Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-23 / 34-35. szám
22 41 2009- augusztus 23-30. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP - MK 10,17-27 Óvakodjatok a gonosztól - éljetek Isten erőterében Oratio oecumenica Istenünk, Atyánk, aki Jézus Krisztus által tanítottál minket imádkozni, engedd, hogy imádságunk megfeleljen szándékaidnak. Szorítsd háttérbe önző gondolatainkat, és a Szentlélek segítségével add, hogy eljusson hozzád imádságunk. Világteremtő Urunk! Könyörgünk hozzád világunkért. Ha csak az emberi pusztítást láthatnánk, tehetetlenül széttárnánk kezünket. Az ördög világromboló erejével szemben gyengék vagyunk, de neked semmi sem lehetetlen. Gátold meg a féktelen hatalmakat, ítéld meg az igazságtalanságot, és adj élhető életet nekünk ezen a földön. Add, hogy a rombolás ártó szándéka mögött meglássuk a bűn és az ördög tőled elválasztani kívánó akaratát. Add, hogy adományaidért, mindazért a jóért, amelyet tapasztalunk, ne feledjünk el téged dicsőíteni. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket! Megtartó Urunk! Bizodalmunk nem magunkért, hanem egyedül Jézus Krisztus által van, amikor egyházunk, gyülekezeteink életét visszük eléd imádságban. Fedezd el a mi alkalmatlanságunkat, és éleszd újra lankadó lelkesedésünket. Bűneink miatt megtört lendülettel nem sokáig juthatnánk, de a te irgalmad vezessen, amikor közösségeink építésén munkálkodunk. Add, hogy ott legyünk, ahová szólítasz, és azt cselekedjük, amit kívánsz tőlünk. Evangéliumod világossága drága kincsének továbbadását bíztad ránk. Adj hálatelt, szolgálatra kész szívet nekünk ebben a küldetésben. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket. Népek fejedelme! Vezesd népünket és vezetőinket, a világ népeit és vezetőit. Add, hogy akiknek hatalom adatott, ezzel éljenek, és ne visszaéljenek. Ébressz felelősséget bennünk, hogy mindenki a maga helyén megtegye azt, ami a békességet munkálja. Hálaadással vesszük tőled a föld gazdag termését, mindazt, amit testünk és lelkünk megelégítésére adsz nekünk. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket. Szerető Atyánk! Áldj meg minket, és álld meg azokat, akiket szeretünk. Családunkat, barátainkat, azokat, akikkel együtt dicsérünk téged, és áldd meg azokat is, akik még távol vannak tőled. Gondolunk a betegekre, szenvedőkre, magányosokra, haldoklókra és gyászolóikra. Biztosíts minket együttérzésedről. Sírásunkban adj velünk sírókat, és adj képességet arra, hogy végtelen szereteteddel forduljunk azok felé, akikhez te küldesz minket. Add, hogy kövessük ebben is Urunk és Megváltónk példáját. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket. Üdvözítő Urunk! Te azt akarod, hogy minden ember üdvözöljön, és eljusson az igazság ismeretére. Győzz meg minket szereteteddel erről, és add, hogy hiteles hirdetői legyünk örömhírednek. Istenünk, Atyánk, aki Jézus Krisztus által tanítottál imádkozni minket, engedd, hogy imádságunk elnyerje jó tetszésedet, és teljesítésében a te akaratod érvényesüljön. Tarts meg minket a Krisztusba vetett hitben, mert egyedül ez az üdvözítő. Tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. Nem könnyű a helyzete az igehirdetőnek. Ennél már csak az igehallgató kerül nehezebb helyzetbe a mai vasárnapon. Akár szólni, akár hallgatni kell, ne adjuk fel! Ez az evangéliumi szakasz - bármennyi fejtörést okoz is - nemcsak fontos információkat hordoz, hanem vigasztalást, lelki táplálékot, áldást is ad. Valódi örömhír. Ne érjük be sem a könnyed legyintéssel: túl nehéz ez a nyári szabadságok idején, s ne érjük be azzal sem, hogy nincs itt evangélium, majd talán legközelebb. Olvassuk inkább többször, figyelmesen Jézus Urunk szavait, s imádságos lélekkel próbáljunk a mélyére hatolni. Hátha megadja nekünk a Szentlélek Úristen a megértést. Önmagamat provokálva ezért kérdésekkel kezdem. A „természetes” emberi kérdésekkel. Belülről fakadnak. Először is: miért mondja ezt Jézus? Gonosz világ, gonoszak az emberek. Ezt nem kell prédikálni, napi tapasztalat. Nem lehetne valami jobbat, valami szebbet, valami kellemesebbet? Minél többet emlegetjük, minél jobban rámeredünk, annál elkeseredettebbek leszünk. Második kérdés: az a Jézus, aki bizalomra tanított, miért