Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-08 / 6. szám
12 -m 2009. február 8. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet ■MM A myFotósuli legutóbbi feladata: a könyv (a kép a Biblia Sacra Hungarica című kiállításon készült) Túlélésem és megtérésem története Avagy hogy néz ki egy keresztény túlélőtábor? Hogy mit kérdeztél, kedves olvasó? Mi az, hogy keresztény túlélőtábor? Hogy ilyenről még nem hallottál? Pedig létezik. Olyannyira, hogy ha a kezedbe veszed Koller Eszter néhány hónapja megjelent, Fény az erdőben című könyvét, egy magával ragadó stílusban megírt, humoros, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató könyvben olvashatod a tizennyolc éves szerző tizenöt éves korában megélt történetét. Eszter ugyanis néhány évvel ezelőtt második otthonában, Amerikában részt vett egy kéthetes keresztény nyári túlélőtáborban, ahol néha valóban a túlélésért kellett küzdeniük. S hogy hova kell elrejteni a medve elől az élelmet éjszakára, mit rejt az iszap mélye, kicsoda a leginkább egy vécécsészére hasonlító Sir Thomas, vagy miért nem venné fel még egy hajléktalan sem Eszter cipőjét, arra mind fény derül az izgalmas könyvben. De mind között talán arra kapjuk meg a legszebb választ a megszégyenítő önkritikával megírt történetben, hogy miért adta a középiskolás szerző könyvének eredetileg a Túlélésem és megtérésem címet... ■ Boda Zsuzsa Koller Eszter: Fény az erdőben - Egy keresztény „túlélőtábor” igaz története. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 2008. Ára 980 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Álljon itt a könyvnek egy rövid részlete, amelyben Eszter Istennel beszélget egy erdőben. Valamiért annyira nyomasztott ez az egyedüllét, hogy már nem is voltak normális gondolataim. Legalább öt órája ott poshadtam. Hogy ne őrüljek meg teljesen, elkezdtem halkan énekelni, de a hangom nem volt szép, és egy kicsit pszichothrilleres hangulatom lett, ezért abbahagytam. Ezután elkezdtem felsorolni az össze ember nevét, akit ismerek a világon. Lassan abba is beleuntam, mert ez hülye játéknak sem nevezhető dolog volt. Őrjítő unalmamban valahogy mégis eszembe jutott Isten. Remek, látod, most hála neked, itt ülök az erdő egy kis zugában, mint valami elveszett galamb. És most elvileg teljesen át kellene adnom magamat neked, ahogy azt a remete szerzetesek csinálják. Csak azért, hogy tudd, szerintem biztos van erre más mód is. Jó, tudom, hogy te vagy az Isten, meg minden, de azért beláthatod, hogy ez a magány pocsékul unalmas. Te talán nem is tudod, mi az unalom. Amúgy mondhatom azt, hogy »te«? Vagy csak az »Isten« megszólítást szereted? Hmm... azért mégis fura, hogy egy ilyen égbeli, hmm... lelket tegezek. Viszont magázni még furább lenne. Oké, ez már tényleg fura, hogy itt hangosan beszélek. Úgy látszik, ilyen az, amikor az ember megőrül... Pár percre abbahagytam a »beszélgetést«, aztán újból nekikezdtem: nagyon remélem, hogy létezel, mert ha nem, akkor csak a levegőnek beszélek, mint valami idióta. Mi több, akkor azok az emberek a földön, akik szívüket, lelkűket odaadják neked, mind belehalnának ebbe az óriási csalódásba. Ha csak egy apró jelet mutatnál nekem, hogy létezésed igaz, akkor többé nem is kételkednék benne. Mondjuk... ha tényleg létezel, akkor... megvan! Gyújtsd meg a végét ennek a botnak, amit épp most fogok. Egy nagyon kicsi tűz is elég. Na jó, számolok ötig. 1... 2... 3... 4... 5! A bot persze nem gyulladt meg. Jól van. Talán ez a bot nem a megfelelőbb erre a célra. Esetleg keressek egy gyúlékonyabb botot? Hagyjuk. Ez az egész tiszta hülyeség. Nekidőltem egy fának, és becsuktam a szememet. Most, hogy végre nem láttam semmit, minden kezdett világosabbá válni. Az idő és minden más megszűnt körülöttem, én pedig elkezdtem létezni” Virtuális házibuli a myLutheren „És nagy kópék vagyunk...” - ezzel A Karib-tenger kalózai című filmből származó idézettel nyitotta meg 2008. január 31-én 21 óra 30 perckor a my Luther evangélikus közösségi oldalt Nagy Bence, az oldal fejlesztője. Ennek az eseménynek az első évfordulóját ünnepelték a közösség tagjai idén január 31-én este nem mindennapi körülmények között: virtuális buliban. A myLuther története korábbi évekre nyúlik vissza. Az Evangélikus Élet szerkesztősége az evangélikus középiskolák megszólítására internetes diákújságot kívánt indítani. A tizenéves szerzők megírták első cikkeiket, elkészült az internetes oldal, a publicisztikáknál azonban sokkal népszerűbbnek mutatkozott a felhasználók aktív részvételével zajló mikroblogolás. Ezért egy évvel ezelőtt már közösségi oldalként indult újra a myLuther. A portál népszerűsége töretlen. És címében ugyan reformátorunk nevét találjuk, ma már sokkal több az oldal, mint evangélikus tinédzserek virtuális találkozóhelye. Napi rendszerességgel társalog itt egymással evangélikus, református, katolikus és más felekezethez tartozó, a középiskolás fiú és a gyesen lévő kertészmérnök. A myLuther népszerűségét annak köszönheti, hogy megtalálta azt a „piaci rést” a keresztény fiatalok mindennapjaiban, amely a gyakran sötét és komor templomok és a neonfényes, zajos külvilág között húzódik. Ez az a hely, ahol lehet komoly teológiai, filozófiai, erkölcsi témákról is felszabadultan csevegni és a hétköznapi örömökről, akár egy csésze kávéról is úgy beszélgetni, hogy a tagok mindannyian tudják: minden korty, melegség és aroma végső soron Isten ajándéka. Szinte percről percre tudósította társait a Marcus néven regisztrált evangélikus teológushallgató arról, hogy éppen milyen muzsikát hallgat, miközben decemberi vizsgáira készült. Rendszeresen beszámol a soproni líceum diákja az iskolában tartott reggeli áhítaton elhangzott prédikációról. A közösség együtt izgulta végig Mártonnak, a matematikushallgatónak a - közönséges földi halandó számára megjegyezhetetlen nevű tantárgyakból tett - vizsgáit. (Éppen e sorok írása közben olvasta a krónikás a Brassóból jelentkező Juli üzenetét, amelyben örömmel adta hírül: beadta jelentkezését az Evangélikus Hittudományi Egyetemre.) Mások pedig filmélményeiket vagy éppen egy baráti társaságban eltöltött este örömét osztják meg a közösség tagjaival. A myLuther népszerűségét annak köszönheti, hogy megtalálta azt a „piaci rést” a keresztény fiatalok mindennapjaiban, amely a gyakran sötét és komor templomok és a neonfényes, zajos külvilág között húzódik. Az útmutatást a minden nap éppen 00 óra 00 perckor megjelenő napi ige adja az oldal látogatóinak, de a felhasználók maguk is gyakran idézik kedvenc igéiket, vallásos költeményeiket vagy éppen a vasárnapi igehirdetés egy-egy fordulatát. Időnként pedig elég éles vita folyik az oldalon teológiai és morális kérdésekben. A nyár folyamán indított, myFotósuli címet viselő rovatba feltöltött fényképeket profi fotós értékeli; a „tanárnő” szigorának köszönhetően néhány hónap alatt látható fejlődésen mentek keresztül a szárnypróbálgató művészek. A virtuális születésnapi bulin így válaszolt egy myLutherező arra a kérdésre, hogy mit kapott az oldaltól: „Hittársakat, embereket, akikkel meg tudok osztani olyan dolgokat, amiket nem akárkivel tudnék, barátokat, akik mindig készen állnak bármiben segíteni, válaszokat, megnyugvást, vigasztalást, áldást kaptam az Istentől a myLuther által” Egy másik, közel húszéves lány pedig így vallott: „A my- Luthertől megkaptam azt a lehetőséget, hogy olyan emberek között lehetek, akik az alapján ítélnek meg amit írok, ami valójában én vagyok, és nem a külsőségek érdeklik őket. Ez számomra nagyon fontos, mert különben eléggé visszahúzódó, nehezen megnyíló ember vagyok, de itt azáltal, hogy a külsőségek nem léteznek, könnyebben ment, és mára már elmondhatom, hogy bármit le merek írni, mert tudom, olyan emberek olvassák, akikben megvan a segítés és a megértés szándéka’.’ A születésnapi buli pontban 21 óra 30 perckor kezdődött, amikor felcsendült az ismert gospel: „Oh, happy day...” A. felhasználók sorban felidézték a közösséggel kapcsolatos élményeiket. Egyesek verssorokba öntötték örömüket, és elkészült az első évet megörökítő videomontázs is. Az ünnepre soron kívül igei üzenet is érkezett: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) Bár a legutolsó ünneplő is ágyba került éjjel kettő után, a „bulinak” nincs vége. Az oldal továbbra is működik, és örömmel várja a közösséghez csatlakozni vágyók jelentkezését a www.myluther.hu címen. A törzstagok már tudják, hogy megéri regisztrálni, itt ugyanis mindig akad valaki, akivel meg lehet osztani jókedvet és bánatot egyaránt, őszintén, kulturáltan és mindvégig Isten közelében maradva. ■ -ó -ő -A Függés és függetlenedés Február végén Szélrózsa-utótalálkozó Néhány napja a Szélrózsa honlapján próbáltam tájékozódni, hogy elérhetőek-e már rajta azok az információk, amelyeket meg szeretnénk osztani az érdeklődőkkel a február 28-i angyalföldi utótalálkozóval kapcsolatban. A pusztán kötelező gyakorlatnak induló rutinfeladat azonban hamar a nyári, kőszegi élmények felidézésének alkalmává vált. Fellapoztam a fotóalbumokat, belenéztem a filmbe, meghallgattam a Szélrózsa Band néhány emlékezetes zenei pillanatot megörökítő hangfelvételét. Nemsokára azt vettem észre, hogy a családom többi tagja is ott ül mellettem a képernyő előtt, és még a legkisebb is talál magának néhány ismerős arcot, helyszínt, megelevenedő emléket. A téli kora est fáradt szürkesége, borongós hangulata megtelt nyári színekkel, hangokkal, frissítő, lendületet adó gondolatokkal, esőfelhőkön is áttörő napsugaras örömmel. Hasonló percek atmoszférája indította el a közös gondolkodást. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének gyülekezetpedagógiai óráján részt vevő teológushallgatók, illetve a Szélrózsa-tízek együttes munkájának eredményeként - reménységünk szerint - újra találkozhatunk február utolsó szombatján Budapesten, a József Attila Művelődési Központban. Fiatalok és örök fiatalok együtt tekinthetünk vissza „határ menti” találkozásainkra szélesebb körben is, az evangélikusok nagyobb családjának tagjaiként. Közben igyekszünk megragadni a ma kihívásai között is azt az erőforrást, amelyet Urunk kínál fel nekünk ezen az új lehetőségen keresztül. A nyári találkozó témájának folytatását ígéri a „Túl a határon” mottó, ezen belül pedig végiggondolhatjuk majd, mennyire tudunk élni 21. századi keresztényként a Krisztusban kapott szabadsággal. Vajon a függés vagy a függetlenség adottsága határozza-e meg inkább hétköznapjaink világát? Szabadok vagyunk, vagy sokkal inkább eseményeknek, emberi erőknek, saját korlátáinknak vagyunk kiszolgáltatva? Segíthet-e rajtunk annak a szeretetteljes függésnek a felfedezése, felvál-SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter lalása, hogy Istenre bízhatjuk önmagunkat? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélget majd Krug Emíliával Reuss András és Prőhle Gergely. Szeretnénk, ha rövid pillantást vethetnénk a következő esztendőre is, hiszen néhány fontos terv már körvonalazódik a 2010-ben rendezendő Szélrózsával kapcsolatban. A szervezőcsapat nagy örömmel és lelkesedéssel készül. Szeretettel várjuk azokat is, akik nem lehettek ott Kőszegen. Minden információ és a jelentkezéshez szükséges segítség, illetve hamarosan a részletes program is elérhető a www.szelrozsatalalkozo.hu oldalon. ■ Smidéliusz Gábor „Szélrózsa atya”
