Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-20 / 38. szám

io •« 2009. szeptember 20. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Szeptember 20-án, az összegyülekezés napján a Csillaghegyi Evangéli­kus Egyházközség szeretettel hívja a békásmegyeri templomba (cím: 1038 Budapest, Mező u. 12., tel.: 1/368-6118) híveit és barátait. Délelőtt 10 óra­kor az istentiszteleten Csepregi Zoltán prédikál. Közreműködik Geszti Petra énekművész. Délben ebédre várjuk vendégeinket. Délután 14 óra­kor Fahidi (Pusztai) Éva és barátai beszélgetnek a szerző Anima rerum című művéről, a templomban látható „Buchenwald elfeledett asszonyi” című kiállításhoz kapcsolódva. A beszélgetés előtt Geszti Petra és zenész barátai három genocídium emlékét idézik fel énekeikkel. Fahidi Éva köny­vét és a kiállítás katalógusát a jelenlévők a helyszínen megvásárolhatják. Az egyházközség minden alkalma ingyenes, önkéntes adományaikat jó szívvel fogadjuk. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ A Bibliai Házassággondozó Szolgálat (BHSZ) gyakorlatorientált képzést hirdet a házassággondozás gyülekezeti szolgálatára elhívást kapott há­zaspárok számára. A képzés célja, hogy a házaspár felkészítést kapjon önálló gyülekeze­ti csoport vezetésére (biblikus elméleti ismeretek hiteles átadása, gyü­lekezeti csoport vezetése). A képzés három részből áll: őszi háromnapos hétvége (2009. október 22. este - 25. dél); tavaszi háromnapos hétvége (2010. március 11. este - 14. dél); gyakorlat a BHSZ nyári házaspári hetén (egyedi egyeztetéssel). A képzésen részt vevők a gyakorlat végén a BHSZ oklevelét kapják meg. Jelentkezni az info@bhsz.hu e-mail címen, illetve a Bibliai Házassággon­dozó Szolgálat, 1530 Budapest, Pf. 19. postacímen lehet. További rész­letek a honlapunkon olvashatóak: www.bhsz.hu. Információ: Nemeské­ri Pál (20/919-3518). HIRDETÉS____________________________________________________;___________________________________ Szoboravató ünnepség Sztehlo Gábor emlékére „Közben a saját lelkiismeretem sem hagyott nyugodni: hogyan mutatod meg a magad életével, hogy igenis van Isten, él és uralkodik?” (Sztehlo Gábor) Sztehlo Gábor evangélikus lelkész születésének 100. évfordulóján, szeptember 25-én, pénteken 14 órakor Budapesten, a Deák téren felál­lítjuk Vígh Tamás szobrászművész alkotását. Az ünnepi megemlékezést a Deák téri evangélikus templomban tart­juk (1052 Budapest, Deák tér 4.). Igét hirdet Keveházi László lelkész. Az istentisztelet liturgiáját Ittzés János, Gáncs Péter és Fabiny Tamás püs­pökök végzik. Előadást tart Merényi Zsuzsanna tanár, beszédet mond Schweitzer /rizse/'nyugalmazott országos főrabbi, Prőhle Gergely orszá­gos felügyelő, Rogán Antal polgármester, Horváth Ádám rendező és Do­­náth László lelkész. Énekel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ének­kara, vezényel Bence Gábor. Olivier Messiaen Acte de Fői (Hitvallás) és La Source de Vie (Életforrás) című művét, valamint Johann Sebastian Bach G-dúrfantáziáját Pétery Dóra játssza orgonán. A szobrot a lelkész gyermekei, Sztehlo Ildikó és Sztehlo Gábor, vala­mint Breuer Katalin gyülekezeti felügyelő leplezik le. Szeretettel hívjuk erre az ünnepi alkalomra és az azt követő szerény fogadásra. Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo Gábor Alapítvány Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség AMI LEHETETLEN AZ EMBEREKNEK, AZ ISTENNEK LEHETSÉGES." 09:45 ■ 10:00 Aa/o- G/jr,r-. PcH-r AMI LEHETE TLEN fr, LEHETSÉGES AZ EMBEREKNEK ZM/káhr/ky Pál AMI LEHETETLEN ÉS LEHETSÉGES AZ ISTENNEK S/cvt-rcnyt Járton 11:15 S/fknők. kwlwvtol rttMik MINDIG VELEM, GRAM CUikány M,m,»nnri ór>f-ko%. Kárpátét!)*» VISKY ANDRÁS JUHA (monodrárn.*) r*kWJo: Ofr Dttniui (ft qimrwiwm díirterm*) MIT TANÍT LUTHER AZ EVANGfl TUMRöl ? Cir f,it)ir>y Jittrtr teolöfjui Ml I f SZ Vf L ED, CSALÁD ? tollai Jőtka r ’.Malter HOGYAN f ORMAI OUfAM MISSZIONÁRIUSSÁ ? hitük ki Hilvo, f MiwAt Tdf5<)vi/j (forn-jH'rfm) HOGYAN VONJUK ftf A GY1JI f/f/f TEKE f A MISSZIÓRA > ftcrtutrrl (■'. Hr lrpt \A/mttrfhof, Ht-wt, Na'.'.,tu (tz *< N»frt#r rJrl.Oíví-fu /„lan P-u-t 12:30 ■»/ or. 14:00 . Pelt'f Wt'itjni uI IHíjéit tfiiii 15:00 . •*f aj tét flfitt álluk 15:45 / >■./.'. imofi f tté*' i „Az igét édesapámtól kaptam, és én is továbbadtam” Négy generáció, 122 év a cinkotai szószéken ♦ Beszélgetés Blatniczky János nyugdíjba vonult lelkésszel ^ Blatniczky János lelkipásztor felmenőit követve választotta az evangélium szolgálatát: a csa­ládban ő a negyedik generáció képviselője a szószéken. Nem érezte sosem tehernek ezt az örökséget, de tudatában volt annak, hogy a cinkotai gyüleke­zetben a hívek óhatatlanul összehasonlíthatják szolgálatát az apai ág lelkészeiével. Cinko­­tán született, ott kapta élete for­dulóin az áldást, és - több gyü­lekezeti szolgálati hely után - tizennégy évet töltött a középko­ri alapokra épült, egyedi atmo­szférával bíró templom parókus lelkészeként. Nyár végi staféta­bot-átadása alkalmával kértük beszélgetésre.- Milyen érzések, emlékek, gondo­latok jártak lelkész úrfejében, szívé­ben a búcsú-istentiszteleten, szeretett cinkotai templomában?- Nagyon megható volt felmenni a szószékre - talán a hangomon is érezhető volt a meghatottság. Csalá­dunkban én vagyok a negyedik gene­rációs szolgálatvégző itt, Cinkotán. Édesapám, nagyapám, dédapám pász­­torolta a gyülekezetei, összesen száz­nyolc éven át, az én itt töltött éveimet is hozzáadva pedig összesen százhu­­szonkét évet töltöttünk el Isten ke­gyelméből ennek a templomnak a szószékén. Számomra az „ország temploma” nem a Deák téri, hanem a cinkotai. Ezt a búcsú-istentisztele­temen jelen lévő püspök is megértet­te, hiszen annak idején a pesti evan­gélikusok is ide jártak.- Százhuszonkét év, négy generá­ció: kivételes kegye az Úristennek... Személyes életútjának állomásai is mind idekötik?- Igen. Itt kereszteltek, itt konfir­máltam, itt szenteltek lelkésszé, há­zasságomat is itt áldották meg, és „természetesen” János fiam is itt kapta az áldást a lelkészi hivatásba in­dulásakor. Egyik fiam és egyik leá­nyom esküvője... minden szál ehhez a szent helyhez fűz. Hálás vagyok, hogy szolgálatom tizennégy évét - és a kezdetkor tíz hónapnyi segédlelké­­szi időt - itt tölthettem, és tehettem valamit a templomért, épségéért, szépségéért, a gyülekezeti házért, a gyülekezet közösségéért.