Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-16 / 33. szám
io 41 2009. augusztus 16. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN EGY SZÉKELY MAGYAR KÖNYVTÁROS ERDÉLYBŐL Bemutatkozik a dunakeszi gyülekezet Körösi Csorna Sándor példája a mának is szól A Duna mentén fekvő kis településen a múlt század elején alig négyöt evangélikus család élt. 1910-ben a szomszédos községből, Fótról, majd egy évtizeddel később a főváros peremkerületéből, Rákospalotáról gondozták hűséges pásztorai az egyre gyarapodó gyülekezetét, amely 1921- ben önálló egyházközséggé szerveződött. A templom építésének terve 1925- ben kezdett érlelődni. Az építkezés Szabó János kőművesmester tervei alapján 1938 augusztusának végén kezdődött el, Mezei Józsefe speres lelkészi szolgálata idején. A templomot 1939. szeptember 10-én dr. Raffay Sándor püspök szentelte föl. 1965-ben megkezdődött a lelkészlakás építése. 2003-ban a régi, romos állapotú lakás helyett új parókia épült. Ebben az évben a templom belseje és az altemplom is megújult. Az altemplom gyülekezeti teremként is működik, bibliaóráknak, gyülekezeti alkalmaknak biztosítva megfelelő környezetet. A gyülekezet lelkésze 1999 óta Kovács László. A hetvenes évektől a dunakeszi lelkipásztor feladata a Gödön és Sződligeten élő evangélikusok gondozása is. Mára Dunakeszi sok új lakójával a budapesti agglomeráció részévé vált, de már a korábbi évtizedekben is az ország minden tájáról költöztek az időközben várossá növekedő településre. A gyülekezet rugalmassága, nyitottsága, az újonnan érkezők iránti őszinte, befogadó szeretete ennek a sokfelől származásnak is köszönhető. Bár lélekszámát tekintve az Északi Egyházkerület legkisebb gyülekezetei közé tartozik, mégis sokoldalú életet él, hiszen gyermekek, dolgozó felnőttek és nyugdíjasok egyaránt részt Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Augusztus 23- án, a Szentháromság ünnepe utáni tizenegyedik vasárnap 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Dunakesziről. Igét hirdet Kovács László lelkész. vesznek alkalmainkon. Gyermek- és felnőtthittanóra, heti rendszerességgel bibliaóra, gyülekezeti napok, adventi és böjti egyházzenei áhítatok, szeretetvendégségek várják a gyülekezet igére és közösségre vágyó tagjait. HIRDETÉS DUNA A pécsi evangélikus templomot mutatja be a Duna Televízió Léptünk koppan ódon köveken című műsora augusztus 22-én 9 óra 35 perckor. A templom 1875-ben Baldauf János tervei alapján épült neoreneszánsz stílusban. Az oltárkép, amelyet Madarász Viktor festett 1880-ban, Jézust ábrázolja a Gecsemáné-kertben. A teremszerű templombelsőhöz poligonális szentély és orgonakarzat kapcsolódik. Istentiszteleti rend ♦ 2009. augusztus 16. Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 19,41-48; íKor 12,1-11. Alapige: Hab 2,1-4. Énekek: 460., 323. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Dávid Adél; de. 10. (német, úrv.) Holger Mánké; de. 11. (úrv.) Baliczva Iván; du. 6. Baliczva Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Missura Tibor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36- 38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; VII., Városligeti fasor 17.de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. BIBB. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. Petri Gábor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Petri Gábor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Baliczva Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Kertész Géza; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kertész Géza; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVL, Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Grendorf Péter; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Grendorf Péter; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Magassy Sándorné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Veperdi Zoltán. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse de. 11.; Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kisdörgicse du. fél 2.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de.háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa ► Sose feledjük nagyjainkat, sose feledjük azokat a magyarokat, kik úgy szolgálták népünket, hogy közben világra szóló tetteket hajtottak végre. Ilyen volt Körösi Csorna Sándor is, aki saját magát szerte a nagyvilágban szerényen csak úgy emlegette, hogy egy székely magyar könyvtáros Erdélyből. Pedig ennél jóval több volt: a tibetológia atyjaként is tisztelt tudóst emberi helytállása miatt nyilvánították Japánban bódhiszattvának, vagyis buddhista szentnek. Gróf Széchenyi István nem sokkal halála előtt megfestette Körösi Csorna dardzsilingi sírját, a kép alá pedig ezt a feliratot helyezte: „Egy szegény árva magyar, ki pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” (Alsó képünkön.) Ki volt hát ez az ember? Ki volt Körösi Csorna Sándor, aki kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1784. március 27-én egy szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot? Nyelvész? Orientalista? Tudós? Több: egy nagyszerű ember, aki nemzedékének példaképe lett. Környezete már korán felfigyelt tehetségére. Elemi iskolai tanulmányai befejeztével ezért édesapja rögvest a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba íratta, ahol „szolgadiákként” tanult. Későbbi feljegyzéseiből tudjuk, hogy itt, az erdélyi égig érő hegyek között határozta el: megtalálja a magyarok őshazáját. Egész életében ez a vágy hajtotta. Tanulmányait kora legjobb iskoláiban folytatta: Bécsben, Heidelbergben és Göttingenben, ahol angol ösztöndíjasként Johann Gottfried tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már tizenhárom nyelven írt, olvasott. Az egyetem elvégzése után egy röpke időre hazatért ugyan Erdélybe, hogy aztán a Vöröstorony-szoroson keresztül elhagyja. Soha többé nem tért vissza. 