Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-07 / 23. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74. évfolyam, 23. szám ■ 2009. június 7. ■ Szentháromság ünnepe Ára: 250 Ft „Van-e valami különleges jelentősége Szentháromság ünnepének? (...) Egyre súlytalanodnak az ünnepek: szükséges még egy vasárnapot külön ünneppé tennünk, mikor a többi ünnep erejét is fogyni érezzük?” Legyen a titok mindenkié! !► 2. oldal „Ha csak a holokausztot nem szabad relativizálni, akkor a soa (a zsidóság vészkorszaka) szükségszerűen abszolútummá válik, és minden más nép szenvedése pusztán relatívvá. A relatívvá minősítés pedig bármely nemzet áldozatainak és az áldozatok hozzátartozóinak, utódainak fáj, és megalázó.” A „Küldetés” kapcsán 9* 6. oldal „Dönthetünk itt is jól vagy rosszul, de a legrosszabb az, ha nem döntünk sehogy, ha nem megyünk el választani.” Mindennapok választása !► 15. oldal Határátlépőfesztivál !► 4. oldal Interjú Gaudiopolis kormányfőjével !► 5. oldal A lakosság nem akart elszakadni 1^ 6. oldal Kirchentag extra 9* 10. oldal Pünkösdi gondolatok 9* 11. oldal Tisztségre avatottan !► 13. oldal Országos evangélikus gyermeknap Albertin !► Összeállítás a 12. oldalon Szélesre tárt ajtó Templomünnepléstől könyvbemutatón át a sváb bálig ► Többszörösen is ünnepelt pünkösdvasárnap Mezőberényben az I. kerületi (német) evangélikus egyházközség. Hálát adtak a kétszázhúsz éve épített templomért, megáldották a jubiláns konfirmandusokat, valamint bemutatták azt a könyvet, melyben a német ősök családfáját igyekezett felgöngyölíteni az innen több mint hatvan éve kitelepített Lédig Mihály. A szokottnál lényegesen többen gyülekeztek már jóval az istentisztelet előtt a mezőberényi német evangélikus egyházközség templomában, amely az ünnepre teljesen megtelt. Az igehirdetés szolgálatát Gáncs Péter püspök végezte a Lukács evangéliumában olvasható pünkösdi történet alapján. Kiemelte: a mezőberényi német betelepülők olyan templomot alkottak kétszázhúsz esztendeje, amely azóta a nap huszonnégy órájában prédikál. A templom főbejárata fölött ugyanis - német nyelven- János evangéliumának egyik igeverse olvasható: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál’.’ „Erről a feltáruló ajtóról szól pünkösd is, a megnyílás és megértés ünnepe. Isten szélesre tárta az ajtót, be- és kijárhatunk, kétirányú az út Isten és ember között. Szabadon lépünk be, és felszabadultan lépünk ki”- mondta a püspök. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője utalt arra is, milyen nagy ajándék, hogy Mezőberényben két evangélikus egyházközség létezik békében egymás mellett, a szlovák és a német alapítású gyülekezet. Ennek jeleként a délelőtti istentiszteleten a házigazda, Lázárné Skorka Katalin mellett Feyér Sándor, a II. kerületi (szlovák) gyülekezet lelkésze is szolgált. Az ünnepség a közösen elfogyasztott ebéd után folytatódott - gyermeknap is lévén a kicsiknek szánt rendezvényekkel, bábelőadással és zenei programokkal, valamint annak a könyvnek a bemutatójával, amelyben az idén hetvenöt éve (!) itt konfirmált, Mezőberényből 1946-ban kitelepített, jelenleg Stuttgart környékén élő nyumetek köréből. Kutatását később elmélyítette, ennek eredményeként született meg a most magánkiadásban megjelent könyv. Ez az 1732 és 1885 közötti időszakra nézve követi végig a családokat, melyek leszármazottai a mai napig itt élnek, ennek a gyülekezetnek a tagjai vagy világi vezetői. Lázárné Skorka Katalin és Gáncs Péter köszönti a híveket galmazott mérnök, Lédig Mihály az egyházközség családfáját igyekezett megrajzolni. Mint az Evangélikus Életnek az idős úr elmondta, huszonnyolc éve saját családfáját kezdte kutatni egyházi anyakönyvekből, és apai ágon hét, anyai ágon nyolc generációt tudott feltárni a településre a 18. század első harmadában érkezett néA mezőberényi német gyülekezet pünkösdvasárnapi ünneplésének újabb aktualitást adott, hogy az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat pünkösd napját a magyarországi németek hivatalos napjává nyilvánította. A település német hagyományápolói ennek örömére pünkösdi sváb bált is szerveztek. ■ Szegfű Katalin Isten nélkül nem megy ■ Ribár János Nagyon nehéz időszakot él át Magyarország, szeretett hazánk. Bennünket az sem vigasztal, hogy a gazdasági válság - állítólag - világjelenség. Mértékadó közgazdászok szerint - sajnos - nálunk a legrosszabb a helyzet. Különösen akkor látszik ez, ha a szlovák vagy a horvát gazdasági lehetőségekkel hasonlítjuk össze a magunkéit, de a korábban nagyon lemaradt román testvéreink is