Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009. szeptember 27. » 15 Koppenhágára figyel a világ 1. A konferencia városa Koppenhágai klímacsúcs. Leggyakrabban így emlegetik, bár van sokkal hosszabb és hivatalosabb neve is. Tart a visszaszámlálás, és ahogy fogy az idő 2009. december 8-ig, nőnek az elvárások. Megállítható a globális felmelegedés? Ezt a témát mi sem kerülhetjük ki. Koppenhágában a decemberi konferenciának otthont adó Bella Center előtt meghökkentő méretű, körülbelül hatvan méter magas szélturbina áll. Néhány méterrel arrébb egy olyan tizenöt-húsz méter magas oszlop, melynek déli, keleti és nyugati oldalát is napelemek borítják. Az épület előtt most is nagy a sürgés-forgás, valószínűleg a szervezők újabb meglepetéseket is tartogatnak. A szélturbina teljesítménye számottevő, ha még néhány „naposzlopot” is felállítanak, akkor szélcsendes időben is számíthatnak a megújuló energiákra. A cél nyilvánvalóan az, hogy mindenki számára láthatóvá tegyék: lehet úgy energiát termelni, hogy az ne járjon szén-dioxid-kibocsátással, következésképpen ne változtassa meg a Föld éghajlatát. A következő hónapokban biztos fogunk róla hallani, hogy a konferencia energiaigényének hány százalékát biztosítják megújuló energiából. Természetesen ha szigorú energiamérleget készítenénk, akkor azt is fel kellene vetni, hogy mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár a szélturbina vagy a napelemek gyártása és helyszínre szállítása. Ráadásul az is érdekes adat, hogy mennyi szén-dioxid kerül a levegőbe, miközben az ENSZ 192 tagállamának jó néhány állam- és kormányfője, szinte minden környezetvédelmi minisztere, több száz diplomatája és tanácsadója, több ezer szakembere, civil környezetvédője és újságírója, vagyis összesen több mint tizenötezer résztvevője Koppenhágába utazik és hazatér. Fogadok, lesz, aki ezt is kiszámítja majd. Ám az mindenképpen örvendetes, hogy a klímacsúcsot olyan városban rendezik, ahol a társadalom érzékeny a környezetvédelmi kérdésekre. A tárgyalások menete valószínűleg nem ettől függ, de ha a delegációk kimozdulnak a konferencia-központból, olyan közegben találják magukat, ahol jó irányú változások kezdődtek. A gazdag világban nem sok olyan főváros van, ahol az emberek el tudják képzelni a városi közlekedést autók nélkül. Koppenhágában télennyáron kerékpároznak és buszoznak, és ennek már megtapasztalták az előnyeit. Egy tipikus koppenhágai ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit főúton egy sáv a kerékpárosoké, egy a közösségi közlekedésé, és csak egy marad az autósoknak. A mellékutcákról nem is beszélve, ott természetesen biciklivel lehet a leggyorsabban haladni. A szakemberek nagyjából ki tudják számítani, hogy az elmúlt évtizedek változásai következtében Koppenhágában mennyivel csökkent a közlekedésből származó széndioxid-kibocsátás. A helybeliek többsége is tudja, hogy aki leteszi az autóját, az a bolygó felmelegedése ellen tesz, de számukra legalább ennyire fontos, hogy sokkal jobb lett a város levegője, visszanyerték a közösségi tereket, kellemesebbé vált az élet. Dánia a szélenergia-termelés országa, ezt messziről látni. Ha Malmőből a turista a Koppenhágába vezető óriáshíd felé néz, a tengerben könnyen felfedezheti a forgó széllapátokat. Összességében a szélenergia az ország energiaellátásának huszonöt-harminc százalékát biztosítja, de az arányt szeretnék jelentősen növelni. Ennek érdekében új formákkal is próbálkoznak. A kikötő környékén gyönyörű ívben elrendezett tengeri szélpark egy szélszövetkezet tulajdona. Viszonylag kis tőkével is be lehet szállni a szélfarm tulajdonlásába, és részesedni lehet a megtermelt energiából. A nap- és biomassza-energiatermelés is növekszik, a kormányzati elképzelések szerint 2050-re az ország energiatermelését száz százalékban megújuló energiaforrásokból akarják biztosítani. Hogy ettől ebben a pillanatban milyen távol állnak, azt jól mutatja, hogy egy civil szervezet javában szervezi azt a szeptember 26-i akciót, melynek célja egy koppenhágai szénerőmű bezárása. Dánia szénfogyasztása annak ellenére igen jelentős, hogy saját készleteik nincsenek. 