Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-18 / 3. szám

Evangélikus Élet evangélikus élet

2009. január 18. *- 3

& Folytatás az 1. oldalról

nép kezébe. így kezdte el győri lelkészként 1710-ben Torkos András a fordítást. Torkos a református Károli-Biblia helyett evangélikus fordítást szeretett volna a hívők kezébe adni. Munkája 1736-ban jelent meg Wittenbergben, és bár második kiadást is megért, mégsem terjedt el, nyelvi megoldásait, hibáit, kihagyott szavait, mondatait sokat kritizálták.

A 18. században e bibliafordítás kedvezőtlen fogadtatása után újabb kísérlet történt arra, hogy a Károli-fé-De más unikum is fellelhető az evangélikus könyvtárban, illetve látható a tárlaton. Például a Kolozsvárott 1562- ben kiadott Új Testamentum, amely a Heltai Gáspár vezette bibliafordítói munkaközösség 1551-ben elkezdett munkájának hatodik kötete. A fordítás a görög eredetin és a Vulgatán kívül a Luther-féle német szöveg alapján készült.

Az 1700-as évek elején a frankfurti pietista, Philipp Jacob Spener szorgalmazta, hogy ne csak az egyházilag elrendelt igeszakaszokat magyarázzák az istentiszteleten, hanem az egész Bibliát; a nép ne csak hallgassa, hanem maga is olvashassa; renAz evangélikusok pietista szellemben fordított Bibliájának címlapja

dezzenek külön összejöveteleket (bibliaórát), ahol közösen értelmezik a Bibliában olvasottakat. Halléban, ahol a magyar evangélikus bibliafordítók mind megfordultak, a teológiai képzés középpontjába került a Biblia eredeti nyelven való olvasása és magyarázata. A leendő lelkészek hazahozták azt az igényt, hogy minél nagyobb számban adjanak Bibliát a

le helyett saját fordítás kerüljön az evangélikusok kezébe. Bárány György és fia, János, valamint Sartoris János tudományos igényű Újszövetség-fordítása (fenti képünkön) 1754-es évszámmal jelent meg, a hétéves háború miatt azonban csak 1758-ra készült el a teljes nyomtatás. Két rézmetszetes térkép és a címlap előtt egy rézmetszetes kép díszíti - ez utóbbinál

Egy kiállítás margójára

van nyitva a kiállításon látható könyv. A fordítók a kötetet előszóval, az egyes bibliai könyveket történeti előszóval, minden rész előtt tartalmi összefoglalóval, illetve lapalji jegyzetekkel (bőven idézve az egyházatyákat és Luthert) látták el.

A tárlókban Kámory Sámuel teljes Bibliája is látható, amelyet 1870- ben saját költségén, előfizetőket, támogatókat gyűjtve adott ki. A kiadáshoz nem fűzött előszót, csak a rövid zárszóban hirdeti büszkén, hogy ő az első, aki egymaga, az eredeti nyelvekből lefordította a Szentírást. Ám nyelvi megoldásait - a pontosságra való törekvés során, ha kellett, új magyar szavakat, kifejezéseket alkotott, tájszókat, szójátékokat használt - sok kritika érte.

A Podmaniczky-Degenfeldkönyvtár adományaként került az Evangélikus Országos Könyvtár tulajdonába az az 1548-ból származó, Krakkóban kiadott és Benczédi Székely István által fordított Zsoltárkönyv, amely - a gazdagon díszített címlap tanúsága szerint - a református Pogány György tulajdonában volt. A könyvben több helyen található kottarészlet, ami arra enged következtetni, hogy e Zsoltárkönyvet

használták a lelkész-kántor-énekkar gregorián szertartási éneklésében a protestáns istentiszteleteken.

iHiUf'tUlU'MW u muuVVMnii u t

ficnvirfibcvl Y*n&í»cr jj.inritrfibofi«n vmi ficttctctificnCradicnroi fin fictiuhict fiion rhict■»tnwMp.'.ufien ívtrifificm ihicrglcid

A kiállítás anyagát gazdagítja az Evangélikus Országos Múzeum tulajdonában lévő, Luther és az Augustana Confessio című, 1724-ben készült olajfestmény is. A györkönyi gyülekezet parókiájáról előkerült, oltárképként sosem használt olajfestményen Luther és a szász választófejedelem fogja közre a hit kőszikláin álló frigyládát, ezen a Biblia Sacra áll. A Biblia tetején hétágú gyertyatartó látható, talapzatán a latin nyelvű felirattal, mely szerint:

I

Luther által fordított Újszövetség, amely a Jelenések könyvénél van nyitva

„Az Úr igéje mindörökké megmarad” A gyertyatartó karjain huszonegy medalionban az Ágostai hitvallás tételeinek képe és mellette a számuk látható.

A kiállítás középpontjában a 18. századi nemescsói szószékoltár másolata áll, jelezve, hogy Isten szava nemcsak írott formában terjed, hanem hirdetésében a hangzó szónak is ugyanolyan fontos szerepe van. A Vas megyei település jelenlegi evangélikus templomát 1784-ben építették fel, de írásos emlékek már 1630- tól fennmaradtak az itt szolgáló evangélikus lelkészek nevével.

Végezetül álljon itt még evangélikus szempontból két különlegesség. Látható az 1524-ben Strassburgban kiadott, Luther fordította Újszövetség amelyet vörös-zöld-sárga-kék színű iniciálék és színes szövegközi illusztrációk tesznek díszessé. A kiállított - a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár tulajdonában lévő - Újtestamentum a Jelenések könyvénél van nyitva; ezt a bibliai könyvet e kiadásban huszonegy színes kép illusztrálja.

Megtekinthető továbbá az az 1519- ben kiadott Biblia, amely egykor Luther Mártoné volt (a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár tulajdona). A kiállított Szentírás a reformátor saját kezű aláírásánál van nyitva a második oldalon, ahol az aláírás felett egy német nyelvű vers is olvasható.

■ - a. a. -Biblia Sacra Hungarica - A könyv, „mely örök életet ád” - A kiállítás katalógusa a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér

4.) is kapható 3900 forintért.

Gáz és Gáza

Az elmúlt napokban, sőt hetekben talán ez a két kulcsszó uralta a híradásokat: gáz és Gáza. Az előbbi azzal függött össze, hogy az orosz-ukrán gázvita során Moszkva úgy döntött, elzárja azoknak a vezetékeknek a csapjait, amelyeken Ukrajnán keresztül számos európai országba érkezett a létfontosságú energiahordozó. Ez a barátságtalan gázvezeték aztán megannyi dráma okozója lett.

„Fél négytől nem jön a gáz!” - megdöbbentően hangzott az energiaügyekért is felelős miniszter január 6-i bejelentése. Lázas számolgatás kezdődött, hogy hány napra elegendőek a tartalékok, mely fogyasztóknak kell más üzemmódra átállniuk, illetve hány gyár kénytelen beszüntetni a termelést.

A háborús éveket csak hírből ismerő nemzedékem számára különösen is sokkolóan hatottak ezek a hírek. (Amelyekkel együtt a budapesti szmogriadóról is értesülhettünk: páros napokon csak a páros, páratlanokon a páratlan rendszámú autók közlekedhettek.) Hallhattuk például, hogy a nálunk is rosszabb helyzetben levő Szerbiában - így a Vajdaságban is - tömegesen maradtak hidegek a radiátorok. Nálunk a hatóságok ugyan igyekeztek mindenkit megnyugtatni, hogy lakossági gázkorlátozásra - „egyelőre” - nem kell számítani, az emberek azonban érthető módon a legrosszabbra próbáltak felkészülni. Megrohamozták az üzleteket az elektromos kályhákért és hősugárzókért, valamint ismét kapós lett a tűzifa. Vidéki barátaim szerint mind több fejszés ember baktat az erdők felé... A mínusz tíz-tizenöt fokos hidegben különösen is indokolt az aggodalom.

Január első felében a hírek és tudósítások másik kulcsszava Gáza volt, utalva arra a városra, illetve arra az övezetre, amelyet egy ott élő a világ legnagyobb szabadtéri börtönének nevezett. Ezt a mindössze negyvenöt kilométer hosszú és tíz kilométer széles sávot 1948-ban a független Izrael megszületésével az izraeli területekről menekültek tömegei árasztották el. Izrael 1967-ben, az úgynevezett hatnapos háborúban elfoglalta és közel negyven évig megszállás alatt tartotta ezt a területet, mígnem 2005-ben - nemzetközi nyomásra - kivonult. Ma másfél millió ember él itt, többnyire nyomorúságos körülmények között.

Tény, hogy a nemrég hatalomra került - és a mérsékeltebb palesztin vezetést felváltó - Hamász fegyveres szervezet nem ismeri el a zsidó államot, és a tűzszünetet felmondva rakétákkal lő izraeli területeket. Válaszul az izraeli hadsereg több mint egy hétig tartó folyamatos légitámadások után szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezet ellen.

Egyetlen állam, így Izrael védekezéshez való joga sem vitatható. Ami az elfogulatlan elemzőket meglepi, az a szemmel látható aránytévesztés. Vagyis a támadások ereje, illetve az a tény, hogy nem tesznek különbséget fegyveresek és civilek között. ENSZ-illetékesek szerint az áldozatok közel fele polgári lakos. Különösen megdöbbentő, hogy Gázában nagyon sok gyerek hal meg, a halálos áldozatok csaknem harmada közülük kerül ki. Negyvenhármán haltak meg annak következtében, hogy az izraeli légierő gépei rakétával eltaláltak egy ENSZ-iskolát a Gázai övezetben. A támadók szerint az iskolában - ahogy állítólag kórházakban és mecsetekben is - fegyverraktárt rendezett be a Hamász.

ÉGTÁJOLÓ

A magyar újságokban is közölt, gyermekek és asszonyok holttesteiről készült képek joggal zaklatják fel az embereket. A hírügynökségek szerint zsúfoltak a halottasházak, a holttestek a folyosókon és az utcán fekszenek egymás hegyén-hátán. A kórházban tele vannak a műtők, fogyóban a gyógyszerek, és kevés a sebész. A segélyszervezetek munkatársait sem engedik be az országrészbe, a menekülni akaró civil lakosság (köztük néhány palesztin-magyar család) viszont nem tudja elhagyni a Gáza-övezetet.

Renato Martino bíboros koncentrációs táborhoz hasonlította a Gázai övezetet. Majd miután ezért Izrael a rosszallását fejezte ki, hangsúlyozta, hogy nyilatkozata nem Izrael ellen irányult, hanem hasonlatával a lakosság életkörülményeire utalt. „Tekintettel kell lenni a Gázai övezetben élők körülményeire. Az emberek ott egy fal mögött élnek, olyan feltételek között, amelyek sértik az emberi méltóságot.”

Számos európai városban tüntetéseken tiltakoztak az értelmetlen erőszak ellen. XVI. Benedek pápa hangsúlyozta, hogy katonai műveletekkel nem lehet megoldást elérni, ezért tűzszünetre és a béketárgyalások felújítására szólította fel a feleket. Ugyanezt szorgalmazta a Lutheránus Világszövetség nyilatkozata is.

Gázában a megszálló hatalom a vízcsapokat zárja el, és a villanyt veszi el, Európában a gazdasági és politikai küzdelem során a gázcsapokat zárják el. Nem tartozom azok közé, akik e kettő között ok-okozati összefüggést látnak. Nem hiszem, hogy a közel-keleti helyzet így hatna Európára. Az is bizonyos, hogy Izraellel kapcsolatban minden jóérzésű ember óvatosan fogalmaz. Ennek egyik oka a bibliai örökség iránti tisztelet, a másik pedig a holokauszt áldozatai iránti kegyelet. Az is biztos, hogy az orosz medvét sem célszerű feleslegesen ingerelni.

A gázzal és a Gázával kapcsolatos hírekben mégis sok a közös vonás. Mindkét esetben arról lehet szó, hogy a politikai hatalom meg akarja mutatni, ki az úr a háznál. Erőt kíván demonstrálni. Elrettenteni akar.

Mindez a politika területe, amelyről természetesen lehet véleményünk. Keresztényként azonban sajátos feladatunk is van. Gázára tekintve nem feledhetjük el, hogy a kölcsönös vérontás megszentelt földön történik. Jézus - más összefüggésben - emlékezteti hallgatóit arra, hogy mennyi vért ontottak ki a földön „az igaz Ábel vérétől a Barakiás fiának véréig” (Mt 23,35). Egy más alkalommal pedig sírva imádkozott Jeruzsálemért: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (Lk 19,42) Vallanunk kell, hogy Isten képes csodát tenni, és meg tudja békíteni a szemben álló feleket. A „Jeruzsálemből Gázába vezető út” (ApCsel 8,26) az újszövetségi korban csodák színtere volt, hiszen Fülöp itt hirdette a Jézusról szóló evangéliumot. Bárcsak ma is küldene Isten ilyen Fülöpöket a Jeruzsálemet és Gázát összekötő útra!

Krisztus tanúságtevőit várja hazánk sokféle válságtól megrettent közössége is. A keresztények imádságára és önfeláldozó szeretetére van szükségük a didergő embereknek. Nem szabad megszokni az utcán fekvő hajléktalanok látványát.

2009 Magyarországán sorra fagynak meg emberek. Nemcsak olyanok, akik éjszakai részegségükben lebucskáztak a vasúti töltésen, ahol aztán senki nem találhatott rájuk, hanem olyanok is, akik az aluljáróban, egyegy alkalmi faházban emberek között voltak. Sőt mind többen hűlnek ki saját lakásukban, mert nem képesek fűteni. Ők nem vették észre, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, és hogy feszül a szociális haló. József Attila 1922-ben írt verse ma is aktuális: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / hogy melegednének az emberek.” Ám egyre kevesebben vannak, akik észreveszik, hogy a másik didereg.

Napról napra idéznünk kell Saint- Exupéry gondolatát: „Uram, add kölcsön nekem pásztorsubád egy darabját, hogy testvéreimet - vágyakozásuk terhével együtt - betakarhassam vele.” Kevés, ha mindezt csupán jelképesen értjük. Az emberek nem metaforikusán szenvednek sem Gázában, sem a saját kapunk előtt.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület