Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-27 / 39. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. szeptember 27. » 3 Tanévnyitó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Folytatás az 1. oldalról Az istentisztelet keretében került sor az új egyetemi lelkész, Zsíros András be­iktatására és a hatodévesek kibocsátá­sára. Tizenhat hallgató kezdte meg idén a gyakorlati éve', melyet mentorok vezetésével, gyülekezetekben töltenek. Az istentisztelet után következett az ünnepi ülés. Dr. Csepregi Zoltán rektor beszéde után huszonhárom el­sőéves hallgató tett fogadalmat. A rektor átnyújtotta a mentoroknak megbízólevelüket, dr. Reuss And­rásnak a professor emeritusi kineve­zéséről szóló okiratot, dr. Béres Ta­másnak pedig a megbízást a Rend­szeres Teológiai Tanszék vezetésére. Az új egyetemi lelkész köszönté­se után kihirdették az ösztöndíjak Az elsőévesek fogadalomtétele nyerteseit: köztársasági ösztöndíj­ban részesül idén Koch Szilvia, a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány Csonka Albert-ösztöndíját pedig idén Ster­­czer Rita nyerte el. Az alkalmon Kinczler Zsuzsanna vezetésével az egyetem énekkara, valamint az EHE Finta Gergely vezet­te liturgikusének-szemináriuma szol­gált, Johann Gyula pedig/. Pachelbel kánonját játszotta euphoniumon. ■ Darvas Anikó A „keresztfához mentek” Révfülöpön A teremtésvédelem volt a témája a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén élő gyülekezetek elnöksé­gei és munkatársai számára szerve­zett múlt hét végi révfülöpi konferen­ciának. Bár a programban nem sze­repelt, péntek este Ittzés János püs­pök egy csendes imádsággal megál­dotta az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ bejárata melletti keresztet, amelyet nemrégiben helye­zett el az intézmény vezetősége. A családias jellegű együttlét részt­vevői megtekintették Al Gore koráb­bi amerikai alelnök Kellemetlen igaz­ság című filmjét. Szombat délelőtt dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi ta­nársegéd tartott előadást Kiáltás az Ararátról címmel. Szarka István es­peres bemutatta azt a nemrégiben megvalósult bakonycsernyei projek­tet, amelynek keretében - A tisztább Bakonyért címmel beadott pályáza­ti anyaggal elnyert támogatás révén - korszerűsíthették, megújuló ener­giaforrásokat használó rendszerre cserélhették az esperesi hivatal, a templom és a gyülekezeti ház fűtési rendszerét. Ebéd után a kerületi elnökség fó­rumbeszélgetést tartott időszerű kér­désekről, majd úrvacsorái istentisz­telettel zárult a dunántúliak idei el­nökségi konferenciája és munka­társképző napja. ■ Menyes Gyula Dr. Csepregi Zoltán rektor megnyitja a tanévet Hatodévesek és mentorok névsora a 2009/2010-es tanévben Asztalos Richárd - Réz-Nagy Zoltán (Debrecen) Boldizsár Beáta - Fehér Attila (Kolozsvár) Chikán Katalin - Szabó András (Vanyarc) Györgyi Zsolt - Gyarmati István (Sárvár) Jorsits Attila - Bence Imre (Budavár) Kálit Esztér - Krámer György és Pángyánszky Ágnes (Pilis) Khaled-Abdó László - Csernák István (szolnoki metodista gyülekezet) Korodi Levente - Fehér Attila (Kolozsvár) Malik Péter - Györfi Mihály (Nyírtelek) Nagy Gábor - Szarka István (Bakonycsernye) Papp Judit - Baranyay Csaba és Baranyayné Rohn Erzsébet (Kőszeg) Pongrácz Máté - Szemerei János (Kaposvár) Ribárszki Ákos - Deák László (Orosháza) Unyi Anikó - Szabó Szilárd (Dombóvár) Vladika Zsófia - Kis János (Kecskemét) Weltler Gábor - Gregersen-Labossa György (Szombathely) Elsőévesek 2009 szeptemberében Nappali tagozat Teológus-lelkész szak: Ciliké Eszter Dóra (Balatonszárszó), Farkas Ervin (Győr), Halasi András József (Celldömölk), Horváth Éva (Orosháza), Ju­hász Dénes (Tatabánya), Komáromi Benedek (Budapest), Kruchió Márta Kinga (Békéscsaba), Lőrincz Andrea Katalin (Budapest), Móricz Nikolett (Farád), Németh Gábor (Budapest), Sinkó Gábor Vilmos (Ze­­begény), Szöllősi István Sándor (Orosháza), Zaharia Annamária Júlia (Tat­rang - Románia) Katekéta-lelkipásztori munkatárs szak: Bedecs András (Győr), Feren­­czi Ágnes (Tótkomlós), Kárnyáczki Eszter (Dabas), Saffarik Boglárka (Vác), Trincsi Andrea Éva (Monor), Zalai Tamás (Pusztaföldvár) Kántor szak: Bartos Mónika (Egyházasdengeleg), Horváth Noémi (Nyíregyháza), Takács Dóra (Budapest) Hittanár-nevelő mesterszak: Hamza Kinga Dalma (Öskü) Levelező tagozat Katekéta-lelkipásztori munkatárs szak: Máthé Mónika Szilvia (Hévíz­­györk), Piros Krisztina (Budapest) PhD-hallgatók Gáncs Tamás. (Budapest), Kovács Zoltán (Szekszárd), Rónay Péter Ta­más (Budapest), Szalai András (Budapest), Szávay László (Soltvadkert) A nyugalom ígérete Verdi Don Carlos című operájából Fii­­löp király híres áriájának szövegét gyakran idézik kortársaink is nehéz élethelyzetekben. A testi-lelki próbát, fárasztó, időnként akár erőnket is meghaladó feladatot jelentő nehéz időben még indokoltnak is érezheti az ember ezt a mondatot. Nem tagadom, félig komolyan, félig tréfásan én ma­gam is feleltem már az ária kezdő sza­vaival annak, aki életem, szolgálatom egy-egy különösen is nehéz, erőt, energiát igénybe vevő szakasza idején aggódó kérdésével fordult hozzám: „Majd alszom én, ha véget ér a kín...” Ezekben a napokban, amikor a parlamenti vitára benyújtott állami költségvetés egyházakat is hátrá­nyosan érintő számairól hallunk nyugtalanító híreket, még az a gon­dolat is megkísértheti az embert, hogy jó lenne ezt átaludni, és majd csak akkor felébredni, amikor túl leszünk ezen az egészen. A tehetet­lenségnek, a kiszolgáltatottságnak ez az érzése valóban csüggesztő, erőtartalékainkat felemésztő lehet. De az is megtörténhet, hogy éppen ez vezet el bennünket arra, hogy hamis reménységektől, illúzióktól megszabadulva, józanul felmérjük helyzetünket, állapotunkat, és így keressük a megoldást gondjainkra. Bármi legyen is egy ilyen helyzet­­elemzésnek, felmérésnek az eredmé­nye, afelől nincs kétségem, hogy az Istenbe vetett bizalom, az ő ígérete­ire építő reménység és az ebből faka­dó elkötelezett tanítványi élet meg­maradásunk egyetlen biztosítéka. Ezért olyan fontos, hogy a diagnózis­készítés és jövőkép formálása közben ne feledkezzünk el arról, amit Isten mond nekünk. Bibliaolvasó Útmutatónk múlt he­ti útravalóját olvasom ismét: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok’.’ (íPt 5,7) Először a Krisztus utáni első század második fe­lének kezdetén biztatta és vigasztal­ta kortársait a levél szerzője ezzel az üzenettel. Szükségük is volt rá, hiszen nemrég ismerték meg az evangélium tanítását - akár úgy is fogalmazha­tunk, hogy még kezdő keresztények voltak. Helyüket keresik, és olykor még bizonytalanok, miként is kell él­niük egy olyan világban, ahol ke­reszténységük miatt környezetük megveti, üldözi őket. S ami közel két­ezer évvel ezelőtt vigasztaló és meg­őrzésre méltó üzenetnek bizonyult, az ma sem vesztett aktualitásából, és ma is fontos Jézus tanítványai számára. Mindenekelőtt a rajongó elképze­léseket és tévtanításokat leplezi le ez az ige. Egyértelműen és világosan tu­domásunkra hozza, hogy a keresz­tény embernek is lehetnek, vannak is gondjai. Ezzel hamisnak mondja ÉGTÁJOLÓ azokat a félrevezető, kanosaiul festett egeket ígérgető hazug szövegeket, amelyekkel gondtalan életet, pró­báktól és nehézségektől mentes éle­tet ígértek a hamis próféták a hiszé­keny embereknek. Az utóbbi időben mi is oly gyakran találkozhattunk ez­zel a lélekvadászok globális szabad­piacán: Csatlakozz hozzánk, s nem lesz gondod többé, sikereidet garan­táljuk, karriered töretlen lesz... Hogy kinek csökkennek így a gondjai, s ki­nek nem, arról néhány drámai beszá­moló is megjelent már. Egy percig sem állítom, hogy könnyű erről a kérdésről beszélni. Életünk nehéz, olykor tragikus ese­ményei, a bűn - magunkon és körü­löttünk is tapasztalható - életet és kö­zösséget romboló hatalma, de még mindennapos gondjaink is súlyos kérdéseket ébreszthetnek bennünk. Könnyen Isten ellen lázad ilyenkor az ember, és gyakran őt teszi mindenért felelőssé. Nagy kísértés ez! Nem vé­letlenül olvassuk ezt a Biblia követ­kező mondatában: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szer­te, keresve, kit nyeljen el: álljatok el­lene a hitben szilárdan. .’.’De hogyan juthat el az ember erre az oltalmazó józanságra? Megismerheti-e ennek titkát, megtanulhatja-e művészetét? Itt nem segít a régiek bölcsessége! Ne csak a történelem hatalmas ké­peskönyvét tanulmányozza az, áld ag­godalmaitól, félelmeitől és gondjai­tól meg akar szabadulni! Nem az élet tanítómesterének nevezett történe­lem ismerete vezet el erre a sokak ál­tal vágyott nyugalomra, szabadság­ra. Ehhez az evangéliumra - Jézus Krisztus Urunk biztató, vigasztaló szavára - van szükségünk. Aki való­ságos emberként mindenben megkí­sértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt (Zsid 4,15), ismerte emberlé­tünk napi gondjait és végső sorskér­déseit; de valóságos Istenként hatal­mával és szeretetével hatékonyan segíthet rajtunk. Ha tőle halljuk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megvagytok terhel­ve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28), akkor hallgatnunk kell sza­vára, mert ő méltó a bizalmunkra, és ha ő hív, tudhatjuk: nemcsak ígér, ha­nem be is tartja szavát. Tudja azt is, mennyire megterhel­nek bennünket napi gondjaink. Az örök érvényű Hegyi beszédben is ezért óvja tanítványait az aggodal­maskodástól. És túl azon, hogy a te­remtő és gondviselő Isten jóságáról is tanít - mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre (Mt 6,32) -, egyértelmű útmutatást ad számunkra következő szavával: „Ke­ressétek először az ő országát és igaz­ságát, és ezek is mind ráadásul meg­adatnak nektek’.’ (Mt 6,33) Én ezt a jézusi tanítást nem tudom másként érteni, csak így: Mindaddig, amíg az ember Isten törvénye és rend­je nélkül, akarata ellenére él, csak új­ratermeli a válságokat, bajt okoz ma­gának s másoknak is. De ha belátja, hogy az ő akarata szent és jó, és ja­vunkra van, ha engedelmeskedünk neki, akkor megismerhetjük az életnek azt a páratían biztonságát, amelyről he­ti útravalónk második fele így tanús­kodik: „...nekigondja van rátok!” Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents