Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-31 / 22. szám

14 ** 2009- május 31. KRÓNIKA Evangélikus Élet HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ A miskolc-belvárosi evangélikus gyülekezet várja az útitársként csatla­kozni kívánó érdeklődőket a Luther Márton életét végigkísérő, Luther nyomában elnevezésű németországi autóbuszos társasútjára. Időpont­ja: 2009. október 21-25. Költsége 73 500 Ft/fő. Jelentkezés, bővebb in­formáció: Sándor Frigyes (20/824-3222),'illetve Baksa László utazásszer­vező (46/506-088 vagy 506-089). A jelentkezés határideje hamarosan le­zárul, hívjon bennünket még ma! HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Ökumenikus közgyűlés Az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi tanácskozását június 12- én (pénteken) 14 órai kezdettel tartja a Lágymányosi Ökumenikus Köz­pont és Egyetemi Lelkészség épületében (Budapest XL, Magyar tudó­sok krt. 3.). A főelőadó ismét kiemelkedő, világszerte ismert ökumenikus szemé­lyiség lesz: dr. Konrad Raiser, a bochumi egyetem professzora. Előadásá­nak címe: A 21. századbeli ökumenikus mozgalom problémái és feladatai. A professzor évtizedek óta az egyházak egysége ügyének szenteli mun­kásságát. Hosszú időn át az Egyházak Világtanácsának főtitkárhelyet­tese, majd főtitkára volt. Minden érdeklődőt szeretettel várunk az Ige értelmében: „így szól az Úr: ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjt­­sem a különböző nyelvű népeket’.’ (Ézs 66,18) Istentiszteleti rend ♦ 2009. május 31. Pünkösd ünnepe. Liturgikus szín: piros. Lekció: ApCsel 2,1-13; 4MÓZ 11,11-17.24-25. Alapige: Lk 11,9-13. Énekek: 234., 239. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6, Tóth Károly; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) dr. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., konfirmáció) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv., siketek számára jeltolmácsolás) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv., konfirmáció) dr. Joób Máté; de. 11. (gyermekistentisztelet) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., konfirmáció) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10- 11. de. 10. (úrv., konfirmáció) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulek Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. (úrv.) Lackner Pál. Istentiszteleti rend • 2009. június 1. Pünkösd 2. napja. Liturgikus szín: piros. Lekció: ApCsel 10,34.42-48; íMóz 11,1-9. Alapige: Lk 12,32-34. Ének: 231. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 11. (úrv.) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Zay Balázs; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Varga Gyöngyi; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) dr. Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 7. (Bach-hét-megnyitó) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; du. 6. dr. Joób Máté; XL, Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XIL, Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv., konfirmáció) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; Solymár (református templom) de. 10. Fodor Viktor. Összeállította: Boda Zsuzsa Fabiny Tamás püspök a lengyel evangélikusok ünnepén A túlnyomó többségben római kato­likus Lengyelországban közel két­százezer evangélikus él. Legnagyobb részük a cseh határhoz közeli Szilé­ziában, amelynek fővárosában, Cie­­szynben (csehül Tésín, németül Teschen) mintegy hétezer lutherá­nust tartanak nyilván. A történelmi levegőt árasztó város evangélikus Krisztus-temploma há­romszáz évvel ezelőtt épült. Ebből az alkalomból a lengyel evangélikusok nagyszabású ünnepségsorozat kere­tében emlékeztek meg a reformáció örökségéről. A város főterén május 24- én, vasárnap tartott szabadtéri isten­tiszteleten dr. Fabiny Tamás, az Észa­ki Egyházkerület püspöke hirdette az igét több ezer fős gyülekezet előtt. M EvÉlet-infó A HÓNAP KÖNYVE - JÚNIUSBAN 30% KEDVEZMÉNNYEL A LUTHER KIADÓTÓL Sz. Bérezi Margit: Búval teljes esztendeim Ma már nehéz elképzelni, mennyi és milyen erős korláttal szembesült egy nő három és félszáz évvel ezelőtt, ha tudásra, önállóságra és alkotásra, önmaga művészi kifejezésére vá­gyott. Az 1600-as években Magyar­­országon a nők írástudását családjuk mikrokultúrája határozta meg: bizo­nyos családokban eltűrték, sőt elvár­ták a leányoktól, hogy írni-olvasni tudjanak, más családokban a leányt talán megtanították olvasni (arra mégis szüksége volt az ájtatos iroda­lom olvasásához), írni azonban nem; sokáig élt a hiedelem, hogy ha egy le­ány írni tud, akkor a szeretőjének fog levelet írni, tehát leányoknak az írás­tudás veszedelmes, sőt káros. Petrőczy Kata Szidónia (1662- 1708) észak-magyarországi evangé­likus családban született. Családjában a nők írástudását természetesnek tartották, és a férfiak háromnyelvű író-olvasó életformában éltek: a kor igényes irodalmát el tudták olvasni la­tinul, és alkalomadtán írtak egy-egy verset, akár magyarul, akár szlovákul. Édesanyja a születése után hamaro­san meghalt, de apja gondos nevelés­ben részesítette gyermekeit: a három fiútestvér a frissen alapított, sajnos rövid életű evangélikus gimnázium­ban tanult Eperjesen, és a kisleány is megtanult írni-olvasni, megismerte