Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
4 4» 2009- május 31. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Megújító találkozások ► Az Új találkozás elnevezésű istentisztelet három fővárosi, északkelet-budapesti evangélikus gyülekezet, Rákospalota, Újpest és a harmadikként bekapcsolódott Pestújhely immár harmadik évébe lépett vállalkozása. A három fiatal lelkész - Bátovszky Gábor, Solymár Péter Tamás és Szabó B. András - havonta egyszer „vetésforgó” rendszerben ad otthont templomában az egyes elemeiben ifjúsági, de összességében minden korosztály, minden kereső, minden, a kereszténységét új módon elmélyíteni vágyó hívő számára meghirdetett találkozásnak. Az egyik szervezővel és házigazdával, Bátovszky Gáborral beszélgettünk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lapunk olvasóit a soron következő új találkozásra: a június í-jei, pünkösdhétfői alkalomra hívogassuk...- Az istentisztelet alapötlete az volt, hogy mindazoknak, akik a megszokott istentiszteleti formáknál, tradícióknál nagyobb elevenséget várnak, nyújtsunk egy új típusú találkozási formát. A kezdeményezés csak egyes elemeiben rokonítható a Tamás-misével. Míg a Tamás-misének állandó liturgiája van, nálunk a liturgiái elemeket az határozza meg, hogy mit tudunk a tartalom megértéséhez szolgálatba állítani. Az adott téma szabja meg tehát a liturgia felépítését. Elsősorban fiatalok járnak az alkalmakra, de három év után kialakult egy stabil, idősebb réteg is, amely hűségesen látogatja az istentiszteleteket. Hiszen a keresés, a lelki nyitottság, az új formák iránti kíváncsiság nem korfüggő.- Mégis mitől új, miben más ez az istentisztelet, mint a többi?- Szinte mindenben, a lényeget leszámítva.... Az istentisztelet középpontjában, a liturgia szívében itt is az igehirdetés áll. A zene az Új ének füzetekből való. Képi, színjátszásra épülő, irodalmi és művészeti eszközökkel próbáljuk az aktuális témát, az ige üzenetét közel hozni, a hívek aktív bevonásával. Teológusok is bekapcsolódnak a munkába, elsősorban a zenei szolgálatba. Azáltal, hogy minden hónapban „vándorolunk” a gyülekezetek is találkoznak, megismerik egymás]:, testvéri kapcsolatok szövődnek. Három éve már, hogy az evangélikus egyház sokszínűségébe ez az istentiszteleti forma is beletartozik. Fontosságát többek között úgy fogalmazhatom meg, hogy sokaknak ez adhatja azt a kis lépést, amely az Istenre találáshoz vezet.- Mit mutatnak az elmúlt évek, mekkora igény van erre a formára?- Adagosán ötven-hetven fő között van a látogatottság. A lelkészek tudatosan többeket vonnak be már az előkészületekbe, így most már egy kis stabil mag végzi ezt: felnőtt fiatalok, ifjú házasok. Az istentisztelet menete is arra törekszik, hogy minél több szolgálattevő legyen. Az egyes úgynevezett „imádságállomások” igyekeznek megszólítani a gyülekezet tagjait, akár az ökumené, akár a házasság a téma. Szeretünk érintetteknek is szót adni, hogy valóban ez egy közös találkozás legyen, s ne „csak” a lelkészek szolgáljanak.- Pünkösdre az év legaktuálisabb évfordulójához kapcsolódva választottak témát...- A Sztehlo-év kapcsán úgy éreztük, hogy az Új találkozás is részévé kell, hogy váljon a megemlékezé■IMHMMMHBmBi seknek. így most, június í-jén Sztehlo Gábort és szolgálatát fogjuk körüljárni. Az istentisztelet első részében a kor történetisége, kronológiája, Sztehlo Gábor életútja lesz a fókuszban, majd egy térkép segítségével bejárjuk az Örömvárost, Gaudiopolist. Megjelennek a korszak főbb eseményei, a fenyegetettség például II. világháborús videós bejátszásokon, de ennél is fontosabb, hogy megszólalnak autentikus, élő tanúk, akik részesei voltak az eseményeknek. Mi volt Sztehlo Gábor válasza és cselekvése a korra? Ez az, ami számunkra üzenetet hordoz. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem mutatnánk rá: a cselekvés mögött ott van az emberi félelem is. Egy kis színdarabban hallunk majd erről. Mégsem erősebb a félelem, mint az Isten elhívott emberének bátorsága! Végül a Gaudiopolis alkotmányából is felolvasunk egy részletet.- Történelmi mozaikokat említ - hogyan találjuk szembe magunkat mai feladatunkkal?- Az igehirdetés után megvizsgáljuk: mai fenyegetett helyzetünkben mik jellemzők, s hogyan reagál rá a ma fiatalja, a ma kereszténye, milyen ellenállást, kísértést szenved, van-e bátorsága továbbvinni az Isten ügyét? Végül a keresztény öröm átélésének élményével fog befejeződni a Sztehlo Új találkozás istentisztelet, Gaudiopolis képével.- Milyen visszajelzéseket kapnak munkájukról?- Szeretik a résztvevők a közvetlenségét, azt, hogy sokfajta módon nyújt találkozást, nem „csak” az értelem és a szellem, hanem művészeti ágak, ötletek erősítik meg azt, amiről az igehirdetés szól. Átélhető az ige, nem csak meghallgatható. Az imádságjárás pedig azért kedvelt, mert amit a felvezető részben, illetve az igehirdetésben valaki hallott, kipróbálja az adott szituációban, egy képzettársítással segítve a beleélést.- „Eladó” a licenc?- Természetesen! Fényképek, plakátok, ödetek megtekinthetők az istentisztelet honlapján, a http://ujtalalkozas.lutheran.hu-n. Mindenkit szeretettel várunk most és a jövőben is! ■ Kőháti Dóra A legközelebbi Új találkozás istentisztelet helyszíne és időpontja: rákospalotai evangélikus nagytemplom (XV. kér., Régi Fóti út 73.), június 1., pünkösd második napja, 18 óra. FÜBOF.IÉS ■ Meghívó A Luther Kiadó szeretettel várja az érdeklődőket Cserháti Sándor Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második levele című könyvének bemutatójára az Evangélikus Hittudományi Egyetem Teológusotthonának földszinti kápolnájába. Időpont: június 10., 17 óra. Cím: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. a konnthusiakhoz irt második levele A legkisebbek szolgája Diakóniai konferencia Sztehlo Gábor emlékére ► A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) a 2009-es évet Sztehlo-éwé nyilvánította. Ez a sokat ígérő elnevezés abból a megfontolásból született, hogy születése századik évfordulójának évében az embertelen holokauszt idején emberfeletti bátorsággal tevékenykedő Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről, a legendás gyermekmentőről, diakónusról és nevelőről egyháza méltóképpen emlékezzen meg, és - eddig méltatlanul mellőzött - életművét, szolgálatának emlékezetét, személyének példáját követendő mintaként állítsa a jelen és a jövő egyházi szolgálatot végző hívei elé. A Sztehlo-év „nyitánya” valójában már 2008- ban megtörtént: tavaly ősszel a főváros XII. kerületében utcát neveztek el róla. A Sztehlo-év egyik kiemelkedő eseménye az MEE Országos Irodájának Diakóniai Osztálya által szervezett konferencia volt, amelyre május 25-én került sor a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség templomában. A konferencia szervezésében egyházunk diakóniai osztályának a Sztehlo-emlékbizottság, a Sztehlo Alapítvány, valamint a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület nyújtott segítséget. A találkozót és a konferencia plenáris ülését Gregersen-Labossa György, az MEE Diakóniai Bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője köszöntötte a jelenlévőket. Megnyitóbeszédében reményét fejezte ki, hogy ez a konferencia is hozzájárul azoknak a kérdéséknek a tisztázásához, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie: mit tehet az egyház, hogy ne fogyjon a létszáma? Hogyan kell helyesen viszonyulnunk a múltunkhoz, hogy az segítse jelenbeli előrehaladásunkat? Sztehlo Gábor alakja azért kiemelkedő a számunkra, mert vészterhes időkben volt képes megmutatni, hogy mennyire mélyen elkötelezett az evangélium ügye iránt. Benne megvolt az a bátorság és az a jó értelemben vett „vagányság", amely révén az életveszélyes fenyegetettségek közepette is meg tudta őrizni emberségét, és a legkisebbek, a legelesettebbek életének megmentőjévé vált. Ittzés János elnök-püspök megnyitó áhítatában kijelentette: Sztehlo Gábor életével és szolgálatával Krisztust képviselte. Személyének titka abban keresendő, hogy olyan ember volt az embertelenségben, aki mindvégig tudatában maradt: Ura szent szolgálatra hívta el őt. „És bár mi ezen a megemlékezésen nem Sztehlo Gábort dicsérjük, de hálát adunk érte Istennek, aki szentté tette őt.” Ittzés János kiemelte, hogy Sztehlo Gábor pontosan azt és úgy cselekedte meg a legkisebbekkel, amit és ahogyan Krisztus parancsolta, mert minden rászorulóban képes volt meglátni és szeretni a Krisztust. Elsőként Balog Zoltán református lelkész, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke mondott köszöntőbeszédet. „A múltra mindig rátelepszik a jelen. Vagyis amikor a múltról vitatkozunk, azt mindig a jelen érdekében tesszük” - kezdte meglepő felütéssel beszédét. Szerinte a holokauszt embermentői abból az okból nem kapták meg a nekik járó, méltó elismerést, mert keresztények voltak, akik a tegnap Magyarországán példaképek nem, csak bűnösök lehettek. A mai helyzetet elemezve a lelkészképviselő hangsúlyozta: a politikának teljes mértékben ki kell maradnia az egyházak saját múltjukkal való szembenézésének