Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-05 / 27. szám
2 •« 2009- július 5. FORRÁS Evangélikus Élet @1 Mmmmmmmmmmmm 't..rTiiiiinimn»w r~ ~ i" —ini 1n—it»ii—w n— Oratio oecumenica SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - GÁL 5,13-14 Nyitott ajtók A VASÁRNAP IGÉJE Mennyei Atyánk, hálatelt szívvel jövünk eléd, hogy ezen a vasárnapon is tanítottad igéd által népedet. Köszönjük, hogy könyörgésünket bizalommal vihetjük eléd. Urunk, látod, hogy életünkből milyen sokszor hiányzik a tőled jövő szeretet. Könyörgünk, te munkáld életünkben Szentlelked által az agapé-szeretetet, amely képessé tesz bennünket arra, hogy felebarátunkat, testvérünket, munkatársunkat, szomszédunkat és még az ellenségeinket is tudjuk igazán szeretni. Add, Urunk, hogy mindazt, amit reánk bíztál, szeretettel, örömmel, hálás szívvel végezzük mindenkor. így tudjunk szolgálni embertársainknak. Munkáld bennünk a másokért való odaadást, hogy ne önmagunk körül forogjunk, hanem a mellettünk élő és ránk bízott embertársunkat felemeljük, segítsük és szeressük. így égjen a mi szívünk a szolgálatban teérted, Istenünk. Könyörgünk azokért, akikben a szeretet meghidegült, azokért, akik nem veszik észre a másik embert. Könyörgünk azokért, akik felebarátjukat kizsákmányolják csak azért, hogy nekik több legyen. Azokért, akik a másik embert nem szolgálják, hanem szolgaságba kényszerítik. Azokért is kérünk, akik visszaélnek a tőled kapott szabadsággal, s életüket tönkreteszik. Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, és munkálkodj életükben, hogy átéljék a bűneikből való szabadulást. Ismertesd fel a te igéd fényében mindazt, ami elválaszt tőled, ami bűn, s ajándékozz meg minket igéddel, amely formál, megtisztít, és újjáteremti életünket. Kérünk a gyülekezet minden tagjáért. Könyörgünk egyházi és világi vezetőinkért. Adj számukra bölcsességet, és add annak a felelősségnek a tudatát, hogy egyszer számot kell adniuk döntéseikről, vezetésükről. Munkáld a gyülekezet közösségében a szeretetszolgálatot, a békességet, a szelídséget és az örömöt, hogy közösségben lehessünk egymással és veled. így legyünk a világban só és világosság, és töltsük be azt a küldetést, amellyel te megbíztál. Ámen! SEMPER REFORMANDA „Semmi sem biztos, ahol minden biztos, semmi sem olyan beteg, mint amikor minden egészséges; nincs kísértés, amikor minden kísértés, nincs üldözés, amikor minden üldözés. így az ördög most a legnagyobb üldözéssel támadja az egyházat, mert nem üldözéssel, hanem biztonsággal és semmittevéssel támadja. Ezért jaj nekünk, akiket így elragadnak a jelen dolgai, és ostobán nem vesszük észre az ördög csapdáját!” M Luther Márton: Dictata super Psalterium (Böröcz Enikő fordítása) űÜjLuther www.myluther.hu- Hogy én? Engem oda? Egy ilyen királyi vacsorára? Végül is megérdemlem. Éppen ideje, hogy végre gondoltak már rám is. Annyiszor hagytak ki, sőt mintha az egész életem egy nagy kihagyás lett volna. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is. Soha nem nyertem eddig, pedig minden héten kenózok, és minden sorsjegyet kitöltők. Az igazat megvallva már nem is nagyon számítottam rá, de ennyi pech után megérdemlem, hogy rám kerüljön a sor. Sőt ha meggondolom, akkor ez nekem már járt. Lehet, hogy már régebben is járt volna, csak mindig elhányják az én irataimat. Lehet, hogy majd bocsánatot is kérnek tőlem, talán valami kis ajándékot is kapok. Nem leszek haragtartó, szívesen megbocsátok. Mondjuk úgy könnyű is, hogy már bent leszek. Csak az bosszant, hogy akik velem együtt bent lesznek ezen a vacsorán, azok nemigen vártak rá, csak úgy, egyszerűen sorra kerültek. Majd nem veszem észre a lesajnáló pillantásokat. Mindenki elém furakodott a sorban, de nem hagyom, hogy ez felbosszantson. Nekem ez jár, helyem van, mehetünk. * * * Sokan fellélegeznek, amikor ezt a bibliai szakaszt olvassák. Na végre, Pál is észhez tért egy kicsit, mert bizony elvetette a sulykot, amikor a teljes szabadságról írt itt a Galata-levélben. Most végre visszatalált, a szabadság azért nem azt jelenti, hogy azt csinál az ember, amit akar. Legalább egy fontos törvényt akasszunk mindenkinek a nyakába: szeresd felebarátodat, mint magadat! Ugye, hogy a testiség mégis lesben áll, hogy zsákmányul ejtse az embert, mintegy a szabadság ürügye alatt? Aki fellélegzik, téved! A szabadság tényleg azt jelenti, hogy az ember azt tesz, amit akar. De ezt soha nem fogja megérteni az, aki úgy megy Isten örökkévaló örömének lakomájára, mintha az járna neki. Aid tudja a rendet. Ez a szabadság, amely Isten öröméből fakad, nem az ember által megélt kategóriák része. Nem olyan, ami minket megillet, igazi csoda. Olyan, mint az a példázatbéli nagy vacsora. * * *- Miért kellene mennem, én nem csináltam semmit! Van valami papírja? Mivel tudja igazolni, hogy valóban oda hívatnak engem? Hogy nem büntetés, hanem vendégség? Ezt nehéz elhinni. Úgy látszik, mégis komoly. Bár láttam én már ilyeneket, oda kell menni, egy kis vendégeskedés, persze, aztán a végén lefogják az embert, és a fejére olvassák a vádjaikat. Lehet, hogy most kellene még gyorsan kereket oldani. Nem látszik nagyon erélyesnek ez a küldönc, akár el is futhatnék még. Igaz, ezeknek mindenkiről van valami nyilvántartásuk. Most is hogy találtak meg vajon? Ezek mindenkit megtalálnak, ha akarnak. Mi lenne, ha kihasználnám ezt a lehetőséget, ha ugyan lehetőség? Biztos csak valami protokollrendezvény, de mi lenne, ha ellenük fordítanám? Olvastam én valamikor azt a Móricz-novellát. Odament a szegény, mint én most, valami lakodalomfélére, aztán kiette a vagyonából a gazdagot. Nem tudom, mi lett a vége, de az nem is érdekes. Aligha adódik újra ilyen lehetőség. Most kell cselekednem. Ez jónak látszik: kieszem őket mindenükből. Tönkreteszem a fogadást vagy vacsorát vagy mit. Majd mindenből kiveszem a legjobb, legdrágább falatokat. Csak van ezeknek is valamilyen sebezhető pontjuk. Végre megfizetek mindenért, annyi év nyomorúságért, hogy ők gazdagodtak, nekem meg nem jutott semmi. * * * A Galata-levél talán az egész Újszövetség legdrasztikusabb könyve a szabadság tekintetében. Pál tévtanítókkal csatázik, akik a zsidós gondolkodást kötelezőnek tartották a keresztények között is. Pál elkötelezett: Krisztus nem külső törvény, a vele való találkozás olyan élményt jelent az ezt átélőkben, amely meghatározza cselekedeteiket. Azt mondja, ez az igazi szabadság. Itt tényleg azt teszi az ember, amit tenni akar, mert az akarása fertőzötté lesz Isten szeretetétől. Nem tud mérlegelni, hogy miben legyen szabad, miben nem, cselekszik öntudatlanul. Hogy ez a gonoszság fedőneve lehessen? Hogy ennek árnyékában, mint a rablók a barlangjukban, ellenségeivé tudnánk válni az ajándékozónak? Hogyan