Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-18 / 3. szám
Evangélikus Élet panoráma 2009. január 18. » 9 Amerika Lábossá Lajos képes visszatekintése A szerző és Leah Napjaink gyorsan teltek, talán a legszebb amerikai emlékem ez a brooklyni két hét. A lelkészéknél reggeliztünk mindennap, a feleség, Nancy M&M’s-es palacsintái vitték a prímet. A gyerekekkel öröm dolgozni, reggel kilenckor kezdünk a reggeli áhítattal, majd bibliaórát tartok nekik, aztán kézműves-foglalkomindig megkérdezték, éhes (hungry) vagyok-e. Általában Ázsiába vagy Afrikába, esetleg Kanadába (!) helyezték el országunkat, de ezzel nincs semmi probléma, hiszen egy tízéves magyar sem hallott még Connecticutról. A „nevetünk a buta amerikaiakon, mert nem tudják, hol van Magyaror% % * Manhattanben a 82. utcában volt régebben a magyar negyed, manapság azonban csak néhány öreget találunk itt, a fiatalabb generációk kiköltöztek az elővárosokba. Jártam a magyar cukrászdában is, amelyet egy görög család üzemeltet, de három magyar alkalmazottjuk van, és a vendégek közül is beszéltem magyarokkal. Meglepetés volt számomra, amikor megtudtam, hogy a táborunkhoz közeli Barryville német éttermét egy erdélyi magyar házaspár üzemelteti, itt ismerkedtem meg Ferivel, aki mentolos Marlboróját szívva mesélte nekem élettörténetét az augusztusi éjszakában. A táborozok közül többeknek is voltak magyar őseik. Az olimpiai társaság és Hollandia -, és a „nyitóceremónián” mindenki elénekelte a himnuszát, az egyik kislány, akit Julia Molnárnak hívtak, odajött, és azt mondta: „Azt a magyar dalt veled énekeltem ám, itt belül a szívemben.” A zászló végig a „barakkunkon” lengett, a dél-afrikai Chris azt javasolta, hogy reggelenként az alatt masírozzunk a táborozókkal. Ebbe azért nem mentem bele. # % * Brooklynból visszatérve Iainnel együtt felügyeltünk hat srácot két hétig. Voltunk velük raftingolni, sátoroztunk velük két napig a tó túloldalán, többnyire szakadó esőben. Minden este külön program volt az úgynevezett bearbag felfüggesztése a el. Szokás szerint erre koromsötétben került sor, hiszen nappal lusták voltunk megcsinálni... A fiúk minden percét élvezték ennek a vadonbeli életnek, hiszen a nagyvárosból ilyenkor kerülnek csak ki a természetbe. Ahogy Steve Lee, az igazgató mondta: „Találj egy sziklát, és ezek a srácok egész nap ellesznek vele.” Medvét kétszer is láttunk, csörgőkígyót szerencsére egyszer sem. # # # A táborban töltött hónapok alatt dolgoztunk a farmon is, a konyhán, takarítottunk; akinek épp nem voltak táborozói, azok valami kisegítő munkát végeztek. A vége felé már egyre jobban hiányzott Magyarország és a magyar konyha, egy jó karéj fehér kenyérért már a fél karomat adtam volna. Augusztus 16-án este az egész „staff” - a személyzet - New Yorkba ment. Vacsorával búcsúztattuk egymást és a nyári munkás napokat. Másnap repültem Chicagóba, ahol négynapos városnézés következett. Kis túlzással újra bele kellett rázódnunk a magyarba Mikivel és Matyival. Előbbi Kaliforniában dolgozott, míg Matyi a dél-dakotai prérin teljesített szolgálatot. A négy nap alatt részt vettünk egy istentiszteleten is, ahol külön köszöntötték a program résztvevőit. Meglátogattuk az Amerikai Evangélikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség székházát, mindenki lefényképeztette magát Mark Hansonnak, az LVSZ elnökének székében, felmentünk a Sears Towerbe, az USA legmagasabb épületébe, jártunk a Field Múzeumban, meglátogattuk Michael Jordan szobrát. % # # Augusztus 21-én, tizenkét órás út után elcsigázottan landoltunk Ferihegyen - örök élménnyel gazdagodva. Az ELCA International Camp Counselor Program 2008 résztvevői Az út szervezéséért köszönet a Magyarországi Evangélikus Egyház Ökumenikus és Külügyi Osztályának. Brooklyni csoportom egy része zásra mennek, ezután egy gyerekpszichológussal vannak, majd megint az irányításom alatt játszanak a tornateremben. Délután a három csoportnak közös programja van, mindennap más-más. „Vizes napot” kétszer is tartanunk kell, akkora közönségsiker. Négykor áhítat, egy-két új ének megtanítása, majd értük jönnek a szülők. Vacsorára mindig más család hívott meg minket, vagy pénzt adtak, hogy menjünk el valahova. Jártunk koreai étteremben Pastor Shinnel, voltunk palesztin lelkészcsaládnál, ettünk libanoni kifőzdében. A gyerekek körében állandó humorforrás volt Magyarország angol neve {Hungary), szág” helyzet sem volt - a közhiedelemmel ellentétben - annyira jellemző. Meglepően sokan tudták, merre vagyunk, igaz, hogy a velünk kapcsolatos ismeretanyag a pirospaprikagoulash-csikós aranyháromszögében ki is merült, de ez a Magyar Turizmus Zrt. hibája. Persze előfordult olyan kérdés, hogy van-e nálunk vezetékes víz, vagy hogy eszünk-e lóhúst (erre egyébként azt feleltem, hogy igen, de csak nyersen és jó véresen), voltak késhegyig menő gasztronómiai vitáim a munkatársaimmal a zsíros kenyér élvezeti értékéről, valamint arról, hogy a tábortűznél pillecukrot süssünk-e csokoládéval vagy pedig szalonnát. A Manhattan híd játékok alatt, amikor a counselorok országai szerint hat csapatot állítottunk fel - Új-Zéland, Skócia, USA, Magyarország, Dél-afrikai Közfákra. Ezek fekete táskák, amelyekbe az élelmiszert tettük, és éjszakára körülbelül két-három méter magasra kötöttük fel, hogy a medvék ne érjék
