Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
4 4« 2009- június 21. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Égígérő ünnep Templomszentelés Liszón ► „Maroknyi közösség égig érő nagy ünnepe” - ezzel a mondattal foglalta össze Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke igehirdetésében azt az eseményt, amely az elmúlt szombat délután történt a Zala megyei Liszón. A mintegy hatvanlelkes leánygyülekezet tagjai június 13-án renoválás utáni templomszentelésre gyűltek össze. A püspök 2Kor 6,16.7,1 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy a maroknyi gyülekezet tagjainak mennyivel inkább egymásba kell kapaszkodniuk. Hiszen ha a gyülekezetét Krisztus tagjának tekintjük, akkor ki kell mondani, hogy a kevésben is jelen van a teljesség, maga Krisztus. A megújult templomra tekintve a kívülálló látja, hogy az itt élőknek fontos az Isten igéje - állapította meg Ittzés János. Az istentisztelet utáni közgyűlésen a gyülekezet lelkésze, Smidéliuszné Drobina Erzsébet a múlt ismertetésével kezdte beszámolóját. Elmondta, hogy 1718-ban az ellenreformáció üldözése elől menekülve Vas megyei vend telepesek érkeztek a faluba. Nádasdy Máriától kaptak területet a letelepedésre. Az evangélikus ősök templomot, majd 1860-ban iskolát, tanítólakást építettek. A jelenlegi templom 1867-ben épült az akkor kétszáz lelkes leánygyülekezetben. Az egyházközség a történelem során hol Nemespátróhoz, hol Surdhoz tartozott. Utoljára 1982-ben végeztek a templomon nagyobb felújítást. Iskolaépületüket hivatalosan csak 1974-ben államosították. A rendszerváltozás után, a kárpótlási törvény megszületésekor a ház szövetkezeti tulajdonban volt, ezért kárpótlást nem igényelhettek utána, csupán az országos egyház belső kárpótlásról szóló törvénye alapján kaphatták meg az épület pénzbeli értékének egy részét. Ebből fedezték a mostani felújítás mintegy hétmillió forintos költségét. ■ Menyes Gyula Hetven éve beszédes monori kövek ► Hálaadó istentiszteletre hívogattak június 14-e napsütéses vasárnap délelőttjén a monori evangélikus templom harangjai. A Sándy Gyula tervei alapján a wittenbergi vártemplom mintájára készült templomot hetven évvel ezelőtt, 1939. június 18-án szentelte fel Raffay Sándor püspök - erre emlékezett a gyülekezet. A jeles nap eseményeit és a templom építésének történetét Detre Lajos templomépítő lelkész visszaemlékezésének felolvasásával Malik Péter Károly teológushallgató elevenítette fel. Felidéződött, hogy az épület megannyi „köve” - a harangok, a keresztelőkút, az oltár, a szószék és így tovább - mind-mind jószívű embeA gyülekezet korábbi lelkipásztorai közül hárman jöttek el ünnepelni. Dr. Muntag Andorné Bartucz Judit, Selmeczi Lajos - a jelenlegi lelkész édesapja - és Cselovszky Ferenc a díszközgyűlésen idézték fel monori emlékeiket - csakúgy, mint Kákay István országos irodaigazgató, akinek nagyapja, Kuthy Dezső egykor ugyancsak Monoron szolgált. A „születésnapon” - a legtávolabbról érkezett vendégek egyikeként - köszöntést mondott H. E. Mangasi Sihombing Indonézia hazánkban (valamint Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában) akkreditált nagykövete is, aki - Ábrahám történetéből kiindulva - azzal a kérdéssel „szembesítette” a jelenlévőket, hogy tudják-e - ki-ki egyenként - azt felelni az Úr kérdésére: „Igen, oda megyek, ahova te küldesz.” Bruce Kuenzel az általa pásztorolt Az énekkar szolgálata - Selmeczi Lajos Péter lelkész gitárkíséretével Los Alamos-i (Új-Mexikó, USA) Betlehem gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Feleségével, Cynthiával