válhatna örömünkre ennek az örömnek a lerontása? # # *- Az lehetetlen! Hogy én oda? Nem, ez csak valami tévedés lehet. Hogy komoly? Na, gyere, megmutatom neked az ünneplőruhámat! Ez az. Ez a legszebb, még soha nem is volt rajtam, valami nagy eseményre szántam. Látod, még a te hétköznapi viseleted is jobb ennél. Ebben menjek oda? Nem tudok méltó lenni, akármit csinálok is magammal. Hogy ragaszkodsz hozzá? Hogy tényleg nekem szól? Meg a viselkedésem is! Ott illendően kell viselkedni, én pedig nem igazán tudom, mi a módi. El fogok rontani valamit, aztán kidobnak szégyenszemre. Jó, jó, megyek, ha kényszerítesz, de kérlek, segíts, vigyázz rám, nehogy hibázzak, mert ez akkora ünnep, akkora lehetőség, ami megismételheteüen, örök, boldog és ragyogó. Olyan ünnep, amire én magamat sem engedném be, de olyan jó, hogy mégis ott lehetek, hogy én is átélhetem. Csak nehogy eltörjek valamit! * * * Bár lenyűgözne minket, mint egy véletlenül megtalált kincs, a szabadság öröme! Bár tudnánk élni vele! Vagy ostobán visszaélünk vele, vagy elfogódottságunkban törvénnyé tesszük. Nem merünk hinni a lehetőségében, folyton attól félünk, csapdát rejteget. Hamvas Béla szerint életünk fő feladata az, hogy Isten nevét egyszer helyesen mondjuk ki. Most Pál is erre biztat: ne tehetetlenül, de ne is valamiféle bennfentes hozzáértéssel éljünk vele! Ne kovácsoljunk törvényt a szabadságból, de ne is használjuk álarcként gonoszságainkhoz. Vajon ki képes megérteni a csodát, a nagy vacsora titkát, amely nekünk készült? * * * A király pedig belépett a lakoma termébe. Látta az ünnepre képteleneket mind. Látta a ruhákat és a gondolatokat mind. A hirtelen támadt csendben hallható volt szava, pedig csak magának mondta:- Szánakozom ezen a sokaságon. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Taníts minket a te szabadságodra, hogy ne legyünk ítélkezők, másokat megbántok, magunkat igazolok, magunkat szeretők! Bátoríts, hogy meglássuk az élet örömét, helyünket ebben az örömben, helyünket tenálad! Ámen. ORDASS LAJOS ÉNEKE A KÜZDELMES KERESZTÉNY ÉLETRŐL CANTATE A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen ► Ősi és új kincsek kerültek egymás mellé a Gyülekezeti liturgikus könyvben. Ezek között számomra különösen is kedves Ordass Lajos bűnbánati éneke: A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen (GyLK 820). A könyv olyan darabját mutatjuk ma be, amely már most közkedvelt azok körében, akik megismerték. Megtanulni, gyakorolni nem is kell, hiszen jól ismert és szeretett reggeli énekünk dallamára énekelhetjük: Hadd áldlak teljes szívből ez újult reggelen (EÉ 93). Egyszerűen használni kell, s örülni annak, hogy egy ismerős-ismeretlennel találkozunk. Ordass Lajos fordításában válhat egyházunk népének sajátjává ez a fontos ének. Bűnről, krisztusi bocsánatról, megváltott életről, kegyelemről énekelhetünk a 20 századi egyháztörténelem e kiemelkedő alakjával. Amit életéről, szolgálatáról, meghurcoltatásáról tudunk, még mélyebbé teszi ezt a verset. Nem azt a szót használom: „hitelesíti” hiszen az evangélium hitelesítője maga .az egyház Ura. De a tanítványok, a tanúk még közelebb hozzák számunkra a jézusi örömhírt. A keresztény élet titkáról szól a szöveg: „A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen.” Már ez az első mondat is magába foglal mindent. A lényeget. Van bűn - számolnunk