Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. május 10. *• 13 Munkálkodó szeretet Kertvárosban ► Civilizációnk vívmánya, hogy amivel egyénenként nem bírunk, arra társadalmi intézményeket hozunk létre. Bölcsődét, óvodát, iskolát, különböző otthonokat a szellemi fogyatékosoknak, a kitaszítottaknak, az elesetteknek, az öregeknek... Megannyi lehetőség az adott terüle­ten felhalmozott tapasztalatok szervezett átörökítésére! S mert em­berek szükségleteinek kielégítéséről van szó, nem idegen ezektől a szak­területektől, hogy érzelmekre, mentális igényekre is figyelnek, teret engednek a mosolynak, az érintésnek, az őszinte odafordulásnak: „Mondd, mi a baj, miben segíthetek?” KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE A szelestei arborétum Még fazekat, disznóölésre félretett nagy lábast is hoztak otthonról a nyír­egyháza-kertvárosiak, amikor Ma­gyar László evangélikus lelkész szor­galmas kijárása nyomán lett műkö­dési engedély arra a konyhára, amely a városrész és a környező bokorta­nyák idős, magányos emberei számá­ra a napi meleg étel előállítására volt hivatott. A szociális étkeztetés biztosítását közadakozás tette lehe­tővé, s mert még csak a kilencvenes években járunk, nincs HACCP, hogy a minőségbiztosítás gáncsot vessen a jó szándéknak. A századagos kony­hából nőtt ki 1996-ban a Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretet­­intézmény a Nyíregyháza-Kertváro­si Evangélikus Egyházközség felelős­ségvállalásának tanúságaként.- Azért javasoltam Joób Olivér ne­vét - emlékszik vissza a gyülekezet gondnoka, Varga András -, mert a harmincas évektől 1969-ig itt szolgá­latot ellátó lelkész maga egyszemé­lyes jószolgálati intézmény volt, aki mindenkire figyelt, és mindenkinek segített. Félig illegálisan gyógyszert szerzett Nyugatról, vagy bármit, amiből ínség mutatkozott. Mivel ezt tanulták a papjuktól, a gyülekezetben spontán működik a jelzőrendszer, mely megsokszorozza a tanyagondnokok, a házi gondozás­ban, családsegítésben, nappali ellátás­ban dolgozók hatékonyságát - ma ugyanis már mindez működik a dia­­kóniában. A szervezet az önkor­mányzattal kötött feladatátvállalási szerződés értelmében tízezer ember szociális alapellátásáért felel a Kert­városban és huszonhét bokortanyán. Mögötte azonban most is ott hat az a gyülekezet, amely eleinte csak egy tányér meleg ételért mert felelőssé­get vállalni.- 1998-ban készültünk el a sala­­monbokori egykori iskola külső­belső felújításával, a gyülekezeti ház­ban a valamikori iskolások találko­zója volt az első fontos rendezvé­nyünk. Majd megünnepeltük Soltész István néhai evangélikus tanítónk születésének századik évfordulóját, és megemlékeztünk magának a bo­kortanyai iskolának a jubileumáról is. A nagy események élményeinek ha­tására szerveztük meg a Salamonbo­­kori délutánok című sorozatot, aho­vá először orvosokat hívtunk elő­adásra és kötetlen beszélgetésre. Minden hónap negyedik vasárnap­ján a mai napig történik valami, amire nemcsak a templomjárók jön­nek el, hanem a gyülekezet magához vonzza azokat is, akik mondjuk a családok átmeneti otthonának lakói, hajléktalanok. Erre különösen a csa­ládi napok adnak jó lehetőséget, amikor minden korosztálynak szer­vezünk programot. Csengeri Tamás gyülekezeti fel­ügyelő további gyülekezeti alkalma­kat említ, például az evangélikusok­nál egyébként nem jellemző éjféli is­tentiszteleteket. Ez különösen vonz­za azokat a hajléktalanokat, akiknek a társadalmi integrációja nem megy egyik napról a másikra, s akikről a gyülekezet által működtetett másik intézmény, az Oltalom Szeretetszol­gálat gondoskodik.- Húsvétra, karácsonyra a gyüle­kezethez tartozó családok meghívják ünnepi asztalukhoz az Oltalom Sze­retetszolgálat gondozásában lévő klienseket - volt már rá példa, és lesz is, noha tény, hogy sok tapasztalatot e téren még nem halmoztunk fel, de reménységünk van, hogy ez fog mű­ködni.- Ha azt gondoljuk, hogy az intéz­mény a felelősség lerázására való, ak­kor tényleg elembertelenedik az éle­tünk - ezt már Laborczi Géza, a gyü­lekezet lelkésze mondja, aki egyúttal igazgatója is az intézményeknek. - Én úgy hiszem, hogy egyházunk­ban a diakóniai szolgálat a jézusi sze­retet eszköze. Ha az a kérdés, hogy mi az a többlet, amit egyházunk ad­ni tud az intézményi ellátáshoz, ak­kor először a szertartásokat, a litur­gikus szolgálatot említem. Erre per­sze más fenntartók intézményeiben is gondot fordíthatnak, magam is megfordulok önkormányzati idősott­honokban. De kellő iróniával mond­hatom azt is, hogy ez lehet csupán csak kipipálandó feladat egy hosszú listán, mit is nyújt lakóinak az adott intézmény. Ennél sokkal fontosabb lehet a közösségnek a befogadó, gyógyító ereje, a megtartó kapcsolati háló, amelyet az intézmény mögött álló gyülekezet képes nyújtani. A karri­erépítéssel kapcsolatban ma sokat hallunk a kapcsolati tőke jelentősé­géről - biztos az is nagyon fontos, de én ennek azt az oldalát látom, hogy mennyire fontos tartozni valahová! Azok, akik az intézményrendszerre szorulnak, épp kapcsolatrendsze­rükben sérültek - hogy vétkesen vagy önhibájukon kívül, azt most ne firtassuk. Az egyházi jelenlét az in­tézményekben épp ennek a kapcso­lati védőhálónak a kiépítésére ad módot. Ha egy közösség jól méri föl, hogy saját jézusi értékrendje és kör­nyezetének a szükségletei hogyan hozhatók össze, akkor az a gyüleke­zet nagyon komoly szolgálatot végez­het a rászorulók között.- A gyülekezet tagjai mindig tud­ják, hogy kihez forduljanak, kihez kell egy jó szót szólniuk? Ki mozgatja a szálakat, hogy a szükségletekre válasz érkezzen?- Ez nagyon hosszú folyamat. Amikor Magyar Laci bácsi és a gyü­lekezet akkori civil vezetői megala­kították a Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézményt, érezték, hogy választ kell adni a ta­nyán élők elmagányosodására - pél­dául. És az se véletlen, hogy Joób Oli­vérről nevezték el, ő is a szükségle­tekből kiindulva igyekezett segíteni. Vagy itt van a Kertvárosban 1920 óta az Élim, az értelmi fogyatékos gyere­kek otthona. Régi-régi hagyomány, hogy a gyülekezet tagjai magukénak, gyermeküknek tekintenek egy-egy ott élőt, nekem is van ott egy „lá­nyom". Vagy az előbb járt nálam a gyülekezet egyik tagja, akinek meg­halt a férje. Arról számolt be, hogy a hír hallatán máris ott voltak mellet­te a gyülekezet meghatározói tagjai. Szóval ezt nem én működtetem, ez működik! Itt legfeljebb már csak utakat kell nyitni, picit megemelni a horizontot, hogy ne csak közvetlen közelünkben vegyük észre, kihez kell odahajolni.- Egy gyászoló özvegyet nem nehéz szeretni. Egy hajléktalant annál in­kább.- így van. De a hajléktalanság is összetett jelenség. Nem a belváros­ban koldulókról van csupán szó - őket sem leírni kell, hanem másféle segítséggel felemelni. De olyan édes­anyák is hajléktalanok, akik min­­dent-mindent megtesznek a gyerme­kükért az anyaóvóban. Például kivált­ja az útlevelet a lányának, mert fon­tosnak érzi, hogy ott lehessen a szé­kelyhídi táborban együtt azokkal az ép családban élő fiatalokkal, akikkel az ifjúsági bibliaórára jár. Siska Ildikó, az Oltalom munkatár­sa és hitoktató arról mesél, hogy mindegy, lakhatási nehézségek vagy bántalmazás miatt kerül-e egy anya a gyerekeivel a városközponti anya­óvóba, amint megnyugszanak új helyzetükben, emelkedni kezd a tár­saság iránti igényük, vágynak a kap­csolatokra, a normális életre.- Az én munkám nyilvánvaló cél­ja befogadó közeget találni ezeknek a családoknak. Egyszer vége a lakha­tásnak ott az intézményben, addig ki kell építeni a hátteret. Fontos, hogy legyen hova járni, elmesélni a dolgo­kat. így alakult ki, hogy az anyaóvó­ban lakó fiatalok minden szombaton eljárnak a gyülekezet ifjúsági alkalma­ira. Hihetetlenül élvezik: Géza bácsi jön kocsival, ha kell, kétszer fordul a Csillag utca és a Kassa köz között, és ők normális gyereknek érezhetik magukat, olyannak, mint a többiek. Nem szabad, hogy a hátrányos helyzet bélyegét viseljék a homloku­kon. Rájuk kell bízni, kivel osztják meg az életük titkait, egy új hátizsák­kal segíteni is csak diszkréten szabad, hogy ne legyen „ciki". Most tíz gye­rek vár keresztelésre, majd még ki­találjuk, hogy „családi körben”, az anyaóvóban szervezzük-e ezt meg, vagy az egész gyülekezet előtt kerül­jön rá sor.