Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-03 / 18. szám
12 41 2009- május 3. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Törvény és evangélium - Isten családjában Egyházmegyei konfirmandus-csendesnapot rendeztek április 18-án Győrben. Az alkalom célja az volt, hogy a megye konfirmandusai megismerkedjenek egymással, és hogy kialakítsunk egy hagyományt. Napsütéses reggelen érkeztünk meg az Öregtemplom udvarába, ahol a beosztás után nyitó énekléssel és áhítattal kezdtük a napot. Karsay Lajos győrszemerei lelkész gondolatai a nagy parancsolat első része pontja: a Szélrózsa Band koncertje. A templomban pazarul hangzott az isteni muzsika. A hangszerek, az énekek, a csapat tagjainak lelkesedése sugárzóan betöltötték a teret. Ifjúsági énekeket énekeltek. Sokan a gyerekek közül is bekapcsolódtak, s akik nem ismerték a szöveget, azok is önfeledten tapsoltak. Milyen jó, ha hozzáértő, lelkes zenészekkel együtt énekelhet az ember, az egyszerű dalok is másképpen, szebben szólnak. köré épültek. Arról beszélt, hogy az ember sokszor keres kiskapukat a törvény betartásában, és ez bizony igen nagy kísértés. Arról is szólt, hogy abban bízik, a jó kapcsolat lelkészek és konfirmandusok, fiatalok között meg fog maradni a későbbi években is. Jó ebbe a nagy keresztény közösségbe tartozni, az egyház tagjának lenni! A délelőtt további részében akadályversenyen vettek részt a fiatalok, amelyen a Tízparancsolat törvényeihez kapcsolódtak a feladatok. Hamar feloldódott a társaság, hallani lehetett nevetést, kiabálást az egyes állomáshelyekről. Játékos formában idéztük fel Isten törvényeinek fontosságát, és az is kiderült, hogy nemcsak a parancsolatokat, de más bibliai történeteket is ismernek a résztvevők. Volt megkövezés papírgalacsinokkal, puzzle, történet-összerakás, játékok. Jó hangulatú két óra után finom ebédet kaptunk az iskolában, majd egy kis pihenő és a pontok összesítése, eredményhirdetés következett. Délután érkezett el a nap csúcsA záróáhítatban Ócsai Zoltán lelkész a nagy parancsolat második része köré építette gondolatait, összegezve a nap eseményeit is. Isten áldásával fejeztük be a napot, ahogyan énekeltük a jól ismert éneket: „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el.” Még hazamenetel előtt izgalmas és harcos viadalra is sor került az udvaron, a fiúk és férfiak, fiúk és lányok, gyerekek és szülők kötélhúzó versenye keretében. Annyi energia, erő, lelkesedés volt mindenkiben, hogy több fordulón át zajlott a verseny. Jó volt látni a fiatalok lelkesedését, ahogyan a kedvük a nap során egyre jobb lett, a mosolyt az arcukon, ahogyan beleélték magukat a játékokba, feladatokba. Jó volt látni a szervezők alaposságát, felkészültségét, azt, hogy nekik is milyen fontos ez a feladat, a fiatalok megszólítása. Remélem, évről évről összegyűlnek majd a fiatalok, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, játsszanak, s így is megerősítsék: jó Isten nagy családjába tartozni. ■ Deák Ágota Szüntelenül imádkozzatok A botrányokba keveredett sztárokért imádkozik egy Los Angeles-i keresztény szervezet, a Karen Covell alapította Hollywood Prayer Network (hollywoodi imahálózat) - volt olvasható a közelmúltban az egyik internetes portálon. Véleményük szerint Hollywood a 21. század legnagyobb missziós terepe, ezért szállt a fohász az ég felé például a dúsgazdag szállodalánc-örökösnőért, Paris Hiltonért éppúgy, mint az egykor híres - ma már inkább hírhedt - Britney Spears énekesnőért. A szervezethez a híranyag szerint tizenhat amerikai város és nyolc ország csatlakozott, és már több mint ötezer tagja van. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor e sorokat olvastam. Egyfelől örültem, hiszen jól ismerem a levélbeli igét: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra’.’ (iThessz 5,16-18) Ezért tehát úgy gondoltam, jó, hogy az amerikai testvérek szót emelnek Istennél „tévelygő” embertársaikért. Másrészt azonban szemernyi késztetést sem éreztem, hogy magam is csatlakozzam az említett imahálózathoz. Nem mintha szüntelenül imádkozni, Istennel kapcsolatban lenni számomra nem jelentene örömöt. Elzárkózásom oka az, hogy nem fűz hozzájuk személyes kapcsolat, életük történéseit pletykalapokból vagy a televízió bulvárhíreket közlő magazinműsorain keresztül kísérhetném csak figyelemmel. Ha akarnám... Nem akarom, most „véletlenül" mégis belebotlottam e néhány sorba, amely róluk is szól. És nagyon hálás vagyok Istennek és a portál szerkesztőinek ezért a híradásért, hiszen emlékeztettek arra, milyen sok olyan ember van, akit nagyon is jól, közelről ismerek. És mégsem (vagy csak nagyon kevésszer) emlékezem meg róluk imádságban... Ideje sürgősen változtatnom ezen! Hiszen meg van írva: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra’.’ ■ G. Zs. Ballagok „Szerettem ide járni. Sok jó barátom van, akiktől sajnos búcsút kell vennem. Tegnap volt a bolond ballagásom. Katonának öltözött az osztály, és vízipisztollyal lövöldöztük a kicsiket. Most pedig hamarosan átmegyünk majd a templomba, ahol a tanáraink adnak útmutatást a jövőmre vonatkozóan. Aztán végigjárjuk a sulit, majd következik a bankett, de az már csak buli. Másnap jön a család, jönnek a rokonok.” „Nekem pedig az a véleményem, hogy örülök, hogy végre vége. Nem szerettem már ebbe a suliba járni. Az osztályfőnököm pikkelt rám, nem bírtam őt. Megalázott, rossz jegyeket adott, igazságtalan volt. Később kivágták, szerencsére. Utána már kicsit jobban szerettem iskolába járni’.’ „Én ha előretekintek, egy kicsit félek: milyen lesz az új suli, milyenek lesznek az új tanárok. És nagyon rossz lesz elhagyni mindazokat, akikkel együtt nőttem fel.” „Én is a beilleszkedéstől tartok, az nehéz lesz’.’ Gyermekem! Én pedig azt mondom, akárhova mész is tovább tanulni, és bármit csinálsz is majd az új iskolai évben, csak jó szívvel tedd a dolgaidat. Mert mindent meg lehet tanulni, ami kötelező, és minden munkát el lehet végezni, amit elvállalsz, de ha nem jó szívvel és lélekkel teszed, csak fölösleges teher, púp lesz a hátadon, és nem szerez örömöt neked. Azt is mondom, hogy csak azt tanuld, és csak azt a munkát végezd, ami igazán boldoggá tesz, hogy ne múljon el az életed úgy, hogy nem azt tetted, amit a szíved mélyén szerettél volna. Azt is mondom még neked, hogy mindig tedd meg a tőled telhető legjobbat. Ezt nehéz megfogadni. De ha felírod magadnak az íróasztalod fölé, nagy nyomtatott betűkkel, hidd el, sokszor erőt ad, ha újra és újra rátéved a szemed, főleg a nehéz feladatok végzése közben. És ha úgy érzed, túl nagy a teher, egyedül maradsz a feladatok megoldásával, tudd, hogy Jézus mindig veled van. Ő nem hagy el téged soha. Ha hozzá imádkozol a nap elején, a tanulás előtt, ha kéred a segítségét a napi feladatok elvégzéséhez, hidd el, hogy meghallgatja az imádságodat, és megsegít a tanulásban is. De készülj fel a kudarcokra is, mert elképzelhető, hogy azokban is részed lesz. Azonban úgy fogadd őket, hogy sohasem véletlenül jönnek eléd, hanem ahhoz segítenek, hogy megtaláld a helyed, az utad, amelyen tovább kell menned. Keresd az utad során mindazokat, akik szintén keresők: keresik életük értelmét, helyüket az életben, mert velük tudsz majd jól beszélgetni, együttműködni és talán összefogni, valami közöset alkotni. De azokat is keresd, akik már SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter megtalálták a helyüket az életben, mert tőlük tapasztalatot és ötleteket tudsz gyűjteni, tanácsot tudsz kérni. De tudd: az ő útjuk nem a te utad. A te utadat neked, saját magadnak kell megtalálnod. Miközben felnősz, kinyílik a lényed, kibontakozik a belsőd. Kiforr, hova tartozol, ki mellett kötelezed el magad, milyen