beértek bennünket. Gyopárosi szupermodern strandunk parkolójában több a román rendszámú autó, mint a magyar. Nekik jobban telik erre a luxusra. Különösen mulatságos a hazai média erőfeszítése, hogy német, angol, amerikai viszonyokat úgy állítsanak be, mintha az ottani lakosok ugyanolyan gondokkal küzdenének, mint mi. Ezt csak azokkal lehet elhitetni, akik még sohasem jártak határainkon kívül, akik még nem tapasztalták meg, hogy mennyivel magasabb szinten él az osztrák vagy a német nyugdíjas, mint a tizenharmadik havi nyugdíjtól is megfosztott magyar. S ha olyan rossz lenne Angliában vagy Amerikában, mint ahogyan azt a hazai kormánypárti propaganda állítja, akkor itthonról egyetlen fiatal sem törekedne oda, eseüeg egyetemi diplomával, étteremben felszolgálóként dolgozni. Bárcsak nálunk lenne olyan válság, mint ami ott van! Jobban kibírható lenne az itthoni gond. Nagyon nehéz időszakot él át Magyarország, szeretett hazánk. Tönkretett egészségügy, sarokba szorított oktatás, lepusztult mezőgazdaság, fogyatkozó lakosság, fokozódó rosszkedv, romló egészségi állapot, mindegyik kétségbeejtő és tragikus helyzet jele. Erkölcsi káosz, tönkrement családok, árva és félárva gyerekek, önmagukkal kezdeni mit sem tudó szegény fiatalok önsorsrontása, önpusztítása - tisztelet a kivételnek! Nagyon nehéz időszakot él át Magyarország, szeretett hazánk. Van-e kiút ebből? Kell lennie! A reménységet nem szabad feladnunk, hogy egyszer mégiscsak bekövetkezik egy olyan fordulat, változás, amely - az eddigiekhez képest egy teljesen más politikai gyakorlatot és gazdaságfilozófiát alkalmazva - megtalálja annak lehetőségét, hogy kivergődjünk ebből a temetői hangulatú árokból, és újra felemelhessük a fejünket. Kell lennie jövőnek! Mert ahogy a jegenyék sem nőnek az égig, a romlás sem végteleníthető. Kell lennie reménységnek! Egy neves hazai lélekgyógyász szerint hazai krízisünk egyik legfőbb jelensége az emberek közötti „bizalmi tőke” hiánya. Ember az emberben nem bízik. Mi ennek az oka? Úgy jártunk, mint az a pók, amelyet csintalan gyerekek megtréfáltak. A hálójára merőleges tartószálat - biológiai kísérletként - elvágták. Döbbenetes látvány volt, ahogy a pók ezután beletekeredett a saját hálójába. Vesztét okozta a tartószál elszakítása. így járt az ember is. Az Istenhez fűző tartószálat elvágtuk, és belebonyolódtunk életünk hálójába, és ez a tartószálnélküliség lett a katasztrófánk. Isten nélkül nem megy az életünk. Legfeljebb egy rövid ideig, ahogy a tőkéről levágott szőlővesszőben is van még egy ideig élet. De a központi kapcsolat nélkül elszárad a vessző. Isten nélkül elfonnyad az ember. Nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom megszenvedi az istennélküliséget. Ahol nincs meg a szülők tisztelete, ahol nem tisztelik a másik életét, vagyonát, jó hírét, házastársát, ott az egész társadalom megszenvedi ezt a lelki nyomort. Nem prófétai szóként, mert arra nem kaptunk felhatalmazást, de szívbéli meggyőződéssel állítjuk - sokakkal együtt -, hogy a legkedvezőbb politikai fordulat sem fogja meghozni a pozitív gazdasági változást mindaddig, amíg vissza nem térünk Himnuszunk tanításához, amíg újra nem kapaszkodunk Isten szavába, amíg meg nem térünk, és meg nem bánjuk azt a szégyent, hogy évtizedeken keresztül hivatalosan és esztelenül tagadtuk Istent, és kizártuk az életünkből. Isten pedig udvariasan félreállt, és megengedte, hogy saját fejünk után menve tegyük tönkre a házasságainkat, az egészségünket, hogy tékozló fiúként szétziláljuk magánéletünket és szegény magyar valóságunkat. A tékozló fiú atyja pedig türelemmel és szeretettel várakozik! Mi a titka ennek a lelki képletnek? A válasz egyszerű: az a titka, hogy ha nem térünk vissza Istenhez, szavához, szent rendjéhez, akkor nem számíthatunk Isten áldására. Áldás nélkül pedig áldatlan a helyzet. Ha nem borulunk le hittel és bizalommal Istenünk színe előtt, akkor a holtpontjainkról tovasegítő isteni áldásban sem lesz részünk. Ezért a végső tragikus következtetés, hogy Isten nélkül nem megy, az ő áldása nélkül nem jutunk előre a gazdasági élet területén sem. Ha ezt mi, magyarok itt a Kárpátmedencében nem értjük meg, nem szívleljük meg, akkor a hírhedt (német) Herder barátságtalan jóslatának valóra válása a magyar nemzet haláláról s nyelvünk kiveszéséről nem fog elkerülni bennünket. A herderi jóslat demográfiai alapja drámaian adott. Itt van az ideje, hogy a nemzet jobbik részében felébredjen végre a felelősség. Az Isten színe előtti felelősség! A tékozló fiú atyja végtelen türelemmel és szeretettel várakozik!