- Könnyebb vagy nehezebb atyai lelkészelődök nyomdokába lépni?- Biztos, hogy nem könnyebb. Amikor az ember mögött ilyen csa­ládi háttér - három szolgálattevő ge­neráció - van, az óhatatlanul össze­hasonlításra késztet, és ki ne szeret­ne ősei méltó utódjaként szolgálni? Elődeim is évtizedeket töltöttek itt, a gyülekezetben sokan emlékeztek még édesapám, nagyapám lelkészi szolgálatára. Én a magam adottsága­ival igyekeztem egész életemben helytállni a rám bízottakért.- Kérem, szóljon néhány szót a „szí­ve közepe Cinkota” előtti szolgálata­iról is, hiszen az út, amely ide veze­tett, úgy tudom, szintén szép volt.- Cinkota előtt Kerta, Veszprém­­galsa és Maglód voltak a szolgálati helyeim. Mindegyikről szívesen őr­zöm munkatársaim emlékét, cso­dálatos embereket kaptam az elvég­zendő feladatokhoz. A leghosszabb időt - tizennyolc évet - Maglódon töltöttük. Itt ezek voltak a renoválás, az építkezés, a felújítás és gyülekezet­építés évtizedei. Énekkart vezettem, ami nagy örömet szerzett mindig. De hadd említsem meg segédlelkészi éveimet is, amelyeket Balikó Zoltán mellett tölthettem: jó iskola volt, komoly töltekezés, elmondhatatlanul sokat kaptam tőle.- Valaki súgott nekem, hogy a ze­nérőlfeltétlenül beszélgessek Önnel...- Úgy szoktam mondani, hogy amolyan „botcsinálta karvezető” va­gyok. Amit tudtam, azt teológus ko­romban Weltler Jenőtől tanultam a Lutherániában. Ott énekeltem öt éven át, s lett a karvezetés, az ének, az orgona, a zene az életem leg­szebb része. Ott ismertem meg a h­­moll misét, a János-passiót... Trajtler Gábor tanítványaként orgonálni is ta­nultam, és amint középiskolás ko­romtól egy-egy gyülekezetben le­hetőségem nyílt énekkart létrehozni, azonnal belefogtam. Sosem felejtem el, az egyik ének­kari találkozó után, értékelve a kóru­sokat, ezt mondta Trajtler Gábor: „Volt itt egy falusi kórus, kemény, erőltetett hanggal, de - ránk mutat­va - a maguké is egy falusi kórus, mégsem volt kemény, erőltetett, ha­nem szépen, tisztán szólt.” Ennél nagyobb elismerést nem is kaphat­tam volna. A kórusnak szólt persze, de az én szívemet is meghatotta a di­cséret.- No és amikor megszólalt az az or­gona, amelyet lelkész úr saját kezűleg javított meg? A teológián ugye akkor sem volt ilyen tantárgy... Honnan volt érzéke a hangszerek királynőjének megszólaltatásához, javításához?- Már teológus koromban javít­gattam, az első jelentős munka a kert­­ai orgona megszólaltatása volt. Nem volt kántor, nem volt, aki fújtasson, se villanymotor, se pénz - hát meg kellett oldanom. Volt egy kis moto­rom, konstruáltam egy ventilátort, hangszigeteltem, s attól kezdve az is­tentiszteleten felmehettem a kez­dő- és a főének eljátszásához, majd vissza a szószékre igét hirdetni. Nem mellesleg gyakorlási lehetőséget is nyújtott ez a helyzet, mert nagyon szeretek orgonálni. Ahogy már em­lítettem, szintén Trajtler Gábornak köszönhetem, hogy így megszeret­tem ezt a csodálatos hangszert.- S a lelkészi pályán ki az, akit pél­daképének tart, akire mindigfelnézett?