Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-03 / 18. szám
14 41 2009- május 3. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Pécsi Evangélikus Egyházközség Dél-Baranya a magyarországi reformáció egyik bölcsője volt Sztárai Mihály laskói működésének köszönhetően. Ez időből pécsi lutheránus gyülekezetről nincs tudomásunk. Nendtvich Tamás evangélikus vallása gyógyszerész 1804-ben telepedett le Pécsett, és Borbély József bonyhádi lelkészt kérte fel, hogy házában istentiszteletet tartson. Ahogy a családok száma szaporodott, úgy kerestek állandó és nagyobb helyet találkozásaikhoz, míg 1868-ben az egyházmegyei közgyűlés Pécset anyaegyházzá nyilvánította. 1869-ben a gyülekezetnek már saját lelkésze lett Jeskó Lajos személyében. Saját templomukhoz már 1846- ban kérték a telket a várostól. Meglévén a telek az ákkori Kert utcában - ma Dischka Győző utca -, a püspöki kertek területén, megkezdődött az építkezés. A kész templomot 1875. szeptember 22-én vette át a bizottság a vállalkozótól, bár felszentelésével nem várták meg az átadást, ez már április 18-án megtörtént Karsay Sándor szuperintendens szolgálatával. Az orgona készítésével a helyi orgonaépítőt, Angster Józsefet bízták meg, akinek ez volt a tizenhatodik alkotása. Az oltárkép Madarász Viktor festőművész munkája. A gyülekezet történetében az egyik legnagyobb hatású lelkész Baldauf Gusztáv volt, aki 1917-től haláláig, 1931-ig szolgált az egyházközségben. Ő teremtette meg az alapjait a róla elnevezett szeretetotthonnak, amely ebben az évben egy új beruházásnak köszönhetően Pogányba költözött. A lelkipásztori szolgálatot Takó István folytatta 1931-től 1944-ig, őt Káldy Zoltán követte. A háború utáni időszak az ébredés és evangélizációk időszaka volt Pécsett, és Káldy Zoltán karizmatikus személyisége nagyban hozzájárult a pezsgő gyülekezeti élet létrehozásához. Káldy püspökké választása Uíár. Bdlikó Zoltán lett a gyülekezet lelkésze, aki 1990-ig volt az egyházközség parókusa. 1990 óta a gyülekezet megválasztott lelkésze Varsányi Ferenc. Az 1999-ben létrehozott második parókusi állásra Sefcsik Zoltánt választot* V-yáSAkoÚ? Evangélikus istentisztelet Május 10-én, Cantate vasárnapján 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Pécsről. Igét hirdet Németh Zoltán lelkész. ták meg, 2002 és 2004 között Baranyay Csaba töltötte be ezt a tisztséget. Többéves keresés után került sor Németh Zoltán meghívására, aki 2007 szeptembere óta szolgál a gyülekezetben, és ebben az évben az igazgató lelkész feladatait is ellátja. Az ezer főt alig meghaladó pécsi gyülekezethez kiterjedt szórványterület tartozik, amelynek kiemelt települései Pogány, Vasas, Kozármisleny, Szigetvár. A komlói filiában néhány éve az ott lakó Mónus Györgyi lelkésznő szolgál. Istentiszteleti rend ♦ 2009. május 3. Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 16,16-23; íMóz 1,1-4.26-31;2,i~4a. Alapige: 1 Thessz 5,16-24. Énekek: 364., 48. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Tóth Károly; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Brebovszky Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) D. Takácsné Kovácsházi Zelma; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (úrv.) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Tóth Károly; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknerné Puskás Sára; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. (úrv.) Herzog Csaba. Összeállította: Boda Zsuzsa Evangélikus Hittudományi Egyetemünk könyvtárosának alábbi írásával a tánc április 29-i világnapjának apropójából csempészünk néhány gondolatot lapunk hasábjaira arról a műfajról, amely mindig is meghatározó eleme volt koroknak és kultúráknak. „A balett Shakespeare-jének” tartott Jean-Georges Nővérré (1727-1810) születésnapja, április 29. egyébként 1982 óta a tánc világnapja. Márton Gyöngyvér írása első ízben az Antológia Kiadó gondozásában 2006-ban kiadott, Átkelő című novelláskötetben jelent meg. Táncról szóló töredék Azt mondják, a tánc segíthet eligazodni az embernek, nőnek és férfinak egyaránt, hogy kivel lehet, kivel érdemes akár életünk végéig összeegyeztetni a lépéseinket, s kivel nem, de egyáltalán. Kell hát legyen igazsága a széki asszonykának, akivel nemrég a villamoson elegyedtem szóba. Elhelyezkedett velem szemben, kinézett az ablakon, aztán visszafordult, jól megnézett, majd a többi utast is szemügyre vette. Én közben is őt bámultam. Negyven még nincs, takaros népviselet rajta, ültében is egyenes, szép büszke a tartása. Talán beszélgetésre jobban vágyik, mint az unalmas, naponta látott útvonalat követni. Ahogy rám nézett, megszólítottam, hogy széki-e? Igen. Mint akiben zsilipet húztak föl, mikor bevallom: én sem idevalósi vagyok, erdélyi, vásárhelyi, de már harminc éve itt élek. A mutatós viselet, a gyönyörű fekete-piros szoknya és a csalhatatlanul székiesen megkötött, szép kendő juttatta eszembe megkérdezni: itt hova jár vasárnap templomba? És táncolni? A leghíresebb helyeket bökte ki, természetes büszkeséggel. Zenészekről, táncházakról kezdtünk el beszélgetni, s én a tánc után való sóvárgásomról. Mert elárultam, hogy az én uram sajnos nem szeretett velem táncolni. Nemhogy néptáncot, de semmilyent. Kezdetben hiába igyekeztem igazítgatni, finomítani a lépést, forgást, de semmiképp nem illettek össze a mozdulataink, túl pörgősen és rángatva táncolt mindent. Bizony azt mindjárt az első tánc-A HÓNAP KÖNYVE Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány (ABKA) különleges hagyományt teremtett az Asztali beszélgetések címet viselő közéleti disputasorozatának elindításával. Miközben környező világunk közszférájában és szellemi-kulturális életében egyre fájdalmasabban kellett nélkülöznünk az értelmes, építő, elmélyült, egymás álláspontját tiszteletben tartó párbeszédeket, az évek múlásával az egyre több helyszínen megszervezett asztali disputák mármár „mozgalommá” nőtték ki magukat: ez a lényegét tekintve kulturális rendezvény olyan példát képes állítani a vezető értelmiség elé, amely reális alternatívát és hatékony megoldást kínál a társadalmi közgondolkodás és közbeszéd számos akut betegségére. S mindezt úgy teszi, hogy közben magukat a vezető értelmiségieket is bevonja, sőt általuk működteti a hatékony kommunikáció e mindenképpen követendő példáját. Az Asztali beszélgetések könyvsorozat nagy sikerű első kötete, az Öt párbeszéd megjelenése után nem sokkal látott napvilágot a sorozat második darabja, A csendességfelé, melyben az ABKA a Luther Kiadóval közösen folytatja a közéletben kulturális küldetését. A második kötet különlegessége, hogy annak a rendhagyó beszélgenál tudni kell, érezni kell, hogy olyan emberrel ne kösse össze a rongyát fehérnép... Nincs ennél pontosabb iránytű, de nem figyelünk oda eléggé. Túl büszkék vagyunk hozzá, önteltek és sértődősek, hogy ilyen egyszerű dologból leckét vegyünk. „Pedig a nagyanyáink is úgy tartották: ahogy a derekadra teszi a táncosod a kezét, te már kell érezzed, jól odatette-e, s hagynád-e, hogy ott tartsa, akár életed végéig?...” - summázta nagy részvéttel a véleményét, mikor megkérdezte, még együtt vagyunk-e. Meg mert volna rá esküdni!... Látszik a tekintetén, az arcán, egészen megélénkül a kíváncsiságtól. Úgy beszélgetünk, mint akik nem a villamoson s nem véletlenül ülnek éppen egymással szemben... „Tudni kellett volna, ki kellett volna próbálni a táncát, még azelőtt, hogy beleszeretett, s főleg mielőtt hozzáment” - ingatta szép, bekötött fejét, nem is leplezett részvéttel, rokonszenwel. Ha én olyan, táncáról híres vidék szülötte lennék, mint ő, biztos nem kötöm össze a sorsom