Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-10 / 19. szám
14 ◄! 2009- május io. KRÓNIKA Evangélikus Élet Múló virág helyett Emléksorok Kapi Béla püspökről ERŐS VÁRAK Az erdélyi Medgyes városerődítése és erődtemploma Stílszerű a könyv címe - Múló virág helyett Isten hajléka címmel jelent meg megemlékezés - szerző nélkül- a Lelkipásztor című folyóirat 1957. májusi számában. A 231 oldal terjedelmű gyűjtemény darabjai a megírásukkor még élő egyházi személyek, családtagok, barátok, ismerősök, püspökök, lelkészek és munkatársak emlékezései a püspöki tisztet harminckét évig betöltő Kapi Bélára. A visszatekintés gyöngykoszorúit fia, a ma is élő vitéz Kapi Béla és már előrement hitvese fonta egységbe, hogy aztán Mirák Katalin szerkesztésében a püspök egykori iskolája, az ősi alma mater, a soproni líceum kiadja. Ha valaki csupán ezt a könyvet veszi kezébe s olvassa végig, de a hetvenkilenc évesen elhunyt püspök gazdag írói tevékenységéből mást nem ismer, akkor is kitárul előtte a soktalentumos szolga széles ölelésű munkássága. Elég, ha D. Szabó József püspök és Veöreös Imre lelkész visszaemlékezésére és id. dr. Fabiny Tibor, valamint dr. Sólyom Jenő professzorok írásaira hivatkozom. Mindegyikből kitetszik Kapi püspök szálfa alakja, lelki-szellemi nagysága, saját korát jól értő és kiválóan prédikáló személyisége, akinek van féltőn szerető szíve a háború vérzivataros éveiben, van felelősségérzete egyháza és nemzete iránt. A visszatekintő és az emlékek gazdag tárházát összegyűjtő könyvnek négy jellegzetességét említem. Az első Kapi Béla életművének bemutatása. Négy szeretett közössége a családja, a győri gyülekezet, a dunántúli egyházkerület és az egyetemes evangélikus egyház. Minden fáradozása hozzájuk fűzi. Nagy ívű pályát futott be, méltósággal és odaadóan Urának. A kötet másik jellegzetessége, hogy a püspökkel szembeni vádakat- nem szólt időben az üldözött zsidókért, nem emelte fel szavát a Tanácsköztársaság bukása után, nem tiltakozott a II. világháború pokoli szörnyűségei ellen - cáfolja, és történelmi összefüggésükben láttatja. Ezzel indirekt módon szól az egyház kollektív bűnössége ellen is, jóllehet nem vonja kétségbe felelősségünket az üldözöttekért és áldozatokért. Múló virág helyett Emlékek Kapi Béla evangélikus püspökről Szerkesztette Mifák Katalin A könyv harmadik jellegzetessége: korábban nem engedélyezett vagy nyilvánosságra nem hozott írások és levelek közzétételével még jobban megismerhetjük azt a kort, amelyben Kapi püspök élt és szolgált. Fájdalmas, hogy a személyére vonatkozó történelemtorzító szándékok is nyomon követhetőek az írásokban. S végül megható a családtagok és közeli munkatársai gondolatsora. Belőlük sugárzik a nagy tekintélyű szellemóriás iránti tisztelet és a pásztori szívű püspök felé a szeretet. Lehet-e ennél többet örökségül hagyni az utánunk jövő nemzedéknek? ■ D. Szebik Imre „Múló virág helyett...” - Emlékek Kapi Béla evangélikus püspökről. Szerkesztette Mirák Katalin. Közreadta a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron, 2007. Dél-Erdély három nagy lélekszámú, történelmi hagyományokban igen gazdag, szászok által felvirágoztatott nagyvárosa, Brassó, Nagyszeben és Segesvár mellett érezhetően háttérbe szorul Medgyes városa, mind a Magyarországról oda irányuló utazásokat, mind a határon túli témákkal foglalkozó sajtót tekintve. Pedig történelmi vonatkozásai okán érdekes, műemlékekben igen gazdag, egykoron evangélikus németek által felvirágoztatott településre érkezhet a történelmi Szászföld utazója. A honfoglalást követően székelyek, majd Rajna- és Mosel-vidéki németek és vallonok lakták (az utóbbiakat 1146-ban II. Géza királyunk telepítette le a később Királyföldnek nevezett területre). A város első hivatalos említése 1267-ből származik, 1318-tól a szász univerzitás Medgyes székének központja, 1359-től szabad királyi város. Több országgyűlés színhelye, az önálló Erdély politikai életének fontos színtere, fejedelmek eskütételének és trónfosztásának szemtanúja. A trianoni tragédiáig a segesvári székhelyű Nagy-Küküllő vármegye része. 1919. január 8-án a szász nemzetgyűlés itt mondta ki a Romániához való csatlakozást. Legfőbb nevezetességei a város erődítményrendszeréhez kapcsolódó belső, valamint külső, egykoron Külföldi munkavállalás, kutatói mobilitás, más országok egyetemein való továbbtanulás - a jelen századforduló hívószavai. Sokaknak szerte az országban kizárólag napjaink vívmányait, a közös európai álom mindenhatóságát jelentik. A magyar történelem ismerete azonban ebben az esetben is segíthet a sztereotípiákkal való leszámolásban. Példaként említhetjük, hogy a 16- 17. században, a török megszállás súlyos évtizedei alatt a Habsburg uralta Magyar Királyság és az oszmán hűbéres Erdélyi Fejedelemség ifjúsága számára egyaránt elérhető és bevett gyakorlat volt a külföldi továbbtanulás. A felvidéki és erdélyi lutheránus értelmiség tehetséges és többnyire az adott város vagy gyülekezet által ebben támogatott tagjai különösen nagy arányban képezték magukat külhoni egyetemeken. így igen sok magyar tanult az evangélikusok fellegvárában, Wittenbergben. Számtalan itteni diák életéről, ezt megelőző, illetve ezt követően kiteljesedő sorsáról állnak rendelkezésre adatok. Vannak azonban olyan wittenbergi tanulók is, akik életpályájának egyedül ez a szakasza ismert. Ilyen diák volt háromszázötven esztendeje, 1659-ben Zakariás György. Az erdélyi evangélikus szászok egyik jelentős politikai, gazdasági és kulturális központjából, Medgyesről származott. (A Zakariás mellett nevét Zachariás és Zachariae formában is megőrizték a különböző források.) A wittenbergi egyetemi vitáknak, illetve ezek írásos formájú disszertávizesárok övezte bástya- és kaputornyai. Többségüket a helyi mesteremberek céhei építették, így többek között Aranyművesek, Kerékgyártók, Kötélsodrók, Szabók tornyának nevezik őket. A belső védőfal öleli körül a régi városházát, a harangtornyot, az egykori evangélikus iskolát és lelkészlakot és azt, ami minden erdélyi szász nagyvárosban és faluban rabul ejti a látogatót: az ódon, robusztus falakkal övezett, ugyanakkor a legkifinomultabb ízlésről tanúskodó evangélikus erődtemplomot. A15. századi, négy korábbi egyház, utóbb egy bencés templom alapjain emelt késő gótikus istenházát Szent Margitnak szentelték, és a gyülekezetnek, illetve a városnak a lutheri tacióinak a sorában találkozhatunk Zakariás György nevével. Respondensként szerepel az 1659. június 25-i, Disputatio Astronomica De Stellis Fixis Novis című disputációban. Az akkoriban „új csillagoknak” nevezett képződményekkel, valójában termonukleáris robbanások következtében jelentős fényességnövekedést produkáló úgynevezett nóvacsillagokkal foglalkozó téma bemutatása Schnitzler Jakab (róla l. az Evangélikus Élet 2006/1-2. számában a Zsoldos Endre csillagászattörténésszel készült interjút) elnöklete alatt zajlott, illetve a nyomtatott változatainak szerzője maga a nagyszebeni származású szász evangélikus teológus, wittenbergi professzor, utóbb szebeni lelkész és iskolaigazgató, matematikus és csillagász volt. A dolgozat egyrészt a kételyt filozófiai módszerének középpontjába állító René Descartes francia filozófusra és kiváló matematikusra hivatkozik. Másrészt a szerző Tycho Brahe dán evangélikus csillagász, kanonok hívének vallja magát, elfogadva és támogatva Brahénak az egymással csatázó föld- és a napközéppontú kozmológiai rendszerek szintéziséből kialakított egyedi, de azóta már túlhaladott világképét. (Tycho Brahe a dán király jóvoltából kiválóan felszerelt obszervatóriumot hozott létre, egyedülálló észlelési anyagot gyűjtött össze, szupernóvát figyelt meg; utóbb II. Rudolf császár - és Habsburg-házi magyar király - udvari csillagászaként Prágában működött.) A disputádé nyomtatott változatai a magyarországi példányok melnokra történt áttérése óta szolgál az evangélikusoknak. Megközelítőleg hetvenméteres tornyába záratta Mátyás király a később Drakulaként elhíresült havasalföldi Vlad Tépést; négy fiatornyos toronysisakja 1551-re készült el. A híres berethalmi templomhoz hasonlatos, gótikus szárnyas oltárja kiemelkedő művészeti alkotás, akárcsak kőfaragványai, de értékesek az elhagyott szász templomokból idekerült oltárok és kegytárgyak is. Orgonája 1732-ből származik; páratlan hangzását a helyben megvásárolható CD-k jóvoltából akár egy kényelmes karosszékben ülve is élvezhetjük. ■ R. N. lett - Zsoldos Endre kutatási eredményei alapján (amint a Magyar Könyvszemle 2006/1. számában olvasható) - az erdélyi Nagyszebenben, illetve Németországban Drezdában, Göttingenben és Münchenben lelhetők fel. Zakariás György - diáktársával együtt - az egyetemen szokásos üdvözlő verssel a nagyszebeni származású később szászvárosi lelkészt, Basch Simont (róla l. az Evangélikus Élet 2007/2. számában) köszöntötte Disputatio Astronomica De Stellis Erraticis Extraordinariis seu Cometis című, 1659. június 15-i, üstökösökkel foglalkozó felelete és dolgozata kapcsán. Egy másik wittenbergi tanuló, az évszázadok során idegen hatalmak által megszállt lettországi Kürtőidről származó Julius Hartmann 1659. március 30-án Disputatio Astronomica De Stellis Erraticis seu Planetis című, a bolygók mibenlétét feszegető disputációját - többek között - Zakariásnak ajánlotta. A nagyszebeni, orvosdoktori végzettséget szerző Gunesch János utrechti tanulmányai során írt Zakariás - és egy másik wittenbergi diáktársa - tiszteletére latin nyelvű elégiákat az 1659. esztendőben. A medgyesi evangélikus diák, Zakariás György életének korábbi, illetve ezt követő szakasza egyaránt a múlt ködébe vész - írásunk azonban talán hozzájárul ahhoz, hogy személyét ne borítsa a teljes feledés homálya, hogy emlékét, ha töredékes formában is, de megőrizzük az utókor számára. ■ Rezsabek Nándor Istentiszteleti rend • 2009. május 10. Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 16,5-15; Ézs 12,1-6. Alapige: Jel 15,3-4. Énekek: 233., 318. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Grendorf Balogh Melinda; de. 11. (úrv., kantátás) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések) Páll László; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű) Mesterházy Balázs; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., konfirmáció) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kertész Géza; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11.de. 10. FeketeGy. Viktor; Cinkota,XVI., Batthyányi.u. de.fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád. Összeállította: Boda Zsuzsa jjj v Vv . , ^ &' * ij Egy medgyesi diák nyomában Wittenbergben Zakariás György emlékezete A SZERZÓ FELVÉTELE
