Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-15 / 7. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP „Tüneményes személyiségének minden varázsát »bedobta«, ha kellett, az ügy érdekében. Bárkit meg tudott győzni arról, hogy nélkülözhetetlen a csapatban, és úgyszólván rajta múlik a produkció sikere.” Weltler Jenőre emlékezünk !► 5. oldal „Eleget tettünk-e azért, hogy a romák ne az ököljog jegyében nőjenek fel?” A negyedik szög & 3. oldal „Ha egy teológiai ismeretekkel nem rendelkező újságírótól nem várható is el, hogy a fenti tanítást ismerje, az azonban már elgondolkodtató, hogy egy vallásfilozófus ne tudná, milyen kontextusból származ(hat)nak egy evangélikus igehirdetés válságra vonatkozó szavai, az pedig megdöbbentő, hogy azonnal »pártpolitikainak« minősíti őket.” Mondatok - és ami mögöttük van !► 6. oldal Az Ótemplomi Szeretetszolgálat melléklete W- 8-9. oldal „Az Úr hangja” W- 5. oldal Vargát rántottfaggyús bakancs 11. oldal Buda ostroma és időszakos halála !► 10. oldal Reflexiók !► 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Nem a lélek gyengeségén múlik tehát, hogy az Isten szavát nem értjük. Ellenkezőleg! Semmi sem alkalmasabb Isten szavának a megértéséhez, mint a lélek gyengesége, mivel a gyengeségünk miatt és a gyengékért jött el a Krisztus ebbe a világba, és nekik küldi Isten az ő igéjét.” H Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándorfordítása) Hugo Simberg: A sebesült angyal (1903) Ünnepi időutazás a Deák téren Megemlékezés a kétszáz éve született dr. Székács József püspökről ► Székács József püspök születésének bicentenáriumáról közösen emlékezett meg a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezet és a Déli Egyházkerület hetvened vasárnapján a Deák téri templomban. Az egész napos ünnepségen részt vettek a néhai püspök leszármazottai, szülővárosának küldöttei, valamint az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói is. Az istentiszteletet rögzítette a Duna Televízió, a felvétel február 22-én, vasárnap 10 órakor tekinthető meg. A délelőtti ünnepi alkalom kezdetén Cselovszky Ferenc igazgató lelkész köszöntötte a megjelent vendégeket és a gyülekezet tagjait, majd Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkész elevenítette fel Székács József alakját, megemlítve életének főbb állomásait. Igehirdetésében Gáncs Péter püspök „időutazásra” invitált: százhetvenegy éve, 1838 tavaszán két méter magas, fagyos árhullám lepte el Pest utcáit. Kétezer-háromszáz ház elpusztult, huszonkétezren mindenüket elvesztették, sokan meghaltak. Az Insula Lutherana ebben a helyzetben valódi szigetként nyújtott menedéket mintegy nyolcszáz léleknek. Székács József Róm 5,3-5 alapján elmondott prédikációja - melyet a megemlékezők Cselovszky Ferenc tolmácsolásában meg is hallgathattak - öntött reményt az árvíz okozta veszteségektől kétségbeesett hallgatóság szívébe. „Még ínségünkben is örvendhetünk, mert nyereségünk is nagy. (...) Az ínség tűrni tanított, azaz úgy viselni a csapásokat, hogy erkölcsünk ne veszítsen, hanem nyerjen, nemesebbé, szilárdabbá legyen. (...) Tanultuk, mit képes tenni ember az emberért. Erkölcsös, nemes érzelmeket nyertünk” - fogalmazott Székács annak idején. „Nagy a kísértés, hogy párhuzamot vonjunk az akkori és a mai helyzet között” - tette hozzá immár Gáncs Péter. Bár az árhullámok ellen erős gátak védenek, a válság pénzügyi-gazdasági, bizalmi krízisként ma is jelentkezik. Vajon elég-e a kibontakozáshoz, ha csak kifelé, felfelé mutogatunk felelősöket keresve? A rendszerváltozás huszadik évfordulóján a választott vezetők számo".... “rhetőségének komolyan vétele mellett szükséges volna végre magunktól is megkérdeznünk: mi hogyan éltünk a kapott szabadsággal? Isten igéje ugyanakkor az okoktól a célok felé vezet minket - folytatta az igehirdető. Ennek fényében ugyanis a válságok életünk fordulópontjai lehetnek, hiszen a krízis egyben esélyt is jelent a tisztulásra, az igazi értékek felfedezésére. Gáncs Péter emlékeztetett egy másik kerek évfordulóra: Székács püspök mellett idén emlékezünk a száz éve született Sztehlo Gáborra is, aki másfél ezer gyermeket mentett meg a német megszállás idején. Kettejük szellemi örökségének újrafelfedezése, a másokért való lét útjainak keresése aktuális és közérdekű feladat. Az ünnepi megemlékezésen a Székács József nevét felvenni készülő Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium énekkarának szolgálatát is meghallgathatták a jelenlévők, valamint részletek hangzottak el a Pesti Evangélikus Egyház első lelkészének imádságaiból. !► Folytatás a 7. oldalon Az orosházi diákok szolgálata a délelőtti istentiszteleten Sebesült angyalok? ■ Ribár János Riadalommal hallgatjuk naponta a médiumok elszomorító híreit, hogy hol és mikor zártak be üzletet, üzemet, gyárat, vállalkozást, és hány százan vagy ezren kerültek utcára, lettek munkanélkülivé, vesztették el a mindennapi kenyeret, a megélhetés lehetőségét, s vált a helyzetük kilátástalanná. Talán még van egy kis tartalék, vagy esetleg a nagymama irreálisan alacsony nyugdíjából futja az állást vesztett unoka támogatására, mert a nagymamának úgy sincs sokra igénye, és önként mond le szeme fénye javára a jobb falatról, esetleg a gyógyszerről. Valamilyen módon egy ideig mindenki megharcolja az életét, de óhatatlanul felvetődik a nyugtalanító kérdés: vajon meddig lehet feszíteni a húrt? Mikor fogynak ki a gondosan rejtegetett tartalékok? S ha a kisnyugdíjas, áldozatkész nagymama is elment minden testnek útján? Akkor majd a munkanélküliek a szó szoros értelmében az utcára kerülnek? Nem képletesen, nem jelképesen, de tragikusan: koldulni. Vagy elviselendő a megélhetési bűnözés? S akkor láthatatlan kezek matatnak majd biztonsági wertheimzárakon? Meddig feszíthető a húr? Még nem múlt el a tél, még mindig érkezhetnek megdöbbentő hírek fűtés nélküli lakásokban elhunytakról. Az elmúlt időszakban igen gyakran hangzott el hol ebben, hol abban a médiumban, hogy valaki a lakásában kihűlt, testhőmérsékletének rohamos csökkenése miatt beállt a halál. így találtak rá valakire: a lakásban hideg volt, a spájz üresen tátongott, sehol egy falat kenyér vagy ennivaló. Ébredezhetne a felelősségtudatunk! Közeledünk a böjti időszakhoz, amelynek döntő lelki tartalma távolról sem az étkezéssel vagy a hiányával függ össze, hanem kölcsönös keresztény felelősségünk megvizsgálásával. Mit tesznek gyülekezeteink bajba jutott embertársaikért? Eszünkbe jut-e, miképpen lehetne konkrét és reális segítséget adni hitsorsosainknak? Aligha bölcs konfesszió alapján beszűkíteni a szeretet szolgálatát, de legalább eszünkbe jutnak hitsorsosaink, akiket a válság miatt tragikus veszteség ért? A finn testvéreknek van egy úgynevezett „nemzeti festményük”; az a címe, hogy A sebesült angyal. Festője a szimbolista Hugo Simberg aki 1903-ban vitte vászonra meghökkentő képét, amelyet súlyos betegen, de már gyógyulófélben festett, saját betegségére utalva. Sokszor megcsodáltam a festményt Tamperében, az evangélikus dómban, és türelemmel várakoztam, hogy megszólítson. Szavakkal nem könnyű leírni egy képet, de így is visszaadható, ami - a műalkotást szemlélve - bennem megszólalt. Zöldes-barnás talaj némi fehér virággal, kéklő háttérrel (mert tavat vagy kikötőt ábrázol), a túlsó parton pedig kékes hegyvonulat két, messzeségbe vesző gyárkéménnyel. A kép témája: két parasztgyerek petrencéből készült hordágyra ültetve görnyedt testtartású, bekötött fejű angyalt cipel nehéz léptekkel. Az angyal a fején sérült meg, látszik a kötés, sőt a szárnyán vércseppek is vannak. Sebesült angyal. Ám aligha követünk el hibát, ha ezt saját elszomorító helyzetünkre konvertáljuk, és az eredeti szent szövegben a „vendégszeretet” helyére a bajbajutottakat, a munkájukat elvesztő testvéreinket helyettesítjük be. Egyszer csak megszólalt bennem a kép. Szótlanul, némán eszembe juttatta Isten szent igéjét a Zsidókhoz írt levél tizenharmadik fejezetének második verséből: „... egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg’ Kétségtelen, hogy az említett apostoli levél ismeretlen írója a vendégszeretetre, az úton levők megsegítésére figyelmeztet minket. Ám aligha követünk el hibát, ha ezt saját elszomorító helyzetünkre konvertáljuk, és az eredeti szent szövegben a „vendégszeretet” helyére a bajbajutottakat, a munkájukat elvesztő testvéreinket helyettesítjük be. „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” - számomra ez lett a tamperei dóm festményének üzenete. Gyülekezeti szinten - sajnos - nem tudjuk megoldani az egyre erősödő gazdasági válságot, de arra módunk lehet, hogy tudatosan alakítsuk ki közösségünk hordozóerejét, megtalálva azt a megoldást, amely az adott helyen áldásosán működhet. Amikor bajba jutott felebarátainknak segítünk, tudtunkon kívül angyaloknak segítünk. Az „angyal” szó görögül „küldöttet” jelent. Isten küldte. Talán azért, hogy hitünk szolgálattá minősüljön. Élő hit, imádkozó közösség, érzékeny lélek alkotja az egyház szent közösségét gyülekezeteinkben. Együttérzés, együtt gondolkodás, egymásért cselekvés - és akkor a világ is megláthatja küldetésünk igazi csodáját. Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott levelében olvasható ez a fontos mondat: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését’.' (8,19) Azoknak a megjelenését, akik élő hitből fakadó módon tetteikkel is bizonyságot tesznek e modern kornak az áldozatai között.
