Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-14 / 24. szám

8 ■m 2009. június 14. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Hálaadás tizenöt évért Újraindításának tizenötödik évfordu­lóját ünnepelte az elmúlt héten az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakiskolája és Kollé­giuma. A bensőséges, meghitt han­gulatú ünnepség istentisztelettel kez­dődött a gyülekezet templomában, ezzel is jelezve: van kinek hálát adni az elmúlt évekért. D. Szebik Imre nyugalmazott püspök Saul és Dávid történetével világított rá, milyen fon­tos az újrakezdés, Isten megvalósu­ló, újjáteremtő áldása. Az iskola épületében folytatódó ünnepség keretében megszólalt Ba­­gyin József, Aszód volt polgármeste­re, dr. Frenkl Róbert volt országos fel­ügyelő, Nagy Tamás építész, a jubilá­ló intézmény tervezője, Platthy Iván nyugalmazott államtitkár, valamint dr. Roncz Béla, az aszódi középiskola igazgatója, akik valamennyien tanúi voltak az evangélikus oktatás aszódi újjászületésének. Egyenként számol­tak be emlékeikről, tapasztalataikról és örömükről, látva a jól szervezetten működő iskolát. Mindezek után dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerü-Aki a frissen ültetett csemetét öntözi: dr. Roncz Géza iskolaigazgató let püspöke adta át jókívánságait az in­tézmény dolgozóinak. Az emlékezést a diákok tették felejt­hetetlenné műsorukkal. S hogy hála­adásuknak kézzelfogható jele is legyen, mint minden jubileumi évben, most is faültetéssel járultak hozzá az okta­tási komplexum szépítéséhez. Az ün­nepség az iskola névadója, egykori di­ákja, Petőfi Sándor mellszobrának megkoszorúzásával zárult. ■ Simon Attila Kinek mit hoz a szünidő?---------------------------------------------­­SZÓSZÓRÓ ► Mikor megkezdődik a szünidő, úgy érzed, szinte lebegsz a leve­gőben. Könnyűnek és felszaba­dultnak érzed magad. Nincs több gyomorgörcs, fejfájás, nincs több álmatlan éjszaka. Felszabadulsz a folyamatos elvá­rások, az óráról órára való meg­felelés kényszerének terhe alól. Kiszabadulsz az iskola és az osz­tályod rendszeréből, kilépsz ab­ból a szerepből, amelyet az osz­tályban eljátszol, vagy el kell játszanod. Nagyot sóhajthatsz, végre szabad vagy! De mit kez­desz a szabad időddel? Hogyan lehet hasznos a nyarad? Könnyű lehet annak, akinek már színes a naptára, mert táborból tá­borba vagy ismerőstől ismerősig utazhat hazánkban vagy külföldön, egyedül, baráttal vagy épp a család­dal. A rengeteg új élmény „feltanko­lása” feltölti, szinte újjászüli az em­bert: megismered önmagad különbö­ző, új élethelyzetekben. Ismeretsége­ket, barátságokat köthetsz, beszélget­hetsz (talán idegen nyelven is), kipró­bálhatsz olyasmit, amit korábban még soha (barlangászás, kagylógyűj­tés, búvárkodás és így tovább). A nap­jaid így igazán élménydúsan és gyor­san telnek majd. A világ megnyílik előtted. De nehéz lehet annak, akinek le­szűkül vagy bezárul a világ a szünidő kezdetével. Aki többet van otthon a szünetben, mint bárhol máshol, rá­adásul egyedül. Magányosnak érzi magát, akinek nincs a közelben barát­ja, mert messze kerül az osztálytár­saktól. Talán szomorúságot is érezhet. Azt gondolom, egy percig sincs ok ilyenkor sem a csüggedésre! Vegyél elő egy papírlapot, és írd fel a terve­idet a közel- és a távolabbi jövőre. így lesz egy kis gyűjteményed arra az esetre, ha úgy érzed, igazán nem tu­dod, mit is kezdj magaddal a látszó­lag tengernyi szabad idődben. Lesz néhány támpontod, amelybe bele tudsz kapaszkodni, amely kimozdít. Egy pár tipp: gondold végig, mit szeretnél otthon, a szobádban vagy a lakásban változtatni, átrendezni, le­­festeni-kifesteni. Mi szorul javításra, átültetésre? Vagy melyik könyv az, Rovatgazda: Balog Eszter amelyet nagyon szeretnél elolvasni. Ha kertes házban laksz, azt is átgon­dolhatod, hogy milyen hasznos mun­kának tudsz nekilátni odakint. Aztán gondold végig, hogyan tudnál felké­szülni a jövő tanévre! Mit tudsz eset­leg előre