- Édesapámat. Nyilvánvalóan az ő hatására lettem lelkész. A gimnázi­um utolsó évében sokat vacilláltam, hogy mérnöki pályára menjek-e vagy lelkészire. A technikai-mechanikai érdeklődésem viszont megmaradt, és ez minden gyülekezetben hasznos­nak bizonyult az építkezések, felújí­tások során.- Szóval ez a talentum sem „veszett kárba”...- Valóban, ez a készség mindig jól jött, de alighanem ezt is édesapám­tól örököltem.- Amikor száznyolc évről és négy generációról beszélünk, akkor még nem adtuk hozzá az utánpótlást: János fia is lelkészi szolgálatban van immár tizenkét éve. Örömmel fo­gadta pályaválasztását, vagy inkább óvta tőle?-Egészen váratlan volt, mert elein­te nem akart lelkész lenni. Örültem neki, és ugyanakkor féltettem is. A rendszerváltáson inneni években még nem lehetett tudni, milyen nehézsé­gek várnak egy fiatalra ezen a pályán. S oi+ől én anakénf féltptt-orr, Fm ipL készcsaládban azért nem törvény­­szerű, hogy a fiú is lelkész legyen. Per­sze, hogy érik a papgyerekeket szol­gálatra indító hatások, de a nehézsé­geit is gyerekkoruktól látják. Emlék­szem, hányszor mondta nekem az édesapám: „Csak hallgass, és szolgálj tovább!” Ez volt a korszak túlélési tech­nikája. No, ezért féltettem. De boldog vagyok, hogy János fiam megtalálta a helyét, és így nem szakadt meg a lel­készgenerációk sora a családban.- Nyolc éve épült parókiát, gyönyö­rűen felújított templomot, vadonat­­új gyülekezeti házat adott át utódjá­nak - Vető Istvánnak - Cinkotán. Tiszteletre méltó, hogy valaki a jövő­nek építkezik...- Minden gyülekezetben építkez­tünk; Kertán átépítettük a parókiát, Maglódon új szolgálati lakást és gyü­lekezeti termet építettünk. Ahhoz, hogy egy gyülekezet lelkileg épülhes­sen, olyan helyek kellenek, ahová a tagjai szívesen mennek, ahol jól ér­zik magukat. Ami nem nedves, do­hos, nem omlik a vakolat, nem hu­zatos. Luther Mártonnak tulajdo­nítják a mondást: „Ha tudom, hogy holnap az úr Jézus visszajön, ma még ültetek egy almafát.” Ma még ül­tetek egy gyümölcsfát - ez így mű­ködött bennem is. A templom felújí­tásakor - a vizesedés megszünteté­sekor - nem remélt kincsre bukkan­tunk: a középkori védőfal maradvá­nyaira és a szintén középkori sekres­tyére, amelyről senki sem tudott. Szimbolikusan azt üzeni a nyolc­száz éves habarcs, ami máig összetar­totta a köveket: mi az alapokra épít­kezhetünk, amelyet az ősök leraktak. A hitet is erősítik az ilyenek...- Melyik ige kísérte végigaz életén? Mi az az igei alap, amire Ön építkez­hetett?- Szentelési igém az egyik: „Jó do­log hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív’.’ A másikat édesapámtól kaptam: „Elég neked az én kegyel­mem, mert az én erőm erőtlenség ál­tal ér célhoz’.’ Ezzel áldott meg lel­késszé szentelésemkor. Kertai, mag­­lódi beiktatásomkor is ezzel indított tovább. Ő is úgy „kapta” ez volt a leg­kedvesebb igéje, továbbörökítette nekem, s most már én is ezt adom to­vább. Ennek az igének az igazsága kí­sért végig egész szolgálati utamon, s valahányszor megáldhattam a szol­gatársakat - a saját fiamat is -, ezt a páli igét adtam áldásként. ■ K.D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents