Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-14 / 24. szám
űznÉ&sjM 2009. június 14. • 3 ÚTI-TÁRSALGÓ ÚTITÁRSUNK, A BIBLIA Amikor a külügy belügy is Beszélgetés Cselovszkyné dr. Tarr Klárával, egyházunk külügyi osztályának vezetőjével- Munkája során mennyiben találkozik olyan tennivalókkal, amelyek a történelmi határokon túl élő magyar evangélikusokhoz kapcsolódnak?- Több vonatkozásban is. Leginkább az Erdélyben és a Felvidéken élő evangélikussággal van szoros kapcsolatunk. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége, vagyis a Leuenbergi Egyházközösség tanácsában Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével együtt ülésezünk félévenként, ő a romániai evangélikusokat, reformátusokat és metodistákat képviseli, én a magyarországi protestánsokat, így gyakran nyílik alkalmunk a minket érintő közös kérdések megvitatására. Ezen kívül természetesen sok más országgal van aktív kapcsolatunk, ahol magyar evangélikusok éinek, illetve ahol magyar nyelvű igeszolgálat zajlik. Itt kell megemlítenem, hogy a magyar állam támogatásával és a külügyi osztály közvetítésével idén két lelkésznőnek - egy szlovén és egy szlovák anyanyelvűnek - nyílik alkalma arra, hogy a Debreceni Nyári Egyetemen magyarul tanuljon. Ok - jóllehet nem magyar anyanyelvűek - készek arra, hogy magyarul (is) szolgáljanak, ezt a szolgálatot szeretnénk a nyelvtanfolyam szervezésével erősíteni. Ezenfelül egyházunk is hozzájárul különféle ösztöndíjakkal, hogy azok a teológushallgatók, akik a későbbiekben szívesen vállalnának magyar nyelvű szolgálatot a határon túl, például Szlovéniában, Szlovákiában, Erdélyben, meghatározott ideig Budapesten tanulhassanak. Fontosnak tartjuk továbbá azt is, hogy a Magyarországon szervezett konferenciáknak legyenek mindig határon túlról is résztvevői, így a lelkészakadémiáknak, a finnugor lelkészkonferenciáknak és egyéb rendezvényeknek egyaránt. Természetesen nem szeretnénk megfeledkezni a Nyugat- Európába szakadt honfitársainkról sem, velük is igyekszünk tartani a kapcsolatot. Példaként említem csak, hogy a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésének huszonötödik évfordulója alkalmából megrendezendő konferencia egyik társszervezője, Fónyad Pál Ausztriában élő testvérünk lesz, aki az osztrák Martin-Luther-Bund (Luther Szövetség) képviselője.- A külügyi osztály vezetőjeként nyilván szembesül azzal is, miként ítélik meg a hazai evangélikusságot külföldi testvéreink. kotnak leegyszerűsített képet a megtanulhatatlan nyelvű, mégis közeli kelet-közép-európai országról.- Mi az, ami leginkább meghatározza a külügyi osztály mindennapjait mostanában ?- Három előttünk álló rendezvényt említenék: a Lutheránus Világszövetséggel és az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel együtt szervezzük az Egyház és állam a tranzitországokban elnevezésű nemzetközi konferenciát, amely június 26. és 29. között lesz az egyetemen. Néhány nappal ez után kezdődik a soproni Határnyitás ’8p szimpózium, melyre szeretettel várjuk a jelentkezőket határainkon túlról is. Ezen a- Igen, bár én azt vallom, hogy mindig a személyes találkozások azok, amelyek meghatározzák, hogy kiben milyen kép alakul ki egy adott országról. Ezt saját munkám során is nagyon fontosnak tartom, hiszen ha jó benyomást teszünk a másikra, akkor ezzel „egyházimázst” is építünk. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a Nyugat-Európában élőkkel beszélgetve többször előkerül a Magyar Gárda, illetve a szélsőjobbveszély ügye, amelynek főként a Die Zeit című újságban megjelent, Magyarországot egyoldalúan megvilágító cikk és az ehhez hasonló írások is okai. Ilyenkor igyekszem mindig eloszlatni a félreértéseket: az egyoldalú tájékoztatás a felelős azért, hogy sokszor csak ezeknek a valóban létező, ám sok más problémához képest perifériális jelenségeknek a híre jut el külföldre, és hogy ezek összemosódnak a jó szándékú, békességre vágyó emberek akaratával. Nem beszélve arról, hogy sajnos a nyugat-európai újságolvasók is gyakran szívesen alnagyszabású rendezvényen jelen lesz többek között Németh Miklós is, aki a húsz évvel ezelőtti események idején a kormányfői tisztséget betöltötte. A harmadik fontos rendezvény néhány hónap múlva esedékes, szervezése már javában zajlik: november 16-tól 18-ig Révfülöpön konferencia keretében emlékezünk a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti világgyűlésének huszonötödik évfordulójára.- Végül egy kicsit személyesebb kérdés: a határon túli és a külföldre szakadt magyar evangélikusok pásztorolása véleménye szerint mennyiben „külügy” és mennyiben „belügy”?- Természetesen mindkettő egyszerre. Ugyanakkor a határon túl élő magyarok helyzetét nem tekinthetem külügynek, hiszen számomra minden magyar magyar, függetlenül attól, hol él. így a munkám során is mindig előnyben részesülnek ezek az ügyek. A földrajzi meghatározottságokból kifolyólag azonban mégiscsak külügyként kell értelmezni bizonyos dolgokat. Én az együttműködés és a támogatás szükségességét érzem a legfontosabbnak, és az összefogást, amely révén más fórumokon, például nemzetközi konferenciákon közös álláspontot képviselünk, hogy mások előtt is látsszon: összetartozunk. Szűcs Petra Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére! Antoine de Saint-Exupéry Mi kerül a tenger mélyére? Mikeás próféta könyve Alig tudunk valami biztosat mondani ennek a könyvnek a szerzőjéről. Már csak a szép neve - azt jelenti: „Ki olyan, mint az Isten?” - után se indulhatunk el a felfedezésére, hiszen az Ótestámentum legalább hat helyen említ Mikeást, de mindig más és más személlyel kapcsolatban. Legvalószínűbbnek tűnik, hogy a mi Mikeásunk az a próféta, akit Aháb király kérdezett meg egyszer, hogy viseljen-e háborút. Innen tudjuk meg, hogy Mikeás Jimla vagy Jemla fia, akinek az a híre, hogy királyának mindig csak rosszat jövendöl (2Krón 18,7-8). Könyve elején azt olvassuk, hogy Móresetből származik. Mivel ez a szó „birtokot” jelent, 1,14- hez fordulunk segítségért. Kiderül, hogy Gát filiszteus város móresetje, azaz birtoka volt az ő szülőhelye. Mikeás többet segít azzal, hogy elmondja, melyik korban élt: Jótám, Aház és Ezékiás királyok idején működött. Ha pedig a Krónikák könyvét kérdezzük meg, akkor már ezek elődje, Aháb király idején is tevékenykedett prófétaként. Ezek pedig mind a Kr. e. 9- században éltek és uralkodtak. Jeremiás könyvében is van utalás a „móreseti Mikeás”-ra, aki Ezékiás júdeai király idejében megjövendölte, hogy „a Siont felszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat” (Jer 26,18). És ezt meg is találjuk Mik 3,12-ben. Mikeás könyve elárulja, hogy igen kemény idők voltak ezek. Szanhérib asszír király lerombolt mindent, ami hódító útjába került. Az ország nagy területeit eladta a filiszteus városoknak, és Jeruzsálemet is elfoglalta. Lehet, hogy Mikeás prófétatársával, Ézsaiással együtt maga is átélte a város teljes lerombolását (Ézs 10,28-32). Nem lehet