Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009. május 31. 15 Hacsak komolyan át nem gondoljuk 2.: Ne vásárolj hulladékot! ► Sorozatunk címét az ökumené szellemében II. János Pál pápától kölcsönöztük, aki 1990-es újévi üzenetében ezt mondta: „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.” Mai témánk a hulladék mennyiségének csökkentése. Polgármesterek és környezetvédelmi miniszterek egyik kedvenc programja, hogy a kamerák kereszttüzében új szelektív hulladékgyűjtő szigetet avatnak. Mosolyuk azt tükrözi, hogy most végre az egész világ láthatja, mekkora lépést tettek a világ környezeti bajainak megoldása felé. így gondolja ezt a környezettudatos polgárok többsége is. Ha a környezetvédelemről esik szó, a legtöbben azt mondják, hogy ők mindent megtesznek, szelektíven gyűjtik a szemetet. Mikor hétvégén futni mennek a Normafához, a szelektív gyűjtőnél mindig kipakolják autójuk csomagtartójából az ásványvizes műanyag palackokat. Jól teszik, de nem tesznek eleget. Hogy mi a bajom a PÉT palackba csomagolt ásványvízzel és a városi autózással, azt rovatunk rendszeres olvasói jól tudják. De mi a probléma a szelektív gyűjtéssel? Szögezzük le, szelektív gyűjtésre szerintem is szükség van. Ha a külön gyűjtött papírt, műanyagot, fémeket, üveget feldolgozzák, és ismét hasznos áru lesz belőle, az sokkal jobb megoldás, mintha a vegyes szemét bármilyen korszerű, EU-szabványnak megfelelő hulladéklerakóra vagy hulladékégetőbe kerülne. Vannak persze, akik azt mondják, hogy kár bajlódni a szelektálással, mikor ott van nekünk a felújított rákospalotai hulladékégető mű, amely úgy nyeli el Budapest szemetének hatvanöt-hetven százalékát, hogy közben a környező lakótelepeknek energiát is termel, a füstgázokat pedig a legkorszerűbb megoldásokkal szűri. A folyamat persze nem ilyen problémátlan. Ahhoz évtizedek kellenek, hogy biztosan megmondhassuk, a füstgázok mennyire károsítják a környéken lakók egészségét, azt viszont már most is tudjuk, hogy az égetés során keletkező nagy mennyiségű salakot és a füstgázokból kiszűrt sokkal kevesebb, de sokkal veszélyesebb pernyét valahol el kell helyezni. A hulladékégetés és a szelektív ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit gyűjtésen alapuló újrahasznosítás környezeti előnyeinek és hátrányainak összehasonlításakor gyakran elkövetik azt a hibát, hogy nem a teljes folyamatot elemzik. Ha elégetjük a hulladékot, akkor az új termékek előállításához új nyersanyagra van szükség. Ha a sör csomagolására használt alumíniumdoboz előállítását a bauxitbányászattal kezdjük és a timföldgyártással folytatjuk, akkor sokkal feldúltabb tájat hagyunk magunk mögött, sokkal több energiát használunk fel, és sokkal több globális felmelegedést okozó szén-dioxidot eregetünk a levegőbe, mintha az összegyűjtött aludobozokat beolvasztjuk, és új dobozokat készítünk belőlük. Akik számára a szelektív gyűjtés a csúcs, azok szívesen példálóznak a sörösdobozokkal. Na de miért kellene aludobozba tölteni a sört? Ha helyette sörösüveget használunk, azt nem kell használat után kidobni. Elég, ha a betétdíjas üveget visszavisszük a boltba, és mindig új sört lehet bele tölteni. Körülbelül ötvenszer. Természetesen ez is szállítással, mosással, tehát szennyezéssel jár, de sokkal kevesebbel, mintha az alumíniumba vagy műanyagba töltött sört választanánk. Ennél - környezeti szempontból - már csak az jelent jobb megoldást, ha egyáltalán nem iszunk sört. De eddig a pontig ezen a forró május végén nem merészkedem. Ám ha elszakadunk a sörtől, nyilvánvaló, hogy mennyi olyan árut vásárolunk, amelyből nagyon hamar szemét lesz. Az agyoncsomagolt élelmiszereket a vevők többsége a pénztárnál nejlonzacskóba teszi, aztán hazamegy, és egy órán belül kidobja a csomagolást is, a nejlonzacskót is. Ha nem figyelünk, könnyen vásárolhatunk olyan műszaki cikkeket vagy cipőket, amelyeket, ha elromlanák, szinte lehetetlen megjavítani. Még most, a gazdasági válság idején is rengeteg olyan áru fogy a reklámok hatására, amelyre kár nyersanyagot, energiát, munkát, szemétlerakó kapacitást áldozni. Mit tehetnénk, áldozatok vagyunk - mondhatják. Nincs sok választásunk. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy egy civil szervezet, a Hulladék Munkaszövetség Magyarország tizenhét városában tizenöt éve próbálja elérni, hogy kevesebb legyen a hulladék. Idén májusban elindítottak egy kampányt, amelynek címe figyelemre méltó: „Teljes élet - nulla hulladék!” így magyarázzák: „ A mai világra jellemző mértéktelen szeméttermelés csak tünet. Nagyon sokszor halljuk, hogy rossz kedvem van, elmegyek vásárolni, ettől mindjárt jókedvre derülök, hiszen szereztem magamnak egy újabb tárgyat. Szerintünk nem így kellene az embernek megoldania a problémáit.” Emlékeznek még a sorozatunk első cikkének végén idézett II. János Pálmondatra? „Az egyszerűség, önmérséklet és önfegyelem, valamint az áldozatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak.” Nekem úgy tűnik, a két idézet összhangban van. A cél nem a lemondás, hanem a teljes élet. Ha hulladékügyben a megoldási javaslatokra is kíváncsiak - és a számítógépről még nem mondtak le -, keressék fel a nullahulladek.hu honlapot. ■ Gadó György Pál HIRDETÉS Pályázat oktatásiintézmény-vezetői tisztségre Szarvason A Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Evangélikus Általános Iskola és Óvoda (5540 Szarvas, Kossuth u. 43-) igazgatói tisztségére. A pályázat feltételei: szakirányú végzettséget igazoló felsőfokú oklevél, angol nyelvvizsgát igazoló okirat, legalább ötéves szakmai gyakorlat. Elvárás a szakirányú vezetői szakvizsga vagy megszerzésének vállalása. Az igazgatói tisztség 2009. augusztus 15-től tölthető be. A megbízás öt évre szól. A munkakörhöz kapcsolódó juttatások: bérezés, vezetői pótlék a Kjt.-ben meghatározottak alapján. Lakást is tudunk biztosítani a pályázó részére. A pályázat benyújtásának határideje az Oktatási Közlönyben való megjelenéstől számított harminc nap. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szakmai önéletrajzát, az oktatási intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseit. A pályázathoz mellékelni kell a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okmányok hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizonyítványt, keresztlevelet, konfirmációi vizsgát igazoló okiratot, valamint lelkészi ajánlást. A pályázat kiírója biztosítja a pályázó részére a szükséges mértékű tájékoztatást, és lehetővé teszi az iskola megtekintését. A pályázatot zárt borítékban, „Intézményvezetői pályázat” megjelöléssel kell benyújtani. Postacím: Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség, 5540 Szarvas, Szabadság út 70. Telefon: 66/313-131. A közoktatási intézmények vezetőinek megbízatására és ennek feltételeire vonatkozó hatályos előírásokat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (Kt.) és a 11/1994. (VI. 8.) MKM-rendelet, valamint az MEE (Magyarországi Evangélikus Egyház) 2005. évi VIII. tv. 60. § (1-4) tartalmazza. A Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség presbitériuma EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Pünkösd előtti meditáció Az idő az Isten ajándéka! Hogy mire használjuk, az a mi felelősségünk. Az „elhívottak” a tudomány elsajátítására helyezik a hangsúlyt (doktorandusz, akadémia stb.), pedig a Szentlélek „járatlan utakra” küldi egyszemélyes evangélizációra a „Fiiepeket”... (A tv Joshi Bharatot ajánlja a problémákkal küszködőknek.) Kérjük el a szolgálat Urától, mire kapjuk a gyorsan múló időnket! Az én időmben csak egyfajta teológia volt. Tizennégy évesen kaptam elhívásomat, nyolcvankilenc évesen is kapom a felülről való megbízatásokat. Útitársam Jézus!... Balázs Béláné (Kozármisleny) A templomajtó is a misszió eszköze lehet(ne)! Az elmúlt két hétvégén hivatalos elfoglaltságaim a Nyugat-Dunántúl városaiba szólítottak. Régi szokásunk szerint ilyenkor - gyermekeimnek is bemutatandó - felkeressük az útba eső helységek evangélikus templomait. Be általában nem jutunk, részben a templom - érthető okokból történő - bezártsága, részben „látogatásaink” lehetetlen időpontja miatt. Ez alkalommal öt lutheránus egység legalább külső megtekintésére volt módunk. Öröm volt látni a megújult, gyönyörűen felújított templomokat és a(z) (általában) tőszomszédságukban álló, ugyancsak igen jó állapotú parókiákat. Meglepve tapasztaltuk ugyanakkor, hogy egyetlen esetben sem jelezte semmilyen információs tábla, vajon mikor milyen alkalmak vannak a gyülekezetben. Kivéve azt a parókia kertjében lévő kis templomot, ahol a kertkapu belső oldalára tüntették fel, mikor lesz a következő istentisztelet. Még tavasz van, a belföldi turizmus és nyaralások időszaka most kezdődik. Bizonyára sokan lennének, akik a közelben tartózkodva legalább a vasárnapi istentiszteletre szeretnének elmenni. Ha tudják, mikor van alkalom! Vajon a zárt ajtó és az információ hiánya a helyi bennfenteseken kívül kinek a számára hívogató? Nem az lesz-e ennek az eredménye, hogy a templom a helyi közösségen kívüliek számára csak aktuális látványossággá degradálódik? Meg kell ragadni minden lehetőséget a misszió kiterjesztésére! A templomajtó és a rajta elhelyezett korrekt információ ennek egyik hathatós eszköze lehet. Ugyanakkor megteremtődne annak a lehetősége is, hogy ne csak a „külcsín” hanem a hívogatás eredményeként megismerhető „belbecs” is megérintse a csendre, nyugalomra és az Isten igéjére vágyó „idegent”. ■ Dr. Blatniczky László (Budapest) HETI ÚTRAVALÓ Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)___________ Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentlélek kiáradásáról adnak hírt. Isten ad Szentleiket ajándékul! „Én a lelkemet adom belétek - ezt mondja az Úr -, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Búcsúszavaiban Jézus a Vigasztaló, szószóló eljövetelét ígérte: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre..!’ (Jn 14,26) Húsvét után ötven nappal „eljött a pünkösd napja, zúgás támadt az égből” és „kettős tüzes nyelvek” (Károli-fordítás) szálltak le a jelenlévőkre. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel...” (ApCsel 2,1-4) »Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) Luther szerint: „Istenségére nézve a Szentíélek az Atyától és a Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. Számunkra azonban Vigasztaló a neve; ő arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, és Isten ránk mosolyog.” Mert „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16; LK). A Szentlélek a Krisztusban való élő hitet teremt bennünk, s „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása” (GyLK 699) Ő kérdi tanítványaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?” Pünkösdhétfő igéjében Péter így felel: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’.’ (Mt 16,15.16) Pál ma ezt üzeni: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz’.’„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele’.’ (íKor 12,4.7) A következő, nem hétköznapi igék tanúsítják, meglett e jézusi szó: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a fild végső határáig!’ (ApCsel 1,8) Jeruzsálemben a gyülekezet Istent imádta, s „amint könyörögtek, megrendült az a hely..., megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét” (ApCsel 4,31). Samáriában Fülöp Krisztust hirdette, s ott befogadták az Isten igéjét. Péter s János is „lementek, és imádkoztak értük... Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában’.’ (ApCsel 8,15.17) Majd Péter arról számolt be az apostoloknak, miként tértek meg Cézáreában a pogányok: „Amikor elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben!’ Hallgatói dicsőítették az Urat. „Akkor a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre’.’ (ApCsel 11,15.18) „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek”, ahol Barnabás s Pál „egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben” (ApCsel 11,26). Korinthusban Pál előbb a zsidók előtt tett bizonyságot, „hogy Jézus a Krisztus”. Amikor ellene szegültek, ezt mondta nekik: „Mostantól fogva a pogányokhoz megyek’.’ (ApCsel 18,5.6) „Mennyi pogány vár még a hívó szóra - / Gyújtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) ■ Garai András HIRDETÉS Szeretettel jelzem, hogy a 2009. évi füvóstáborunkat július 2-12. között tartjuk Kismányokon. Várjuk a réz- és fafúvósok jelentkezését. Jelentkezési határidő: június 10. Johann Gyula (tel.: 20/824-2074; 2141 Csömör, Petőfi u. 26.)