Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- július 12. » 3 „Akinek szép a lelkében az ének...” Fóti kántorképzősök Ősagárdon ► Evangélikus egyházi berkekben ki ne hallott volna a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben (Mandák Otthon) folyó oktatásról? Kevesen hallották azonban az itt tanult kórusművek némelyikét gyülekezeti istentiszteleteken elhangzani. Ez utóbbi történt július első vasárnapján Ősagárdon. Az intézetben 1947 óta folyik kántorképzés. Kiss János gondnok, tanfolyamszervező és vezető (1912-1990) neve évtizedekig egyet jelentett a fóti kántorképzéssel. Trajtler Gábor orgonaművész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem korábbi tanára egyhetes továbbképző tanfolyam is. Októbertől áprilisig pedig húsz téli tanfolyamot szerveznek Foton. A hallgatók előmenetelét segédkántori, kántori bizonyítvánnyal, illetve kántori oklevéllel minősíti a vizsgabizottság. Az idei tanévtől pedig tervezik, hogy a hittudományi egyetem kántor szakával közösen levelező képzést is indítanak. A nyári tanfolyamok során a hallgatóság „kirepül” a Mandák-villából a fóti és egy-egy Pest környéki gyülekezetbe szolgálni. Ősagárdra Bence Gábor vezetésével egy busznyi diák érkezett oktatóival együtt. Az agárdi helyszín kiválasztásában szerepet játszott, hogy Sohan László, a kántorképző jelenlegi gondnoka a településről származik. Köszöntőjében Kalácska Béla nyutor a hetvenedik születésnapját és egyben azt is, hogy ötvenöt éve végzi kántori szolgálatát. Az évforduló alkalmából interjú jelent meg vele a gyülekezeti újságban. Bence Gábor ismertette a liturgia keretében előadandó öt kórusművet, és átadta a gyülekezetnek a Kiss János szolgálati útját megörökítő DVD-t. Az igazgató hangsúlyozta, hogy kevés ősagárdi nagyságú gyülekezetnek vannak ilyen szépen és dinamikusan éneklő tagjai, és örömmel állapította meg, hogy a helyiek magas színvonalon képesek ellátni a zenei szolgálatokat. Az egybegyűltek meghatódva hallgatták a szép kórusműveket, együtt úrvacsoráztak a diákokkal és tanáraikkal. Az ebéd előtti szeretetvenzeneigazgatóként irányította hosszú éveken át az itt folyó munkát. Jelenleg Bence Gábor egyházzenész, Deák téri énektanár áll az intézet élén. Nyáron három, egyenként tizenhét napos bentlakásos tanfolyamon készülnek a diákok a szolgálatra, de van galmazott esperes-lelkész - többek között - elmondta, hogy jelenleg a templomban hét-nyolc olyan ősagárdi gyülekezeti tag van jelen, kántorokat is beleértve, akik Foton szereztek valamilyen kántori képesítést. A napokban ünnepelte Sohan János kándégség ismerkedésre és nosztalgiázásra is lehetőséget adott. A krónikásnak a kórusművek hallgatása közben Babits mondata jutott eszébe: „...akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” ■ Kalácska Béla Erdély-találkozó ► Erdélyország az én hazám címmel már harmadik alkalommal rendeztek világtalálkozót július 3-5. között Verőcén, a Csattogóvölgyben. A fesztivál célja az Erdélyből elszármazottak, valamint a régió iránt érdeklődők találkozása volt. A sok száz táborlakó és több ezer látogató megérezhette vagy újra átélhette az erdélyi hagyomány és kultúra összetartó erejét. A háromnapos együttléten bemutatkozhattak az anyaországi és erdélyi egyesületek, baráti körök, hagyományőrző társaságok és a felekezetek is. Egyházunk sátrában Thuránszky István béri lelkész egy rövid igével és igemagyarázattal