Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-05 / 27. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. július 5. » 11 Megtévesztés Változatlan energiával folyik a kutatás, hogy a pünkösdkor óceánba zuhantfrancia utasszállító repülő adatrögzítő dobozát megtalálják. Izgató a kérdés: mi okozhatta az óriásgép tragédiáját? Vihar? Robbanás? Egyes szakértők szerint a sebességet érzékelő csövecske befagyott és tévesen mért. Talán emiatt csökkent végzetesen a gép sebessége, és kezdett zuhanni, majd tört darabokra. Téves információ, és következménye: végzetes tragédia. Világméretű pénzügyi válságot élünk át. Hozzáértők szerint úgy kezdődött, hogy három nagy hírű hitelminősítő intézet „tévesen ítélte meg” az egyik óriásbank helyzetét. A legjobb minősítést adták a befektetőknek a Lehman Brothers Bankról, azonban a pénzintézet hamarosan becsődölt. Betéteseik pénze meg odaveszett. Hirtelen további manipulációkra is fény derült, és más bankcsoportok is azonnali segítséget kértek az amerikai központi banktól, hogy elkerüljék az összeomlást. Biztosan még számos esetet tudnánk említeni, amikor megtévesztés vagy tudatos hamisítás súlyos helyzetet vagy tragédiát okozott. Nekünk, keresztényeknek tudnunk kell, hogy az ősi kígyó, az ördög a nagy manipulátor. Megtudja téveszteni az egész földkerekséget. Sokszor az Ige szavaival, Jézus nevében szólal meg és igyekszik utat mutatni, félrevezetni. János apostol szinte kérleli a gyülekezetei: „Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket...” (íjn 3,7) Bizony sokszor sodródunk. Úgy gondoljuk, ha a többiek is ezt teszik, akkor biztosan ez a járható út. Kisebb csalások még elférnek az életünkben. Talán meg sem gondoljuk, mindez hová vezet. Pedig Pál apostol arra figyelmeztet, hogy „...ne legyünk kiskorúak, akik (...) sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától...” (Ef4,14) Nemegyszer elmondták bibliaórára járó testvérek, hogy a döntés előtt arra gondoltak: „Mit tenne most Jézus az én helyemben?” így biztosan jó megvilágításba került a választási lehetőség. Kérjük hittel, bizalommal életünk kisebb-nagyobb döntéseiben Jézus Urunk segítségét, hogy megóvjon a megtévesztőtől, tévútra csábító ravaszságától! ■ Horváth Miklós Dánielisz Éva Kérdések válasz nélkül Az ellopott időt ki adja vissza, ki váltja meg a szétdúlt éveket, ki hozza fel a partra megtisztítva a mocsárba süllyesztett reményeket? Új erdő nő a felperzselt helyére a réginél tán dúsabb, ékesebb, de az a madárdal hogy jut fel az égre, mely az üszkös lombok közt megrekedt? Lemoshatok az arcokról a könnyek, s hozhat az idő tompult feledést, de ki győzi le a láthatatlan szörnyet, a csontjainkba ivódott rettegést? Ki vet gátat a bosszú folyamának, ki törli el a régi vétkeket, s ki mutatja fel pajzsként a világnak egyetlen kincsünk, a szeretetet? Vagy csalás csak a karácsonyi kisded és Messiás sohasem várható, s hasztalan tárjuk ki a szíveinket, minden hit vége inkvizíció. A HÓNAP KÖNYVE - JÚLIUSBAN 30% KEDVEZMÉNNYEL A LUTHER KIADÓTÓL Dietrich Bonhoeffer: Követés Ki nyújtja végre felénk a kezét, ki ad hitet és ki adhat hazát, s hogy éli túl e sebzett nemzedék a lélekföldrengés iszonyát? (mi) ► Dietrich Bonhoeffernek, a 20. század egyik legnagyobb német teológusának Követés című kötete nemcsak kortársaira volt nagy hatással, hanem a ma emberét is képes megszólítani. A könyv a Krisztus-követés lényegét, nehézségeit és szépségeit tárja az olvasó elé. Dr. Reuss András teológusprofesszor bevezető szavaiból világossá válik, hogy Bonhoeffer életművében központi és állandó téma a követés gondolata, mellyel fő célja az egyház és a kereszténység megújítása volt. A munka két nagyobb egységre tagolódik, gerincét a Hegyi beszéd rendkívül alapos elemzése adja. A szerző az előszóban rámutat arra - nem kímélve saját hivatását -, hogy a lelkészek igehirdetéseik során egyre kevésbé képesek egyszerű nyelven megszólítani s ezáltal Krisztus-követésre hívni az embereket. Az ige tiszta forrásához való visszatalálás tehát az első és legfontosabb feladat a követés útján. A modern teológiai irodalom egyik legnagyobb hatást kiváltó könyvében Bonhoeffer többek között a követés és a hit kapcsolatának alapkérdéseit boncolgatja. A követés nem választható, hanem isteni parancsként tapasztalható meg az ember számára. A hitre jutáshoz azonnali és teljes engedelmesség szükséges, akkor lesz a hit valódi, és csak így kerülhető el az áz öncsalás, amikor valaki csupán hívőnek hiszi magát. Ez az egyértelmű engedelmesség nem béklyó a keresztény ember számára, hanem a hitre való szabadság alapja. A követő azáltal, hogy Jézus személyével közösségbe került, egyúttal kereszthordozóvá is lesz. A Hegyi beszéd vizsgálatán keresztül adja meg Bonhoeffer a Krisztus-követés pontos leírását. Jézus a tanítványokat boldognak nevezi, de nem a nélkülözések és lemondások miatt, hanem az ő elhívásuk és az Úr ígéretének beteljesülése közötti szoros kapcsolat miatt. A követésre hívás teszi a tanítványokat „világossággá”, ezért nem maradhatnak elrejtve a világ elől. Ugyanakkor vigyázniuk kell, hogy jó cselekedeteikkel ne essenek az öncélúság csapdájába. „Nem kell tudnod a saját jó cselekedetedről. Különben az tényleg a te jó cselekedeted, és nem Krisztusé. Krisztus jósága, az, ami jó a követésben, nem tudva valósul meg” - írja Bonhoeffer. Gondolatmenetében nagy hangsúly kerül az „önkéntes elszenvedésre” amely a gonoszságnál sokkal hatalmasabb erőt képvisel. Amikor valaki úgy szenvedi el a gonoszság igazságtalan támadásait, hogy nem viszonozza azt szintén gonosz indulatokkal, hanem e helyett jó cselekedetekre törekszik, az a gonosz erők halálát jelenti. Miért rendkívüli tehát a keresztény élet Bonhoeffer szerint? Minden, ami krisztusi, az különös módon felülemelkedik a természetes adottságokon. Ez a rendkívüliség Jézus szeretetében nyilvánul meg a legdöbbenetesebb módon: Krisztus a mi megmentésünkért vállalja a kereszthalált. A szerző a keresztény szeretet rendhagyó volta mellett rákérdez a keresztény élet elrejtettségére is. Egyszerre láthatónak és láthatatlannak lenni nehéz próba elé állítja a hívőket. Hogyan lehet ezt feloldani? A követő maga valójában rejtve van a jó cselekvésében, miközben - bár látja maga előtt Urát - látható mivoltában tetteit nem a krisztusi szeretet rendkívüliségének tudata motiválja, hanem a hitből fakadó jóindulat. Jézus a követésre hívás kritériuma alapján erőteljesen különválasztja az embereket. így válik külön a világ és a gyülekezet (ekklészia - a világból „kihívottak”), az ál- és a valódi keresztények, valamint a tanítványi csoport. De a Mester ez utóbbit is kettéosztja: azok nem mennek a mennyek országába, akik követés, azaz elkötelezettség nélkül nevezik Úrnak Krisztust. (Nem a beszéd számít, csak a tettek: cselekedték vagy nem cselekedték Uruk akaratát.) A Jézus által adott lehetőség mindenki számára követhető: nem értelmezni kell a tanításokat, hanem a gyakorlatban alkalmazni, vagyis a másokért vállalt szolgálat formájában megvalósítani. Bonhoeffer a mai Krisztus-követés lehetséges útját is felvázolja. Krisztus ma igéje és a szentségek által van jelen, és ezeken keresztül ugyanúgy szól hozzánk, mint az első tanítványokhoz. Krisztus szavát és akaratát kell betölteni: hívását