2003-ban Dánia a világ hetedik legnagyobb szénfogyasztója volt. A szénerőművek egységnyi energiára eső szén-dioxid-kibocsátása pedig még a kőolajénál és a földgázénál is jóval nagyobb. A tüntetést szervezők nem bíznak abban, hogy a szén-dioxid- kibocsátási kvóták kereskedelmével a globális éghajlatváltozás lelassítható, majd megállítható. Az 1997-ben nagy üggyel-bajjal tető alá hozott kiotói jegyzőkönyv 2012-ben lejár, pedig eredményei még alig voltak. Az elmúlt években sokat változott a világ helyzete. Az optimisták arra figyelnek, hogy az Egyesült Államok új kormánya kész komolyan venni a felmelegedés elleni küzdelmet; a szkeptikusok azt hangsúlyozzák, hogy India és Kína gazdasági növekedése - és ezzel együtt széndioxid-kibocsátása - hihetetlen mértékben megnőtt. Most az a cél, hogy létrejöjjön a koppenhágai jegyzőkönyv, amely reális esélyt ad a globális éghajlatváltozás megállítására. Szerencsére egyre többen tudják, hogy milyen nagy a tét. Ha a következő tíz évben nem történik alapvető változás, a folyamatok valószínűleg ellenőrizhetetlenné válnak. És hallhatóbbá válik azoknak a hangja is, akik hangsúlyozzák: ha semmibe vesszük a társadalmi igazságosság szempontjait, nincs esélyünk. ■ Gadó György Pál Fehér páva az Iparművészetiben Új kávézóval bővült Budapest egyik legszebb szecessziós épülete, a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett Iparművészeti Múzeum szeptember 15-én. Az épület előcsarnokában helyet kapott Design Café - amely nemcsak kávéval, de különféle frissítő italokkal, süteményekkel, szendvicsekkel és édességekkel várja a múzeumlátogatókat és az utcáról betérőket - az épülettől két percre található Fehér Páva étteremhez tartozik. „Abban bízunk, hogy ez a kávézó egyfajta találkozási pont is lesz itt, a város szívében” - mondta köszöntőbeszédében Burányi Zsolt, a múzeum gazdasági igazgatója. Madari Gyula tulajdonos, aki egyben a Makrovilág zarándokiroda igazgatója is, a megnyitóünnepségen egy bibliai zsoltár felolvasásával adta át a kávézót a rendeltetésének. ■ Boda Zsuzsa felvétele Zsolt a megnyitóünnepségen Madari Gyula és Burányi EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Meg tudok bocsátani magamnak? Az utóbbi időben is - de már régóta - hallom, olvasom, hogy Isten megbocsát, de nekem is meg kell bocsátanom magamnak. Ilyen gondolatot sehol sem találok a Bibliában. Ilyet nem mondott Jézus, sem az apostolok, de Luther sem. Mert miről is van szó? Arról, hogy nem elég az Isten bocsánata. Jézus ma ezt mondja, amit más vonatkozásban annak idején mondott: „Tévelyégték, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát!’ (Mt 22,29) Ha Pál apostol ma élne, ezt kérdezné: „Nem olvastad, amit akkor a galatáknak írtam? »...egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!