, hogy a budapesti találkozón elhangzottakat átadhassuk azoknak a testvéreknek, akik nem lehettek velünk ott. Igyekeztünk velük is megérez­tetni, amit mi egy héttel korában átéltünk-megértettünk: az összetartozás élményét, a presbiterek felelősségét egyházunk fennmaradásáért, a fiatalok egyházi életbe való mielőbbi bevonásának szükségességét. Lelkészünk, Szakos Csaba az együttérzés, a szeretet, az egymás iránt ér­zett felelősség jegyében tartott diaképes meditációt a megjelent harminc­­nyolc résztvevőnek. A találkozó további részében a parókia udvarán felál­lított fehér asztal mellett ismerkedtünk egymással, beszélgettünk az aktu­ális feladatokról, az építő munkáról, amelyet a presbitereknek fel kell vállal­niuk gyülekezeteink gyarapodása érdekében, és arról, hogy a béke követe­ként igyekezzünk gyülekezeteinkben is békességet teremteni. A szabadtéri grillezés melletti beszélgetés közös énekléssel zárult. Végül ezen a lélekemelőén szép, őszi estébe hajló délutánon együtt gyönyörköd­hettünk a lenyugvó nap sugaraiban, melyeket lassanként felváltottak a meg­gyújtott gyertyák pislákoló, halvány fényei. Lelkűnkben elcsendesedve vettünk búcsút egymástól annak reményében, hogy ami ezzel a találkozóval elkezdődött, azt folytatnunk kell. Szűr Gyuláné, a bakonytamási gyülekezet felügyelője Közérthető tájékoztatás a Fasorról Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mint volt fasori tanár hadd köszönjem meg Önnek lapjuk őszinte és közért­hető tájékoztatását az iskolával kapcsolatos legújabb fejleményekről - azok nevében is, akik tőlem kértek felvilágosítást az ügyben, de információéhsé­güket nem tudtam kielégíteni. Aligha lehet titok Ön előtt, hogy a világi sajtó egyházunkkal foglalkozó cik­keire a közvetlenül érdekelteken kívül más egyháztagok is felfigyelnek. )ó len­ne, ha az Evangélikus Élet a jövőben is reagálna az ilyen sajtóhírekre, és a hí­veknek nem kellene különböző „bennfentes” és „jólértesült” források után kutakodnia. Tisztelettel: Liska Endre (Budapest)

Next

/
Thumbnails
Contents