beszerezni, elolvasni? Azt is áttekintheted, mire nem jutott időd az iskolaidő alatt. Ha úgy érzed, szeretnél kimozdul­ni, keress fel egy közeli uszodát, vagy ha módodban áll, természetes tavat. Ha tudsz: biciklizz, fuss, mo­zogj. Ha úgy érzed, hogy kevés időd jutott a zenehallgatásra, akkor kérj kölcsön új CD-ket, és pihenj, kapcso­lódj ki a zenehallgatás közben. Sőt ke­ress koncertlehetőségeket a környe­zetedben. Olyan filmeket nézz, ame­lyek értékesek - a céltalan, órákon át tartó tévézést kerüld. De jelentkez­hetsz nyelvtanfolyamra is, ha mégis tanulni, felkészülni vágysz! Nagyon valószínű, hogy lakóhelye­den vagy a közelében van evangélikus lelkész, akit felkereshetsz, akivel be­szélgethetsz. Talán nem késő az sem, hogy te is elmehess táborozni a gyü­lekezet (vagy épp az egyházmegye) if­júságával. Talán még az sem, hogy se­gítsél a gyülekezet gyermektáborában - persze ha szívesen vagy kisebb gyerekek között. Szerintem a segítség mindig jól jön egy táborban, és lehet, hogy pont rád vár egy táboros csapat! Láthatod, nyáron nem áll le az élet számodra sem. Sőt! Talán lassan te­le is lesz a papírlapod, talán már tu­dod is, mit szeretnél elsőként. De bárhogy alakuljon is a nyarad, kívánom, hogy megtanuld jobban megismerni önmagad az iskolától tá­voli létben, és hogy a lehető legtöb­bet megismerhesd ebből a sokszínű, gyönyörű, Isten teremtette világból, amely egyre jobban kezd megnyílni előtted. Töltődj, és hidd: minden nap ajándék, amely meglepetést tar­togat neked! ■ Balog Eszter »MASOK, AKIK PEDIG UGYANOLYANOK, MINT MI« Szeretettanuló nap Nyíregyházán ► Sokféle veszély leselkedik gyerme­keinkre. A jólétben és biztonság­ban nevelkedőkre például a kö­zöny is. A szegénysorban élő, baj­ba jutott emberek iránti érzéket­lenség. Ha csak messziről és kívül­ről látnak ilyet, még azt hihetik, nyilván ők olyan sorsot érdemel­nek. Lehet. De nem biztos... Meg­ítélni ezt nem is dolgunk. A meg­értés szándékával odafordulni és segíteni - annál inkább.- Először féltem. Mi az Oltalom­hoz mentünk, ahol hajléktalanokat látnak el, adnak ott enni, lehet tisz­tálkodni, szállás is van, és segítettünk az ebédeltetésben meg az ágyne­műcserében...- Kicsit én is félelmetesnek talál­tam, bár én nem most láttam először hajléktalant. A piac előtt rendszere­sen kéregetnek tőlem, amit nagyon furcsáitok, mert túl fiatal vagyok ahhoz, hogy adni tudjak. Sok minden miatt félrecsúszhat az életük, sokszor az ital, a drog van a háttérben, és a családjuk kiteszi őket...- Vagy kiteheti azért is, mert be­teg, és nem tudják gondját viselni.- Én hallottam olyanról, hogy egy férfinak túl korán meghalt az élettár­sa, és a nő gyerekei üldözték el a la­kásból, pedig rendes meg tanult em­ber volt, és mégis hajléktalan lett.- Ezt ma hallottad az Oltalomnál?- Nem, régebben, és én nem is ott voltam. Egy másik osztálytársammal mi kórházba vittünk beteget, meg ebédet hordtunk szét a Kertvárosba és a bokortanyákba olyanoknak, akik egyedül élnek, és messze van a bolt, vagy nem is tudnak maguknak főz­ni. Hogy is hívják ezt? Tanyagondno­ki szolgálat!- Én is az Oltalomnál voltam, a füg­gőkhöz vittek bennünket, hogy beszél­gessünk, miért kerültek ide. Egy hu­szonnyolc éves fiatalember azt mond­ta, ő azért, mert dolgozott tisztessé­gesen, éppúgy, mint bármelyik rendes ember, aztán meghalt a szívbeteg párja, aztán olyan sok volt a lakás tör­lesztőrészlete meg az adósságok, hogy képtelen volt megbirkózni vele.- Én egy öreg néninél voltam, aki tegnap jött haza a kórházból. A fia is épp meglátogatta, minden reggel eljön hozzá, de aztán mennie kell. Diót pucoltunk, és mesélt a világháborúról. Régen a dédim is mesélt ilyesmit.