«” (Gál 1,7-8) Luther pedig, ha ma élne, a maga érdes és mellbevágó stílusában valahogy így beszélne: „Hát mit képzelsz te magadról? Beülsz szépen Isten mellé a fényes trónusba, és ott addig fészkelődsz, míg a végén egyedül maradsz, és azt hiszed, hogy te vagy az Isten? Persze, ha nem nyomnak és égetnek a bűneid, akkor minek neked egyáltalán Isten bocsánata és Jézus áldozata? Akkor az istentiszteleten elhangzó bűnbánó imádság és a te vallomásod üres liturgia.” Az eddigiekhez jó illusztráció az Evangélikus Élet szeptember 13-i számában olvasható, Mai történet című írás. Ötletes és megnyerő, ahogyan a képzeletbeli modemen valaki a Szeretetet keresi. A program lépésről lépésre vezeti - kattintás ide, kattintás oda -, közben az illető rákattint arra, hogy Megbocsátok magamnak. A végén a Szeretet telepítve van. Nem tudni, hogy itt kinek a szeretetéről van szó, mert a mennyei Atya és Jézus nincs sehol a programban. Csak az ezt követő imádságban bukkan föl váratlanul ez a két név. Hogyan is vallott annak idején Luther az Istentől nyert bocsánatról? „Születésemmel hozott gonoszságom és gyöngeségem miatt mindeddig leheteden volt számomra, hogy eleget tegyek Isten kívánalmainak. Ha nem volna szabad hinnem, hogy Isten ezt a naponta megsiratott hiányomat Krisztusért megbocsátja, végem lenne. De ezt elhagyom. Júdásként fára akasszam magam? Inkább ráakaszkodom Krisztus nyakára vagy lábára, mint a bűnös nő. Annál még rosszabb is vagyok, erősen Uramba kapaszkodom. Akkor ő így szól az Atyához: ennek a koloncnak is át kell mennie. Igaz, hogy semmit sem tartott meg, és minden parancsolatodat áthágta, de Atyám, ő rajtam csüng. Mi legyen hát? Én érte is meghaltam. Engedd őt átcsúszni! Ez az én hitem.” (Aufwind 2003/1-3.) Igen, ez a tiszta evangélium. Vagy megragadom hittel a drága véren szerzett bocsánatot, vagy kiegészítem azt. De akkor a hitem fabatkát sem ér. Elég a kegyelem! Marschalkó Gyula (Budapest) Presbiterek találkozója Bakonytamásiban Az evangélikus presbiterek országos találkozója után egy héttel, szeptember 19-én, szombaton a Bakony lábánál lévő egyházközségünkben is megrendeztük hat gyülekezet (Bakonytamási, Csőt, Nagygyimót, Pápa-Tapolcafő, Pápateszér, Vanyola) presbitereinek találkozóját. Az a cél vezérelt bennünket, hogy a budapesti találkozón elhangzottakat átadhassuk azoknak a testvéreknek, akik nem lehettek velünk ott. Igyekeztünk velük is megéreztetni, amit mi egy héttel korában átéltünk-megértettünk: az összetartozás élményét, a presbiterek felelősségét egyházunk fennmaradásáért, a fiatalok egyházi életbe való mielőbbi bevonásának szükségességét. Lelkészünk, Szakos Csaba az együttérzés, a szeretet, az egymás iránt érzett felelősség jegyében tartott diaképes meditációt a megjelent harmincnyolc résztvevőnek. A találkozó további részében a parókia udvarán felállított fehér asztal mellett ismerkedtünk egymással, beszélgettünk az aktuális feladatokról, az építő munkáról, amelyet a presbitereknek fel kell vállalniuk gyülekezeteink gyarapodása érdekében, és arról, hogy a béke követeként igyekezzünk gyülekezeteinkben is békességet teremteni. A szabadtéri grillezés melletti beszélgetés közös énekléssel zárult. Végül ezen a lélekemelőén szép, őszi estébe hajló délutánon együtt gyönyörködhettünk a lenyugvó nap sugaraiban, melyeket lassanként felváltottak a meggyújtott gyertyák pislákoló, halvány fényei. Lelkűnkben elcsendesedve vettünk búcsút egymástól annak reményében, hogy ami ezzel a találkozóval elkezdődött, azt folytatnunk kell. Szűr Gyuláné, a bakonytamási gyülekezet felügyelője Közérthető tájékoztatás a Fasorról Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mint volt fasori tanár hadd köszönjem meg Önnek lapjuk őszinte és közérthető tájékoztatását az iskolával kapcsolatos legújabb fejleményekről - azok nevében is, akik tőlem kértek felvilágosítást az ügyben, de információéhségüket nem tudtam kielégíteni. Aligha lehet titok Ön előtt, hogy a világi sajtó egyházunkkal foglalkozó cikkeire a közvetlenül érdekelteken kívül más egyháztagok is felfigyelnek. )ó lenne, ha az Evangélikus Élet a jövőben is reagálna az ilyen sajtóhírekre, és a híveknek nem kellene különböző „bennfentes” és „jólértesült” források után kutakodnia. Tisztelettel: Liska Endre (Budapest)