fogadta az érdeklődőket, majd átadta a szót Erdélyi Csaba irsai lelkipásztornak, aki erdélyi származású lévén röviden bemutatta a romániai evangélikus egyházat. A sátorbeli rendezvények csekély látogatottsága tökéletesen jelezte, hogy Romániában az evangélikus egyház szórványegyház. Nemcsak abban a tekintetben, hogy alacsony lélekszámúak a gyülekezetek, hanem abban is, hogy a közösségek ténylegesen a magyarság szórványterületein találhatóak. Nem voltak sokan az unitárius, illetve a református egyház előadásán sem. Ez egyértelműen jelzi azt is, hogy a szórakozni vágyó ifjúság többnyire beéri a nyitóest egyházi áldásával, illetve a vasárnap délelőtti ökumenikus istentisztelettel. Mindkét alkalommal Balázsi László, a Magyarországi Unitárius Egyház főjegyzője, Nagy Árpád református, Thuránszky István evangélikus lelkész, valamint Berze József katolikus világi lelkipásztori munkatárs, kántor szolgált. ■ VEGy Követségben jártak „Tervetuloa”, azaz „Isten hozta” köszöntéssel fogadta Riitta Swan követtanácsos a budapesti finn nagykövetségen a loviisai és csömöri evangélikusok képviseletében érkezőket július 6-án, hétfőn délelőtt. A huszonnyolc éves, aktív testvérgyülekezeti kapcsolat keretében idén a finneken volt a sor, hogy meglátogassák magyarországi barátaikat. A nyolcnapos program során keresték fel a finn nagykövetséget, ahol Riitta Swan vetített képes előadás segítségével beszélt a két ország közötti kulturális és gazdasági kapcsolatokról, valamint mesélt a nagykövetség épületének történetéről is. ■ Boda Zsuzsa felvétele Diákok, tanárok, szülök nagy örömére és megkönnyebbülésére hál’ Istennek befejeződött az eseményekben, reményekben és ígérgetésekben gazdag 2008/2009-es tanév is. Miután Romániában, mint köztudomású, nagyjából kánaáni viszonyok uralkodnak, még egy-két kisebb üdvös és üdvözítő kormányintézkedés következik, és meglesz a tökéletes földi paradicsom, hadd öntse el a sárga irigység botladozó szomszédainkat, látva nagyszerű sikereinket minden téren. Szóval világkrízis ide vagy oda, nálunk - legalábbis a hivatalos verzió szerint - egyenes vonalú, egyenletes mozgással ível felfelé a gazdasági mutató, a pénzünk stabil, mint az áprilisi időjárás, társadalmi, nemzeti, etnikai tekintetben mennyei béke mindenütt. A korrupció lassan ismeretlen fogalommá válik, az egészségügy, szociális biztonság és nyilván az oktatás minden ágas-bogas kérdése megoldva, innen minden már csak jobb és még jobb lehet. Az egyházak is eszményi viszonyok mellett fejtik ki hivatásukat, az ökumené pedig példaértékű lehet az egész világ számára. Miután látható módon minden ilyen szép rendben van és működik, úgy tűnik, hogy a politikum, a média és a közbeszéd számára mint utolsó, egyetlen, legfontosabb, a nemzetbizHegyek és egerek tonságot is foglalkoztató kérdés maradt: a pedagógusok között vészesen elburjánzó korrupció és visszaélés. Valóban, miután minden egyéb megoldva, más ügy és téma nem lévén, úgy tűnik, politikusainknak más nagyobb feladata nincsen, mint helyreállítani a rendet és a tisztességet a költségvetésből tobzódó tanárok soraiban. A minden oldalról zúduló össztüzet az a „rettenetes gyakorlat” váltotta ki, hogy az amúgy kies hazánkban túlfizetett és agyba-főbe becsült pedagógusok és oktatók arra vetemedtek, hogy iskolaév végén tömegesen virágcsokrokat, ilyen-olyan kisebb ajándékokat, bankettmeghívást, üdítőt, sütit