többek között egy úrvacsorakészletet, valamint - a gyülekezeti ház felújítását támogatandó - közösségük több mint kétezer dolláros adományát adták át, és megerősítették: bármikor szívesen vendégül látják monori testvéreiket. A templom élettelen köveiről a gyülekezet Alapkő című újságjának ünnepi ldilönszáma is megemlékezett, hálaéneket pedig a kórus „élő kövei” zengtek. ■ G. B. rek adományai és ajándékai voltak. Az egykori mecénások némelyikét - így például Pál Sándort és nejét, Seres Esztert, Borbély Sándort és hitvesét, Brachna Máriát vagy éppen Dukovits Ferencet és Sztudvicska Ilonát - név szerint is ismeri a gyülekezet, másokról csak a hátrahagyott „kövek” mesélnek. íPt 2,4-5 alapján tartott ünnepi prédikációjában dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke - kinek a liturgia szolgálatában Krámer György, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese és Selmeczi Lajos Péter helyi lelkész segédkezett - arról a templomról beszélt, amely nem élettelen kövekből, hanem emberi szívekből-lelkekből épül fel, méghozzá arra az alapra, amelyet Jézus Krisztus jelent (vö. íKor 3,11). Fabiny Tamás püspök igehirdetése A monori templom a harangkutató szemével ► Ha az interneten próbálunk információkhoz jutni a monori evangélikus templomról, előbb-utóbb a Templom.hu oldalba is „belebotlunk” Az oldal szerkesztője, Bajkó Ferenc településmérnök, harangkutató történetesen maga is evangélikus vallású. A húszas évei közepén járó fiatalember - úgy is, mint a LEVÉL (Lőrinci Evangélikus Élet) című gyülekezeti újság szerkesztője - örömmel fogadta a monori testvérlap szerkesztőjének, Vitális Juditnak a megkeresését... A templomok és harangok iránti érdeklődésem gyermekkorom óta tartó hobbi. A Templom.hu honlappal a szándékom az, hogy közkinccsé te- 1 gyem a hazai keresztény templomépítészet és a harangöntészet értékeit, érdekességeit. Nagyon szeretem azokat a településeket, amelyekben a különböző felekezetű templomok közel vannak egymáshoz, mint például Kispesten, ahol gyerekkoromban sok időt töltöttem, vagy éppen Monoron, ahol először az 1990-es évek elején, ugyancsak még kisgyerekként jártam, és ahol a főutcán szinte teljesen egymással szemben áll a két nagy templom, az utca végében, a leghangsúlyosabb elemként pedig a legkisebb: az evangélikus. Később egy vasárnap leutaztunk szüleimmel a városba, mert kíváncsi voltam rá, hogy Monoron milyen a harangozási rend. Elkápráztatott, ahogyan egymás után, néha egymás „szavába vágva” szólalnak meg a harangok egy olyan korban, amelyben ez a szokás lassan elveszíti jelentőségét. Isten tartsa meg Monor városát, köztük az evangélikusokat ebben a szép szokásban! A monori lutheránus templomot 2002-ben kerestem fel, hogy a honlapomra felkerülhessen. A gyülekezet lelkésze, Selmeczi Lajos Péter készségesen fogadott; a templom belsejét bemutató képek, illetve a külső képek egy része is ekkor készült. Lenyűgöző, hogy a templom - kicsinysége ellenére - milyen fantáziadús kialakítású. Bástyaszerű tornya hirdeti evangélikus identitásunkat és hitünk szilárd alapját: „Erős vár a mi Istenünk.” Megdöbbentem, hogy ennek a kicsi templomnak három harangja is van - köztük a legnagyobb 520 kilogrammos -, mert ez szegény egyházunkban elég ritka. Például Budapest huszonhét evangélikus templomából mindössze ötnek van három harangja. A hetvenedik évforduló alkalmából áldott ünneplést, a közösség lelki és fizikai gyarapodását, a templom szépülését és szépen csengő harangjainak minél tovább tartó zúgását kívánom. Erős vár a mi Istenünk!