- Mi, néhányan lányok az anyaott­honba mentünk, ahol kisgyerekekkel játszottunk meg beszélgettünk. Az anyák általában bántalmazás elől me­nekültek ide, fél évig lakhatnak itt vagy a tanév végéig, ha iskolás a gyerek... Ha szembejönne velem az utcán egy itt lakó anyuka egy kisgyerekkel, nem is gondolnám róla... Fura, hogy má­sok, akik pedig ugyanolyanok, mint mi, ilyen helyzetbe kerülhetnek. Jól meg kell gondolni a választást... Egymás szájából kapkodják a szót a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola hetedikesei, hisz annyi minden történt ma, annyi mindent láttak, hal­lottak, tapasztaltak, amiről azelőtt fo­galmuk sem volt. Pedig csak épp bepillantást nyerhettek az emberi nyomorúságba, másrészt röpke be­nyomást szerezhettek arról, hogyan lehet enyhíteni a szenvedést...- A Szentlélek ajándéka az is, hogy más embereken segítünk, hogy szere­tettel fordulunk feléjük. A pünkösd je­gyében tartott idei tanulói csendesna­pon ezért szerettük volna megmutat­ni az arra vállalkozó gyerekeknek egyházunk diakóniai munkáját - ezt már Kovács Erzsébet iskolalelkész magyarázza, utalva az előzményekre is, amikor tavaly, a nevelői csendesna­pon a tantestület szembesült az em­beri sorsok nehézségeivel és az Olta­lom Szeretetszolgálat munkatársainak elhivatott munkájával. - Az evangé­likus egyház által fenntartott szeretet­­intézményekbe vittük el őket, beosz­tottuk, ki hol segítsen.- Érzelmekben gazdag gyerekek ők, a kamaszkor összes történésével- Joó Zoltánné, az egyik hetedik osztály osztályfőnöke jellemzi így növendékeit. - Ezért és mert támo­gató család veszi őket körül, gondol­hattunk arra, hogy megmutatjuk ne­kik az életnek ezt a másik oldalát, amivel szerencsére ők nem talál­koznak a mindennapjaikban. Szülői értekezleten egyébként megbeszéltük a tervünket a szülőkkel is, és nagyon jó gondolatnak találták, biztattak bennünket: csináljuk! Harminc gyereket vittünk el a két osztályból, és mondhatom, mindnyá­jan elgondolkoztak a látottakon. Máris rájöttek, hogy segíteni nem is olyan egyszerű. Az elhatározás per­sze nélkülözhetetlen, de más is kell! Azokat, akik például az idősek klub­jában azt a feladatot kapták, hogy egyszerűen csak beszélgessenek, bi­zony a nénik segítették át a kezdeti nehézségeken. Sokan megrendültek az élmények hatására, ami engem azért tölt el elégedettséggel, mert amikor a tavalyi nevelői csendesnap után meséltem nekik a hajléktalanok­ról, arról, hogy ott szenvedélybetegek kezelése is folyik, volt, aki kacará­­szott. Mert ugye az utcáról csak a bü­dös, mosdatlan, kéregető hajléktalan képe ismerős. Azt akartam, hogy lássák, az Oltalomnál dolgozók az életüket teszik fel arra, hogy segítse­nek. És hogy lássák azt is, milyen há­lásak azok, akiknek ebben a gondos­kodásban részük van.- Amikor még többgenerációs családok éltek együtt, a család min­den tagjának volt dolga, feladata, akár a hat év alattinak is - mondja Kovács Erzsébet, amikor a folytatás­ról kérdezzük. - Az első, amire rá­ismerhetnek, hogy a gyerekek is tudnak segíteni, a szabad időt nem muszáj haszontalanul tölteni. Erről és még sok minden másról is beszél­getni fogunk. De azt is tervezzük, hogy az iskola többi tanulójával is megismertetjük egyházunk diakóni­ai munkáját. ■ Veszprémi Erzsébet Kertvárosi Ifjúsági Vidám Informá­ciós Pont - azaz KIVI Pont - nyílt jú­nius 2-án Nyíregyháza-Salamonbo­­korban. A Társadalmi megújulás operatív program (TÁMOP) 5.2.5 pályázatán húszmillió forintot nyert a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangéli­kus Egyházközség, ez tette lehetővé az iroda megnyitását. Célja a tanyai területen élő hátrányos helyzetű Megérett a KIVI gyermekek és fiatalok társadalmi in­tegrációjának elősegítése. A pont ingyenes internetkapcsolatot éppúgy kínál, mint például pályaorientációs foglalkozásokat, színjátszó kört, an­­golnyelv-tanfolyamot vagy hittant. A KIVI Pontot dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, Csa­bai Lászlóné, Nyíregyháza megyei jogú város polgármestere és Laborczi Géza, a kertvárosi evangélikus gyüle­kezet lelkésze adta át rendeltetésének. ■ Czöndör István felvétele A Múzeumok éjszakája minden rendezvényére érvényes jegye: június 17-tő! -r

Next

/
Thumbnails
Contents