Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. szeptember 27. <► 13 Az EPOT „kulisszatitkaiból” az előkészítésből és a lebonyolításból - de nem is akart kimaradni, hiszen sok minden az otthonukban, szinte A regisztráció pillanatai kántora. Őt kérték meg a szervezők a találkozó színpadi virágdekorációjának elkészítésére. „Bár nem tanultam a virágkötészetet, mindig szívesen segítek az otthoni oltárdíszítésben is; a mi templomunkban ennek állandó gazdája van, nem a gyülekezeti tagok beosztásán alapul. Az EPOT szervezőinek felkérését nagy megtiszteltetésnek érzem, és bevallom, kicsit izgulva, de nagy örömmel vállaltam el” - árulja el a csömöri presbiter. A találkozó két pódiumbeszélgetéséhez érkezett írásbeli hozzászólásokat Bogdányi Gábor, egyházunk internet-munkacsoportjának vezetője fogadta. A csarnok falán, a kivetítőn olvasható volt az a mobilszám, amelyre a résztvevők anonim módon elküldhették kérdéseiket. (Az összesen százhúsz sms-t lapunk múlt heti számának 13. oldalán közöltük, és a kérdéseket lapunknak ezen az oldalán tervezzükfeldolgozni. - A szerk.) „A beérkezett üzenetek - a délelőtti kilencven és a délutáni harminc - elektronikusan beolvasva megjelentek a számítógépemen, majd folyamatosan kinyomtatva rendszeres Az étkezősátor előkészítése „Először szervezett a gyülekezetünk országos rendezvényt, és nagy örömöt jelentett számunkra a feladat. Sok szempontból tanulságos is volt, hiszen még sosem kellett például négyezer-hétszáz poharat beszereznem” - meséli a másodfelügyelő asszony. Tenczer Györgyné nem a lőrinci, hanem a csömöri gyülekezet presbitere és - már konfirmációja óta -Készülnek a virágdíszek szentlőrinci és apestszentimrei gyülekezet egyik lelkésze, a találkozó házigazdája értelemszerűen saját közösségeiben keresett önkéntes segítőket. Hatvanan iratkoztak fel a munkára jelentkezők listájára kortól, foglalkozástól és egyházi tisztségektől függetlenül. Áldozatkész munkájuk eredményeképpen a találkozó reggelén jól látható útjelző táblák mutatták az irányt a Sportkastélyig. A regisztrációs sátrak „személyzete” kedvesen fogadta a közelről és távolról érkezőket. Minden résztvevő kézhez kapott egy mappát, benne a háttéranyagokkal. Hogy az összesen ezerötszáz mappa tartalma összeállt, az ugyancsak az önkéntes segítők munkáját dicséri, miként az is, hogy a több száz szék helyére került a csarnok földszintjén, ebédidőben pedig az étkezősátrakban százhúsz asztal- és padgarnitúra várta az addigra már igencsak megéhezett sereget. A felismerhetőség okán narancssárga pólót viselő segítők mindenhol jelen voltak, készen állva ar- A ra, hogy szükség esetén segítsenek a hozzájuk fordulóknak. Mindannyiukat nem tudjuk megszólaltatni, hogy a „kulisszatitkokról” és tapasztalataikról kérdezzük őket, de néhányukat azért utolértük. Viczián István presbiter volt - többedmagával - a felelős az útvonalcsapatban autóba ültek, és kihelyezték az irányjelzéseket a megfelelő utakra. „A nullás útról három irányból lehetett megközelíteni a csarnokot. Ezek mentén igyekeztünk a táblákat jól látható helyekre - villanyoszlopokra, fákra - kitenni a találkozót vetítővászon felszerelése megelőző este. Körülbelül négy órát vett igénybe, míg a közel ötvenkilométernyi szakaszt végigjártuk” - árulta el Viczián István. Győri Katalin Dorottya a házigazda-főszervező Győri Gábor lányaként nem is igen vonhatta volna ki magát a „konyhaasztalnál” készült. A találkozón a regisztráció felelőseként része volt annak a lelkes csapatnak, amelynek tagjaira talán az egyik legnagyobb feladat hárult: minél gyorsabban és gördülékenyebben lebonyolítani az ezerötszáz résztvevő bejelentkeztetését. „Jó ötletnek bizonyult a kerületenkénti regisztráció - állapítja meg -, mert így már eleve tudta mindenki, melyik sátornál kapja meg a dossziéját és a színekkel megjelölt névkártyáját.” Schukkert Katalin másodfelügyelő és a gyülekezet számvevő bizottságának elnöke többek között egy igen jól „körülhatárolható” feladatot vállalt magára: azoknak a dobozoknak az elkészítését, amelyek a találkozó során többféle funkciót is betöltötték: egyrészt a budai Sarepta szeretetotthonnak szánt adományok perselyeként, másrészt kérdések összegyűjtésére szolgáltak, ezenkívül a Luther Kiadó standjánál elhelyezett sárga dobozba az Evangélikus Élet előfizetői szelvényeit lehetett bedobni. időközönként kézhez kapta őket a színpadon Lengyel Anna, a pódiumbeszélgetések vezetője” - avat be a részletekbe az informatikus szakember. „Fontos, hogy miután az üzenetek szövegét rögzítettem a számítógépen, minden sms-t töröltem, így adatvédelmi szempontból sem merülhet fel aggály, hiszen nincsenek meg a küldő telefonszámok.” ■ Boda Zsuzsa Mint minden rendezvénynek, az evangélikus presbiterek szeptember 12-én lezajlott országos találkozójának (EPOT) is az egyik kulcsfontosságú eleme volt a technikai-gyakorlati lebonyolítás. Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese, a pestjelzésekért. Miután a XVIII. kerületi rendőrkapitányságtól beszerezték a szükséges engedélyt, családjával és egy presbitertársával, Cselovszki Jenővel, az előzetesen elkészített - az EPOT lógójával és piros nyíllal ellátott, A3-as méretű - táblákkal két
