Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-10 / 19. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. május 10. «► 5 EGYHÁZ ÉS EURÓPA Globális válság - lokális létbizonytalanság ► Az elmúlt napokban került az Európai Unió napirendjére a tagországok és a kontinens szociális kérdéseinek hosszú sora. Ezt megelőzően április végén az Európai Parlamentben tartották azt a konferenciát, amely az Európai Unió gazdaság- és szociálpolitikájával foglalkozott. Ez utóbbi tanácskozásnak társszervezője volt az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága. Az előadók között volt Pervenche Berés, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke és Günter Verheugen, az Európai Bizottságnak - vagyis az Európai Unió kormányának - alelnöke. Mindkét találkozásnak közvetlen motivációja a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, amely nyilván nem kerüli el az egyházakat sem. Az egyházakra is hat - tagjaikon, támogatóikon, keresztül közvetve, vállalkozásaikon és kiadásaikon keresztül közvetlenül - a válság, és az egyházak is szenvednek attól a kihívástól, hogy éppen akkor van a legnagyobb szükség szociális segítségnyújtásukra, amikor ők maguk is nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetbe kerültek. A jelenlegi válság bár egyaránt, de nem egyformán érinti Európa és a világ lakosságát. Nem mindegy, hogy valakinek elviselhető gazdasági profitcsökkenései vannak, vagy a puszta léte kerül veszélybe. Az Európai Egyházak Konferenciája már az elmúlt ősszel aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „az emberek milliói már a válságot megelőzően szenvedtek a gazdasági nehézségek miatt. Mint az Európai Egyházak Konferenciája sürgetjük a kormányokat, hogy gondoskodjanak azokról az állampolgáraikról, akik különösen is sebezhetőek, és ezzel törekedjenek az igazságosság fenntartására” - szól a felhívás. Az Európai Parlamentben tartott konferencia azt kutatta, hogyan lehet az európai embereket megvédelmezni a pénzügyi és gazdasági válság tragikus hatásaitól. Megvizsgálták, hogyan lehetséges a lisszaboni stratégia (az Európa Unió munkahelyekkel és gazdasági növekedéssel foglalkozó stratégiája) szociális vonatkozásait megerősíteni. Az európai nemzetek jelenlegi gazdasági állapota nyilván régebbi és globális összefüggésű gyökerekből is táplálkozik. Ezt a régi és szélesebb összefüggést nevezzük az egyszerűség kedvéért globalizációnak, amelyre hol a tyúk, hol a tojás szerep illik, s amelynek a jelentése olyan komplikált összefüggés-hálózat - a maga pozitív és negatív szálaival -, hogy kibogozására nem vállalkozunk. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy az információtovábbítás, a kommunikáció és a szállítmányozás terén bekövetkezett technikai fejlődés által lehetővé vált komplikált valóság - amelyben minden mindennel nemcsak egyszerűen összefügg, hanem minden minden más számára súlyos következményekkel jár - éppen annyira forrása lehet a gazdasági fellendülésnek és szolidaritásnak, mint a kizsákmányolásnak és elszegényedésnek, sőt természeti, társadalmi kincsek, nemzetek, régiók és egész kultúrák pusztulásának. A globalizáció által felismert vagy éppen okozott jelenségek okán vált szakmai kulcskérdéssé az úgynevezett fenntartható fejlődés. E fogalom keretében szakemberek gazdasági, környezeti és társadalmi összefüggésben vizsgálják a világunkat jellemző folyamatokat. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága a fenntartható fejlődéssel, tehát a világjelenségek komplex vizsgálatával foglalkozó konferenciák - Rio de Janeiro (1992), Johannesburg (2002) - ismeretében azok munkájához a következő című dolgozattal járult hozzá: Fenntartható fejlődés és az Európai Unió - Új stratégiák és új életstílusok szükségessége. Az európai egyházi szervezet e téren szorosan együttműködik az ökumenikus és felekezeti világszervezetekkel, tehát az Egyházak Világtanácsával, a Református Világszövetséggel és a Lutheránus Világszövetséggel. A 2001. évi tanácskozásnak Budapest adott otthont. A tanácskozások nyilatkozatai sürgetik, hogy a globálisan jelentkező kihívásokra, tehát a gazdasági, a pénzügyi, az ökológiai válságra, az igazságtalanságok régi és új formáira közösen kell reflektálni mindenekelőtt azzal, hogy a globalizáció áldozatainak a szószólóivá kell lenniük. A helyi gyülekezetekben élő egyház