Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. szeptember 27. » 5 „A határok teológusának” nyomában Beszélgetés dr. Kodácsy-Simon Eszterrel vallásról és tudományról ► Kodácsy-Simon Eszter júniusban védte meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Paul Tillich teológiájának jelentősége a természettudomány és a vallás kapcsolatában címmel írt doktori dolgozatát. A bírálóbizottság „summa cum laude” minősítéssel értékelte a közel ötéves munkát. Előzményeiről és részleteiről kérdeztem az egyetem legutóbbi tanévzáró ünnepélyén doktorrá avatott szerzőt.- Matematika-fizika szakos és hittantanárként talán kézenfekvő volt, hogy a kutatási témája is mindkét területhez kapcsolódjon. Mégis milyen előzményei voltak annak, hogy a természettudomány és a hit összefüggéseit vizsgálja?- Már tizenéves koromban érdeklődtem mindkét terület iránt, ám az, hogy a teológiát, majd annak a tudományokhoz fűződő kapcsolatát tanulmányozzam, egyetemi éveim alatt fokozatosan alakult ki bennem. Emlékszem, harmadéves differenciálgeometria-vizsgán ültem, amikor megfogalmazódott bennem, hogy a természettudományok mellett valami mást is kell tanulnom ahhoz, hogy teljes legyen a kialakuló kép bennem. így jött a teológia. Pár évvel később Chicagóban Philip Hefner professzor, a szakma egyik legnagyobb mai képviselője mutatott rá arra, hogy milyen sokszínű is a természettudomány és a vallás kapcsolatával foglalkozó terület, s bátorított, hogy foglalkozzam ezzel. Ő volt az is, aki először említette nekem ebben a kontextusban Paul Tillich nevét. Sokat köszönhetek témavezetőmnek, Béres Tamásnak is a téma feldolgozásában nyújtott segítségéért.- Gondolom, igen szerteágazó ismeretanyagot kellett áttekintenie a dolgozat megírásához. Hol és milyen tanulmányokat isfolytatott pontosan?- Matematika-fizika szakos diplomámat a Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szereztem meg. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) hittanár szakot végeztem. Egy évet töltöttem ösztöndíjjal a Lutheran School of Theology at Chicago szemináriumában. Doktori tanulmányaimat az EHE-n folytattam, valamint fél évet a Helsinki Egyetem teológiai karán tanultam.- Nyilván több teológust is foglalkoztatott a hit és a tudomány lehetséges kapcsolódási pontja, a párbeszédfontossága. Miért éppen Tillichet választotta?- A természettudományok és a vallás lehetséges kapcsolatának kérdései ma egyre gyakrabban megjelenő témái a vallásnak és a tudományoknak is. Szélesebb körben ismertté inkább a szélsőséges vélekedések válnak: vagy azok, amelyek a két területet egymással kibékíthetetlen harcban állónak látják, vagy amelyek határaikat is elmosva integrálják egyiket a másikba. Ezek az álláspontok gyakran félreértésekre, téves értelmezésekre vagy hiányos ismeretekre épülnek, de népszerűségüket erősíti a média által érdekesnek ítélt témaválasztás is, illetve indirekt módon gyakran az adott álláspont társadalmi, egyházi vagy tudományos visszhangja is. Az átmenetek finomabb különbségeit érzékeltető, árnyaltabb véleménnyel ritkán lehet találkozni. Különösen igaz ez, ha még az is célunk, hogy a szélsőségmentesség ne jelentsen sem megalkuvó, sem önfeladó magatartást a teológia és a tudományok kapcsolatában. Többek között ezért esett a választásom Tillich teológiájára. Ennek elemzése segíthet túllépni az „üres egymás mellett létezésként” értelmezett tolerancia állapotán, továbbá jó alapot adhat a tudományos és a teológiai gondolkodás és cselekvés összehangolt képéhez.- Milyen módszerrel közelítette meg a témát?- Témám elemzéséhez Ian Barbour tipológiáját használtam szerkezeti keretként, amelyet részletesen a 20. század utolsó éveiben dolgozott ki. Barbour négy osztályba sorolja a lehetséges álláspontokat: a konfliktus, a függetlenség a párbeszéd és az integráció csoportjába. A dolgozat felosztása ezt a csoportosítást követi: az egyes fejezetekben azt vizsgálom meg, hogy Tillich teológiája alapján mit lehet hozzátenni, min érdemes változtatni, és hová célszerű a hangsúlyt helyezni a konfliktusban, a függetlenségben, a párbeszédben és az integrációban megjelenő témák esetében. A kutatás két kiinduló kérdése: „Hova illeszthető Paul Tillich teológiája Barbour tipológiájában?” illetve „Mi Tillich teológiájának kritikája és üzenete a természettudományok és a vallás kapcsolatának egyes témáira vonatkozóan?”- Mikéntfoglalhatók össze vizsgálódásainak az eredményei?- Tillich történelemszemlélete és mítoszértelmezése rendkívül hasznos segítséget nyújthat a természettudományok és vallás állítólagos konfliktusai mögött meghúzódó valódi problémák feltárásához, értelmezéséhez és a konfliktus elkerüléséhez. Ehhez többek között arra van szükség, hogy a mítoszok és szimbólumok megőrzésének feladatát felismerjük, s azok tartalmi és formai elemeinek különbözősége nyilvánvalóvá váljon. A tudományok és a vallás függetlensége Tillich gondolatai alapján nem tekinthető elérendő végcélnak - bár mindenképp szükséges feltétele a továbblépésnek. A két terület önállóságát hangsúlyozó teológiai kör az, amely lehetővé teszi Tillich számára, hogy a tudományos fogalmakat és kifejezéseket úgy használja teológiai rendszerében, hogy közben elkerülje a szinkretizmus csapdáját. Tillichet a „határok teológusaként” be lehet sorolni a tudomány és a vallás közötti párbeszédet képviselők csoportjába. Egyrészt a módszertani hasonlóságok, másrészt a két terület közötti fogalmi analógiák, harmadrészt a határkérdések tárgyalása során hangsúlyozhatjuk a tudomány és a vallás között fennálló kapcsolatot. Még szorosabb együttműködés felé mutatnak olyan további témák, amelyek Tillich értelmezésében nem vezetnek a tartalmi integráció felé, ám az ezekről alkotott teljes képhez szükséges mindkét terület közreműködése. Ilyen például a természeti teológia újraértelmezése, mely elveti a logikai kapcsolatra épített istenérv lehetőségét. Hangsúlyozza viszont, hogy a személyes találkozásban és az egzisztenciális érintettségben felmerülő kérdés elvezet az istenkereséshez, s ez a kapcsolat magával vonja a tudomány és a teológia közös gondolkodását.- Gyakran előfordul a tudományos kutatások során, hogy az eredmények és meglelt válaszok mellett újabb kérdések bukkannak föl. Találkozott-e ilyenekkel, amelyek érdemesek lennének a továbbgondolásra?- Az utóbbi évtizedekben egyre több kérdés merül fel, amely a természet és a teológia kapcsolatára vonatkozik. Olyan fogalmak, mint a „természet teológiája” vagy „ökológiai teológia”, csak Tillich élete vége felé jelentek meg, ám a természet teológiája reformátori álláspontjának kérdésében egyik úttörőként s máig aktuális üzenetként Tillich is megfogalmazta a teológia feladatát és válaszát. A természet teológiájának értelmezéséhez nála az élet sokdimenziós egysége szolgáltatja az alapot. Ennek alapján a természet teológiájának minimalista értelmezését elfogadja: a természetet vizsgáló tudományok és az általuk kialakult természetképünk hatással van, hatással kell hogy legyen a teológiai állításokra - legalább az ellenőrzés kérdésének felvetésével. A természet teológiájának maximalista értelmezését pedig annyiban támogatja, amennyiben a teológiai állításokat érvényesnek tartjuk a természetre is, de a teológiai állítások nem határozzák meg a természetet vizsgáló tudományok ismeretszerzésére tett kísérleteit. A természet és a teológia kapcsolatában ezek a szempontok érdemesek lehetnek a továbbgondolásra, csakúgy, mint az ehhez kapcsolódó technológiaetikai kérdések. Ez utóbbi kapcsán fontos kiemelni, hogy Tillich szerint a tudományra épülő technika krízise - és ennek részeként többek között a mai ökológiai válság is - nem annyira technológiai probléma, mint inkább kulturális és spirituális. A krízis oka ugyanis mindig az ember iránytévesztése, a vertikális helyett a horizontálisra való figyelés; a prioritások átrendeződése - például a végső értelem és a végesség kérdéseinek felcserélődése a tudományos és vallási dimenziók keveredése; vagy a céleszköz viszony felborulása. Ezek elkerüléséhez kifejezetten szükséges lenne a tudomány és a vallás együttműködése.- Kutatási eredményei mennyiben módosítják a teológiai gondolkodásban Paul Tillichről kialakult képet?- A természettudomány és a vallás kapcsolatával foglalkozó kérdések egyesek szerint ma már külön diszciplínát alkothatnának az érintett kérdések mennyisége, megközelítése és tárgyalásának módszere alapján. Az mindenesetre tény, hogy a 20. század közepétől kezdve hatalmas fejlődésnek indult ez a terület, s egyre több tudós és teológus foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Tillich a 20. század egyik legnagyobb protestáns teológusaként rendkívül fontos szempontokat tud hozzátenni ehhez a témához - annak ellenére, hogy számára soha nem volt központi kérdés a tudományok és a vallás kapcsolata. Csupán néhány olyan esszéje vagy előadása maradt fenn, amely kifejezetten a tudomány, a vallás és a filozófia kérdésével foglalkozik. Mégis úgy vélem, ennek a pár évtizede fejlődésnek indult tudományterületnek szüksége van olyan teológusokra, akik a teológia megalkuvása nélkül tudják képviselni az egyik oldalt, s képesek alapokat biztosítani a párbeszédhez és a kölcsönös együttműködéshez. Tillich gondolkodása és rendszere minden esetben olyan jelentőségű a tudomány és a teológia kapcsolatára nézve - s így a vallás számára -, hogy ezekben a kérdésekben sem szabad figyelmen kívül hagyni teológiáját, hanem érdemes kihasználni értékeit és a benne rejlő lehetőségeket.- Nemcsak dolgozatírással foglakozott az utóbbi időben: évek óta részt vesz a Tudomány és Hit Jesenius Központ munkájában, több éven keresztül szervezett természetismereti táborokat fiatalok számára, tavaly ősz óta pedig vezeti egyházunk Ararát munkacsoportját. Úgy látom, az elméleti kérdések mellett ugyanolyan fontos az Ön számára a gyakorlati megvalósítás is...- Ez tényleg így van. így érzem jól magam, így találom meg a helyem a világban. Nem gondolom, hogy a gyakorlat és az elmélet bármiben elválasztható lenne egymástól. A dolgozatomra vonatkoztatva például ez azt jelenti, hogy bár rendszeres teológiai témáról van szó, mégis minden ponton az a kérdés merült fel bennem, hogyan lehetne az adott ismereteket alkalmazni a hitoktatásban vagy a felnőttkatekézisben.- Hosszú évek munkájának lezárását jelentette a dolgozat sikeres megvédése, illetve az Ön doktorrá avatása. Két kisgyermek mellett ez. különösen is nehéz lehetett. Elmondta, hogy családja is sokat segített az íráshoz szükséges körülmények megteremtésében. így gondolom, most leginkább egy kis kikapcsolódásra vágyik. Mégis milyen feladatai vannak a közeljövőben, mika tervei?- Több olyan dolog is van, amelynek a szervezésében és megvalósításában részt veszek. A legközelebbi ilyen a teremtés hetének megünneplése lesz, amelyhez most szerkesztettünk egy segédanyagot az Ararát munkacsoporttal. Emellett jelenleg a 12. osztályos hittankönyv megírásának vége felé járunk két szerzőtársammal, de mindig vannak felkérések előadásokra, beszélgetésekre is. Ám minden szakmai kihívás mellett legfontosabbak számomra a gyermekeim, akik minden napra adnak újabb ötleteket... ■ Jerabek-Cserepes Csilla Közéleti személyiségek a Duna Televízióért Száz közéleti személyiség, művész, egyházi vezető, sportoló, politikus látta el aláírásával az Összefogás a Duna Televízióért című dokumentumot, amelyben azt kérik a tulajdonos Országgyűléstől és a kormánytól, hogy a Duna Televízió ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a politikai széljárásnak, az éves költségvetési vitáknak. „A Duna Televízió megszületése egyetlenegy alkotással rokonítható, a Lánchíd megépítésével. Mert ahogyan a Lánchíd összeköti a Duna két partját, úgy köti össze a Duna Televízió is az öt földrészen élő magyarságot” - fogalmaznak a Magyar Távirati Irodához szeptember 17-én, csütörtökön eljuttatott felhívás aláírói, akik között - mások mellett - megtalálható Besenyei Péter világbajnok, műrepülő pilóta; Bodrogi Gyula színművész; Boross Péter volt miniszterelnök; Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke; Bródy János zeneszerző, előadóművész; Cserhalmi György színművész; Csoóri Sándor író; Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke; Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó; Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Markó Béla, az RMDSZ elnöke; Mádl Ferenc volt köztársasági elnök; Szili Katalin volt házelnök; Tórőcsik Mari színművész és Tőkés László európai parlamenti képviselő. Álláspontjuk szerint a televízió olyan különleges közszolgálati médium, „amely vigaszt nyújt szétdaraboltságunkért, rámutat közös szellemi égboltunk fénypontjaira, mindig, minden esetben keresi a konszenzust, és megteremti az összetartozás érzésének csodáját”. Mint írták, a Duna Televízió 1996 óta közszolgálati televízió, létjogosultságát pedig éppen az alkotmány erősíti, amelynek paragrafusa így fogalmaz: „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarság sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását”. Az aláírók a televíziót többek között azért méltatták, mert kiegyensúlyozottan gazdálkodik, műsorai magas színvonalúak, a nézettségi harcban nem hajlandó elvei és a minőség rovására részt venni. A magyar állam támogatása mégsem emelkedett már negyedik éve, még az inflációt sem követi - hívják fel a figyelmet. „Mi, akik aláírásunkkal erősíteni kívánjuk a Duna Televízió jövőbeli szerepét, kérjük a tulajdonos Magyar Köztársaság Országgyűlését és a mindenkori magyar kormányt, hogy ez a sokat bizonyított nemzeti intézmény ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a politikai széljárásnak, az éves költségvetési vitáknak. Munkáját végre érdemei szerint ismerjék el” - zárul a dokumentum. M MTI