legalább az egyházi irodalmat. Ám a korszak tragikus történelme tragédiákkal töltötte meg az ő életét is. Apja a Habsburg-ellenes érzelmű pro­testáns nemesség egyik vezéralakja volt. Kata alig több nyolcévesnél, ami­kor apja - a Wesselényi-összeesküvés­­ben való részvétele miatt - menekül­ni kényszerült: három fiával együtt Er­délybe, a gyermekleány Lengyelország­ba, ismerősökhöz került, s többé nem látta viszont a családját. Apja és két bátyja, Miklós és Imre hamarosan meghaltak; harmadik bátyja, István, aki unokatestvérük, Thököly Imre tábor­noka és társa volt harcokban és a tö­rökországi száműzetésben egyaránt, csak annak halála után tért vissza Törökországból Magyarországra, s a testvérek már nem találkozhattak. Magára maradva a fiatal leány a há­zasságtól remélhette sorsa rendező­dését. Tizennyolc esztendősen, bi­zakodva és reménykedve érkezett Erdélybe a fiatal erdélyi nemes, Pek­­ri Lőrinc feleségeként, ám megpróbál­tatásai nem értek véget. Házassága nem volt boldog, tizenegy gyermeket hozott a világra, de csak öt leánya ért felnőttkort. Férje nem ismerte a hű­séget sem családi, sem politikai tekin­tetben, ezzel sokszor sodorta bánat­ba a feleségét, veszélybe a családját. A házaspár megpróbált megtelepedni Észak-Magyarországon, de az ifjú asszony ott nem gyakorolhatta szaba­don evangélikus vallását, így visszatér­tek Erdélybe. Petrőczy Katának nem maradt más, mint az irodalom és a vallás, amely vigasztalta és erősítette. A történelem éppoly űzötté és zaklatottá tette idős éveit, mint ifjú­ságát. Pekri Lőrinc csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabad­ságharcához, emiatt a költőnő hosszú hónapokig szenvedett az osztrák császári csapatok fogságában, s ami­kor kiszabadult, háromszor kénysze­rült a Rákóczihoz hű családokkal együtt menekülni, hol Moldvába, hol Észak-Erdélybe. A múló idő, sorsuk hányattatásai végül összebé­­kítették az idősödő házaspárt: utol­só éveik legalább békében teltek el. Mindketten meghaltak még a sza­badságharc bukása előtt, férje alig né­hány hónappal élte túl a költőnőt. Tulajdonképpen az is megrendítő, hogyan jöhetett létre egy női életmű ennyi hányattatás közepette, hogyan volt egy asszonynak annyi testi-lelki ereje, hogy műveit - három ájtatossá­­gi mű fordítását, két imát és legalább negyvenhat verset - megalkossa. És ez nem csak egy életmű a többi között: ez a generáció legkiválóbb lírai életműve. Ám hiába a művészet állandó tö­kéletesítésének vágya és a kifejezés szépsége, ettől még versei elöreged­tek volna a többi, vele kortárs férfi­költő műveivel együtt. Ami ma is él­vezetessé, sőt csodálni valóvá teszi, az az érzelmek bátorsága. Ő merte, amit a század férfiköltői nem, vers­be önteni személyes életének esemé­nyeit, szubjektív érzelmeit: bánatát, házassága buktatóit, sértett büsz­keségét, vívódását. Férje hűtlensége idején a büszkeség, öntudat, alázatos szerelem hangjain szólnak a versei. Verset írt a férjével kacérkodó (rokon) nőről; verset, amikor látta, hogy más nőbe szerelmes férje mi­lyen nehezen válik meg a másik nő­től; verset, amikor megtalálta férjé­nek a másik nőhöz írt szerelmes versét, s férje zavarában azt állította, feleségének írta, holott a szöveg szemmel láthatóan nem illett a hit­vesi szerelemre. Mennyi egyedi, még évszázadokig páratlan téma! És mek­kora bátorság a 17. században vers­ben keresni az elégtételt a megsértett női büszkeségre! Petrőczy Kata Szidónia modern ér­telemben is költő. Nem alkalomsze­rűen verselt, az ő számára a versírás az egyéni érzelmek kifejezésének egyik módja, mondhatjuk: szubjektív lelki kényszer. Ez a legmodernebb vo­nása: ő nem a tőle fönnmaradt versek nagyobb mennyiségének, hanem ér­zelmi tartalmának és esztétikai minő­ségének köszönhetően birtokol ma is sajátos, vonzó költői karaktert. Sz. Bérezi Margitot évek, sőt évti­zedek óta kíséri a költőnő alakja, s ad­dig nyugtalanította, serkentette, hogy - némi baráti buzdítás után - re­génnyé formálta élete történetét. Ahogy a régész cseréptörmelékből al­kotja újjá az antik vázát, az életút ada­lékaiból lélekrajzot épít föl: egy asszony útját siralmas születésétől holtig búban gyötrődéséig. Talán nem tévedünk, ha azt gondol­juk: ez a lélekrajz a regény legmélyeb­ben ható rétege. Mély beleérző képes­séggel, finom természeti és életképek­ben, lírailag megragadott jelenetekben rajzolja meg a költőnő lelki útját. Az életrajzot át- meg átszövi a ver­sekből kiolvasott hit újraélése. A regény szövegébe otthonosan fűződnek bele a rég halott költőnő szavai, levél- és versidézetei; megannyi tanújele annak, hogy Bérezi Margit belülről élte végig a költőnő életét, az ő szavaival gondol­kodott és fejezte ki önmagát. A tudomány igazsága és a művé­szet igazsága nem ugyanaz. Bérezi Margit olyan regényt adott a ke­zünkbe, amely közel hozza, megélhe­­tővé és megérthetővé teszi egy érez­ni bátor, nagyszerű asszony életét, s így újra, tovább élni segíti. ■ S. Sárdi Margit Elhangzott az Evangélikus Országos Múzeumban 2008. december 18-án tartott könyvbemutatón. A hónap könyve Sz. Bérezi Margit: Búval teljes esztendeim Petrőczy Kata Szidónia életregénye Luther Kiadó, Budapest, 2008. 255 0. Eredeti ára: 1980 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents