Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-28 / 26. szám
„A Békés Megyei Hírlapban június 19-én napvilágot látott interjúban maga a távozó sem rejtette véka alá elköltözésének valós okát: a gyülekezet többi lelkésze nem tud vele együtt dolgozni.” „Gyújtsdfel, Isten, ezt a várost!” ^ 5. oldal „Jelképesnek is mondható, hogy Haydn első fennmaradt, tizenhét éves korában komponált műve, a Missa Brevis és az utolsó, teljesen befejezett műve, a Harmonienmesse is egyházzenei alkotás.” Haydn egyházi zenéje ^ 6. oldal „Isten igéjével feltöltődve, fantasztikus élményekkel gazdagodva szálltunk fel a buszra. A hazavezető úton ébredtem rá arra, hogy életemet Isten szolgálatának szeretném szentelni.” Egyházmegyei csendesnap ^ 12. oldal Egy palackposta utóélete 5. oldal Fókuszban az országos iroda 8-9. oldal A köz véleménye... w 10. oldal Mit várok az evangélikus presbiterek országos találkozójától? ^ 13. oldal Tapintható énekek W 14. oldal Győzelmet nyertünk, nevedben járunk Tanévzáró istentisztelet és ünnepi ülés a teológián ^ Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) június 19-én, pénteken délután zárta 2008/2009-es tanévét - a hagyományoknak megfelelően - a budapest-zuglói evangélikus templomban. A tanévzáró istentisztelet és ünnepi ülés a hálaadás és az útra indítás jegyében telt. Az istentiszteleten dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi lelkész az 51. zsoltár 14. verse alapján hirdette Isten igéjét: „Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!” Igehirdetésében azokat a gondolatokat idézte meg, amelyek az „Öröm van nálad, még ha búbánat” kezdetű éneket (364.) éneklő gyülekezet egyes tagjainak fejében megfogalmazódhattak. Szólt az első padok egyikében ülő fiatalemberről, aki arra gondolt, hogy külső és belső hívásoknak engedelmeskedünk, és valamikor azt tanulta, hogy ez latinul „vocatio interna” és „vocatio externa”. De most már inkább a vakáció interna és vakáció externa kezdődhetne, hiszen itt a nyár, a belső és a külső pihenés szabadsága. „Ki kellene már pihenni magamból sok mindent...” - tűnődött. Beszélt arról az igehirdető, aki a templom hátsó padjában a szabadság mibenlétéről szőtt magasztos gondolatokat. „Hogyan őrizhetném meg belső békémet?” - töprengett. Odáig jutott, hogy ha a jó mellett kötelezi el magát, akkor szabaddá válik a szélsőségektől. És hogy belső békéjét, a béke belső terét senki sem veheti el tőle, mert azt ajándékba kapta egykor... Volt, akinek felvillant egy kép: egy fiatalember áll egy fehér vászon előtt, alatta a felirat: a jövő tágas és ragyogó. Aztán a fehér vászon megtelt képekkel, ez egy színes vitorlavászonra emlékeztette, amelybe belekapott a szél, és a hajót a kikötő felé repítette, miközben a parton már sokan strandoltak, melegedtek a nap fényében. Örömöt érzett... Igehirdetését az egyetemi lelkész így zárta: „Igen, a gyülekezet együtt prédikált, miközben Isten szeretetteljes kegyelmében osztoztak. Észrevették, hogy a Szentlélek ihleti gondolataikat, lépésről lépésre. Feltűnt nekik, hogy a mosoly és a hála, az üdvösség első zsengéjeként, a nagy egészbe vonja őket, közösen. Miközben elkezdték az ének utolsó sorát énekelni: Itt és a mennyben. Halleluja!” ^ Folytatás a 3. oldalon Ez az éjszaka más volt, mint a többi... ^ Idén is felbolydult méhkashoz hasonlított az ország Abasártól Zsámbékig ezen a bizonyos nyáréjszakán, június 20-a éjjelén, a nyári napfordulóra (június 21.) virradóra. Az európai nagyvárosok hagyományait követve 2003 óta Magyarországon is az év leghosszabb napjához, Szent Ivánhoz legközelebb eső szombat éjjel rendezik meg a múzeumok éjszakáját. Idén kétszáz múzeum közel kétezer programmal és kiállítással várta a közönséget. Az Evangélikus Országos Múzeum másodszor kapcsolódott be a hivatalos rendezvények sorába. Egyetlen ponton kellett csak reményeikben csalatkozniuk a szervezőknek: az időjárás - amelyre a legnagyobb jó szándékkal sincsen befolyása senkinek - nem volt kegyes. Legalábbis a tudósító által bejárt Budapesten, ahol szokatlan hideg és vigasztalanul szakadó eső követte az előző napi harmincfokos hőséget... De ez akkor is csak pillanatokra ronthatta el az alaphangulatot. Hiller István oktatási és kulturális miniszternek az idei rendezvényt beharangozó, üdvözlő szavai érvényesek maradnak: kinek-kinek egy különleges, varázslatos nyári éj jut az eszébe a múzeumok éjszakájáról, amikor a családdal, baráti társasággal múzeumi kalandtúrára indul. Folytatás a 7. oldalon Egy kiló Trappista ■ Lupták György Ugyan ki emlékszik még a régi, nem igazán szép időkre, amikor futótűzként terjedt a hír ismerőseink körében: banán érkezett a közeli boltba! A bennfentesek már ezt megelőzően megkapták a fülest bolti eladó ismerősüktől, nekik a pult alól adták oda az előre elkészített szatyrot. Más halandók meg beálltak a sorba, és reménykedtek: mielőtt elfogyna a banán, ők is sorra kerülnek. Ma már télen-nyáron ott a banán, a narancs és más egzotikus déligyümölcs a szupermarketek és a kis zöldség-gyümölcs árusok polcain. Akár télvíz idején is lehet chilei cseresznyét és földiepret vagy dél-afrikai sárgadinnyét vásárolni - annak persze, aki meg tudja fizetni. Jómagam maradok a megszokott mellett, télen együk a jóféle magyar jonatán és golden almát, esetleg akkor, de csakis akkor a narancsot. Nyáron meg fogyasszuk az itthon termett, nap érlelte ízletes gyümölcsöket, paprikát és paradicsomot. Mostanában újfajta bolti tömegjelenetek borzolják a kedélyeket. A minap az egyik üzletlánc néhány boltjában este hét és nyolc óra között ötszázötven forintért árult egy guriga Trappista sajtot. Az érintett boltokban mindenütt hatalmas tömeg gyűlt össze. Az emberek tülekedtek a sajtért, parázs hangulat alakult ki. A bolti eladók nem bírták fenntartani a sajtra áhítozók között a rendet, volt, ahol rendőri beavatkozásra került sor. Hála Istennek, hogy most nem sérült meg senki sem. Ugyanis másutt, hasonló helyzetben, már halálos áldozata is volt az ilyen üzleti akcióknak. Volt, hogy eltapostak egy embert, a tudósítás szerint több százan gyalogoltak keresztül a szerencsétlenen. Most azonban az emberek nem olcsó laptopért, kedvezményes árú mikrosütőért tülekedtek, hanem sajtért. Most nem pár tízezer forintot tudott megtakarítani a szemfüles, idejében érkező. Egy darab sajt megszerzése esetén pár száz forint lehetett a nyereség. No meg persze a sikerélmény... Ennyire szegények lennénk? Ide jutottunk, hogy vannak honfitársaink, akiknek ez a néhány száz forint is jelentős megtakarítást jelent? Biztosan így is van. Nem látok bele persze mások pénztárcájába, de az elmúlt hét év gazdasági lejtmenete, majd mélyrepülése egészen biztosan sokak anyagi lehetőségeit kurtította meg alaposan. Felmérések sora tanúsítja, hogy egyre szélesedik a szegénységben élők száma, de azoké is, akik már a tartalékaikat élik fel. Valóban, akik önhibájukon kívül kerültek ennyire kiszolgáltatott helyzetbe, azoknak a négy-, ötszáz forint megtakarítás is számít. Van itt azonban még más is. Ezt találtam az Index című internetes újságban: „Minden szociálpszichológiai alapvetésben benne van, hogy ha valamire azt mondjuk, kevés van belőle, akkor az emberek kezdenek úgy viselkedni, mintha fontos lenne nekik. Ha valamiből kevés van, akkor is vágynak rá, ha egyáltalán nincs rá szükségük - mondja dr. Fülöp Márta pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. - A szűkös erőforrás motivációt teremt, és evolúciós versengésre késztet. Senki nem akar vesztes lenni. A helyzet arról szól, hogy győzni akar. És abban a pillanatban ez már másról szól. Ez már nem a sajt.” Amire a pszichológus azt mondja, hogy az adott helyzetben normális és kiszámítható emberi viselkedés, ahhoz a keresztény még mást is hozzá tud tenni. Éspedig azt, hogy az embernek igenis van lehetősége ellenállni az őt érő behatásoknak. Többek közt ettől ember. Nem kötelező sodródnia, nem kell a nyájban önmagát mindenképpen feladnia. Szabadsága van arra, hogy ő irányítsa a folyamatokat, s ne a körülmények irányítsák őt. Sőt másokat is meggyőzhet minderről. Az embernek nemcsak ösztönei és vágyai vannak. Azt is tudja, mi a jó, és mi a rossz, mi helyes, és mi helytelen. S ha még keresztény is, akkor a forrást is ismeri, amelyből merítve felülemelkedhet a körülötte kavargó indulatokon. S ha nem, akkor marad az, amit egy szemtanú így írt le: „A hangulat és látvány a háborús régiókra jellemző, éhező emberek önmagukból kivetkőzött viselkedésére kísértetiesen emlékeztet. Egy kiló sajtért meglökdösték és inzultálták egymást, gyerekeket tapostak és nyugdíjasokat tepertek le.” Hálaadó istentisztelet a nyolcvanéves alsógödi Luther utcai templomban 1^ Beszámoló a 3. oldalon