folyamatából. E téren példaértékűnek nevezte a Sztehlokonferencia vállalkozását, amely nagymértékben segítheti az evangélikus egyház múltjának feldolgozását. A következő köszöntőt Lévai Katalin európai parlamenti képviselő, a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület elnöke mondta a hallgatóságnak. Súlyos hiányosságnak nevezte, hogy Magyarországon hosszú évtizedekig semmit nem tanítottak a holokausztról, sem az áldozatokról, sem az embermentőkről. Németországot említette ennek ellenpéldájaként, ahol a történelmi konzekvenciákat levonva gondosan ügyeltek arra, hogy a múlt mindenütt jelen legyen, abból a célból, hogy az embertelenség, a borzalmak soha többé ne ismétlődhessenek meg. Sztehlo Gábor példájára szükségünk van az emlékezés és az emlékeztetés szempontjából. Ma is tudnunk kell, hogy mi történik a hátrányos helyzetű gyermekekkel, a kisebbségekkel, hiszen a velük való törődés minden társadalomnak elemi érdeke. Az „emlékezni és emlékeztetni” köré csoportosította mondanivalóját dr. Harsányi László, a Holokausztemlékközpont ügyvezető igazgatója. Leszögezte: a holokausztot sem tagadni, sem relativizálni, sem felejteni nem szabad - élő emlékezetét őrizni kell. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész tudott valami nagyon fontos igazságot: a törvénynél, a jognál, a politikai akaratnál sokkal több a jóság és nagyobb a szeretet; ez az, amivel sokaknak lehetőséget adott a tovább élésre. A plenáris ülés ezt követően előadásokkal folytatódott, amelyek előtt Bartosné Stiasny Éva - Sztehlo Gábor egyik volt munkatársa - üdvözölte a találkozó hallgatóságát. A konferencia napjára jelent meg D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész 100 éve született Sztehlo Gábor című életrajzi munkája a Luther Kiadó gondozásában; a kiadványt minden regisztrált résztvevő kézhez kapta. Keveházi László - aki maga is a „Sztehlo-gyermekek” közé tartozik, és a Gaudiopolis (Örömváros) nevű ifjúsági állam első miniszterelnöke volt - a legendás gyermekmentő életrajzát foglalta össze előadásában személyes élményeivel megfűszerezve az életút legfontosabb eseményeit. Dr. Kovács Ábrahám református egyháztörténész Éliás Józsefről, a Jó Pásztor Bizottság vezetőjének tevékenységéről tartott tudományos alapossággal összeállított referátumot. Éliás József református segédlelkész veszélyes szolgálatot vállalt, amikor átvette a zsidó származású emberek mentését végző bizottság irányítását. Sztehlo Gábor a gyermekmentő szolgálatokat koordinálta a bizottságon belül. A két utolsó előadás a holokauszt túlélésének és a traumatikus élmények feldolgozásának pszichológiai aspektusaival és terápiás lehetőségeivel foglalkozott. Mirjam Ben Dávid szakpszichológus, a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület tagja mentők és mentettek pszichológiai viszonyát elemezte előadásában, Bárdos Katalin szakpszichológus, a KÚT Alapítvány vezetője pedig az alapítvány rendelőjének tevékenységéről számolt be, ahol társadalmi traumatizációk és poszttraumatikus tünetek miatt szenvedők terápiás kezelését végzik. A Sztehlo-konferencia szervezői különleges meglepetést is tartogattak az előadások végére: a meghívóban nem szereplő előadó, Horváth Ádám filmrendező lépett a pulpitusra, aki Keveházi László miniszterelnöksége idején Gaudiopolis első kultuszminisztere volt. Beszédében figyelemre méltó lényeglátással foglalta össze Sztehlo Gábor munkásságának legfőbb területeit, miközben megrázó képek segítéségével tette személyessé visszaemlékezését. A népfőiskola szervezőjének, a gyermekmentőnek és az árva gyermekek nevelőjének úgy foglalta össze az életét, hogy közben - rendkívül szokatlan és váratlan módon - „külsősként” ő vonta le az emlékezés legfőbb konzekvenciáit. Sztehlo Gábort akkor, a legnagyobb fenyegetettségben semmilyen szervezet, diplomácia nem védte, csakis a saját lelkiismerete, halált megvető bátorsága és önfeláldozása. Nekünk pedig ma komoly lelkiismeret-furdalásunk lehet: az országnak, az egyháznak, az emlékezőknek egyaránt. Súlyos mulasztásunk, hogy sokáig hallgattunk róla, és súlyos feladatunk, hogy emlékét ápoljuk, sokkal többet beszéljünk róla, és továbbadjuk azt a „sugárfertőzést”, amelyet mosolyával, derűjével és mélységes emberszeretetével másokra árasztott. A konferencia programja délután szekcióülésekkel folytatódott. Az érdeklődők a történelmi, a szociális és a nevelési szekcióban, valamint a mentők és mentettek szekciójában ismerkedhettek meg közelebbről Sztehlo Gábor példaadó szolgálatával. ■ Petri Gábor
