Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
6 -m 2009. május 24. KÖZELKÉP Evangélikus Élet IGEJE OROKKE MEGMARAD Az Ó- és Újszövetséget Isten személye kapcsolja össze Beszélgetés a frissen doktorált Gerőfiné Brebovszky Éva evangélikus lelkésszel ► Gerőfi Gyuláné Brebovszky Éva evangélikus lelkésznő a napokban védte meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen doktori disszertációját, amelynek címe: „Verbum Domini Manet In Aeternum” - Az Ószövetség recepciójának vizsgálata a Zsidókhoz írt levélben az intertextuális módszer segítségével. Első ránézésre boncolgatni kezdtem a címet, de aztán inkább a disszertáció szerzőjét kértem meg, hogy bogozzuk ki együtt a szálakat. Bolla Zsuzsanna interjúja.- Első hallásra csak sejtelmeim vannak arról, mit rejthet ez a bonyolult cím. Elmondaná nekünk pár mondatban a dolgozat lényegi gondolatait?- Legjobban az értekezésemhez kiadott tézisfüzet címlapképével tudom megvilágítani a lényegi mondanivalót. A képen a Deák téri evangélikus templom oltárképe feletti timpanonon lévő dombormű látható. Egyik oldalon az „Úr Igéje örökké megmarad” evangéliumi felirat olvasható latinul - ez a disszertációm latin címe is -, a másik oldalon Mózes két kőtáblája van a parancsolatokkal. Alattuk a háromszögben Isten neve olvasható héberül. Ez a három együtt pontosan azt fejezi ki, hogy az Ószövetséget és az Újszövetséget ugyanannak az Istennek a személye kapcsolja össze. A kép lényegi mondanivalója egyezik a Zsidókhoz írt levél alapmegállapításával, mely szerint Isten régi szava az Ószövetségben és végső szava Krisztusban ugyanannak az Istennek a szava. Tehát folyamatosság van az Ószövetség és az Újszövetség között, ezért idézi az ismeretlen szerző olyan sokat az Ószövetséget Isten szavaként. Idézi és befogadja annak gondolatait, képeit saját szövegébe: ezt nevezzük recepciónak. A recepció azonban sokkal több mint puszta idézethalmaz. Az átvett szöveg beépül új környezetébe, módosul a jelentése, de egyben átalakítja az őt befogadó gondolatmenetet, és így egy lényegileg új szöveg születik. Az irodalomtudomány ezt nevezi intertextualitásnak, a szövegek termékeny dialógusának. Az ószövetségi fogalmak, képek, intézmények új értelmezése krisztologikusan történik. Krisztus a kulcsa az ószövetségi kijelentésnek.- Jézus személye hogyan köti össze az Ó- és Újszövetséget? A levél hogyan ír róla?- Először is különlegesség, hogy az evangéliumok után ez az irat foglalkozik a legtöbbet Jézus földi életével. Beszél az ő együttérzéséről, hozzánk hasonlóságáról, engedelmességéről, arról, hogy szenvedései által lett tökéletes főpap. Egyedül ez a levél nevezi Krisztust az Újszövetségben főpapnak, mégpedig Melkisédek rendje szerint. Krisztus halálának az értelmezését az Ószövetségből vezeti le. A Tóra kultikus szövegeiből kiemeli a főpap személyét és a nagy engesztelés napi áldozatbemutatását, amely által a népet megtisztítja az év során elkövetett bűnöktől. A szertartás végeztével megnyílik az ember útja Istenhez, és az Istennel való kapcsolat helyreáll. Ezt a kultikus cselekményt és funkciót alkalmazza metaforikusán Jézusra. A levél írója azonban még tovább lép, és Jézusról elmondja, hogy ő nemcsak főpap, hanem egy személyben az áldozat is. Az ő áldozata viszont tökéletes, ezért nem szükséges megismételni, mert egyszer és mindenkorra megnyitja az utat Istenhez, a mennyei szentélybe, és végérvényesen rendezi Istennek és népének a kapcsolatát. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség erre a kultikus metaforára Jézus kereszthalála jelentőségének bemutatásakor. Tudjuk, hogy a kereszt botrányt jelentett a zsidóságnak és bolondságot a pogányoknak. Nem lehetett könnyű szembesülni az ókori kereszténységnek azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus, az ő Uruk szégyenfán végezte, amely a rómaiak szemében a leggyalázatosabb, legmegalázóbb kivégzést, a rabszolgák és gyilkosok halálnemét jelentette. Számos kutatóval együtt feltételezem, hogy a levél egy Rómában található, értelmiségi gyülekezethez íródott, amelynek tagjai alaposan ismerték az Ószövetséget. A gyülekezetét az a vád érhette, hogy ateisták. Ekkoriban (80-90 között) már a zsidóság elhatárolódott a kereszténységtől. Azonban nem sorolhatták be a művelt rómaiak a keresztényeket más ismert vallásba sem, mivel nem volt kultuszi helyük - templomuk -, nem mutattak be áldozati szertartást, és nem rendelkeztek főpappal. Az ateizmust akkoriban a legmélyebb megvetéssel sújtották, és államellenesnek tartották. Ez a vád a közösségben identitásválságot okozott. írásával a szerző meg akarta mutatni a gyülekezetnek, hogy van főpapjuk, aki egyszeri áldozatot mutatott be értük, van mennyei szentélyük, tehát szilárd a vallási identitásuk. Ez a főpap pedig maga Jézus Krisztus, és az ő áldozata azonos kereszthalálával. A12. fejezet első verseiben válik nyilvánvalóvá, hogy a főpap metafora valójában a kereszthalált jelenti. így akarja a szerző a hitükben megfáradt, bizonytalan testvéreit erősíteni egy kultikus teológiával. A mai olvasónak sajnos éppen ez jelent nehézséget a levél képi világának megértésében. Pontosan itt jön segítségünkre az intertextualitás, amely rámutat a levélben összedolgozott szövegek hátterére, és segít a megértésükben.- Mit jelent az, hogy az intertextualitás módszerét alkalmazta a levél vizsgálatakor?- Először a tipológia mint módszer segítségével vizsgáltam a levélben az ószövetségi elemek meglétét. Amikor Neuendettelsauban 2003-ban egyházunk segítségével kutathattam, az ottani újszövetséges professzor, Wolfgang Stegeman hívta fel a figyelmemet az intertextualitásra, egy új, addig még bibliai könyvekre alig alkalmazott írásmagyarázati módszerre. Ennek lényege az, hogy a források feltárásán túl rámutat arra, hogy a pretextusokból - az idézett műből - átvett szövegek végső helyükön új szellemi egységgé nőttek össze az író gondolataival, és jelentésük megváltozott. Ezért egészen új tartalmakat fejezhetnek ki az olvasó számára, ami akár ellentétes is lehet az eredeti kontextusuk jelentésével. Ez a Zsidókhoz írt levélben is így van, hiszen úgy építi be az író az utalásokat, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy az Ószövetség nyelvén beszél Jézus istenfiúi méltóságáról. Csak aki jól ismeri a Bibliát, az fedezi fel ezeket az utalásokat és visszhangokat a szövegben. Ez az olvasóra koncentráló módszer lehetőséget ad arra, hogy á szöveget több szinten értelmezzük. Amikor az olvasó felismeri az idézetet, emlékezetébe idéződik annak eredeti szövegkörnyezete, és ez meggazdagítja a metatextus - a végszöveg - értelmezését.- Mondana példát erre?- Ha olvassuk Mózes nevét a 3. fejezet elején, eszünkbe jut mindaz, amit róla tanultunk, és ez belekapcsolódik értelmezésünkbe. A 3,1-6 összehasonlításában azonban Mózes személye a Fiú alá rendelődik, ő szolga, míg Jézus a Fiú az Isten házában. A versekben megjelenő utalás a 4MÓZ 12,7-re Mózes hűségét dicséri az Izrael háza vezetésében. Az új helyen azonban megfordul a jelentése: azt bizonyítja, hogy Mózes szolgaként végzett hűségénél mennyivel nagyobb Jézus hűsége Isten iránt. Mindezek egyben jelzések az őskeresztény gyülekezet számára arra vonatkozóan, hogyan lehet krisztologikusan olvasni az Ószövetséget. Hogyan lehet megtalálni a nekünk szóló, ma is releváns üzenetét. Ezt értem az Ószövetség recepcióján. A levél átveszi Isten szavaként az Ószövetségkijelentéseit, azokat intertextuálisan beépíti és nyelvileg felhasználja a Krisztusban megjelent új kifejezésére- De azért van, amit mégsem veszünk át...- Igen, a kontinuitás mellett jelen van egyfajta diszkontinuitás is. Maga a Zsidókhoz írt levél is azt mondja, hogy az áldozatok sora véget ér Krisztussal, ezeknek nincsen folytatásuk, mert szükségtelen. A szentélyt a bűnös embertől elválasztó kárpit megnyílt, és elsőként bement oda Krisztus, hogy ő legyen az út mindenki számára Istenhez. A Zsidókhoz írt levél ezzel nem utasítja el az Ószövetséget, nem nevezi idejétmúltnak, hanem úgy mutatja be, mint ami nélkül nem érthetjük meg Krisztus halálának igazi teológiai jelentőségét. Az első szövetségben megígért új szövetség teljesedik be Jézusban. Ez azt jelenti számunkra, mai keresztényeknek, hogy az Ószövetség nélkül nem tudjuk helyesen megérteni az újat. Ez a szoros kapcsolat adja meg a keresztény egyház számára azt a teológiai alapot, amely megvéd bennünket attól, hogy feloldódjunk a különböző modern vallásos irányzatokban. Korunkban vannak úgynevezett „ezoterikus Krisztus-képek”, és számos szellemi irányzat megpróbálta már Krisztust befogadni rendszerébe. Például a Krisna-hívők állítják, hogy Jézus is egy Buddha, azaz megvilágosodott volt. Az iszlám követői is tisztelik, benne van a Koránban. Az ezoterikában, New Age-ben is utalnak Jézusra és szavaira. A keresztény egyház úgy tudja megőrizni identitását és sajátos jellegét, ha ragaszkodik az Ószövetséghez, és kimondja: Jézus Krisztus Istene azonos az Ószövetség Istenével, akit akkor értünk meg helyesen, ha Jézuson keresztül értelmezzük.- Miért éppen ezt a témát választotta?- Régóta izgatott engem, hogy miért idézi annyit a levél az Ószövetséget, és milyen módszerrel. Már 1987- ben, amikor lehetőségem nyílt egy évet ösztöndíjasként Erlangenben, az egyetemen tölteni, foglalkoztam ezzel a hermeneutikai problémával, írtam is egy dolgozatot Jürgen Roloff professzornál a páli és a Zsidókhoz írt levélben meglévő tipológiáról. Az intertextuális módszer, amely az olvasóra koncentrál, sokkal jobban megfelel azonban a szövegek dialógusának kutatására. Egyébként a módszer nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem. Umberto Eco világhírű könyve, A rózsa neve intertextuálisan van megírva. Az író maga is bevallja, hogy valójában majdnem minden mondata középkori kódexből, teológiai vagy filozófiai műből származik, ezeket összeszövi egy saját mesefolyammá. Az értő, középkori írásokat ismerő olvasó felismerheti az idézeteket, tudhatja, honnan valók, és ez számára megnöveli a jelentés gazdagságát. Ám aki nem ismeri ezeket az idézeteket, az is élvezi a művet egy másik szinten.- De mi a különbség a plágium és az idézetekkel telerakott könyv között?- Plágiumnak azt nevezzük, amikor valaki mástól eltulajdonított felismeréseket, gondolatmenetet sajátjaként állít az olvasóközönség elé, és ezért elismerést vár. Az intertextualitás lényege pontosan az, hogy épít az olvasó meglévő ismereteire: a beépített idézetek, utalások, visszhangok kiváltanak az olvasóból egy „Aha!” élményt, amelynek segítségével régi olvasmányélményeit összekapcsolja a szerző gondolataival, és aktualizálja azokat saját helyzetére. A Zsidókhoz írt levél szerzője a Jézus személyéhez fűződő teológiai kijelentéseket ószövetségi idézetekkel fejezi ki, így téve azokat megfogalmazhatóvá, kézzelfoghatóvá. Ugyanakkor ezzel elfogadja az Ószövetség alapvető teológiai meglátásait Istenről, kegyelemről, és beépíti ezeket saját teológiájába.- Miben lett más ennek a módszernek tükrében az Újszövetségben idézett ószövetségi részek elemzése?- Ez a módszer megszabadítja a kutatót azoktól az előítéletektől, amelyek az allegrikus vagy a tipologikus Ószövetség-értelmezéshez tapadnak. Ez a módszer értéksemleges. Lehetőséget ad arra, hogy maguk a szövegek jussanak szóhoz, és megértsük: egymásra hatásuk során hogyan jött létre a levélben egy új krisztológia, egy új bibliamagyarázat és egy új ekkleziológia. A Zsidókhoz írt levélben a szövegek dialógusa jól kimutatható intertextuális hálót hozott létre. A szerző különböző pontokon beszél Jézus főpapságáról, mielőtt részletezné, mit ért ezen. Ez a retorikailag pompásan megszerkesztett mű ezzel a hálóval is segíti a metafora helyes megértését.- Az Ószövetséget a korai kereszténységszámára magyarázni kellett. Korban tőlünk az Újszövetség is távol van. Mi ad segítséget ahhoz, hogy felfejtsük, a levél mai kontextusban mit jelenthet a számunkra? Hogyan tehetjük ezeket a régi szövegeket magunk és gyülekezeteink számára kézzelfoghatóvá?- A kérdésben is említett időbeli távolság miatt nagyon fontos a Biblia könyveinek magyarázata. A történeti módszer segítségével megértjük a kort, az első olvasók világát. Ezután kerül sor a nekünk szóló interpretációra. A dolgozatomban „gyülekezeti olvasat” címszó alatt beszélek arról, hogy miként lehet korunkra aktualizálni az üzenetét. Kifejtem, hogy saját kontextusunkból hogyan érthetjük a levelet. Önmagukban a szövegek félreérthetőek, mert az emberek bibliai és egyházismereti háttere csekély. Az intertextuális vonatkozások feltárása komoly munkát igényel.- Dolgozatának felismeréseit hogyan tudta eddig hasznosítani a gyakorlatban?- Először is megnyugtat, hogy az Újszövetség írói nem illegitim módon értelmezték az Ószövetséget. Módszerük ellenőrizhető, hermeneutikai alapállásuk lehet a mi bibliaolvasásunk meghatározó eleme. Mivel az őskereszténység igent mondott az Ószövetségre, és Bibliájává tette, ezért ez bennünket is kötelez az Ószövetség jobb megismerésére. A Zsid 1,2 olyan írásértelmezési kulcsot ad a mi kezünkbe is, amelynek segítségével lehetővé válik az Ószövetség krisztologikus értelmezése a szószéken, bibliaórákon és az egyéni csendességben. A gyülekezeti munka során több bibliaórán vettem már alapul a Zsidókhoz írt levelet, többször prédikáltam a textusokról, és nagyon sokat gazdagodtam a munkám által. Fontosnak tartom, hogy rámutassak arra, hogy nekünk, keresztényeknek zsidó gyökereink vannak, és rá vagyunk utalva az Ószövetségre. Nekünk is úgy kell néznünk az Ószövetséget, hogy ez a mienk, közel áll hozzánk, hiszen a hitünk alapja. A gyülekezeti szolgálaton kívül óraadóként oktatok a hittudományi egyetemen, és ott is_fel tudom használni a kutatási eredményeket.- Stegemann és Roloff professzor nevét emlegette, mint olyanokét, akik kint segítették a munkájában. Itthon ki volt az, akihez kérdéseivel fordulhatott?- Témavezetőm dr. Fabiny Tamás egyetemi tanár, püspök volt. Sokat segített a dolgozattal kapcsolatban. Egyetemünk könyvtárosainak is sokat köszönhetek. A disszertációval lassan készültem el, gyülekezeti munka és család mellett nem mindig jutott rá idő.- Volt olyan, amikor fel akarta adni?- Nem, ilyen nem volt, bár voltak, akik azt mondták, hogy nem fogom én ezt már befejezni. De Istennek adok hálát, hogy gyülekezet mellett, család mellett is lehetett tudományos munkát végezni, és eljuthattam a befejezésig. Megérte.- Habilitálni is szeretne?- Ezen még nem gondolkodom. Számomra nagyon sokat jelent a gyülekezeti lelkészi szolgálat. Örülök annak is, hogy a teológián kamatoztathatom ismereteimet. Szeretnék azonban tovább foglalkozni a Zsidókhoz írt levél rejtelmeivel és esetleg kommentárt írni róla.
