Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. július 12. 5 Merre tart az evangélikus oktatás? Konferenciával zárták a tanévet pedagógusaink ► Az evangélikus oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok a tanév végén évek óta országos konferenciát rendeznek, és megosztják egymással tapasztalataikat. Az idei összejövetelnek június 29-e és július í-je között a húsz éve újraindított Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont. A konferencia fő kérdése a következő volt: Quo vadis, egyházi iskola? A találkozó témája már csak azért is aktuális, mert a fasori gimnázium idén ünnepli újraindulásának huszadik évfordulóját, és a konferencia kiváló alkalom volt arra, hogy a testvérintézmények munkatársai együtt gondolják végig azokat az égető gazdasági, szociális kérdéseket, melyekkel minden evangélikus oktatási intézményünknek szembe kell néznie. Fasor után sorban... A Gáncs Péter püspök által tartott istentisztelet után Győri Tamás iskolalelkész, a fasori gimnázium igazgatóhelyettese mutatta be a jubiláló intézményt. A középiskola múltjának, híres Nobel-díjasainak felidézése után az igazgatóhelyettes ízelítőt adott abból is, mire büszke ma a Fasor. Például idén vezették be a digitális naplót, melyből a szülők naprakészen informálódhatnak csemetéjük jegyeiről. De büszkék arra is, hogy intézményükben számtalan önképzőkör működik: van énekkaruk, színjátszó körük, rajz- és kerámiaszakkörük; a tanárok, diákok lelki fejlődését pedig iskolalelkész és iskolapszichológus segíti. Az egybegyűlt majd négyszáz pedagógust Kákay István, egyházunk országos irodájának igazgatója köszöntötte, és egyúttal megragadta az alkalmat arra, hogy megköszönje munkájukat, hiszen nélkülük nem létezne egyházi iskola. Köszönetét fejezte ki azért is, hogy evangélikus intézményeink stabil világszemléletet közvetítenek, amely olyan vonzó a családok számára, hogy - miközben a világi oktatási intézmények az egyre csökkenő gyereklétszámra panaszkodnak - iskoláink, óvodáink túljelentkezésnek örülhetnek. A Fasor után a többi intézmény képviselője mondhatta el a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Arra természetesen nem lett volna elegendő idő, hogy minden egyes iskola vezetője részletesen kifejtse, milyen célokat tűztek maguk elé a következő évekre, ezért intézménytípusonként kapott szót háromhárom vezető, ideértve az iskolalelkészeket is. Az általános iskolák vezetői közül Molnár Istvánná, a szarvasi evangélikus óvoda és iskola igazgatója arról beszélt, hogy intézményükben kiemelt szerep jut egy tehetséggondozó programnak, melynek keretében az önművelési technikákat gyakoroltatják a diákokkal. Szűcs Gábor, a pár éve indult pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola igazgatója iskolájuk bővítését, felépítését tartja elérendő célnak, és elsősorban a nyelvtanítás fontosságára helyezte a hangsúlyt. Kézdy Edit, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatónője elmondta, hogy intézményük legfőbb célja az általános műveltség szélesítése, és nem hívei a korai specializációnak. Az igazgatónő szerint rendkívül fontosak az iskola délutáni, hétvégi közösségi programjai, ezeknek is komoly személyiségformáló erejük van. Társadalmi szorongattatás A konferencia második napja Prőhle Gergely referátumával kezdődött. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője óva intette a résztvevőket attól, hogy az evangélikus oktatásügy - számos Nobel-díjassal is fémjelzett - múltjába révedezzenek. A mai valóság az, hogy kis egyház vagyunk kevés hívővel. Az ősökhöz méltatlan jelen helyzet ugyanakkor lehetőséget és felelősséget is jelent. Intézményeinkben tízezer gyereket tanítunk, s ez óriási lehetőség arra, hogy rajtuk keresztül elérjük a családjaikat is - hangsúlyozta az országos felügyelő, majd mondanivalóját a továbbiakban szélesebb társadalmi kontextusba helyezte. Egyre nyilvánvalóbb, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között élnek közösségek, és rossz látni, hogy