egyetemessége, ökumenicitása, katolicitása ily módon is hivatott szolgálni a világ és az emberiség létbiztonságát globálisan és lokálisan egyaránt. Mind a társadalmi igazságosság, mind pedig a létbiztonság terén ordító különbségek és súlyos hiányosságok mutatkoznak. Fényűzés, bőség és lehetőség kínáltatik az egyik ember számára, s nélkülözés, nincstelenség és lehetetlenség marad a másiknak. A gazdagok és szegények, az esélyesek és esélytelenek csoportjai hazánkban is egyre élesebben elkülönülnek. Ezt nem hagyhatják az egyházak szó és tett nélkül. Egyetértés van abban, hogy az egyházaknak - a gyülekezetektől kezdve az országos, kontinentális és globális szervezetekig - mindent meg kell tenniük azért, hogy a különös nehézségekkel küzdő társadalmi csoportok tagjai, tehát a szegények, a munkanélküliek, a fogyatékosok, a politikai és gazdasági menekültek is létbiztonságban éljenek. Minél nagyobb a válság, az ínség és a kivetettség, annál inkább megszólít bennünket Jézus szava: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (...) Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,35-40) ■ Dr. Bóna Zoltán Hallható-e az egyház hangja a válság zajában? ► Az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának Az európai gazdaság- és társadalompolitikák alakítása a bizonytalanság korában című találkozóján a Magyarországi Evangélikus Egyházat dr. Zsugyel János főiskolai docens, az Országos Számvevőszék elnöke képviselte. A mintegy félszáz fő részvételével zajlott találkozónak a belgiumi Mechelen és az Európai Unió fővárosának számító Brüsszel adott otthont. Tekintettel arra, hogy lapunk olvasói sem feltétlenül ismerik a találkozót szervező intézményt, beszámolójában a szerző ennek rövid bemutatására is vállalkozott. Az Európai Egyházak Konferenciája jelenleg százhuszonhat európai protestáns, anglikán, ortodox és ókatolikus tagegyház részvételével tevékenykedik, valamint negyvenhárom társult szervezettel működik együtt. A hidegháború vége felé, az enyhülési folyamatot megelőző időben, 1959-ben alapították. Tevékenységével a kezdetektől arra törekedett, hogy a megbékélést segítse a földrajzilag, nyelvileg, ideológiailag megosztott kontinensen. Úttörő szerepet játszott azzal, hogy a keleti és nyugati országok egyházai közötti vasfüggöny létéről a kezdetektől nem vett tudomást. Ennek látványos eseménye volt az 1964. évi közgyűlés, melyet a vízumproblémák oldása miatt egy, a Balti-tengeren úszó hajó fedélzetén rendeztek meg, hogy minden tagegyház számára lehetővé tegyék az akadálytalan részvételt. A szervezet célja a különböző hitvallású felekezetek közötti megértés, a kisebbségi és többségi egyházak, a generációk és a nemek közötti együttműködés feltételeinek javítása. Fő tevékenysége az ökumenikus ságfejlesztési stratégiájának, az úgynevezett „lisszaboni stratégiának” az érvényességére kérdezhettünk rá, míg a negyedik ülés az EU új, hatályba még nem lépett alapszerződésének a szociális jellegével foglalkozott. Az egész napot kitöltő négy ülés során az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a jelenleg hivatalban lévő cseh elnökség képviselői válaszoltak a kérdésekre. Az előzetes tanácskozási technika rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen a kérdések felvetése irányt szabhatott a beszélgetés menetének. Ugyanakkor a kérdések elgondolkodtatták az európai gazdasági és társadalmi ügyekben kiemelkedően jól tájékozott döntéshozókat és hivatalnokokat, jó irányban keresik-e a megoldásokat a válság következményeinek felszámolására. Ez szimpatikusabb és célravezetőbb eljárás volt, mintha megoldásijavaslatokat kínáltunk volna, melyeket esetleg a kiérleltség hiánya miatt könnyen ízekre szedhettek volna. Kérdéseink többek között a foglalkoztatás megőrzésére és a szociális kirekesztés felszámolására, a szociális gazdaság erősítésének lehetőségeire, a javak és a jólét méltányos elosztására, a szellemi értékek és a piaci politikák összhangjának megteremtésére, illetve az egyházak és a civil társadalom képviselőivel folytatandó folyamatos konzultáció csatornáinak megteremtésére vonatkoztak. Az Európai Unió illetékeseivel folytatott találkozás eredményeinek kiértékelésére a harmadik napon nyílt lehetőség. Megállapítottuk, hogy az egyházak és az Európai Unió közötti párbeszéd lehetőségeinek kihasználása érdekében szükséges lehet a társadalmi és gazdasági