mondja, hogy óvakodjatok az emberektől? Hol itt az ellenségszeretet és a jóra magyarázás? Ilyen görcsös, félelemmel teli élet lenne a tanítványok sorsa? A harmadik kérdéskör a távlatokra vonatkozik. Nem éppen a sokat emlegetett ópium az, hogy majd jobb lesz, hogy aki kibírja ezt a félelmetes világot és a gonosz embereket, és aki ezek között a körülmények között kitart, az üdvözöl? Volna még bőven kérdés, de ezek már az első olvasás után is előtörnek az ember lelke mélyéből. Tudom, vannak gyors, azonnali válaszok is. Mindenekelőtt az, hogy Jézus nem üvegbura alatt neveli tanítványait. Az Atyához is azért imádkozik, hogy ne vegye ki őket a világból, de őrizze meg a gonosztól. Ha a keresztény ember nem számol a gonosz hatalmával s az emberekben testet öltő gonoszsággal, akkor könnyen végzetes csapdába esik. Bántják, fúrják, kikészítik. Jézus realista, és követői elől sem titkolja el a kemény valóságot. De ne feledjük, hogy a feljebbvaló igazságot sem hallgatja el, s Isten országának titkából is elárul annyit, hogy el ne csüggedjünk. S meg tudja adni azt a békességet is, amely minden értelmet meghalad. A második válasz ebből következik. Nem emberek iránti s végképp nem emberek közötti bizalmatlanságot ébreszt. Ahogyan az Atya gyűlöli a bűnt, de szereti bűnbe eső embergyermekét, úgy a tanítványoknak is tudniuk kell megkülönböztetni. Az ellenség szeretetéről szóló tanítás nem a bűn, a gonosz beletörődő nyugtázását jelenti. Az emberi módon (is) megnyilvánuló gonosztól kell óvakodni. A világ bűnének és az emberi gonoszságnak a következményeitől kell óvakodni, azzal reálisan számolni s lehetőségeinkhez mérten felvenni a harcot velük szemben. A harmadik kérdés csak az evangélium egészét ismerve kaphat választ. Jézus nem földi siralomvölgyben és égi boldogságban gondolkodott. Hanem a megjelent és jelen lévő Isten országában, ahol az a „szabály”, hogy aki hisz Jézusban, annak örök élete van, s már átment a halálból az életbe. Isten közelsége ébreszti a kitartást. Lehet, hogy a három kérdés és három válasz után még újabb kérdőjelek ágaskodnak bennünk. Leginkább az, hogy tényleg mi vagyunk-e a címzettek. Hiszen jó magyar langyos módra itt már nem is üldöznek... Elviselik a hitvalló kereszténységet, s ha néha be-beszólnak, inkább csak megmosolyognak. Ma nem a keresztényüldözés korszakát éljük. Egyáltalán: az üldözés ismérve a keresztény életnek? S akit nem üldöznek, annak már el kell gondolkodnia hite valódisága felől? Igénk az evangéliummal azonosuló életről szól. A Krisztust követő élet Krisztus sorsára jutó élet... Az út a szenvedésen és halálon át vezet az életbe. Nincs olcsó kiadás, nincs „lightos” verzió, nincs kerülőút. Nincs, mert Isten világa nem veszi be a gonosz világát. A világ és az egyház (azaz Isten népe) között döntő különbség van. Vegyük észre, hogy két ország, két birodalom, két hatalom, két világ harcol egymással. Nem vagyunk dualisták, akik két egyenrangú istenségről beszéltek, s így szemükben a mi embervilágunk a jó és a rossz istenek küzdelmének színtere. Tudjuk, tapasztaljuk, nap mint nap átéljük, hogy van gonosz, de az igéből, a bizonyságtevők fellegétől, a Szentlélek világosságából tudjuk, hogy Isten mindig nagyobb. A gonosz nem partnere, nem egyenrangú ellenfele Istennek. Ahogy Luther mondja, legfeljebb láncos kutyája. Az ördög is már csak Isten ördöge. Kínjában csahol, és próbál küzdeni, de ez már csak a vesztes végjátszmája. Hitünk arra is megtanított, hogy Krisztus legyőzte a gonoszt a golgotái kereszten. A gonosznak nincs ereje már. Ez azonban nem jogosítja fel az embert arra, hogy elkönnyelműsködje az életét. A világ már nem lesz a gonoszé, de Isten erőteréből kiesve mi a martalékaivá válhatunk. Ezért a folyamatos személyes küzdelem, és ezért a naponkénti megtérés el nem hanyagolható kötelessége. Ezért válik valósággá az üldözés, az üldöztetés. Az Istentől magát távol tartó világban és emberekben jelen levő, aktív és munkálkodó gonosz nem bírja elviselni Isten országának közeledését, az evangélium erejét, Krisztus szeretetének jeleit. A VASÁRNAP IGÉJE Ma Magyarországon nem üldözik fegyverekkel, nem börtönözik be Krisztus tanítványait. De a gonosz nem viseli el az evangélium értékrendjét. Nincs helye a