országunk külső megítélése is egyre romlik. Ez közös tapasztalatunk, s e körülmények alól egyházunk sem vonhatja ki magát. Nem különülhetünk el a világi közösségektől, ránk is negatívan hatnak az általános társadalmi jelenségek. A kérdés csak az, hogy mit kezdünk ezzel a problémával, hogyan kezeljük önmagunk és diákjaink esendőségét. A konfliktuskezelés lehet az, ami megkülönbözteti az egyházi iskolákat a világiaktól - mutatott rá Prőhle Gergely. Utalt arra, hogy nekünk is vannak halmozottan hátrányos helyzetű diákjaink, s hogy - miként a szarvasi iskola kapcsán tapasztalhattuk - a romakérdéssel is szembe kell nézniük az egyházi intézményeknek. Az országos felügyelő befejezésül megköszönte a pedagógusok egész évi áldozatos munkáját. Kihívások közepette A délelőtt második felében Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a magyar lelkiállapotról és a nevelés jövőjéről tartott előadást. A professzor asszony szerint ma a magyar társadalomban óriási ellentét van az elvárt és megvalósult értékek között. A felmérések szerint a magyar fiatalok hetven százaléka azt gondolja, hogy gyerek nélkül nem lehet igazán boldog az ember, mégis országunkban a legalacsonyabb a születésszám Európában, és a magyar társadalom egyre kevésbé támogatja a gyerekvállalást. Az elvárt és megvalósult értékek közötti különbség komoly szorongást okoz Magyarországon, ma Európában a miénk a legszorongóbb társadalom. A kiút abban rejlik, hogy a pozitív beállítottságot kell erősíteni a gyerekekben. Például azt, hogy a boldogság nem állapot, amelyet birtokolhat az ember, hanem fontos célok érdekében végzett aktivitás. Fontos megértetni a diákokkal az adott tevékenységbe való bevonódás szükségességét, mert csak ez eredményezheti azt az „áramlatélményt”, amely boldoggá teszi az embert. A nevelési folyamatban meg kell értetnünk a gyerekekkel, hogy a boldogság szempontjából nem az anyagi jólét a legfontosabb, hiszen mindig lehet még többre, szebbre, jobbra vágyni. A professzor asszony rendkívül fontosnak tartja a megfelelő programokat kínáló kortárs csoportok szerepét és azt, hogy az iskola tanítsa a gyerekeket arra, hogyan küzdjenek meg a kihívásokkal, valamint hogy tudjanak napi és hosszú távú célokat maguk elé kitűzni. Krisztus hirdetése nélkül nincs egyházi iskola A konferencia délelőtti ülése pódiumbeszélgetéssel fejeződött be. A résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, milyen jövő épül a mai magyar iskolában. Dr. Simonyi Ernő villamosmérnök, kandidátus arra figyelmeztetett, hogy a tanárok felelőssége az, hogy a gyerekeknek tényleges feladatokat adjanak, ne üres dolgokkal foglalkozzanak. Bőd Péter Ákos közgazdászprofesszor azt emelte ki, hogy az Európai Unióba való beilleszkedéssel párhuzamosan tudatában kell lennünk annak, hogy az oktatás ügye nemzeti kérdés. Kopp Mária a befogadó nemzettudat építésére helyezte a hangsúlyt, Ittzés János evangélikus püspök pedig arra, hogy Krisztus hirdetése nélkül nincs egyházi iskola, ennek kell oktatásunk középpontjában állnia. A szerda délelőtt Mihályi Zoltánná búcsúztatásával kezdődött. Egyházunk oktatási osztályának nyugalomba vonuló vezetője tizenkét évig munkálkodott többek között azon, hogy iskoláink meg tudjanak felelni az egyre szaporodó törvényi előírásoknak. A közelmúltban Eötvös József-díjjal kitüntetett osztályvezető munkájáért a konferencián Prőhle Gergely mondott ismét köszönetét, majd üdvözölte az oktatási osztály új vezetőjét, Kalina Katalint, aki eddig az aszódi evangélikus gimnázium magyartanáraként dolgozott. A délelőtt a tantárgyi szekciók üléseivel folytatódott, majd Kákay István tizenegy olyan tanárnak adott át díjat munkájuk elismeréseként, akiknek a diákjai országos tanulmányi versenyeken az első tíz hely valamelyikén végeztek. Az országos iroda vezetője kitüntetést adott át az év óvodapedagógusának, Tóthné Szebeni Gyöngyinek és az év tanítójának, Dérné Csepregi Klárának is. A konferenciát istentisztelet zárta Ittzés János püspök szolgálatával. ■ Jánosi Valéria (A kitünteti pedagógusok névsora a 13. oldalon) Házisárkányok innen-onnan Kiállítás a Néprajzi Múzeumban ► Igen érdekes kiállítás nyílt még tavaly a budapesti Néprajzi Múzeumban. 2008 a reneszánsz éve volt Magyarországon - ennek keretében hívta életre a Legendás lények, varázslatos virágok - a közkedvelt reneszánsz című tárlatot Lackner Mónika főrendező. A látogatók elé tárt anyag ugyan elsősorban 18-20. századi tárgyakból áll, a 16-17. századi folyamatok bemutatására nem vállalkozik, a cél tehát nem a reneszánsz népi kultúrájának megismertetése, mégis ízelítőt kapunk belőle. A köznép tárgyainak számos eleme köthető a nagy európai stíluskorszakokhoz, akár díszítésében az alkalmazott kompozíciós formák és az ornamentika területén, akár az alkalmazott technikai megoldások, illetve innovációk megjelenésében. Mivel a reneszánsz elemek alkalmazásának gazdagsága szembetűnő és sokoldalú, a korábbi kutatás előszeretettel hangsúlyozta - amint a kiállítás honlapján olvasható - a magyarországi és olasz eredetű reneszánsz folyamatos továbbélését a magyar, különösen az erdélyi régi stílusú népművészetben. Ezek az elemek sok helyütt visszaköszönnek még a mai lakásbelsőkben is, de ha onnan már teljes mértékben kikoptak volna, biztosan láttunk hasonló tárgyakat szüléinknél, nagyszüleinknél és mindenekfölött gyülekezeteinkben. A Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményeiből válogat a kiállítás. Elsőiéivé egy halottas lepedővéget. De jelentős kéziratos anyag érkezett Kolozsvárról, az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárából, elsősorban kéziratos énekeskönyvek, amelyeket legnagyobb számban éppen az unitárius egyház őrzött meg. A kiállítás a címében szereplő érdekes lényeket - például sárkányokat, egyszarvúkat, ugró szarvasokat, oroszlánokat -, gránátalmákat és olasz korsókba rendezett virágcsokrokat a 18-19. század gyönyörű tárgyain keresztül tárja a közönség elé. A hímzéseken, templombelsőkben, ón- és cserépedényeken, kéziratokon, mézeskalács-ütőfákon felbukkanó állatalakok - szarvasok, fiaikat vérükkel tápláló pelikánok, egyszarvúk, pávák - más-más időszakokban, eltérő szellemi, gondolati háttér- és előképek alapján kerültek köznépi tárgyakra. Festett bútorok és mennyezetkazetták, mázas kerámiák, ónedények, szőttesek és hímzések, a Néprajzi Múzeumnak a nagyközönség és a szakmai érdeklődők előtt is ismeretlen tárgyai és rajzai kerültek egymás mellé s ezáltal új megvilágításba, új értelmező kontextusba. Bár kimondottan evangélikus tárgyat keveset láthatunk - az evangélikus szászok különböző népművészeti vagy használati tárgyai bukkannak föl, illetve csángó minták a barcaújfalusi kályhacsempéken -, a kiállított anyag mégis magyarázatot ad az esetleg korábban felvetődött kérdéseinkre. Egyértelműbbé válik, hogy miként kerülnek különleges alakok, mitológiai lények templomaink festett kazettáira, világi motívumok úrvacsorái edényeinkre, de gyönyör-Hétfalusi csángó törülközővég a zászlós báránnyal sorban a reneszánsz eredetű mintakincs megismertetésére vállalkozik, a magyar anyag mellé tudatosan felsorakoztatva nemzetiségek tárgyait, valamint a kutatásból eddig kimaradt köznépi recehímzéseket, ónedényeket, iratokat. Emellett más gyűjteményekből származó, kölcsönzött műtárgyak és dokumentumok is segítik az értelmezést, így az Evangélikus Országos Múzeum anyagából tekinthetünk meg egy úrvacsorái kannát, ilködhetünk ennek fordítottjában is: a bibliai elemekkel díszített használati tárgyakban. Sok lenne felsorolni mindazt, amiből ízelítőt kaphat a látogató, ha ellátogat a Néprajzi Múzeumba. Tárgyak és motívumok tömkelegé tárul elénk, egyúttal esetleg családi emlékeket is idézve. A kiállítás szeptember 27-ig látogatható. ■ Veres Emese-Gyöngyvér A hónap könyve - júliusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dietrich Bonhoeffer: Követés fi Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1900 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. Követés