1819. november 28- át mutatott ekkor a naptár. „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében” - írta egyik levelében. Kalandos útja Bukarestben kezdődött, majd Konstantinápoly, Alexandria, Bejrút és Aleppo következett. Bagdadba már ázsiai öltözetben érkezett. Itt a szlovák származású Anton Swobodánál lakott, akivel az oly hosszú út után újra magyarul társaloghatott. A Felvidékről elszármazott kereskedő anyagi támogatásával jutott aztán Teheránba, ahol biztonsági okok miatt letétbe helyezte iratait, és felvette a Szkander bég nevet. Buhara következett, majd Kabul érintésével jutott Belső-Ázsiába. A 3446 méter magas Zodzsi-hágón 1822 júniusában kelt át. Kasmírban megismerkedett William Moorcroft angol kormánymegbízottal, az ő ösztönzésére kezdett a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni. A zanszkári kolostorban több ezer tibeti nyelvű könyvet olvasott át. Azt remélte, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékot. Itt készítette el a Tibet történelmét, földrajzát és irodalmát feldolgozó nagy művét, valamint összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket. Európai ember számára szinte elviselhetetlenül rideg körülmények között dolgozott. A legnagyobb hidegben, egy szűk, fűtés nélküli cellában végezte tudományos munkáját. A kéménytelen szobát csak egy kis, földre rakott tűzhéllyel lehetett fűteni, de a felszálló füst annyira csípte a szemét, hogy nem tudott miatta olvasni. Jakvajas teába áztatott árpaleves volt egyedüli eledele. Életútjának következő állomásán sem járt jobban, hiszen amikor 1824 októberében elhagyta a kolostort, és Szabáthuba érkezett, az angolok kémnek nézték. Csak azzal tudta igazolni magát, ha megírja az életútját. Jelentését a brit főkormányzóság hasznosnak ítélte, és csekély anyagi támogatást nyújtott számára, amelynek köszönhetően folytathatta kutatásait. Először a phuktáli, majd a kanambani kolostort kereste fel. Ez utóbbi lett Körösi Csorna legtermékenyebb helyszíne, hiszen elolvashatta a lámaista kánon mind a kétszázhuszonöt kötetét. Itt fejezte be tibeti szótárát és nyelvtanát, valamint elkészítette a buddhista terminológiai szótár kéziratát is. És még valamiért fontos számunkra ez a hely. Azért, mert a tibeti tekercsek között a buddhisták Jeruzsáleméről, a mesés Shambala országról is olvasott, amely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. Az ujgurok éltek itt. „Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek, a Krisztus előtt több századokkal” - írta népünk eredetére utalva. Munkálkodása ekkor már nemzetközi figyelmet élvezett, hiszen 1830 márciusában a Royal Asiatic Society rendes tagjává választotta. Egy évvel később Kalkuttába érkezett, hogy ellássa a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosi tisztét. Itt adták ki tibeti-angol és angol-tibeti szótárát, amelyből ötven-ötven példányt hazájába küldött. A Magyar Tudós Társaság 1833. november 15-én választotta levelező tagjává. Néhány hónappal később a Bengáli Ázsiai Társaság választotta tiszteletbeli tagjainak sorába. A következő években Észak-Bengáliában a nyelvrokonítás módszerével kereste a magyarok őshazáját, „...ellentétben a finn-magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe” - írta egyik feljegyzésében. Kalkuttai könyvtárosi állását 1837-ben vette vissza, hogy remetei magánya közepette rendezni tudja az addig felhalmozott jegyzeteit. Utolsó, végzetesnek is mondható expedíciójára 1842-ben indult. Lhászába kívánt eljutni, de Dardzsilingnél nem jutott tovább. Maláriát kapott, és április 11-én meghalt. Az európai temetőben helyezték végső nyugalomra. Azóta is ott nyugszik, a Himalája második legmagasabb csúcsának árnyékában. ■ Jezsó Ákos HIRDETÉS Zarándokút Rómába Az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi utolsó bibliai zarándokúba Rómába vezet (november 8-12. között), amely a keresztények számára hitük és vallásuk világközpontja. Abba a városba, ahol Jézus Krisztusnak két legkiemelkedőbb apostola, Péter és Pál fogságot és mártírhalált szenvedett. Külön jelentőséget ad az útnak, hogy ebben az évben fedezték fel Pál apostol sírját az Örök Városban. A gazdag úti programban más híres római bibliai történeti helyek is szerepelnek. A csoportban még van hely, jelentkezni szeptember 30-ig lehet. A programról és egyéb részletekről a tanulmányi központ (Bp. XI. kér., Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 466- 4790), illetve Gimesi Zsuzsa, a bibliai közösséget vezető szervező lelkész (70/508-7624) szívesen ad részletes tájékoztatást.