kell vele, küzdenünk kell ellene. Aki homokba dugja a fejét, lebecsüli a gonosz hatalmát, könnyen kerül kínosan végzetes helyzetbe. Az Isten nélküli, a Teremtőtől elszakadt élet ugyanis zsákutca, s minden öröme, eredménye, szépsége csak látszat. Gyorsan elmúlik, s a semmibe vész- Aki azt hiszi, a bűnből tudatosan, szorgalmasan, ügyesen ki lehet szállni, az becsapja magát. Az ember nem olyan lény, aki önállóan tud élni. Vagy a gonosz hatalmában van, vagy az Isten uralma alatt. Más variáció nincs! A kettő között köztes lét nincs. Vagy-vagy. Lehet próbálkozni valamiféle önmentő programmal. De Pál apostol figyelmeztet: „Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené...” (Róm 9,16) Ha azt állítom, hogy a bűn nem úr az éltemen, akkor az csak egyetlen okra vezethető vissza: Isten megkegyelmezett, megkönyörült rajtam, kimentett a bűn és halál hatalmából. Ennek pedig egyenes következménye a hálaadás: „A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen.” Ismételgetem. Dallammal is, anélkül is. És átmelegszik a szívem. VTÍT —M1 —1 ÚT — — 1 / Ln— ^ 1 I r«'i 1 * 1 ________i —s-----J-1 A Ma bűn r nem H— Is-ten - va-gyok nek szó-L-ö h 1-g á - á -la,N< ja, É +-1—T ím s \ úr a nsz-sz A----------h z éla-verte le- men.- tem. 4--i— : r*sv a St T 1 rr*~ ^^ cl____* m VM7 — —“t— rr^--------& ^ a .. w w a Hű- sé-g es jó A - tyám Ke-reszt-sé _____________1 1_______________L-gébe fel - vett, —n--------n k ■ 1 _____1____________lj__________—u M U-----T“ & j 1 1— a r____ m I ^--------------&—y-1 ~ I És en-ge-met meg - men-tett A kí-nos Gol-go - tán. 2. Azért híven megállók, Hisz’ újjá szült engem. Erőt Uramtól várok, Övé az életem. Kegyelme így vezet: A bűn, ha csábít, támad, Azonnal szembeszállva A harcra kész leszek. 3. Könyörgő hittel várom És hívom Jézusom. Feléje, ím kitárom Ellankadó karom. Úr Krisztus; £letem, Tevéled bármi érhet, Ha támogatni kérlek, A bűnt legyőzhetem. 4. Szent élet új ösvényét Hadd járjam én veled! Szívem ezernyi vétkét Ma is eléd tegyem! Vigyem keresztemet Nagy lelki éberséggel És csöndes békességgel, Amíg te rendeled! Eged Ifién diczcriinc, Az ének egész szövege - valószínűleg Thomas Kingo műve - ezt az egy alapmondatot bontja ki. Minden ebből következik. Utal a keresztségre, a bűnbocsánat életet mentő szentségére. Minden innen indul ki: meg vagyok keresztelve! Isten a keresztségben újjászült, életünk többé nem a gonosz és a bűn hatalmában zajlik. A keresztségből áradó erővel lehet híven megállni a kísértések között (2. vers), hittel várni Jézus visszajövetelét (3. vers) és a szent élet új ösvényén járni (4. vers). A bűnbocsánatból élő ember képes érdemben és hatékonyan harcolni a gonosz ellen, elhordozni az élet - egyébként alig kibírható - nehézségeit, hordozni a keresztet. Ma a kereszténység számára szerte a világon fontossá vált a keresztségre való visszaemlékezés. Életünk e biztos pontjához mindig visszatérhetünk, ebből erőt meríthetünk. Nem véletlen, hogy a Liturgikus könyv és a GyLK - a húsvét hajnali rendben - lehetőséget ad arra, hogy igékkel, imádságokkal, esetleg szimbolikus cselekedetekkel emlékezzünk meg életünk mindent meghatározó eseményéről, a keresztségről. Ordass Lajos fordítását jó szívvel ajánlom testvéreim figyelmébe, akár rendszeres imádságként, akár meditációként, hálaadásként. Sok erőt nyerhetünk belőle. ■ Dr. Hafenscher Károly
