Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-24 / 21. szám

„A keresztény egyház úgy tudja megőrizni identitását és sajátos jellegét, ha ragaszkodik az Ószövetséghez, és kimondja: Jézus Krisztus Istene azonos az Ószövetség Istenével, akit akkor értünk meg helyesen, ha Jézuson keresztül értelmezzük.”

Beszélgetés egy frissen doktorált lelkésszel !► 6. oldal

„Azzal, hogy Jézus visszaköveteli a törvény eredeti szellemét, a szeretetet, kibékíthetetlen ellentétbe kerül Izrael vezetőivel. Tanításának summája: az Istenhez fűződő kapcsolat előbbre való a törvény betűjéhez való kapcsolatnál. Tulajdonképpen alkotmányértelmezési kritikával van dolgunk.”

Politizált-e Jézus? !► 8-9. oldal

Gyógyító emlékezés !► 3. oldal Interjú Holger Milkauval !► 4■ oldal Sztehlo Gábor emlékezete !► 10. oldal Tapsoljatok az Úrnak! !► 11. oldal

Vallási sokféleség és vallási antidiszkrimináció !► 13. oldal Dinoszauruszok, fórumok, blogok !► 15. oldal

Kiállítás az otthonteremtőről

► „Emlékeztek, gyerekek?” - nézett körbe a zsúfolásig megtelt Evangélikus Országos Múzeumban D. Keveházi László nyugalmazott esperes, egyháztörténész május 14-én este, és tekintetével a mára meglett korú, őszülő halántékú valamikori Gaudiopolis-polgárokat kereste. Nem hiábavalóan, hiszen a hajdani ifjúsági állam lakói közül - kiknek anno ő volt az első miniszterelnöke - szép számban jelentek meg az Otthonteremtő című kiállítás megnyitóján; volt, aki egyenesen Izraelből érkezett.

Folytatás a 10. oldalon

Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni

Második országos Fébé-nap Budahegyvidéken

► Az országos Fébé-nap megszervezését néhai id. dr. Fabiny Tibor egyháztörténész szorgalmazta. Az elsőt 2007. június 2-án tartották a budahegyvidéki evangélikus gyülekezetben. Ugyancsak itt rendezték meg ez évben, május 16-án másodízben - immár hagyományteremtő szándékkal. Az összejövetelt nyitó úrvacsorái istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök prédikált, a liturgiában az Olaszországi Evangélikus Egyház hazánkban vendégeskedett lelkészi vezetője, HolgerMilk.au, valamint Veperdi Zoltán, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület igazgató lelkésze és Herzog Csaba Fébé-lelkész vett részt. A nap további részében a „Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni” mottó jegyében hangzottak el előadások.

Krisztus tanítása szerint kötelességünk másokat szeretni, feléjük szolgálni, mert ma is gyógyulásra vár a világ és az egyes ember - mondotta Mt 8,14- 15 alapján tartott igehirdetésében az Északi Egyházkerület püspöke.

Miután a Fébé főnök asszonya, Taschner Erzsébet, illetve Holger Milkau köszöntötte a gyülekezetét, hittudományi egyetemünk adjunktusa, dr. Bácskai Károly tartotta meg előadását Szeretve szolgáim - szolgálva szeretni az egyházban címmel. Minden egyházi szolgálat értelme és végső célja a megbékélés; Isten megbékélt a világgal, ezért vállalhatjuk mi is a megbékélés szolgálatát a Szentlélek által akkor, ha megtérünk. Ehhez

gyakoroljuk magunkat a kegyességben, éljünk a gyülekezet közösségében, szüntelenül imádkozzunk, legyen tiszta a szívünk, és éljünk egymás iránti szeretetben - hangsúlyozta az előadó.

Ugyancsak a megtérés fontosságáról szólt az ebédszünet után Szeverényi János. Az országos missziói lelkész Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a misszióban címmel tartott előadásában kiemelte, hogy a misszió

az az állapot, amikor tudom, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, őt követem, őt hirdetem, az ő nevében cselekszem.

„A gyémántot gyémánttal, az embert emberrel csiszolják” - mondta a következő referáló. Dr Korzenszky Richárd tihanyi perjel Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a nevelésben címmel beszélt - egyebek mellett - arról, hogy a címben foglalt kitételnek a pedagógus akkor tud eleget tenni, ha alkalmas hivatására, és szereti azt. Egy tanár elfelejti, amit tanult, elfelejti, amit tanított, de ahogyan átadta a tudást, annak nyoma marad tanítványaiban, akikben az oktató meg kell, hogy lássa az embert és meg kell, hogy lássa Krisztust.

A nap zárásaként Kiss László, a székesfehérvári evangélikus gyülekezet felügyelője és felesége, Kissné Kárász Rózsa, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület másodfelügyelője Gary Chapman Egymásra hangolva - Öt szeretetnyelv a házasságban című könyvére utalva emelte ki egymás szeretetnyelve ismeretének szükségességét és Jézusnak a család életében betöltött szerepét. Talán az olvasó is sejti, hogy ez az előadás a Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a családban címmel szerepelt a programban.

Az alkalom - amelyen a testvérszervezet képviseletében jelen volt Gertrud Heublein német diakonissza is - Veperdi Zoltán lelkész áhítatával és azzal a reménnyel zárult, hogy két év múlva ismét lesz országos Fébé-nap.

