Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
io •« 2009. szeptember 20. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Szeptember 20-án, az összegyülekezés napján a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja a békásmegyeri templomba (cím: 1038 Budapest, Mező u. 12., tel.: 1/368-6118) híveit és barátait. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Csepregi Zoltán prédikál. Közreműködik Geszti Petra énekművész. Délben ebédre várjuk vendégeinket. Délután 14 órakor Fahidi (Pusztai) Éva és barátai beszélgetnek a szerző Anima rerum című művéről, a templomban látható „Buchenwald elfeledett asszonyi” című kiállításhoz kapcsolódva. A beszélgetés előtt Geszti Petra és zenész barátai három genocídium emlékét idézik fel énekeikkel. Fahidi Éva könyvét és a kiállítás katalógusát a jelenlévők a helyszínen megvásárolhatják. Az egyházközség minden alkalma ingyenes, önkéntes adományaikat jó szívvel fogadjuk. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ A Bibliai Házassággondozó Szolgálat (BHSZ) gyakorlatorientált képzést hirdet a házassággondozás gyülekezeti szolgálatára elhívást kapott házaspárok számára. A képzés célja, hogy a házaspár felkészítést kapjon önálló gyülekezeti csoport vezetésére (biblikus elméleti ismeretek hiteles átadása, gyülekezeti csoport vezetése). A képzés három részből áll: őszi háromnapos hétvége (2009. október 22. este - 25. dél); tavaszi háromnapos hétvége (2010. március 11. este - 14. dél); gyakorlat a BHSZ nyári házaspári hetén (egyedi egyeztetéssel). A képzésen részt vevők a gyakorlat végén a BHSZ oklevelét kapják meg. Jelentkezni az info@bhsz.hu e-mail címen, illetve a Bibliai Házassággondozó Szolgálat, 1530 Budapest, Pf. 19. postacímen lehet. További részletek a honlapunkon olvashatóak: www.bhsz.hu. Információ: Nemeskéri Pál (20/919-3518). HIRDETÉS____________________________________________________;___________________________________ Szoboravató ünnepség Sztehlo Gábor emlékére „Közben a saját lelkiismeretem sem hagyott nyugodni: hogyan mutatod meg a magad életével, hogy igenis van Isten, él és uralkodik?” (Sztehlo Gábor) Sztehlo Gábor evangélikus lelkész születésének 100. évfordulóján, szeptember 25-én, pénteken 14 órakor Budapesten, a Deák téren felállítjuk Vígh Tamás szobrászművész alkotását. Az ünnepi megemlékezést a Deák téri evangélikus templomban tartjuk (1052 Budapest, Deák tér 4.). Igét hirdet Keveházi László lelkész. Az istentisztelet liturgiáját Ittzés János, Gáncs Péter és Fabiny Tamás püspökök végzik. Előadást tart Merényi Zsuzsanna tanár, beszédet mond Schweitzer /rizse/'nyugalmazott országos főrabbi, Prőhle Gergely országos felügyelő, Rogán Antal polgármester, Horváth Ádám rendező és Donáth László lelkész. Énekel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium énekkara, vezényel Bence Gábor. Olivier Messiaen Acte de Fői (Hitvallás) és La Source de Vie (Életforrás) című művét, valamint Johann Sebastian Bach G-dúrfantáziáját Pétery Dóra játssza orgonán. A szobrot a lelkész gyermekei, Sztehlo Ildikó és Sztehlo Gábor, valamint Breuer Katalin gyülekezeti felügyelő leplezik le. Szeretettel hívjuk erre az ünnepi alkalomra és az azt követő szerény fogadásra. Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo Gábor Alapítvány Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség AMI LEHETETLEN AZ EMBEREKNEK, AZ ISTENNEK LEHETSÉGES." 09:45 ■ 10:00 Aa/o- G/jr,r-. PcH-r AMI LEHETE TLEN fr, LEHETSÉGES AZ EMBEREKNEK ZM/káhr/ky Pál AMI LEHETETLEN ÉS LEHETSÉGES AZ ISTENNEK S/cvt-rcnyt Járton 11:15 S/fknők. kwlwvtol rttMik MINDIG VELEM, GRAM CUikány M,m,»nnri ór>f-ko%. Kárpátét!)*» VISKY ANDRÁS JUHA (monodrárn.*) r*kWJo: Ofr Dttniui (ft qimrwiwm díirterm*) MIT TANÍT LUTHER AZ EVANGfl TUMRöl ? Cir f,it)ir>y Jittrtr teolöfjui Ml I f SZ Vf L ED, CSALÁD ? tollai Jőtka r ’.Malter HOGYAN f ORMAI OUfAM MISSZIONÁRIUSSÁ ? hitük ki Hilvo, f MiwAt Tdf5<)vi/j (forn-jH'rfm) HOGYAN VONJUK ftf A GY1JI f/f/f TEKE f A MISSZIÓRA > ftcrtutrrl (■'. Hr lrpt \A/mttrfhof, Ht-wt, Na'.'.,tu (tz *< N»frt#r rJrl.Oíví-fu /„lan P-u-t 12:30 ■»/ or. 14:00 . Pelt'f Wt'itjni uI IHíjéit tfiiii 15:00 . •*f aj tét flfitt álluk 15:45 / >■./.'. imofi f tté*' i „Az igét édesapámtól kaptam, és én is továbbadtam” Négy generáció, 122 év a cinkotai szószéken ♦ Beszélgetés Blatniczky János nyugdíjba vonult lelkésszel ^ Blatniczky János lelkipásztor felmenőit követve választotta az evangélium szolgálatát: a családban ő a negyedik generáció képviselője a szószéken. Nem érezte sosem tehernek ezt az örökséget, de tudatában volt annak, hogy a cinkotai gyülekezetben a hívek óhatatlanul összehasonlíthatják szolgálatát az apai ág lelkészeiével. Cinkotán született, ott kapta élete fordulóin az áldást, és - több gyülekezeti szolgálati hely után - tizennégy évet töltött a középkori alapokra épült, egyedi atmoszférával bíró templom parókus lelkészeként. Nyár végi stafétabot-átadása alkalmával kértük beszélgetésre.- Milyen érzések, emlékek, gondolatok jártak lelkész úrfejében, szívében a búcsú-istentiszteleten, szeretett cinkotai templomában?- Nagyon megható volt felmenni a szószékre - talán a hangomon is érezhető volt a meghatottság. Családunkban én vagyok a negyedik generációs szolgálatvégző itt, Cinkotán. Édesapám, nagyapám, dédapám pásztorolta a gyülekezetei, összesen száznyolc éven át, az én itt töltött éveimet is hozzáadva pedig összesen százhuszonkét évet töltöttünk el Isten kegyelméből ennek a templomnak a szószékén. Számomra az „ország temploma” nem a Deák téri, hanem a cinkotai. Ezt a búcsú-istentiszteletemen jelen lévő püspök is megértette, hiszen annak idején a pesti evangélikusok is ide jártak.- Százhuszonkét év, négy generáció: kivételes kegye az Úristennek... Személyes életútjának állomásai is mind idekötik?- Igen. Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, itt szenteltek lelkésszé, házasságomat is itt áldották meg, és „természetesen” János fiam is itt kapta az áldást a lelkészi hivatásba indulásakor. Egyik fiam és egyik leányom esküvője... minden szál ehhez a szent helyhez fűz. Hálás vagyok, hogy szolgálatom tizennégy évét - és a kezdetkor tíz hónapnyi segédlelkészi időt - itt tölthettem, és tehettem valamit a templomért, épségéért, szépségéért, a gyülekezeti házért, a gyülekezet közösségéért.- Könnyebb vagy nehezebb atyai lelkészelődök nyomdokába lépni?- Biztos, hogy nem könnyebb. Amikor az ember mögött ilyen családi háttér - három szolgálattevő generáció - van, az óhatatlanul összehasonlításra késztet, és ki ne szeretne ősei méltó utódjaként szolgálni? Elődeim is évtizedeket töltöttek itt, a gyülekezetben sokan emlékeztek még édesapám, nagyapám lelkészi szolgálatára. Én a magam adottságaival igyekeztem egész életemben helytállni a rám bízottakért.- Kérem, szóljon néhány szót a „szíve közepe Cinkota” előtti szolgálatairól is, hiszen az út, amely ide vezetett, úgy tudom, szintén szép volt.- Cinkota előtt Kerta, Veszprémgalsa és Maglód voltak a szolgálati helyeim. Mindegyikről szívesen őrzöm munkatársaim emlékét, csodálatos embereket kaptam az elvégzendő feladatokhoz. A leghosszabb időt - tizennyolc évet - Maglódon töltöttük. Itt ezek voltak a renoválás, az építkezés, a felújítás és gyülekezetépítés évtizedei. Énekkart vezettem, ami nagy örömet szerzett mindig. De hadd említsem meg segédlelkészi éveimet is, amelyeket Balikó Zoltán mellett tölthettem: jó iskola volt, komoly töltekezés, elmondhatatlanul sokat kaptam tőle.- Valaki súgott nekem, hogy a zenérőlfeltétlenül beszélgessek Önnel...- Úgy szoktam mondani, hogy amolyan „botcsinálta karvezető” vagyok. Amit tudtam, azt teológus koromban Weltler Jenőtől tanultam a Lutherániában. Ott énekeltem öt éven át, s lett a karvezetés, az ének, az orgona, a zene az életem legszebb része. Ott ismertem meg a hmoll misét, a János-passiót... Trajtler Gábor tanítványaként orgonálni is tanultam, és amint középiskolás koromtól egy-egy gyülekezetben lehetőségem nyílt énekkart létrehozni, azonnal belefogtam. Sosem felejtem el, az egyik énekkari találkozó után, értékelve a kórusokat, ezt mondta Trajtler Gábor: „Volt itt egy falusi kórus, kemény, erőltetett hanggal, de - ránk mutatva - a maguké is egy falusi kórus, mégsem volt kemény, erőltetett, hanem szépen, tisztán szólt.” Ennél nagyobb elismerést nem is kaphattam volna. A kórusnak szólt persze, de az én szívemet is meghatotta a dicséret.