Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-18 / 3. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2009. január 18. *• 15 Könyvmánia haladóknak A könyvszerető embernek evangéli­kusként még inkább tisztában kell lennie a könyvnyomtatás fontosságá­val: a lutheri reformáció bajosan tu­dott volna elterjedni, ha ez a techno­lógia nem áll a szolgálatában. A mindenki számára elérhető könyvek kiadása már abban a korban is jó üz­letnek bizonyult, és bár sokan sokfé­leképpen temették már a Guten­­berg-galaxist, mostanában is lehet gazdasági modellt építeni az embe­rek olvasásszeretetére. Jeff Bezos 1995-ben hozta létre az Amazon (www.amazon.com) interne­tes könyváruházát, amely azóta a vi­lág legnagyobb boltjává nőtte ki ma­gát, és még az ezredforduló környé­kére eső on-line üzleti válság sem ár­tott neki. Az Amazon a webes felhasz­nálói felületek tervezői számára is jó példa, ezt mutatja, hogy a következe­tesen praktikus felépítést és az egy kat­tintással lehetséges vásárlás módsze­rét (Amazon One-Click Patent) azóta is rengetegen utánozzák. A töretlen növekedést eredményező másik té­nyező az, hogy a könyváruház adat­bázisát külső felek is használhatják, így az általuk készített weboldalba is be­ágyazhatnak amazonos könyvborító­kat vagy ismertetőket, magát az áru­házát is népszerűsítve ezzel. A web 2.0 térnyerésével a könyv­rajongóknak szóló közösségi oldalak is megjelentek. A többnyire angol nyelvű lapok jobbára az Amazon adatait használva teszik lehetővé, hogy a tagok ismerősöket gyűjtsenek, és könyveket értékeljenek. Ezek a speciális céllal létrejött közösségi terek most élik virágkorukat, az EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence egyik legnagyobb felhasználói bázis­sal bíró Shelfari (www.shelfari.com) oldalra maga az Amazon figyelt fel, és vásárolta meg múlt év őszén. A legnagyobb könyvállománnyal ren­delkező LibraryThing (hu.library­­thing.com) negyven százaléka pedig a használt és ritka könyvekkel foglal­kozó AbeBooks tulajdonába került (www.abebooks.com), az utóbbi cég viszont most szintén az Amazoné lett. Úgy tűnik, hogy a bibliofil inter­netezőket összegyűjtő oldalak is megtalálták a tőkeerős befektető­ket, akik hosszú távon kívánnak épí­teni a könyvek szeretetére. A Shelfarinak van a legszebb és legegyedibb felhasználói felülete, ugyanakkor a magyar felhasználók­hoz a LibraryThing állhat a legköze­lebb: nemcsak azért, mert magyar nyelvű kezelőfelülete js van, hanem mert az Országos Széchényi Könyv­tár és a Magyar országos közös kata­lógus könyvállományában is kereshe­tünk vele, valamint kedvenc könyv­táraink közé felvehetünk magyaror­szági intézményeket is. Mindkét ol­dal közös jellemzője, hogy virtuális könyvespolcot hozhatunk létre akár házi könyvtárunk pontos on-line le­nyomataként. A tavaly év végén indult, hazai fej­lesztésű Moly közösségi oldal (www.moly.hu) egy kicsit más irány­ból közelít: a felhasználó elsősorban azt követi nyomon, hogy az ismerő­sei miket olvasnak, és az olvasott könyveket miként értékelik. A fi­gyelmet felkeltő könyveket várólistá­ra lehet helyezni, így ki-ki könnyen kiválaszthatja, mi is legyen a követ­kező olvasmánya; ráadásul a fel­használók nemcsak a saját listájuk­ra tehetik az adott könyvet, hanem valaki máséra is, így felhívva rá a fi­gyelmet. A rendszerben a könyvek majd­nem olyanok, mint a hús-vér embe­rek: a köteteket is lehet ismerősnek jelölni, így a velük kapcsolatos hoz­zászólások is megjelennek az egyes felhasználók információs gyűjtőol­dalán, itt ezenkívül az új kiadásokat is folyamatosan nyomon lehet követ­ni. Mivel magyar nyelven nem érhe­tő el közös könyves adatbázis, ezért elsősorban a tagokra hárul az új könyvek adatainak a feltöltése is. A könyvek akár az azonos tematika alapján kollekciókba is szervezhetők, így könnyen felkutathatok más szer­zők hasonló témájú írásai is. A Moly még gyerekcipőben járó rendszer, és több szempontból is hátránnyal indul külföldi vetélytársa­­ival szemben. Viszont remek lehető­ség lehet arra, hogy megismertesse másokkal az evangélikus vonatkozá­sú - többek között a Luther Kiadó ál­tal megjelentetett - könyveket. A vi­lághálón folytatott misszió számos apró csatornán keresztül történik, ez lehet az egyik közülük. Olvasni pe­dig különben is jó dolog... ■ N. B. Reklámháború Spanyolországban ateisták és hívők között Már Madridot is elérte az ateisták és hívők közötti reklámháború. Két au­tóbusz is visel oldalán ateizmust népszerűsítő hirdetést. A kampányt már kipróbálták Londonban, majd Gaudí városában, Barce­lonában a Katalóniai Ateista Szövetség indította el magánadományoknak kö­szönhetően. A jelszó a következő: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódj, élvezd az életet!” A spanyol fővárosban azonban egy kicsit elkésett, mert már karácsony óta járja Madrid déli kerületeit a 493-as számú autóbusz, amelynek oldalán ez olvasható: „Isten létezik. Töltsön el Krisztus élete!” A kezdeménye­zést a helyi evangélikus egyház (!) indította el. Egy másik busz is indult hason­ló reklámszöveggel e héten Madrid központjában. A következő célpont pe­dig Valencia lesz. Az ideológiai reklámharc Barcelonában is folyik. Ott a Katalóniai Ateista Szö­vetség hedonista üzenetére a barcelonai érsekség küldött körlevelet Katalónia egyházkerületeibe: „Az Istenben és az ő létezésében való hit nem ok az aggo­dalomra, és nem akadálya annak, hogy becsületesen élvezzük az életet.” A kezdeményezés eredetileg Londonból indult, egy keresztény szervezet reklámjára való reagálásként. A „provokatív” reklám Lukács evangéliumát idézte: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Az ellenreklám, a fent idézett szöveggel, amelyet a Brit Humanista Szövet­ség indított el, gyorsan elterjedt. Nagy-Britannia különböző városaiban már nyolcszáz busz közlekedik a humanista szövetség alelnökének - Richard Daw­kins neves brit biológusnak, valláskritikusnak - az istentagadó üzenetével az oldalán. Madridban azonban az ateista reklámot megelőzte az evangéli­kus egyház ellentámadása. A „harc” folytatódik. Immár internetes oldala is van az ateista kampány­nak - www.busateo.org -, ahol egyrészt követni lehet a mozgalomnak szánt adományokat (jelenleg hétezer-ötszáz eurónál tartanak), másrészt pedig elő­zetest ad a buszokon megjelenő reklámpanelekből. Az oldalon a látogatók üzenetei is olvashatók. „Épp ideje volt, hogy mi, ateisták is láthatóvá váljunk” — írta egyikük, azt is javasolva, hogy gyűjtsenek pénzt két óriásplakátra, ame­lyet Madrid főterén, a Plaza de Colónon állíthatnának föl, ahová katolikus nagygyűléseket szoktak a püspökök összehívni a Zapatero-kormány „vilá­gi” szociális reformjai elleni tiltakozásul, legyen szó akár az egyneműek há­zasságáról, akár a gyorsított eljárású válásokról. Albert Riba, az Ateisták és Szabadgondolkodók Szövetségének alapítója sze­rint a mozgalomnak két célkitűzése van: ismerjék meg az emberek jobban az ateizmust, és tanuljanak meg gondolkodni, mielőtt döntenek, ne megszokás­ból döntsenek, hanem azért, mert végiggondolták a kérdést. Mindazonáltal Riba nem hiszi, hogy az ő kampányuk konkurál az evangélikusokéval. „Mindenkinek joga van azt gondolni és azt hinni, amit akar” - mondta. M MTI Visegrád ezer esztendeje a Salamon-toronyban SZERETETVENDÉGSÉGRE Almás-túrós szeletek Visegrád az egyik legkisebb lélekszá­mú, ugyanakkor országos szinten is az egyik legtöbb látogatót vonzó magyar város. Az őskortól lakott, a római korban határőr-település, a középkorban királyi székhely, azaz főváros. Idén van első okleveles említésé­nek ezredik évfordulója, vagyis a mai formájában is létező település igencsak kerek születésnapja. A je­les eseményhez kapcsolódóan la­punk a fellegvár és a királyi palota mellett a város harmadik legjelen­tősebb és talán legkarakteresebb, középkori műemlékébe, a Sala­­mon-toronyba invitálja Olvasóinkat. A Salamon-toronybeli látogatást egy mítosz cáfo­latával illik kezdeni: bár a híres lakótornyot a Szent László által 1082-ben fog­ságba ejtett és tömlöcbe vetett Salamon királyról nevezte el a népi emlékezet, eredetileg a már marad­ványaiban sem létező ispá­­ni várban raboskodott a számtalan egyéb mitikus elemmel felvértezett sorsú egykori magyar uralkodó. A középkori műemlé­ket a tatárjárást követő­en, 1247 és 1260 között IV. Béla király és felesége, Má­ria királyné építtette az alsó vár részeként, egy idő­ben a hegytetőn álló felleg­vár kialakításával. Az épü­letet stratégiai okokból ar­ra a pontra helyezték, ahol az akkori