jelenségekre vonatkozó közös álláspontok kialakítása is. Annak érdekében, hogy a tagegyházak küldöttei ne csak saját véleményüket, hanem egyházuk véleményét is képviselhessék, elengedhetetlen a tagegyházakon belül is az intézményes párbeszéd csatornáinak megteremtése, melyben az egyházak vezetése megismerheti a gyülekezetek, az egyháztagok tapasztalatait is, és véleményükbe ezeket is integrálják. Az Európai Egyházak Konferenciája ez évben megrendezendő közgyűlése elé javaslat kerül a CALL (Church Activities on Labour and Life - Egyházi Munka és Élet Akciók) hálózat megalakítására. Ez a hálózat „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve 2010" keretében kívánja összefogni az erre vonatkozó tagegyházi kezdeményezéseket és tevékenységeket. Kívánatos lenne, ha az e területen gyülekezeteinkben és egyházunkban már létező számos ötlet is bátorítást, támogatást és publicitást kaphatna ezen európai hálózat keretében. együttműködés s az egyházak közötti teológiai párbeszéd, de hangsúlyt kap a keresztények társadalmi felelősségvállalása is, melynek kérdésében az Egyház és Társadalom Bizottság illetékes. E bizottság szervezte az április végén megrendezett konferenciát is, melynek feladata volt a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság hatásának, az egyházak szerepének áttekintése, illetve annak feltérképezése, hogy milyen lehetőségek vannak a válság következményeinek felszámolására. A háromnapos találkozó középpontjában az Európai Unió különféle intézményeinek képviselőivel zajlott, a második napra tervezett találkozó volt. Ezen lehetőség nyűt az egyház szavának hallatására. A találkozó indítását követően erre az alkalomra történt közös felkészülés, míg a harmadik napon az eredmények kiértékelése, illetve a bizottság jövőbeli tevékenységére vonatkozó ajánlások kidolgozása volt a feladat. Az előkészítés során hamar kiderült: a rendelkezésre álló idő túl kevés ahhoz, hogy közös egyházi álláspontot alakíthassunk ki a válság okairól és megoldási lehetőségeiről, így azt a megoldást választottuk, hogy azokat a kérdéseket gyűjtjük össze és vetjük föl az Európai Unió illetékes képviselőinek, melyek a tagegyházakat és híveiket különösen foglalkoztatják a válság időszakában. A különböző munkabizottságokban kidolgozott kérdéseket négy ülés keretében tehettük fel. Az első ülésen az EU-politikák segítségével elért eredményeket értékeltük, a másodikon a világválság során tett intézkedések hatékonyságát firtattuk, a harmadikon az EU gazda-A befejezetlen tornyú Szent Rumbold-katedrális Befejezésül essen szó a rendezvénynek helyet adó városról és a Mechelen Pasztorális Központról. A Brüsszeltől húsz kilométerre fekvő flamand város neve kevés honfitársunknak csenghet ismerősként, bár a 16. század elejéig a Habsburg németalföldi tartományok fővárosa, érseki székhely volt; ez utóbbi funkciója máig megmaradt. A város központjában a katolikus egyháznak számos ingatlana s a kereskedelemmel foglalkozó polgárok gazdagságát tükröző középkori épület van. Építészeti szépségüknek illusztrálására álljon itt egy kép a világörökség részét képező Szent Rumbold-katedrálisról és kilencvennyolc méter magas, befejezetlen tornyáról. A Mechelen Pasztorális Központ tanulságos példa arra, hogyan lehet egy funkcióját vesztő épületet az egyházi tevékenységhez igazodó formában, világi módon hasznosítani. A korábban iskolaként, illetve kolostorként működött épületben jelenleg konferencia-központ és szerény turistaszállás üzemel. Az ódon ajtót este tízkor zárják, de a mágneskártyás beléptető rendszer éjszaka is működik. Az étterem a szállóvendégek mellett kiszolgálja a helyi közösséget, diákok és nyugdíjasok étkeznek az épületben, sőt külső látogatókat is fogad. Az épületben emléktárgybolt és könyvesbolt működik, s helyet biztosítanak a civil társadalom összejöveteleinek. Ennek ellenére az épület hatalmas termei, tágas folyosói s a benne érzékelhető forgalom látványa alapján mégsem tűnik gazdaságos vállalkozásnak, bizonyára támogatásra szorulnak. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolta a személyzet munkáját: kifogástalanul törődtek a vendégekkel, készségesen álltak rendelkezésükre. A tetőtérben kialakított, puritán berendezésű fapadlós szoba csendje ottlétük néhány napjára a kolostori élet illúziójával ajándékozta meg a találkozó résztvevőit. ■ Dr. Zsugyel János
