Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-16 / 33. szám
ÜT/TÁRS^ 2009. augusztus 16. • 3 „Lutheránus öntudatom és lelkiismeretem diktálta...” Beszélgetés Nagy Olivérrel, Alsószeli újonnan beiktatott lelkészével ÚTITÁRSUNK, A BIBLIA „.. .jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!” (Ezs 2,5) Lapunk 2009/2. számának hasábjain keresztül a szlovákiai magyar evangélikusok helyzetéről értesülhettek olvasóink. Nagy Olivér cikke köntörfalazás nélkül tárja elénk a szlovákiai egyházi helyzet visszásságait. Mi motiválta vajon e provokatív hangvételű írás megfogalmazására? Többek között erről is kérdeztük a frissen beiktatott lelkészt.- Ön fiatal lelkész. Kérem, mesélje el néhány szóban, hogy milyen indíttatásból választotta a lelkészi pályát!- Hívő, az előző rendszerben is templomba járó családban nőttem fel. A nagytárkányi gyülekezetből származom, egy kicsi, mégis lelkes közösségből. Azt, hogy lelkész lettem, több élmény és Isten különleges vezetése határozta meg. Gyerekkoromban édesapámnak köszönhetően nagyon szerettem bibliai történeteket olvasni. Szüleimmel és nagyszüleimmel rendszeresen imádkoztunk. Egyedüli evangélikusként református hitoktatásra jártam. A lelkészi hivatás iránti érdeklődésem a konfirmációs oktatás alatt kezdődött igazán. Emellett nagy hatással voltak rám a nyíregyházi gyülekezet Sátoraljaújhelyen tartott ifjúsági csendeshetei. Örömmel hallgattam Bozorády Zoltán, valamint jfán Menky lelkészek igehirdetéseit, akik a vasárnap késő délutáni istentiszteletek után egy-egy beszélgetés vagy családlátogatás során tovább folytatták szolgálatukat. Gimnazistaként - amikor egy-egy laikus istentiszteleten segíthettem - erősödött meg bennem az elhatározás, hogy lelkész leszek.- Az Útitárs hasábjain nemrégiben S.O.S., szlovákiai magyar evangélikusok! címen kiáltványt fogalmazott meg. Milyen gondolatokkal indította útjára a cikket?- Az egyházaink vezetői közötti találkozók a közelmúltban - sokak igyekezete ellenére - gyakorlatilag eredménytelenül zárultak, és a tudósítások csalódást okoztak... Minden kétoldalú találkozó előtt reménység töltött el, hogy ha megkésve is, de lesz hajlandóság az összetett, régóta húzódó problémák megoldására. A nemrég közölt cikkem megírásáról sok-sok imádság és beszélgetés után döntöttem. Tartalmáért teljes mértékben felelősséget vállalok, és számítok az esetleges következményekre is. Merész lépés volt részemről közvetett vagy közvetlen módon bírálni bizonyos jelenségeket és személyeket. De valós dolgokról írtam. A felsoroltak nagy része sajnos nemzetiségi előjel nélkül is gondként jelenik meg egyházunkban. Ráadásul a szlovák és a magyar belpolitikai helyzet alakulása, a két ország közötti elkeserítő kapcsolatok akarva-akaratlanul is érintik egyházainkat. Az eddigi keserű tapasztalatokból, valamint ügyünk sürgető mivoltából kiindulva, hitem, lutheránus öntudatom és lelkiismeretem is azt diktálta, hogy rávilágítsak gondjainkra, illetve hogy segítséget kérjek a megoldásukhoz. Hiszem, hogy Krisztus igazsága, a józan ész és a kölcsönös jóakarat győzelmet aratnak mindennemű kicsinyesség és szeretetlenség felett.- Megosztana néhány személyes élményt a júniusban lezajlott lelkésziktatásával kapcsolatban?- A gyülekezet már tavaly júniusban megválasztott lelkészének. Időközben megkezdtük első világháborús emlékművünk felújítását, és a Szlovák Köztársaság kormányhivatalának jóvoltából támogatást kaptunk orgonánk felújítására. Eközben megházasodtam. Majd a templomunk felszentelésének százharmincadik évfordulóját ünnepeltük. A felsoroltak után beiktatásomra idén június 14-én került sor. Az Úristen kegyelméből - a cikkem végett ért fenyegetések ellenére is - nyugodt és számomra nagyon áldásos volt a felkészülés. Maga az alkalom, köszönhetően Boris Misina esperesünknek, Bándy György professzor szolgálatának, a közreműködőknek, a gyülekezet tagjainak és nem utolsósorban családomnak, életem egyik meghatározó élménye lett.