meghallani, igehirdetéseket hallgatni, másokért szolgálatot vállalni. A megkereszteltek Krisztus testének tagjaivá válnak, ami azt jelenti, hogy részesei a gyülekezetnek. A látható gyülekezetekben van egyedül megszentelődés. Aki a Krisztus-követés során ennek részesévé vált, azt Isten elválasztotta a nem szenttől, méltónak találta, és elrejtette a Krisztusra való várakozásban. Bonhoeffer szerint a követő azért lehet olyan, mint Krisztus, mert a szolgálatban vele egyenlővé lett. A követő Krisztus példája szerint éli mindennapjait, mert számára a krisztusi előkép, minta a meghatározó, s ehhez a képhez igyekszik mindenben hasonlóvá lenni. A követő csak arra néz, akit követ. ■ Széchenyi Magdolna A hónap könyve - júliusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dietrich Bonhoeffer: Követés Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1900 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 ♦ 1085 Budapest, Üllői út 24. BBBM HETI ÚTRAVALÓ Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben, és kölcsönös teherhordozásra és megbocsátásra szólít fel, mert Jézus szeretete körülöleli az életünket: „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; LK) Ezért kérte mezei beszédében ezt Urunk: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas’.’ (Lk 6,36) Luther szerint „a keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva szerte egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik. Ahol az irgalmasság nincs meg, ott hit sincs.” „Úristen, őrizzük a te beszédedet” (GyLK 752), mert lábunk előtt mécses a te igéd. A Krisztus törvénye: a szeretet nagy parancsa. „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresdfelebarátodat, mint magadat.«” (Gz\ 5,14) Ennek betöltését segíti az aranyszabály: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük’.’ (Lk 6,31) Mindezek fényében érthetjük helyesen Urunk tanítását a képmutató ítélkezésről: „Ne ítéljetek, ésnem ítéltettek: (...) Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. (...) Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből'.’ (Lk 6,37.42) Pál is ezt kérdi: „Akkor te miért ítéled el testvéredet?” Az ítélőszék előtt „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róm 14,10.12). Jézus a beteghordozók találékony és céltudatos, élő hitét látva így gyógyította meg a bénát: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid. (...) Neked mondom, keljfel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) A fogságból hazatért nép bűnvallása megrendítő példája a közös teherhordozásnak: „...vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről. (...) mi pedig hitszegők voltunk. Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet...” (Neh 9,2.33.34) A közteherviselés új(?) módja: „Higgyetek Istenben! (...) És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket’.’ (Mk 11,22.25) A gyülekezet Krisztus teste, mert tagjait az ő személye és áldozata kapcsolja össze, „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (lKor 12,25), így részesülnek a másik szenvedéséből és dicsőségéből egyaránt! Miként Barabbás szabadon bocsátásának követelése egyben negatív példája az ő vétkeiben való közösségvállalásnak, úgy cirénei Simon vállalása pozitív példa a másik terhének hordozására: „... rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után’.’ (Lk 23,26) Mit jelent Pálnál egymás terhének hordozása? „...örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben..!’ S küldi a szentháromsági áldást (lásd 2Kor 13,11.13) „Ó te dicső Szentháromság, / Egy megfoghatatlan jóság, / Atya, Fiú és Szentlélek, / Légy velem ma és míg élek!” (EÉ 249) ■ Garai András