- A közösségépítésbe azokat von­juk be, akik olyan szinten állnak, hogy készek felvenni a kapcsolatot a gyü­lekezet családjaival. Van, akinél ezt több, másnál kevesebb munkálkodás­sal érjük el - mondja Laborczi Géza. - Mi hitet adni nem tudunk, nem áll hatalmunkban, ez a Jóisten adomá­nya, és legfeljebb imádságban kérhet­jük, hogy adjon azoknak is, akikkel mi összeakadunk. Mi segítő kezeket tudunk nyújtani, azt viszont köteles­ségünk. ■ Veszprémi Erzsébet ► Magyarország a termálvizek or­szága - halljuk gyakran. Ám egy kis túlzással hozzátehetnénk: meg az arborétumoké. Hiszen hazánk nem egészen százezer négyzetkilométerén számtalan arborétumot, botanikus kertet, díszparkot találhatunk. Mint például a dunántúli gyöngyszem, a Sárvártól és Szombathelytől egyaránt kőhajításnyira lévő sze­lestei arborétum. A Szeleste falu közepén elterülő, Festetics Andor által 1873-ban alapí­tott, gyermekkorunk mesebeli erde­jét idéző kert az angol kertépítési ha­gyományokat követi. Vadregényes bozótos, szelíd ligetes erdő és pázsi­­tos rét váltják egymást utunk során. Az alkotók hozzáértését és a nö­vények iránti szeretetét tükrözi a kialakítás. Girbegurba utakon, külön­leges fenyvescsoportok és tiszafák kö­zött sétálhatunk a csendben, amelyet csak a madarak élénk csiripelése tör meg időnként. A nyíló virágok külö­nös színekben tarkáiknak, illatuk betölti a levegőt. A zöld színnek pe­dig talán az összes létező árnyalata megtalálható. Az árnyas fák alatt járva-kelve megpihen a test, meg­nyugszik a lélek. Az egyébként nem nagy park kö­zepén álló egykori Festetics-kastély ma szálloda. Főúri pompája lenyű­göző. Tornyába felkapaszkodva messzire kalandozhat tekintetünk a vasi dombokon, Kemenesalja szelíd lankáin. A szálló mellett ottjártunkkor élénk munka folyt. A tulajdonos nővérének kezdeményezésére - és sok jó szán­dékú ember együttműködésének kö­szönhetően - egy kicsiny kápolna ki­alakításán fáradoztak. Az egykori kútházat alakították át - különös le­leménnyel - vörösréz kereszttel díszí­tett, égbe törő tornyú kápolnává. Jó szándékukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kis szakrális épületet a hálaadás, az elmélyülés, az Úrhoz for­dulás helyének szánják mindenki számára. „Mindig nyitva lesz” - ígér­ték. S aligha kell kételkednünk a lel­kes építők szavában. A Dunántúlon járva, a nyugati or­szágrész felkeresésekor érdemes úgy tervezni programunkat, hogy útba ejt­hessük ezt a csöppnyi csodát, amely jelenleg az önkormányzat kezelésében és gondozásában van, és szabadon, korlátozás nélkül látogatható. S ha már szót ejtettünk a termál­vizekről, érdemes megjegyezni, hogy a szomszédságában levő - májustól üzemelő - fürdőt a helyszínen fúrt kútból látják el az igen magas ásvá­ny ianyag-tartalma miatt a gazdag hazai „vízkínálatban” is előkelő helyen jegyzett vízzel. ■ Gyarmati Gábor HIRDETÉS . „Menjetek a keresztutakra!” (Mt 22,9) - Könyv­terjesztés a templom falain kívül címmel könyvszakmai műhelybeszélgetés lesz a Szent István könyvhét keretében május 14-én, csü­törtökön 14-től 16 óráig a Pilinszky János iro­dalmi kávéházban (1052 Budapest, Váci u. 33.). A pódiumbeszélgetést vezeti: dr. Her­­jeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója. Be­szélgetőtársai: Monty Taylor (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, a ke­resztyén könyvvásár szervezője), Kenéz Tünde (Good News keresztény könyvesbolt, Budapest) és Bakkai Éva (gyülekezeti munkatárs, Dabas). HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ Kántorképzés A fóti Evangélikus Kántorképző Intézet szeretettel várja a jelentkezése­ket az idei nyári tanfolyamokra, melyek időpontjai (és vezetői) a követ­kezők: I. június 25. - július 11. (Bence Gábor) II. július 16. - augusztus 1. (Abaffy Nóra) III. augusztus 4-20. (Kertész Botond) Jelentkezési határidő: május 25. Jelentkezni a feltüntetett határidőig lehet levélben (2151 Fót, Berda J. u. 3.) vagy e-mailben (kantorkepzo@citromaiI.hu). A jelentkezéshez, kér­jük, mellékeljenek lelkészi ajánlást és rövid zenei életrajzot. Ez utóbbit pótolhatja és a jelentkezés adminisztrációját megkönnyíti a címünkről kérhető, illetve honlapunkról (http://kantorkepzo.lutheran.hu) letölthe­tő jelentkezési lap használata, de ebben az esetben is küldjenek lelké­szi ajánlást. A tanfolyamokkal kapcsolatos tudnivalókról a résztvevőket levélben értesítjük. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Next

/
Thumbnails
Contents