- Lelkipásztorként milyen tervei vannak a jövőre nézve? Hogyan kívánja az elkezdett missziót folytatni ?- Tovább szeretném folytatni a három évvel ezelőtt megkezdett szolgálatot, amelyhez az Úristen segítségét kérem. Rendszeres istentiszteleti alkalmaink, énektanulással egybekötött bibliaóráink, a hitoktatás, valamint bibliatáboraink mellett az idén konfirmációs oktatást is indítunk. Szeretném tovább szélesíteni az eddigi sikeres együttműködést a többi egyházzal, gyülekezettel, a környező falvak önkormányzataival és a civil szervezetekkel. Igyekszem eleget tenni a különböző szakmai konferenciák vagy más egyházi rendezvények meghívásainak. Fel kell készítenem a gyülekezetei az egyház és az állam előbb-utóbb bekövetkező szétválasztására, illetve az ezzel járó úgynevezett „restrukturalizációra” is. Országos szinten is tovább kell folytatnom a szlovákiai magyar evangélikusok körében végzett szolgálatomat, és meg kell találnom az ehhez legmegfelelőbb formát. Templomunk pedig - felújított orgonájával - rendezvényhelyszín is lehet: sor került már itt Balázs Fecó koncertjére, augusztusban pedig a Szlovákiai orgonák című koncertsorozat egyik hangversenyének ad otthont az épület. Sikeres területrendezési megállapodásainknak köszönhetően új lelkészlakás építését, gyülekezeti terem kialakítását tervezhetjük, de lassan időszerűvé válik a templom renoválása és más épületeink állapotának megőrzése is. Szeptembertől levelező szakon tovább folytatom teológiai tanulmányaimat. Ami pedig számomra mindennél fontosabb, az a napi kapcsolat megőrzése a gyülekezeti tagokkal. Szükségesnek tartom a rendszeres családlátogatásokat, az őszinte odafordulást mindenki felé, nemzetiségre és korra való tekintet nélkül. Mert csak az tud igazán szeretetet adni, szolgálni, aki ezt őszintén és érdek nélkül teszi. Ebben kérem a Úristen további vezetését, útmutatását. Szűcs Petra Ézsaiás próféta könyve Aki Ezsaiás próféta könyvét akarja olvasni, jól teszi, ha azt a hatodik fejezettel kezdi. Ebből a titokzatos és lenyűgöző fejezetből többet tudunk meg, mint a könyv sok más részéből. Ezsaiás látomásban részesül, amelyet ugyan nehéz megértenünk, de számára alapvető jelentőségű. Istent látja mintegy az „udvartartásában”, magas trónon ülve. Szeráfok szolgálnak körülötte, akik akaratát teljesítik. Ok hirdetik ki fennszóval, hogy Isten háromszor szent. S ennek kihirdetésében, fáradhatatlan kikürtölésében látja a próféta szolgálata lényegét. Tudomására kell hozni az egész világnak, hogy az általa hirdetett Isten ura a világnak, a történelemnek, az egész teremtettségnek. Nem a mi agyunk találmánya ő, és nem is velünk egyenlő partner, hanem olyan, akinek szentsége előtt meg sem állhat ember! Mai világunkban, amely igyekszik kiszorítani Istent a társadalomból és az emberek tudatából, komolyan számíthatunk Ezsaiás segítségére. Az egész teremtett világ elmozdíthatatlan ura ő, vagy ahogy a próféta nevezi: „Izrael Szentje”. Szent ő, felfoghatatlan, számunkra megközelíthetetlen. így látta Mózes (5MÓZ) az el nem égő csipkebokorban és Ezsaiás a templomi látomásban. Mózes is megrendült, a próféta pedig életveszélyben érezte magát. S ha nem is volt soha népszerű (ma sem az!) ez a hír, Ezsaiás fáradhatatlanul ezt hirdeti. Bár nem szeretjük, hogy eleink az Istenhez való ragaszkodást istenfélelemnek nevezték, a próféta akkor is hajthatatlan: nem tartozhat Istenhez, aki nem féli őt. Istennek azonban terve van Ezsaiással: küldöttjévé akarja tenni. Erre nem kerülhet sor addig, amíg a félő-remegő embert meg nem tisztítja. Az „eleven szén” (6,6; Károli-fordítás), amellyel a szeráf az ajkát illeti, azt jelenti, hogy bűnbocsánattal teszi őt Isten alkalmassá az ő szolgálatára. Istent és az ő szentségét nem hirdetheti tisztátalan emberi ajak. Megtisztulásával helyreáll az isteni rend, és az isteni, kiválasztó jog érvényesül. Ézsaiás szinte mohón válaszol, amikor Isten azt kérdezi, hogy kit küldjön el üzenetével: „ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (6,8; Károli-fordítás) És a feladat: hirdetnie kell azt az Istent, aki nem csupán ő maga szent, de határozott akarata, hogy a nép is az legyen. Ám ez nehéz feladat, mert Isten felpanaszolja, hogy „02 ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá” (1,3; Károli-fordítás). Ezért Isten új „tervet” készít, s ennek végrehajtására rendeli a prófétát. Isten üzenete kettős. Egyrészt a nép engedelmeskedni nem akarását az. engedelmességre képtelenséggel bünteti. Megkeményíti, megkövéríti a szíveket, süketté és értetlenné teszi. Másrészt a reménységet kell hirdetnie, hogy - ha az egész nép elpusztul is! - a „fa törzsökéből” mégis kihajt a „szent mag”, amely túlél minden katasztrófát. Ahogy a próféta mondja: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennük, úgy jártunk volna mint Sodorna, és Gomorához volnánk hasonlók.” (1,9; Károli-fordítás) Ki is ez a próféta? Nemcsak terjedelemre, de tartalmában is messze kimagaslik Ézsaiás könyve a többi prófétai könyv közül. Szerzője Jeruzsálemben született, ott is dolgozott élete végéig. Szolgálatát a templomban végezte. Neve azt jelenti: Isten megszabadít. Már nevében is azt az üzenetet hordozza, hogy egyedül Isten vált meg, ha visszatérünk hozzá. Krisztus előtt 740 táján, több király uralkodása alatt lépett föl nyilvánosan. Árgus szemekkel figyelte a politika mozgását, és hihetetlen önállósággal alkotott véleményt a szükséges teendőkről. Ugyanakkor nem kerülte el figyelmét a szociális igazságtalanság számtalan megnyilatkozása sem. Egyiket is, másikat is abban a tudatban szemlélte, hogy másra nem is lehet képes egy nép, amely „tisztátalan szájú”, és elfordult Istenétől. Ennek megfelelően sok az ébresztő, megtérésre buzdító, intő, figyelmeztető, büntetést kilátásba helyező prédikációja. De nem merül ki ebben, hanem hármas jó hírrel is szolgál. Először is hiszi, hogy Isten a Siont megmenti, s hogy ide özönlenek majd mind a népek (11,10). Másodszor, hogy az az igazi hit, amikor nem magunkban bízunk, hanem teret adunk Istennek az életünkben (30,15). Harmadsorban pedig egy „új Dávidot” hirdet meg, „a kin az Úrnak lelke megnyugoszik” (11,2; Károli-fordítás), aki Isai törzsökéből származik. Őt keni fel Isten a lelki ajándékok teljességével, aki közvetít, egyeztet, békít, és paradicsomi állapotokat teremt. Sőt: bár gyermekként adatik, de egyesíti magában a csodálatost, a tanácsost, az erős Istent, az örökkévalóság Atyját, és ő lesz a békesség fejedelme (11,1—8). Uralma végtelen, örök lesz, jogot és igazságot teremt (9,6-7). Egy próféta sem nőtt annyira a keresztények szívéhez, mint Ézsaiás. Nem csodálkozhatunk, hiszen a neve alatt szereplő könyv első harminckilenc fejezetéből (a 44-55. és az 56-66. fejezetek más szerzőktől valók) Jézus és az apostoli iratok ötvenháromszor idéznek. De az első harminckilenc fejezet másért is elég volt ahhoz, hogy Ezsaiás könyve előkelő helyet kapjon a kereszténység köreiben. Bár könyvében nem használja a Messiás szót, de a könyv kilencedik és tizenegyedik fejezetének minden jövendölését a keresztények egy az egyben mindig is a Názáreti Jézusra vonatkoztatták. Ezért messiásváró Ézsaiás könyve. Egy teljes másolatát 1954-ben beduinok találták meg Qumranban, s ma fő attrakciója a jeruzsálemi Izrael Múzeumnak. Mi nem a régiségét csodáljuk, hanem messiási üzenetét tartjuk nagyra. Ezért fogadjuk szívesen a felhívását: „Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!” (12,5; Károli-fordítás) Gémes István