■ Gazdag Zsuzsanna

Küldetés

■ Frenkl Róbert

1944. október 15-én, a balul sikerült kormányzói kiugrási kísérlet után zajlott le a nyilas hatalomátvétel. 1944. november 23-án harminckét fővárosi villában létesített a református gyökerű Jó Pásztor Misszió otthont, üldözött zsidó és zsidó származású gyermekek számára. Ezekben az otthonokban több ezer gyermek és néhány száz felnőtt életét mentették meg.

A testvéregyház kérésére evangélikus részről Raffay Sándor püspök Sztehlo Gábor lelkészt küldte a közvetlen életveszélyt jelentő szolgálatba. Sztehlo nemcsak munkatársa lett a református Éliás Józsefnek és közvetlen csapatának - a Hajós házaspárnak, Emilnek és Médinek -, hanem karizmatikus kisugárzásával, zseniális szervezőkészségével a program meghatározó személyiségévé vált.

Száz éve született Sztehlo Gábor. Életműve a vészkorszakban nyújtott megrendítő teljesítmény nélkül is szétfeszíti egy lelkészi pálya hagyományos kereteit. Fejlett pedagógiai, szociális, diakóniai felkészültsége, érzéke volt. Népfőiskolát szervezett, lerakta a korszerű egyházi diakóniai munka alapjait, a felszabadulás után létrehozta legismertebb művét, a Pax gyermekotthont, illetve a Gaudiopolis gyermekvárost, ahol a korábbi üldözött gyerekek számára nemcsak a túlélést, hanem az életminőséget, a demokratikus, termékeny együttélés szabályait is nyújtották. Ekkor már a korábbi üldözöttek mellett helyet kaptak - 1945-47 között vagyunk - az új rend által elítéltek gyermekei is. A szelekciós szempont a rászorultság volt.

Sztehlo Gábor gazdag személyiségében, nagy ívű pályájában - ha ez viszonylag rövid időre korlátozódott is - rejlik a centenáriumi év csapdája. Elismerve minden értékes tevékenységét, különösen is a gyermekváros megteremtését - hiszen ennek lakói ápolják immár több mint fél évszázada hűségesen Gábor bácsi emlékét -, igen erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy Sztehlót az 1944 telén végzett munkája avatja történelmi személyiséggé. Ezért indokolt utcát elnevezni róla, konferenciát rendezni az évfordulón, szobrot emelni a tiszteletére.

Reméljük, hogy egyháza a centenáriumi év alkalmával valóban nem az ünnep kívánta kényszerből, hanem - hosszú hallgatás után - őszintén vállalja a sztehlói örökséget. Jobb későn, mint soha.

Arthur Miller mondta: lehet, hogy évszázadoknak kell eltelniük ahhoz, hogy képesek legyünk valóban szembesülni a holokauszt borzalmával.

Legutóbb a Szentföldön járt XVI. Benedek pápa tapasztalhatta a holokauszt rémségeinek aktualitását. Számos beszéde közül éppen a holokauszt áldozatainak tiszteletére emelt Jad Vasem Múzeumban elmondott váltott ki érzékenységet. Hallgatói úgy vélték, nem azonosult igazán a szenvedőkkel, tárgyilagos kívülállóként tolmácsolta egyébként nem kifogásolható gondolatait.

Elismerve minden értékes tevékenységét, különösen is a gyermekváros megteremtését - hiszen ennek lakói ápolják immár több mint fél évszázada hűségesen Gábor bácsi emlékét igen erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy Sztehlót az 1944 telén végzett munkája avatja történelmi személyiséggé. Ezért indokolt utcát elnevezni róla, konferenciát rendezni az évfordulón, szobrot emelni a tiszteletére.

FasangÁrpád kutatásaiból ismerjük az evangélikus egyház által a 20. század harmincas éveiben, a náci veszély közeledtekor tanúsított magatartásnak a kérdőjeleit. Tudniuk kellett, többek között a németországi helyzetről egyértelmű képet adó Scholz László írásaiból, hogy mi következik. Mégis a sodródás volt a jellemző. Néhány lelkész - Kékén András, Koren Emil... - szükségszerűen kis hatósugarú, de tiszteletre méltó, személyes embermentő bátorsága említhető meg Sztehlo Gábor történelmi léptékű műve mellett, mint a vészkorszak kihívására adott méltó egyházi válasz.

A holokauszt egyedisége nem vonható kétségbe. Úgy látszik, igaza volt Millernek. Nálunk is jellemző a holokauszt relativizálása, a gulág, a Don-kanyar, az afrikai népirtások szembeállítása Auschwitz gázkamráival. A viszonylagossá tétel az egyéb borzalmak tárgyilagos megítélését is lehetetlenné teszi. Nem mentség a harmincas évek egyháza, értelmisége számára, hogy ők még nem tudták elképzelni, mi következhet. De Auschwitz után már bűn a relativizálás, a borzalmak enyhítése más tragédiák említésével. Nem is szólva a zsidóság bűnösségére utaló sanda célzásokról.

És ezzel már a mához érkeztünk. Nem lehet Sztehlo-centenáriumot ülni és hallgatni, amikor az akár egyházi mezt is öltő kirekesztő szellem kibújik a palackból. Amikor újra félnek a második világháború előtti évek légkörére még emlékező öregek.

Politikai különbözőségek sem fedhetik el az egyház egyetemes felelősségét a gyűlölet, a kirekesztés ellen, a kisebbségek védelme terén. Sztehlo Gábor példája utat is mutat, kötelez is.

A szerző az MEE volt országos felügyelője, a Sztehlo-emlékbizottság tagja