Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009. június 21. !► 15 Száznegyven karakterben a világ Rengeteg embernek van már évek óta mobiltelefonja, így számukra valószínűleg nem ismeretlen az SMS betűszó. Minden bizonnyal ők a rövid szöveges üzenetek hosszúságbeli korlátját is ismerik: eltekintve a modern telefonok automatikus összekapcsolási lehetőségeitől egy-egy ilyen küldemény legfeljebb 160 karakter hosszúságú lehet. Mégis, a leggyakrabban értetlenül néznek a Twitter nevű mikroblogszolgáltatásra (http://twitter.com/), akik hallottak róla. Mit lehet kezdeni a legfeljebb 140 karakteres bejegyzésekkel? Május elején beszélgetett el a Twitter térnyerése kapcsán a Los Angeles Times újságírója az SMS-rendszer egyik kifejlesztőjével, Friedhelm Hillebranddal. Ő szintén ezt a fajta szkepticizmust tapasztalta munkája kezdeti szakaszában, még közeli barátai és kollégái is azt mondták, hogy az alig több mint másfél száz betűhely nem elegendő egy valamirevaló közlésre. Hillebrandot saját kutatásai győzték meg igazáról: kiderült tudniillik, hogy egy képeslapra átlagosan 150 karakternyi üzenet került, sőt a telexüzenetek hossza is ekörül mozgott. A Twitter a blogok oldalvizén előretörve lett népszerű eszköz. Az internet fejlődésének második lépcsőfoka, a Web2.o néven elhíresült fázis adta a felhasználók kezébe a tartalomgenerálás lehetőségét. Ennek első hulláma volt a webes naplók elterjedése. A blogok jelentős része az énblog kategóriába tartozik, ezek ténylegesen naplószerű bejegyzések, vagy-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence is azt rögzítik, hogy az adott internetező miként éli az életét. A Twitter indulásakor szintén ezt a vonalat képviselte: írd le, hogy mit csinálsz, de mindössze 140 karakterben. A mondás szerint minden eszköznek jónak kell lennie arra, amire kitalálták, de a legjobbak másra is használhatók. A Twitter is egyfajta csoportos csevegő-, illetve megosztó oldallá vált napjainkra. És mivel a fejlesztők programozói felületet is adtak hozzá, a rengeteg rövid bejegyzésből érdekes és értékes tartalmakat lehet készíteni. A Tweetmeme (http://tweetmeme.com/) olyan hírgyűjtő, amely a twitterezők által belinkelt híreket rendezi sorba annak alapján, hogy hány twitterező osztotta meg. Az eredmény pedig egy valódi népszerűségen alapuló hírfolyam lesz, amelyben elsősorban a legérdekesebbnek tartott információkkal lehet találkozni. Vagy hasonlóan izgalmas alkalmazás a TwitterJobSearch (http://twitterjobsearch.com/), amely összegyűjti a meghirdetett állásokkal kapcsolat bejegyzéseket, és azokat teszi kereshetővé - egyelőre angol nyelven és jobbára az Egyesült Államokban. Az európai kontinens nyugati részén és hazánkban is felfutó ágon van a Twitter. Az informatikához közeli emberek hóbortjából lassanként általánosan használt eszközzé válik. Nem csoda, hogy a németországi Kirchentag idei eseményeit már két csatornán is lehetett követni, a dektog és a kirchentag becenevű felhasználó is folyamatosan közvetített. Az pedig szinte természetes, hogy a brémai egyházi napokról szóló panorámaoldalunk interjúalanyának, az énekeszeneszerző Harcsa Veronikának szintén van Twitter-azonosítója. A népszerűség nem pusztán tehetség kérdése, hanem kemény promóciós munka eredménye is. Ez pedig manapság már nem képzelhető el a közösségi oldalakon zajló aktív jelenlét nélkül, és azok, akik az ismertségükből is élnek, tudják ezt. Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyház is megjelenjen a Twitteren. Mindennap van olyan tartalom, amely automatikusan közzétehető, de a napi igéken túl az egyházi események is hirdethetőek lennének így. Nem biztos, hogy sokan olvasnák ezeket, viszont az evangélikus egyház ezen keresztül is növelhetné elismertségét. A külső felületeken történő megjelenés fokozza az együvé tartozás élményét, emberi arcot kölcsönöz a felekezetnek, és alapjában véve jó imázst teremt. Elvégre sokan vélik úgy: ha valakik magabiztosan bánnak az élvonalbeli technológiákkal, akkor másban is jónak kell lenniük... ■ Nagy Bence Emlékezzünk Harkányi Lászlóm Kedves Testvérek! Nagybátyám említette a minap: a testvére megérdemelné, hogy megemlékezzünk róla. Megértettem a kérését, de vonakodtam egy kicsit. Huszonöt év, negyed század telt el azóta, mióta Harkányi László nincs közöttünk. Akik ismerték, már nagyrészt követték őt. Akik még élnek, talán már nem is tudják, ki volt ő - válaszoltam a felvetésre. Mégis tollat ragadtam. Hogy miért? Talán kiderül. A legendás fasori gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Majd következett a teológia. Segédlelkész volt Dunaharasztin, később Kecskeméten. Pár évre rá már a fővárosban volt az akkor országos egyházként emlegetett Üllői úti központ főtitkára. Ezt követően az Evangélikus Élet tördelőszerkesztője lett. Az újságírói szakot elvégezvén haláláig újságunkfelelős kiadója volt. Furcsa ember volt. Megpróbált mindenkinek segíteni. A maga módján, felhasználva kapcsolatait. Ha kellett, külföldről szerzett - egyebek közt - orvosságot, sőt még művégtagot is a rászorulóknak. Vallási hovatartozásra való tekintet nélkül próbálta enyhíteni a lelki és fizikai fájdalmakat. Tette ezt az ő egyedi stílusában. Ezt nem mindenki értette, de elfogadták a segítségét. Lelkész volt, mégis „átlagos” ember maradt. Jó humorával majdnem mindent elért, amit szeretett volna. Csak egyet nem! Sosem engedett senkit a közvetlen közelébe. Szerették, tisztelték, de igazából segíteni nem lehetett neki. Ez az ő döntése volt. Lehet, hogy végül ez okozta a vesztét. Ő így látta jónak. Fogadjuk el! Most már úgyis mindegy. A tényeken nem változtathatunk. Még gyerekkoromban egyszer az ő prédikációját hallgattam. Mikor vége lett az istentiszteletnek, csak annyit mondtam neki:- Nem is tudtam, hogy testvérek vagyunk! Értetlenül nézett rám.- Nem azzal kezdted, hogy „Drága testvéreim”? - kérdeztem.- Igazad van! Mindannyian azok vagyunk - válaszolta. Most hozzátok fordulok, testvérek! Hozzátok, akikkel együtt fociztunk Balatonszárszón vagy Mátraszentistvánban. Lehet, hogy már mi sem emlékszünk egymásra, de emlékezzünk a szüléinkre, akik már nincsenek velünk! Biztos vannak, akik, hála Istennek, még közöttünk élnek. Most pár pillanatra gondoljunk rájuk! Milyen fontos, hogy még velünk lehetnek! Ne várjátok meg amikor már nem lesznek ezen a földön! Szeressétek őket, amígfizikai valójukban veletek vannak! Egy idézettel zárom soraimat: „Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél!” Laci ilyen volt! Én csak tudom. A fia vagyok. ■ Harkányi Péter SZERETETVENDÉGSÉGRE Meggyes huszárbajusz Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 7 evőkanál tej, 10 dkg zsír vagy Rama margarin, 3 tojás sárgája, 3 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 1 citrom héja. A töltelékhez: 3 tojás fehérje, 15 dkg cukor, 20 dkg darált dió, magozott meggy, lekvár. A tészta elkészítéséhez az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk. A lisztet a zsiradékkal elmorzsoljuk, beletesszük a tojássárgákat, a felfuttatott élesztőt és a citromhéjat, majd az egészet összegyúrjuk. A töltelék elkészítéséhez a tojásfehérjéket kemény habbá verjük, apránként hozzátesszük a cukrot, és végül beleforgatjuk a darált diót. A tésztát három cipóba osztjuk és tepsi hosszúságúra kinyújtjuk. Az így kapott téglalapnak a hosszabbik (a tepsi hosszúságával megegyező) két szélét magozott meggyel kirakjuk, és < a tésztát ráhajtjuk úgy, hogy a => meggyet befedje. Az így keletkezett < vályút lekvárral megkenjük és a dió§ töltelékkel megtöltjük. A három ruö dat egymás mellé tesszük és előme£ legített sütőben 200 fokon megsütjük. EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Köszönet a csendesnapért Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott Lippai Istvánná hálás szívvel szeretnék köszönetét mondani a május 23-án Nyíregyházán megrendezett csendesnapért. „Egyenesedjetek fel!” - hirdette a kicsinyke szórólap, és én hálát adok az Úr Jézusnak, hogy részt tudtam venni ezen a szép rendezvényen. Jó volt látni a színültig megtelt templomot, hallgatni az érdekes előadásokat! A fő előadásban dr. Fabiny Tamás püspök úr azt helyezte a szívünkre, hogy van kiút a válságból. Gondolom, itt a fő hangsúly az egyházi gondokon volt, nem a politikán, mert abból már elegünk van, hogy állandóan az egyházat piszkálják, mert „ők” nem tudják, hogy lehet ugyan Jézus nélkül élni, de nem érdemes! Ebéd előtt fórumbeszélgetésre oszlott szét a népes testvérsereg, én a Süveges Gergővel való beszélgetésen vettem részt, melynek témája a család volt. Zsúfolásig megtelt a terem, még a folyosón is álltak, nem fértünk el. Meggazdagodva indultunk ebédelni, már aki tudott, mert egyáltalán nem voltam éhes. Volt ott minden, amit csak egy éhes ember megkívánhatott. Az a sok kedves kislány és nagylány olyan barátságosan, testvéri szeretettel kínálgatta a vendégeket, hogy azt elmondani nem lehet! Még fagyit is kaptunk, hazafelé az útra pogácsát és ásványvizet csomagoltak nekünk. A busz mellé álltak, és kedvesen elintegettek bennünket. Szeretnénk mindent megköszönni, a lelki és testi táplálékot, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ennyi jót talán meg sem érdemeltünk. Én úgy gondolom, amíg ennyi testvér össze tud jönni a hívó szóra, nincs itt semmiféle válság. Biztassuk magunkat azzal a gyönyörű mondattal, amelyet Luther Márton is mondott nehéz óráiban: „Meg vagyok keresztelve!” Igen, hála Istennek, a mi szüléink ezt igen fontosnak tartották. Mi mind a tizenegyen (mert ennyien voltunk testvérek, még heten élünk) a diósgyőrvasgyári templomban lettünk megkeresztelve, itt konfirmáltunk, és kettőnknek adatott meg, hogy ma is ide járhatunk. A többiek másfelé sodródtak. Még egyszer köszönök mindent, amit ez a nap Jézus Krisztus és a nyíregyházi testvérek által adott nekünk. Hálás vagyok és köszönöm mindenkinek, aki segített azt a szép napot csodálatossá tenni! Aki nem jött el, mert valami más fontosabb volt a számára, szegényebb lett sok-sok élménnyel. Tisztelettel: Lippai Istvánné a diósgyőr-vasgyári piciny gyülekezet nevében Balaton-felvidéki kirándulás A szombathelyi evangélikus gyülekezet Gregersen-Labossa György lelkész vezetésével, ötvenhét fővel május 30-án kirándulást tett a Balaton-felvidéken. Utunk során fogadott bennünket vöröstói alkotóműhelyében Polgár Ildikó evangélikus keramikusművész. A következő állomás Nagyvázsony evangélikus temploma volt (képünkön), ahol a csoportot vezető lelkészünk rövid áhítatot tartott. A templom után a nagyvázsonyi várat tekintettük meg. A kirándulás további megállóin Németh Szabolcs lelkész bemutatta a mencshelyi és a szentantalfai evangélikus templomot, és ismertette történetüket, valamint beszélt a gyülekezetek életéről. Utunk a továbbiakban a szentbékkállai „kőtengerhez” ehhez a páratlan szépségű geológiai képződményhez vezetett. Megfáradva, de élményekkel feltöltődve és lelkiekben gazdagodva érkeztünk haza Szombathelyre. A kirándulás felkészülésül szolgált pünkösd ünnepére, valamint a gyülekezet építésére. Hegedűs László presbiter A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület a május 23-ai missziói napjának perselypénzét - miként az Evangélikus Élet május 31-ei számában már hírül adtuk - a veszprémi Éltes Mátyás Fogyatékosok Nappali Intézménye és Gondozóháza javára ajánlotta fel. A százezer forintos adományt június 15-én adta át Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész Krámli Ida intézményvezetőnek. ■ Isó Zoltán felvétele