olyan férfival, aki nem teszi jó helyre a kezét a csípőmön, s nem úgy indít a táncba, hogy a következőt is vele akarjam járni, és a többit is, amíg csak élek... Szó esett köztünk még a házakról, ahova dolgozni jár, hiszen nem táncikálni van itt. Ki kell valahogy húzni, míg az urának újra lesz keresete. Most neki jár jobban a malom. Kézről kézre adják, szerencsére, s van minden napra helye. Általában takarítani kell, sok helyen vasalni is, ezt-azt megstoppolni, párnákat újratölteni, frissíteni a tollat, ha még jó. tésnek a szerkesztett szövege is olvasható benne, amelyet az Öt párbeszéd könyvbemutatóján folytatott egymással az első könyv négy dialógusának egy-egy neves beszélgetőpartnere. (2009-ben a sorozat további dialógusokat tartalmazó köteteinek megjelenése várható.) Az Asztali beszélgetések második kötete az elsőhöz hasonlóan szintén öt beszélgetés szerkesztett változatát tartalmazza. Az asztalhoz telepedő beszélgetőpartnerek a következő témákban fejtették ki gondolataikat a hallgatóság és az olvasók számára. Szemadám György író, festőművész és Azt gyorsan elmondja, mielőtt leszáll, mert mindjárt odaérkezünk az új helyéhez, hogy sok helyen még csapvízzel sem kínálják naphosszat, nemhogy egy tányér étellel. Elhiszem-e? Pedig sokszor a teljes napja eltelik a munkában ugyanannál a nagyságánál. Otthon ő meg nem tudná állni, hogy a házába betérőt, messziről jött idegent meg ne kínálja valamivel, le ne ültesse... Pedig egyik-másik asszony magára hagyja a lakásban is, s lemegy vásárolni, vagy beül a fodrászhoz, megbíznak benne. Van, amelyik a konyhában tesz-vesz, főzőcskézik, vagy éppen ül a tévé előtt, s közben benéz hozzá is, hogy s mint halad a munka. Ritka kivétel, hogy megálljon beszélgetni, vagy kapjon közben egy kávét... Figyelmesen hallgatom, s látom rajta, hálás, hogy megszólítottam. Nekem is öröm volt szóba elegyedni vele. Kedvesen, ismerősként integetett utánam. Azóta jobban megnézek minden utamba kerülő széki asszonyt, hátha még viszontlátom és felismerem! Különben is erőt merítek magából a látványból: a táncos járás, szép tartás üde színfolt itt, a nagyvárosi, sivár kőrengetegben, ahol ritkán jegyzi meg egyik utas a másikát a villamoson. Ezekről az asszonyokról hol Páll Lajos táncosversei, hol Kányádi-sorok zsongnak, gomolyognak bennem, legelevenebbül a Fekete-pirosból: „Honnan járják, honnan hozták? / Honnan e mozdulat-ország? / S milyen titkos adó-vevők / fogják, folyton sugározván, / az egyazon vér és velő / hullámhosszán?” Ócsai Zoltán lelkész az emberi kultúra „fent és lent” metaforával kifejezett vertikális meghatározottságáról, Kottái Lajos filmrendező és Percze Sándor lelkész a vizualitás hatalmáról, Heller Ágnes filozófus, Jókai Anna író, Csepregi András teológiai tanár és Fabiny Tamás püspök arról, hogy honnan jövünk, kik vagyunk, és hová megyünk, Berecz András mesemondó és Hankovszky Béla Jácint tábori pap a hagyományok ápolásáról és átadásáról, Böjté Csaba szerzetes és Roszík Ágnes szociálisintézmény-vezető a segítő tett erejéről beszélgetett. Az ABKA immár a „harmadik beszélgetőtárs” intézményét is hagyománnyá emelte: a kötetben olvasható dialógusokhoz egy-egy képzőművész is csatlakozott, akiket a disputák témái és gondolatmenetei ihlettek arra, hogy festmények, grafikák segítségével hozzák közelebb a beszélgetések gondolatiságát az olvasókhoz. ■ P.G. Asztali beszélgetések 2. - A csendesség felé A hónap könyve akció - május 1 —p Asztali beszélgetések 2. Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezbrr ményesen! Az evangélikus könyvesbolt-ASZTALI BESZÉLGETÉSE K~. ban történő vásárlás vagy közvetlenül a A CSENDESS E'G Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. Eredeti ára: 2200 forint. fele' http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. k -........br