területen tudod hasznosítani magad a legjobban, hol élsz majd. De ne ijedj meg, ha életed aztán mégis más irányt vesz, esetleg önhibádon kívül. Legyél mindig rugalmas, és bízz a küldetésedben: Teremtőd nem véletlen adott neked életet, feladatot bízott rád. Mindenkire, rád is. Hogy mit? Megsúgják neked majd álmaid és vágyaid. Csak figyeld az életet magad körül nyitottan és kíváncsian. És lesznek pillanatok, amikor egyre biztosabban fogod tudni, mit kell tenned, és lesz egy pillanat, amikor összeáll a kép. Ekkor ballagj mindig tovább, hogy boldog legyél. Teljes szívemmel veled vagyok. ■ Balog Eszter Idegrendszer is kellett a sikerhez ► A soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola két végzős diákja, Horváth Zsuzsanna és Elek Gabriella dobogós (1. és 3.) helyezést ért el a szakmacsoportos szakmai előkészítő érettségi tantárgyak versenyén (SZÉTV), az egészségügy szakmacsoporton belül. A Szolnokon április 6-8-án megrendezett versenyről, az izgalmakról és örömökről diáktársaik kérdezték őket és felkészítő tanárukat, Tóth Lászlóné Weisz Zsuzsannát.- Honnan lehetett tudni a versenyről? Zsuzsa néni: Az oktatási minisztérium honlapján olvastam a szakmai tantárgyakból rendezett országos szintű versenyre szóló felhívást. Azt gondoltam, hogy az emelt szintű érettségire készülő tanítványaimnak segít a felkészülésben és a kellő rutin megszerzésében.- Voltak-e már a korábbi években is résztvevők az iskolából? Zsuzsa néni: Ilyen országos szintűn nem, csak területi versenyeken. 2004-ben Győrből elhoztuk a második és az ötödik helyezést.- Hány fordulóból állt a megmérettetés? Gabi: Kettőből. Az első csak írásbeli volt, amit az iskolában írtunk, és Zsuzsa néni javította, a döntő pedig Szolnokon volt, írásbeli és szóbeli egy bizottság előtt.- Lányok, mit éreztetek akkor, amikor bejutottatok a döntőbe? Gabi: Nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy rengeteget kell még tanulnunk rá. Zsuzsi: Az volt a probléma, hogy három héttel a döntő előtt tudtuk meg, hogy mehetünk, és ötféle tantárgy négyévnyi anyagát kellett átnéznünk. Ráadásul három héttel az érettségi előtt.- Az egészségügyi ismeretek mely területeiből kellett felkészülnötök? Gabi: Az emberi test, általános lélektan, fejlődéslélektan, gondozástan és egészségtan.- Melyik a legnehezebb? Gabi: A lélektanok. Bármennyire is azt hihetné mindenki, hogy az anatómia a legnehezebb, az egy körvonalazott, áttekinthető tudomány. A lélektan nem olyan megfogható.- Mikor odakerültetek, mi volt a legnagyobb kihívás? Zsuzsi: Nagyon féltünk a szóbelitől, de mikor megkaptuk az írásbeli feladatsort, rájöttünk, hogy attól kellett volna félnünk. Zsuzsa néni: Sok kérdés vonatkozott az anatómiára, különösen az idegrendszerre és a hormonális rendszerre. A lányok jó megoldásainak azért is örülök, mert nagyrészt egyedül kellett ezeket az anyagrészeket átnézniük, hiszen nem volt elég időnk, hogy mindent alaposan megbeszéljünk.- Miért jelentkeztetek a versenyre? Zsuzsi: Jó felkészülés volt az érettségire, másrészt többletpontokat kapunk érte a felvételinél. Az első tíz helyezettnek, így nekünk is nyolcvan pont jár. Meg a tanáraink is örülnek neki.- Lehet, hogy egy kicsit az ő érdemük is? Zsuzsi: Hát persze.- Milyen volt átélni a versenyhelyzetet? Gabi: Furcsa volt, hogy nemcsak az egészségügyi ismereteinket kellett „mozgósítani”, hanem kénytelenek voltunk mindenféle ötletet alkalmazni, kombinálni. A szóbeli pedig attól volt izgalmas, hogy még nem voltunk ilyen helyzetben, amikor összeszedetten előadást kellett tartanunk egy tudományos témáról. Ezután már az érettségi sem lesz nehéz.- Milyen érzés volt meghallani a jó eredményeket? Mit éreztetek? Zsuzsi: Én nem hittem el. M Békés Brigitta, Csáki Alexandra, Finta Zsanett 12. osztályos diákok Horváth Zsuzsanna, Tóthné Weisz Zsuzsanna, Elek Gabriella