- No és amikor megszólalt az az orgona, amelyet lelkész úr saját kezűleg javított meg? A teológián ugye akkor sem volt ilyen tantárgy... Honnan volt érzéke a hangszerek királynőjének megszólaltatásához, javításához?- Már teológus koromban javítgattam, az első jelentős munka a kertai orgona megszólaltatása volt. Nem volt kántor, nem volt, aki fújtasson, se villanymotor, se pénz - hát meg kellett oldanom. Volt egy kis motorom, konstruáltam egy ventilátort, hangszigeteltem, s attól kezdve az istentiszteleten felmehettem a kezdő- és a főének eljátszásához, majd vissza a szószékre igét hirdetni. Nem mellesleg gyakorlási lehetőséget is nyújtott ez a helyzet, mert nagyon szeretek orgonálni. Ahogy már említettem, szintén Trajtler Gábornak köszönhetem, hogy így megszerettem ezt a csodálatos hangszert.- S a lelkészi pályán ki az, akit példaképének tart, akire mindigfelnézett?- Édesapámat. Nyilvánvalóan az ő hatására lettem lelkész. A gimnázium utolsó évében sokat vacilláltam, hogy mérnöki pályára menjek-e vagy lelkészire. A technikai-mechanikai érdeklődésem viszont megmaradt, és ez minden gyülekezetben hasznosnak bizonyult az építkezések, felújítások során.- Szóval ez a talentum sem „veszett kárba”...- Valóban, ez a készség mindig jól jött, de alighanem ezt is édesapámtól örököltem.- Amikor száznyolc évről és négy generációról beszélünk, akkor még nem adtuk hozzá az utánpótlást: János fia is lelkészi szolgálatban van immár tizenkét éve. Örömmel fogadta pályaválasztását, vagy inkább óvta tőle?-Egészen váratlan volt, mert eleinte nem akart lelkész lenni. Örültem neki, és ugyanakkor féltettem is. A rendszerváltáson inneni években még nem lehetett tudni, milyen nehézségek várnak egy fiatalra ezen a pályán. S oi+ől én anakénf féltptt-orr, Fm ipL készcsaládban azért nem törvényszerű, hogy a fiú is lelkész legyen. Persze, hogy érik a papgyerekeket szolgálatra indító hatások, de a nehézségeit is gyerekkoruktól látják. Emlékszem, hányszor mondta nekem az édesapám: „Csak hallgass, és szolgálj tovább!” Ez volt a korszak túlélési technikája. No, ezért féltettem. De boldog vagyok, hogy János fiam megtalálta a helyét, és így nem szakadt meg a lelkészgenerációk sora a családban.- Nyolc éve épült parókiát, gyönyörűen felújított templomot, vadonatúj gyülekezeti házat adott át utódjának - Vető Istvánnak - Cinkotán. Tiszteletre méltó, hogy valaki a jövőnek építkezik...- Minden gyülekezetben építkeztünk; Kertán átépítettük a parókiát, Maglódon új szolgálati lakást és gyülekezeti termet építettünk. Ahhoz, hogy egy gyülekezet lelkileg épülhessen, olyan helyek kellenek, ahová a tagjai szívesen mennek, ahol jól érzik magukat. Ami nem nedves, dohos, nem omlik a vakolat, nem huzatos. Luther Mártonnak tulajdonítják a mondást: „Ha tudom, hogy holnap az úr Jézus visszajön, ma még ültetek egy almafát.” Ma még ültetek egy gyümölcsfát - ez így működött bennem is. A templom felújításakor - a vizesedés megszüntetésekor - nem remélt kincsre bukkantunk: a középkori védőfal maradványaira és a szintén középkori sekrestyére, amelyről senki sem tudott. Szimbolikusan azt üzeni a nyolcszáz éves habarcs, ami máig összetartotta a köveket: mi az alapokra építkezhetünk, amelyet az ősök leraktak. A hitet is erősítik az ilyenek...- Melyik ige kísérte végigaz életén? Mi az az igei alap, amire Ön építkezhetett?- Szentelési igém az egyik: „Jó dolog hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív’.’ A másikat édesapámtól kaptam: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz’.’ Ezzel áldott meg lelkésszé szentelésemkor. Kertai, maglódi beiktatásomkor is ezzel indított tovább. Ő is úgy „kapta” ez volt a legkedvesebb igéje, továbbörökítette nekem, s most már én is ezt adom tovább. Ennek az igének az igazsága kísért végig egész szolgálati utamon, s valahányszor megáldhattam a szolgatársakat - a saját fiamat is -, ezt a páli igét adtam áldásként. ■ K.D.