krisztusi gondolkodásmódnak. Kiszorítósdi folyik, Isten törvényének és evangéliumának kiszorítása. Isten országa nem fér össze a bűn „leigazolásával" elbagatellizálásával vagy tagadásával. Pedig ma ez zajlik: a jót rossznak mondani s a rosszat elfogadni, helyeselni, gyakorolni. Akár az ember, akár az élet kárára is. Önző érdekek mentén, sumák gyakorlatokban, nagy csúsztatásokban, nagyvonalú hazugságokban. Aki azonosul az evangéliummal, aki valóban Krisztus követője, az bőven kap a virtuális vagy valóságos pofonokból. Mert az ördög nem bírja sem a tömjénfüstöt, sem a keresztvizet. És nem bírja, ha bosszú helyett megbocsátás van, ha farkastörvény helyett szeretet, könyöklés helyett pedig önfeláldozó élet. E világban egyetlen út van, amely hosszú távon nem zsákutca: Isten erőterében maradni és élni. Ott adódnak megoldások, ha a gonosz emberfeletti támadást intéz ellenünk. Adódik a Lélektől kapott szó, ha meg kell felelni gonosz vádakra. Adódik kitartás, ha fogytán az erő. Adatik reménység, ha sötétbe borul körülöttünk minden. Az idők, a helyzetek változnak, de a harc még zajlik - akkor is, ha mi a Győztes oldalán küzdhetünk. Nincs keresztény fotel, nyugágy vagy wellness. Harc van. A gonosszal, mely sokszor emberekben, még többször bennünk, szívünk mélyén támad. Istenhez menekülünk, s ha az ősellenség most is üldöz még, nagy a serege, erőnk magában pedig mit sem ér, tudjuk, hogy küzd értünk (velünk) a hős Vezér, kit Isten rendelt mellénk. Jézus Krisztus az! ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Uram, írgalmazz! Amen. ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN Tanévnyitó a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolából Az elmúlt évek elszomorító társadalmi jelenségei közül talán nem túlzás kiemelnünk a nemzetünk oktatásügyében zajló már-már tragikus folyamatokat. 2007-ben városunkat is elérte az iskolabezárási hullám, amelynek „eredményeként” a Klebersberg-korszak örökségeként számon tartott, templomunk közelségében fekvő iskolát is bezárták volna. Komolyan véve evangélikus költőnk és névadónk szavát - „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” -, Reményik korához képest ugyan más kontextusban, mégis átérezve a döntés felelősségét gyülekezetünk egyházunk hathatós támogatása mellett iskolát alapított. Hisszük, hogy ezzel értéket mentett, és valami nagyszerűt hozott létre a jövő nemzedékei részére is. Az iskola ősszel immáron a harmadik tanévet kezdheti meg. Arra törekszünk, hogy az egyre élesedő versenyhelyzetben és az igen sokszínű szombathelyi oktatási palettán - evangélikus szellemiségünknek megfelelően - mindenki felé nyitott, de határozott és átgondolt nevelési és oktatási célokat követő iskolát tartsunk fenn. A tehetséggondozás, felzárkóztatás, fejlesztés és a - nem egyszerűen értékrendet, hanem hitből fakadó, értelmes életre nevelést jelentő - keresztény szellemiség mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy erősítsük a diakóniai Evangélikus istentisztelet a Magyar . Televízióban VjLcMBBF Augusztus 30- án, a Szentháromság ünnepe utáni tizenkettedik vasárnap 11 órától tanévnyitó istentiszteletet láthatunk a Magyar Televízió egyes csatornáján Szombathelyről. Igét hirdet Gregersen- Labossa György lelkész. szemléletet a nevelőkben és gyermekekben egyaránt. Az iskola - számos ponton kapcsolódva a gyülekezeti élethez és diakóniai intézményeink életéhez - lépésről lépésre a gyülekezetépítés fontos helyszínévé válik. Nagy megtiszteltetésben részesültek a szombathelyi gyermekek, tanárok és gyülekezeti tagok, hisz a 2009/2010-es tanévet megnyitó istentiszteletet templomunkból közvetíti a Magyar Televízió. Ősi liturgiánk alapján a Szentlélekért könyörgünk, hogy adjon nekünk erőt és bölcsességet a tanítás szolgálatához, hogy munkánk valóban szolgálattá és tanúságtétellé nemesüljön, és áldássá legyen sokak számára az előttünk álló hónapokban. Kérjük egyházunk népét, hogy a televízión keresztül minél többen kapcsolódjanak be ünnepünkbe, és imádkozzanak velünk együtt a magyar oktatás ügyéért, iskoláink tanulóiért és munkatársaiért! Az iskola életéről bővebben olvashatnak a http://remenyik.sff.hu/nyito, gyülekezetünkéről pedig a http://www.szombathely-lutheran.hu/ oldalon.