hát csodálkoznunk, hogy könyve nem tartozik az Ótestámentum legbiztatóbb iratai közé. Ostorozza a gazdagokat, jog után kiált a nép számára, elidőzik az Úr napja sötét ábrázolásánál. De mégis reménykedik abban, hogy Isten népe megtisztulása még megelőzheti ezt a napot. Bár eljöhet még a büntetés ideje, mert a gonosz népnek méltán kell bűnhődnie. Mikeás könyvének néhány részlete azonban különösen is felhívta magára a korai kereszténység figyelmét. Például a napkeleti bölcsek esetében. Emlékszünk, hogy a betlehemi csillagot követő keleti bölcsek (népiesen háromkirályoknak nevezték el őket) Heródeshez fordultak, hogy a zsidók megszületett királya felől érdeklődjenek. Ezzel persze zavarba hozták a királyt, aki sietve szaktanácsadóihoz fordult. Fel is világosították őt, mégpedig egy Mikeás könyvéből vett idézettel: „ Te pedig, Betlehem, Júda földje....” - így áll ez Mt 2,5-6-ban. Mikeás könyve ezt a körülbelül idézett mondatot még kiegészíti azzal, hogy a megszületendő uralkodni fog, és hogy öröktől fogva való lesz. Szól még a szülő asszonyról, a honfitársak hazatértéről és hogy ennek az újszülöttnek a hatalma az egész földre kiterjed majd. Végül hozzáteszi, hogy „ez lesz a békesség!” (Mik 5,1-4). Hogy is lehetett volna ez másképpen, mint hogy az első keresztények természetszerűleg a Betlehemben született názáreti Jézusunk születésében látták ennek a próféciának a beteljesedését! Hogy ő „asszonytól született” (Gál 4,4), hogy ő a kezdet és a vég, az alfa és az ómega (Jel 1,8), hogy ő a jó pásztora népének (Ján 10,11), s hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Ezért hirdethették bízvást a misszióban, hogy „ő a mi békességünk” (Ef 2,14). Már csak ezért is tekintélye volt a kereszténység köreiben Mikeás könyvének. Ugyancsak megakad a tekintetünk a könyv azon részén, ahol Istennek „pere van népével” (6,1-8). Joggal kérdezi Isten, hogy a nép miért feledkezett meg róla és arról, amit ő tesz értük. Kiengesztelhetik-e áldozatokkal, akár fiaik odaszánásával? De Isten nem ezt várja el tőlük. Csak hármat kíván, ami egyszerűen hangzik, de megkerülhetetlen: tartsák meg a törvényt, törekedjenek szeretetre, és Isten előtt álljanak meg alázattal (6,8). A próféta tudja, hogy ezt nem egyszerű megtartani. Nem fest ezért álomképeket. Magára nézve is fontosnak tartja helyzetét az Isten előtt. Belátja, hogy,,«« Úr haragját kellhordoznom”, de ugyanakkor vallja, hogy ugyanaz az Úv„kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában” (7,9). Soha nem feledhetjük el, hogy „Istent félnünk és szeretnünk kell”, ahogy Luther minden parancsolat magyarázatát ezzel kezdte. Mert aki csak szerető Istent kívánna, az legfeljebb valami jóindulatú atyácskáról álmodik. Aki viszont csak a büntető és haragvó Istennel viaskodik, az soha nem tapasztalja meg az Istennel való közösség szépségeit. Végül igen sok, bűnökkel és terhekkel gyötört embernek a szívét melengette már meg Mikeás könyve az utolsó verseivel, ahol a bűnbocsátó, kegyelmes és hűséges Istent áldja. Ki ne emlékezne szívesen és hálával az itt használt képére? „ Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (7,19) Olyan mélyre, ahol már elveszítik terhelő súlyukat! S ezek bizony már újtestámentumi mélységekmagasságok, amelyeket már csak Jézus Krisztus vigasztaló biztatása múl felül: „.. .megbocsáttattak a te bűneid. Eredj el békességgel. ” (Mk 2,5 és Jn 8,11) Hogyne köszönnénk meg Mikeás megelőlegezett evangéliumi jó hírét?! Gémes István