országút keresz­tezte a vár völgyzáró falát. A hatszögletű építmény földszint­je raktárként funkcionált, további négy emeletén pedig lakótermek he­lyezkedtek el. Ezeket a szinteket fa­gerendás födémek választották el és az épületen belüli lépcsők kötötték össze. A torony hatodik szintje, fel­ső terasza védelmi célokat szolgált, pártázatos gyilokjáróval és faszerke­zetű védőfolyosóval. Az épület falvas­­tagsága átlagosan 3,6 méter, de egyes pontjain eléri a 8 (!) métert is. A helyi­ségeket kandallók fűtötték, a megvi­lágításról oszlopos bélletű ikerabla­kok gondoskodtak. Visegrád királyi székhellyé válásá­val, Károly Róbert időszakában tör­téntek jelentős átalakítások az épü­letben és környezetében. A Duna­­parti királyi palota első építési szaka­szát megelőzően az alsó vár, a torony szolgált királyi lakosztályként. Ekkor, 1325-ben alakították ki legfelső szint­jén a Keresztelő Jánosnak szentelt ká­polnát is. Az épület Nagy Lajos uralkodása alatt, 1355-től elvesztette stratégiai je­lentőségét, és a későbbiekben kizáró­lag raktárként használták. Pusztulá­sa a török ostromok, majd a későb­bi elhanyagolt állapot következménye. A19. században megkezdett hely­reállítását a magyar műemlékvéde­lem első nagy vállalkozásainak egyi­keként tartják számon. En­nek első hulláma a század utolsó harmadában Schu­­lek Frigyes és Henszlmann Imre nevéhez fűződik - a tervek szerint, az épület Ferenc József vadászkasté­lyaként szolgált volna, de pénzhiány miatt ez az el­képzelés végül nem való­sulhatott meg. A 20. szá­zad elején Lux Kálmán már az eredeti elemek megóvását tartotta fő fel­adatának, majd a múlt szá­zad első harmadában Schulek Frigyes fia, János folytatta a rekonstrukci­ót. A 20. század második felében Szanyi József, illet­ve Sedlmayr János tervei alapján készültek el a mo­dernista, vas- és vasbeton elemeket hasznosító ki­egészítések. ■ Rezsabek Nándor Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 25 dkg Rama margarin, 10 dkg kris­tálycukor, 1 kiskanál sütőpor, 2 tojás­­sárgája, 1 evőkanál tejföl, egy csipet­nyi só. A túrótöltelékhez: 50 dkg áttört tú­ró, 15 dkg kristálycukor, 4 tojás, 5 dkg Rama margarin, 5 dkg búzadara, 1 csomag vaníliás cukor. Az almás töltelékhez: 1 kg alma, cukor és fahéj. Elkészítés: a linzertészta hozzáva­lóit összegyúrjuk és két részre oszt­juk. A méretre kinyújtott egyik ada­got sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. A túró töltelék elkészítésénél először habosra keverjük a kétféle cukrot a tojássárgákkal és a marga­rinnal, majd hozzáadjuk a túrót, a bú­zadarát és a legvégén a kemény hab­bá vert tojásfehérjéket. Ezt egyenle­tesen elosztjuk a tepsiben lévő tész­tán. Következő rétegként rátesszük a meghámozott és lereszelt, cukorral és fahéjjal ízesített almát, majd az egészet beterítjük a másik adag tész­tával. Körülbelül 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben körülbelül negyven perc alatt megsütjük. HÍREK, HIRDETÉSEK A Somogy Megyei Közgyűlés január 6-án Tabon tartott megyenapi ünne­pén Somogy polgáraiért kitüntetésben részesítette többek között Szemerei Jánost, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperesét. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) szokásos összejövetelét, mely az ökumenikus imahéten, január 19-én 17.30-tól lesz, az összegyűltek is kö­zös imádsággal töltik. Hívjuk szeretettel azokat a testvéreinket, akik felelős­séget éreznek az idegen környezetben élő keresztényekért, a háborús viszo­nyok között szolgálókért, a hitükért szenvedőkért, a szűkölködőkért. Az ima­óra helye: az Üllői úti székház utcáról nyíló terme. AZ EKME vezetősége A leprások világnapján, január 25-én 16 órakor ünnepi jótékonysági rendez­vényt tart a Lepramisszió a budahegyvidéki evangélikus templomban. Film­vetítéssel és beszámolókkal mutatják be a misszió szolgálatát. Közreműkö­dik Dorman Aliz énekművész és Solymári Tímea gitárművész. Áhítatot dr. Kiss Ferenc baptista lelkipásztor tart. Minden támogatót és érdeklődőt sze­retettel várnak. (A Budapest XII., Kék Golyó u. 17. alatti, a Kék Golyó utca és az Istenhegyi út találkozásánál álló templom megközelíthető a Déli pálya­udvartól az 59-es villamossal - egy megálló -, illetve gyalog.)

Next

/
Thumbnails
Contents