és más efféle ínyencségeket mertek elfogadni az örökre hálás szülőktől és nevezettek szeme fényétől. Szóval nagy lett a méltó felháborodás, feltámadt fűben-fában az igazságszeretet, a haragvás tüze. Magát szokás szerint megnevezni nem akaró, aggódó anyuka mesélte a hozzáértő riporternek, keservesen ecsetelve a megdöbbentő újdonságot, hogy az érettségi bankettre még a tanárokat is meghívták, s mindez nem elég, még vendégül is látták őket. Érdekes, én még úgy emlékszem, hogy az ántivilágban ez így volt rendjén, így volt emberi és természetes. De azóta sokat fejlődtünk... ÉGTÁJOLÓ Egy másik névtelen, ez esetben egy jogaiban sértett diák - aki minden valószínűség szerint a tárgyi ismeretek helyett inkább jogait ismerte behatóan - súgta meg bizalmasan az egyik napilap munkatársának, idézem: „Ajándék gyanánt csokit vagy bort vesznek, és apróbb emléktárgyakkal lepik meg a tanárokat”, sőt egy Köteles álnevű, szintén ismeretlen érettségiző diák ráteszi a bokrétát a kalapra, leleplezve a bűnt: „A tanároknak több tucat virágcsokrot vettünk, meghívókat is készítettünk nekik a bankettünkre...” Hát nem borzasztó? Hát nem égbe kiáltó? Hát nem felháborító? Virágot, csokit, kávét, üdítőt, netán egy tál szendvicset, egy jelképes „figyelmességet” venni, fizetni, előkészíteni a tanárnak, annak, aki netán évek hosszú során át sokszor kínkeserves munkával, türelemmel, szeretettel, hozzáértéssel próbált valami jót, értelmeset, értékeset kihozni drága palántáinkból?! Még mit ne? - legyen elég az „óriási” fizetés, amely éhen halni sok, tisztességesen megélni kevés, és legyen elég a mi össztársadalmi megbecsülésünk, a nemzet hálája. Drága olvasóim, kétségtelen, hogy nincsen erdő száraz gallyak nélkül, kétségtelen, hogy „szakszerűen” tönkretett iskolarendszerünkben is van bőven visszaélés, korrupció és mindenféle hiba. Akadnak jócskán korrupt, szakmailag, erkölcsileg oda nem való pedagógusok, mint mindenütt vajúdó társadalmunkban. Ennek ellenére az ostoba, politikai ízű sajtókampány alapján mégis ki merem mondani: valami patológiás méreteket öltő arány- és értékvesztés történt az agyakban. Annak ellenére, hogy „fehérgalléros” urak a fél országot - vagy tán többet is - vígan ellopták a fejünk fölül, s egyre szakavatottabban folytatják áldásos munkájukat teljes gátlástalansággal, nekünk a tanárok virágcsokraival, csokijával, szendvicsével és kávéjával gyűlt meg a bajunk. Egyszóval úgy bevettük a maszlagot, hogy nem látjuk a fától az erdőt, és kapkodunk, mint tacskó a farka után. Néhány okos jól kigondolta odafönt: arra való tekintettel, hogy bölcs kormányunk a pedagógusok éhbérének ötvenszázalékos emelését ígérte meg - a kampányban -, és ennek még a töredékét sem volt képes betartani, a legkézenfekvőbb megoldás az, hogy a szülőket, diákokat, a mindenható közvéleményt egyszerű és kézenfekvő módszerrel a tanárok ellen hangolja, uszítja. így lett kecske is, káposzta is, a pénz meg lett spórolva, az emberek dühe levezetve, a tanügyi reform egy ideig megoldva, a tanárok és pedagógusok tekintélye, emberi méltósága sárba tiporva, a sajtónak, így nekem is, téma föladva. Nagy-Hintós Diana írta Hegyek és egerek című, Szabadság napilapbeli cikkében a találó megjegyzést: „Azt hiszem, a romániai közoktatás helyzetére most találó az a mondás, miszerint a hegyek vajúdásából egerek születtek.” Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
